Áttekintő Show
Amikor egy nő megtudja, hogy gyermeket vár, a mérhetetlen öröm és a feltétlen szeretet érzése mellett szinte azonnal megjelenik egy másik, sokszor bénító érzés: a szülési fájdalomtól való félelem. Ez a félelem nem gyengeség, hanem egy mélyen gyökerező, evolúciós reakció, amely az ismeretlentől és a kontrollvesztéstől való rettegésben ölt testet. A legnagyobb kihívás nem maga a fájdalom intenzitása, hanem az a mentális teher, amit a hónapokig tartó szorongás jelent, beárnyékolva ezzel a várandósság csodálatos időszakát.
A várandósság kilenc hónapja alatt a kismamák gyakran hallanak rémtörténeteket, látnak túlzó ábrázolásokat, és szembesülnek azzal a kulturális narratívával, amely a szülést a szenvedés csúcsaként festi le. Ez a folyamatos expozíció szorongást generál, ami már jóval a vajúdás megkezdése előtt beárnyékolja a szülési élmény pozitív várakozását. A félelem a testben feszültséget okoz, ami biokémiailag is gátolja a hatékony szülést.
Miért éppen a fájdalomtól való félelem a legnehezebb?
A vajúdás alatti fájdalom természetes és fiziológiai folyamat. A félelem azonban pszichológiai. Amikor a test felkészül a szülésre, a félelem aktiválja a szimpatikus idegrendszert, azaz a „harcolj vagy menekülj” reakciót. Ez a reakció pontosan az ellenkezője annak, amire a szüléshez szükség van, mivel gátolja az oxitocin termelődését és fokozza az izomfeszültséget, különösen a méhben és a medencefenékben.
A félelem feszültséget szül, a feszültség pedig fokozza a fájdalmat. Ez az ördögi kör, amelyet Dick-Read brit szülészorvos írt le először, a szülési fájdalom intenzitásának egyik legfőbb mozgatórugója. Nem a méh összehúzódásai okozzák a legnagyobb szenvedést, hanem az a mentális ellenállás, amit a félelem generál a testben. A félelem hatására a méhnyak is nehezebben lazul el, ami lassítja a tágulást és növeli a kellemetlen érzetet.
A szülési fájdalom intenzív, de produktív jelenség. A félelem azonban irreális, bénító és kontraproduktív, ezért a félelem oldása a szülésfelkészítés legfontosabb eleme.
A tokofóbia árnyéka: amikor a félelem klinikai problémává válik
Bár a legtöbb kismama érez bizonyos fokú szorongást, van egy súlyosabb forma is: a tokofóbia, vagyis a szüléstől való kóros, irracionális félelem. Ezt a klinikai állapotot gyakran figyelmen kívül hagyják, pedig jelentősen befolyásolhatja a terhesség kimenetelét és a döntést a szülés módjáról, sokszor a tervezett császármetszés kéréséhez vezetve.
Két fő típusát különböztetjük meg: az elsődleges tokofóbia azokat érinti, akik még sosem szültek, de a félelem már a terhesség előtt is jelen van. Gyakran gyökerezik gyermekkori traumában vagy a szexuális erőszak élményében. A másodlagos tokofóbia általában egy traumatikus korábbi szülési élmény eredménye, amely PTSD-t (poszttraumás stressz zavar) vált ki, és a nő mindent megtesz, hogy elkerülje az ismétlést.
A tokofóbiában szenvedő nők számára a félelem nem csupán a fájdalomról szól, hanem a haláltól, a csecsemő elvesztésétől, a test megcsonkításától és a kontroll teljes elvesztésétől való rettegésről. Ezekben az esetekben kiemelt fontosságú a pszichológiai támogatás és a szülész-nőgyógyász, valamint a pszichoterapeuta szoros együttműködése a félelem oldása érdekében.
A szülési fájdalom természete: mi történik valójában a testben?
Ahhoz, hogy legyőzzük a félelmet, meg kell értenünk az ellenséget – vagyis azt, amit szülési fájdalomnak hívunk. A méhösszehúzódások által keltett érzet célja a méhnyak tágítása és a baba előrehaladása. Ez egy intenzív, de egyben produktív fájdalom, ami különbözik a sérülés okozta fájdalomtól, amely a testet védekezésre szólítja fel.
A vajúdás során tapasztalt érzet több forrásból is ered: a méh izomrostjainak feszülése és összehúzódása (ez a legfőbb forrás), a méhnyak tágulása, valamint a medencefenékre és a végbélre nehezedő nyomás a kitolási szakaszban. A fájdalom intenzitása folyamatosan változik, hullámzó jellegű, ami lehetőséget ad a pihenésre az összehúzódások között.
A modern szülésfelkészítés egyik alappillére, hogy a kismama ne pusztán tűrni akarja a fájdalmat, hanem értelmezze azt. Értelmezze úgy, mint egy erőteljes, de időszakos hullámot, amely minden alkalommal közelebb viszi őt a gyermekéhez. Ez a kognitív átstrukturálás és reframing technika kulcsfontosságú a félelem oldása szempontjából, mert a fájdalmat céllal ruházza fel.
A tudás, mint a félelem ellenszere: a szülés pszichoprofilaxisa
Az egyik legerősebb fegyver a szülési félelem ellen a tájékozottság és az előre tervezés. Amikor a kismama pontosan tudja, mi várható a vajúdás egyes szakaszaiban, csökken az ismeretlentől való rettegés. A részletes tudás segít abban, hogy a nő ne elszenvedője, hanem aktív résztvevője legyen a folyamatnak, ami növeli a kontroll érzetét.
A szülés körüli bizonytalanságok (mikor indul el, mennyi ideig tart, mennyire fog fájni) táplálják a szorongást. A minőségi szülésfelkészítés során a kismamák megtanulják az anatómiai és hormonális hátteret. Megértik, hogy az oxitocin – a szeretet és kötődés hormonja – miként segíti a méh összehúzódásait, és hogy a félelem hogyan gátolja ennek a hormonnak a felszabadulását az adrenalin termelésén keresztül.
Számos kutatás igazolta, hogy azok a nők, akik részt vettek alapos pszichoprofilaktikus felkészítésen (pl. Lamaze, Bradley, HypnoBirthing módszer), szignifikánsan alacsonyabb fájdalomszintet és jobb szülési élményt jelentettek, függetlenül attól, hogy végül használtak-e orvosi fájdalomcsillapítást. A felkészülés a döntéshozatalban is megerősíti a kismamát.
A társadalmi elvárások és a kulturális teher
A nyugati kultúrában a szülési fájdalom gyakran egyfajta hősiesség mércéjeként is megjelenik. Azt a nőt, aki „természetesen”, minden beavatkozás nélkül szül, gyakran magasabb piedesztálra állítják. Ez a nyomás hatalmas terhet ró azokra a kismamákra, akik már eleve félnek, és attól tartanak, hogy ha fájdalomcsillapítást, például epidurális érzéstelenítést kérnek, „kudarcot vallanak” anyaként.
Ez a fajta kettős üzenet rendkívül káros, mert a félelem és a szégyenérzet keveredik. A félelem leküzdésének első lépése a saját döntések elfogadása és tisztelete. A cél a pozitív szülési élmény, amelyben a nő érzi a kontrollt és a tiszteletet, nem pedig az, hogy megfeleljen egy idealizált, de sokszor irreális képnek a „tökéletes” szülésről.
A szülési élmény sikerességét nem a fájdalom mértéke határozza meg, hanem az, hogy a nő mennyire érezte magát biztonságban, meghallgatva és felhatalmazva a folyamat során.
A kontroll visszaadása: az önbizalom építése légzéssel és mozgással
A félelem lényege a tehetetlenség. A vajúdás egy olyan esemény, amelynek időzítését és sebességét nem tudjuk befolyásolni, ami alapvető szorongást okoz. A félelem oldása érdekében a kismamának olyan eszközöket kell kapnia, amelyekkel visszaszerezheti a kontroll érzetét a saját reakciói felett.
Ez nem azt jelenti, hogy irányítani tudja a méhösszehúzódásokat, hanem azt, hogy képes irányítani a reakcióját azokra. A légzéstechnikák, a mozgás, a hangadás és a relaxáció mind olyan eszközök, amelyekkel a nő aktívan részt vehet a folyamatban, ahelyett, hogy passzívan várná a történéseket. Az aktív vajúdás érzése csökkenti a kiszolgáltatottságot.
A ritmikus légzés mint mentális horgony
A mély, lassú, ritmikus légzés az egyik leghatékonyabb eszköz a szimpatikus idegrendszer lecsendesítésére. Amikor a nő a légzésre koncentrál, a tudata elterelődik a szülési fájdalom fókuszáról, és a test oxigénellátása is javul, ami elengedhetetlen a méhizmok hatékony működéséhez, minimalizálva az izomfáradtságot és a feszültséget.
A vajúdás során a légzés nemcsak a fájdalom kezelésében segít, hanem segít fenntartani a ritmust és a fókuszt. A partner szerepe itt kiemelkedő, hiszen ő adhatja a légzés ritmusát, és emlékeztetheti a kismamát a technikákra, amikor a fájdalom elkezdi eluralni a tudatát. A légzés a jelen pillanathoz való visszatérés eszköze.
| Technika | Félelemre gyakorolt hatás | Mikor alkalmazandó? |
|---|---|---|
| Lassú, mély hasi légzés | A szorongás csökkentése, paraszimpatikus idegrendszer aktiválása | Korai és aktív fázisban |
| Hangadás (mély tónusú „A” vagy „Ó”) | A feszültség kiengedése, a méhnyak ellazításának segítése | Aktív fázis és átmenet |
| Medence ringatása, hintáztatása | A baba lefelé mozgásának segítése, a kontroll érzetének megtartása | Minden fázisban |
| Vízbe merülés (kád, zuhany) | Izomlazítás, a gravitáció hatásának csökkentése, fájdalomcsillapítás | Aktív fázisban |
A szülés helyszínének és csapatának jelentősége a bizalom kialakításában
A félelem forrása gyakran a kórházi környezet, amely sokak számára idegen, steríl és ijesztő. A szülési élményt nagymértékben befolyásolja a környezet és a személyzet hozzáállása. Ha a kismama úgy érzi, hogy tisztelettel bánnak vele, meghallgatják a kéréseit, és a döntéseit támogatják, a félelem szintje drasztikusan csökken, mivel megmarad a biztonságérzet.
A bizalom kialakítása az orvossal és a bábával elengedhetetlen a félelem oldása szempontjából. Ha a kismama már a terhesség alatt kiépíti a jó kapcsolatot a szülészeti csapattal, sokkal nagyobb biztonságban érzi magát a vajúdás alatt. Érdemes előre tájékozódni a kórház gyakorlatáról, és megtalálni azt a bábát, aki a leginkább támogatja a kismama elképzeléseit.
A dúla szerepe a félelem menedzselésében
A dúla nem orvosi személyzet, hanem a kismama és a pár folyamatos, professzionális támogatója. Jelenléte egyfajta „biztonsági háló” érzetét nyújtja. A dúla segít a vajúdási pozíciók megválasztásában, masszíroz, és ami a legfontosabb: folyamatosan emlékezteti a nőt a saját erejére. Segít a kismamának abban, hogy a szülési fájdalom intenzív pillanataiban is megőrizze a fókuszt, és ne essen pánikba.
Egy tapasztalt dúla képes felismerni a félelem jeleit, és időben közbelépni a relaxációs technikákkal, mielőtt a feszültség-fájdalom ciklus elindulna. Ez a folyamatos, személyre szabott gondoskodás az, ami a kórházi protokollok mellett sokszor hiányzik, és ami nagyban hozzájárul a pozitív szülési élményhez. A dúla jelenléte statisztikailag is bizonyítottan csökkenti a fájdalomcsillapítás iránti igényt.
Fájdalomcsillapítás mint opció: az epidurális érzéstelenítés szerepe

A szülési fájdalom kezelésére számos modern orvosi lehetőség áll rendelkezésre, amelyek közül a leggyakoribb az epidurális érzéstelenítés. Sokan előre eldöntik, hogy semmiképpen sem kérnek fájdalomcsillapítást, mert a „természetes” szülést tűzték ki célul. Ez a merev hozzáállás azonban fokozhatja a szorongást, ha a vajúdás a vártnál hosszabbnak vagy nehezebbnek bizonyul.
A félelem oldásának része annak elfogadása, hogy a fájdalomcsillapítás opció. Tudni, hogy van egy „mentőöv”, ha a fájdalom elviselhetetlenné válik, önmagában is csökkentheti a szorongást. A kismamáknak meg kell érteniük, hogy az epidurális érzéstelenítés kérése nem jelenti a szándék feladását, hanem egy tudatos döntést a pillanatnyi szükségletek alapján, amely adott esetben megmentheti a pozitív szülési élményt.
Az epidurális érzéstelenítés lehetővé teszi, hogy a kismama pihenjen, ha a vajúdás hosszúra nyúlik, és képes legyen erőt gyűjteni a kitolási szakaszhoz. Ez a pihenés és a fájdalom enyhülése megszakítja a félelem-feszültség-fájdalom ciklusát, ami sok esetben gyorsíthatja is a folyamatot.
Természetes fájdalomcsillapító módszerek és a félelem kontrollálása
Mielőtt az orvosi beavatkozásokhoz fordulnánk, érdemes kihasználni a természetes módszerek erejét. Ezek a módszerek nem szüntetik meg a szülési fájdalomat, de segítenek elviselhetővé tenni, és fenntartani a kontroll érzetét azáltal, hogy aktív szerepet adnak a kismamának.
- Vízbe merülés és hidroterápia: A meleg víz a legősibb és leghatékonyabb természetes fájdalomcsillapító. Ellazítja az izmokat, csökkenti a gravitáció hatását, és a víz lebegtető érzése mély relaxációt eredményez.
- TENS készülék: A bőrön keresztül adott elektromos impulzusok blokkolják a fájdalomjeleket, és serkentik a szervezet saját fájdalomcsillapítóinak, az endorfinoknak a termelését.
- Masszázs és akupresszúra: Különösen a derék és a keresztcsont masszírozása segíthet az erős hátfájás enyhítésében. A fizikai érintés és a nyomás a partnerrel való kapcsolódást is erősíti, ami biztonságérzetet nyújt.
- Aromaterápia és zene: A megfelelő illatok (pl. levendula, citrusfélék) és a nyugtató zene segítenek a környezet otthonosabbá tételében és a szorongás csökkentésében.
A partner, mint a félelem tükre és oldója
A kismama félelme gyakran átragad a partnerre is. Ha a partner bizonytalan, pánikol vagy tehetetlennek érzi magát, az csak növeli a nő szorongását. A szülésfelkészítés során kiemelt szerepet kap a partner edukációja is, hiszen ő lesz a kismama külső, racionális hangja a vajúdás legintenzívebb óráiban. A partner felkészültsége alapvető a félelem oldása szempontjából.
A partner feladata, hogy a félelem helyett a biztonság és a bizalom érzetét sugározza. Ez magában foglalja a fizikai támogatást (tartás, masszázs), az érzelmi megerősítést, és a kommunikációt az orvosi személyzettel. Ha a kismama tudja, hogy van valaki, aki teljes mértékben rá fókuszál és ismeri a kéréseit, az a kontroll elvesztésétől való félelem jelentősen csökken.
A partnernek meg kell tanulnia felismerni a szülési fájdalom hullámait, és tudnia kell, mikor kell csendben maradnia, és mikor kell aktívan bátorítania. Az empátia és a nyugalom a két legfontosabb erény, amit egy támogató partner magával hozhat a szülőszobába. A partner az, aki segít fenntartani a nyugodt, oxitocin-termelő környezetet.
A hormonális védelem: endorfinok és oxitocin, a természetes fájdalomcsillapítók
A természet nem hagyta védtelenül a nőt a szülés alatt. A testünk csodálatosan fel van szerelve saját, belső fájdalomcsillapítókkal. A vajúdás előrehaladtával a szervezet endorfinokat, azaz természetes ópiátokat termel, amelyek euforikus és fájdalomcsillapító hatásúak. Ez az oka annak, hogy a nők gyakran tapasztalnak egyfajta megváltozott tudatállapotot, ami segít átvészelni a csúcsfájdalmat, és csökkenti a szülési fájdalom emlékezetét.
A félelem azonban gátolja az endorfinok és az oxitocin termelődését. Amikor a nő fél, a stresszhormonok (adrenalin, noradrenalin) dominálnak. Ez szűkíti az ereket, csökkenti a méh vérellátását, és rontja az izmok oxigénellátását, ami ténylegesen növeli a fájdalom érzetét és lassítja a folyamatot. Ez a biológiai visszacsatolás teszi a félelmet a szülés legnagyobb ellenségévé.
A kulcs a relaxáció: minél jobban el tudja engedni magát a kismama, annál hatékonyabban működik a test saját hormonális védelmi rendszere. Ezért olyan fontos a környezet nyugalma, a félhomály, a csend, és a folyamatos, szeretetteljes támogatás, amely a biztonság érzetét nyújtja.
A félelem átalakítása erővé: a mentális felkészítés
A szülésfelkészítés nem csak a légzésről szól, hanem az elme átprogramozásáról. A kismamának meg kell tanulnia a fájdalmat nem fenyegetésként, hanem a munka jelzéseként értelmezni. Ez a kognitív átstrukturálás az egyik leghatékonyabb eszköz a félelem oldása érdekében, mert megváltoztatja a fájdalomra adott érzelmi válaszunkat.
Hipnoszülés, vizualizáció és megerősítések
A hipnoszülés technikája – amely egy mély relaxációs állapot elérését célozza – rendkívül népszerűvé vált. Nem az a célja, hogy teljesen megszűnjön a fájdalom, hanem hogy a nő elérje azt a tudatállapotot, amelyben képes a fájdalomra koncentrálni anélkül, hogy az pánikot okozna. A vizualizáció során a kismama elképzeli a méhnyak tágulását, a baba útját, vagy egy nyugodt, biztonságos helyet, ezzel terelve el a figyelmet a külső ingerekről.
Ezek a technikák növelik az önbizalmat, és lehetőséget adnak a belső fókusz fenntartására, ami elengedhetetlen a pozitív szülési élmény megéléséhez. A kismama megtanulja, hogy a teste tudja, mit kell tennie, és ő csak együtt áramlik a folyamattal. A pozitív megerősítések (affirmációk) folyamatos ismétlése segít a tudatalatti átprogramozásában.
A szülés utáni időszak és a félelem feloldása

A szülési élmény hatása messze túlmutat a szülőszobán. Egy traumatikus vagy nagy félelemmel átélt szülés negatívan befolyásolhatja a gyermekágyat, a szoptatást, és a gyermekkel való kötődést. Ezért a félelem oldása nem csak a vajúdás alatt fontos, hanem hosszú távú mentális egészségünk érdekében is.
Ha a kismama úgy érzi, a félelem vagy a trauma még hónapokkal a szülés után is kísérti, feltétlenül kérjen segítséget. A feldolgozatlan negatív élmények tokofóbiát okozhatnak a következő terhesség során, vagy akár szülés utáni depresszióhoz is vezethetnek. A beszélgetés, a trauma-feldolgozó terápia és a támogató csoportok segítenek a történtek helyes perspektívába helyezésében, és a szülési fájdalom emlékének integrálásában.
A szülés emléke örökre velünk marad. A cél nem a fájdalommentesség, hanem az, hogy az emlék pozitív legyen: a felhatalmazás, az erő és a győzelem érzésével.
Gyakorlati lépések a félelem legyőzésére: a proaktív felkészülés
A tudatos felkészülés kulcsfontosságú. Nem elég elolvasni egy könyvet; aktív munkát igényel a félelem oldása. A következő lépések segíthetnek a kismamának abban, hogy felkészüljön mentálisan és fizikailag is a kihívásra, és minimalizálja a szülési fájdalomtól való félelem hatását.
- Információ szelektálása és pozitív fókusz: Kerüljük a rémtörténeteket és a túlzottan negatív szülési videókat. Keressünk hiteles, szakmailag alátámasztott forrásokat és pozitív szülési élmény beszámolókat. Fókuszáljunk a test erejére és a baba születésére.
- Szülés-terv és kommunikáció: Készítsünk részletes szülési tervet (birth plan), amelyben rögzítjük a legfontosabb kéréseinket a fájdalomcsillapítással, a mozgás szabadságával és a környezettel kapcsolatban. Ezt időben egyeztessük az orvossal és a bábával.
- Rendszeres relaxáció: Naponta szánjunk időt a mély relaxációra, vizualizációra és a megerősítő mondatok ismétlésére („Erős vagyok”, „A testem tudja, mit csinál”). Használjunk kismama jógát és meditációs applikációkat.
- Támogató csapat kiválasztása: Válasszunk olyan szülészeti csapatot (orvos, bába, dúla), akiben feltétel nélkül megbízunk. A bizalom a félelem legnagyobb ellenszere.
- Fizikai felkészülés: A jó fizikai kondíció és a medenceizmok megfelelő ellazítása (pl. intim torna, kismama torna) segít a test felkészítésében, ami növeli az önbizalmat a vajúdás alatt.
Neurobiológiai válaszok: az adrenalin és az oxitocin harca
Mélységében megvizsgálva a szülési fájdalomtól való félelem problémáját, a neurobiológiai folyamatokhoz jutunk. Amikor a kismama fél, az agyban beindul a stresszválasz, amelynek főszereplője az adrenalin. Az adrenalin feladata, hogy felkészítse a testet a veszélyre, de a szülés szempontjából ez kontraproduktív, mert a méhizmoknak nem harcolni, hanem lazulni kellene.
Az adrenalin gátolja az oxitocin receptorokat. Az oxitocin felelős a hatékony, ritmikus összehúzódásokért. Ha az adrenalin túlsúlyba kerül, a méh összehúzódásai rendszertelenné, kevésbé hatékonnyá válhatnak, és ami a legfontosabb: a szülési fájdalom érzete nő. Ez a jelenség a „félszülés”, amikor a vajúdás leáll vagy megreked a félelem miatt.
A félelem oldása tehát nem luxus, hanem biológiai szükséglet a hatékony szüléshez. Ezért van szükség a sötét, csendes, meghitt környezetre, amely segíti a limbikus rendszer (az érzelmek központja) megnyugtatását, és lehetővé teszi a természetes hormonáradat kibontakozását, ami a szülés legfőbb motorja.
A táplálkozás és a fizikai állapot szerepe a mentális erőnlétben
Bár elsőre kevésbé tűnik fontosnak, a fizikai felkészültség jelentősen hozzájárul a mentális erőhöz. Egy kimerült, alultáplált test sokkal nehezebben küzd meg a vajúdás fizikai megterhelésével, és a fáradtság növeli a félelemre való hajlamot. A kimerült kismama könnyebben esik pánikba és kéri az epidurális érzéstelenítést, ami nem feltétlenül baj, de megelőzhető lenne a jó kondícióval.
A megfelelő hidratáltság, az elegendő alvás és a kiegyensúlyozott táplálkozás a terhesség alatt alapvető fontosságú. A fizikai erőnlét magabiztosságot ad, és a kismama sokkal inkább hiszi, hogy képes megbirkózni a kihívással. A fizikai felkészülés tehát közvetetten a félelem oldása érdekében is történik, mivel megerősíti a testbe vetett bizalmat.
A szülésfelkészítés során a kismamák megtanulják, hogyan táplálkozzanak és hidratáljanak a vajúdás alatt is. A vajúdás hosszú maraton lehet, és ha a test kifárad, a mentális ellenállás is csökken, ami a félelem növekedéséhez és a folyamat lassulásához vezet.
A szülési fájdalom elfogadása és a megadás ereje

A szülés egyik legnagyobb leckéje a megadás. Amikor a kismama megpróbálja irányítani a fájdalmat, azzal csak feszültséget generál. A megadás nem passzivitást jelent, hanem tudatos elengedést: elfogadni, hogy a méh összehúzódásai erősebbek, mint az akarat, és hagyni, hogy a test végezze a munkáját. Ez az elfogadás a szülési fájdalomtól való félelem feloldásának végső állomása.
Amikor a nő eléri a vajúdás azon pontját, amikor már nem tudja tovább tűrni a fájdalmat – ez az átmeneti fázis –, ha képes ebben a pillanatban elfogadni a helyzetet és átadni magát az érzésnek, a félelem eltűnik, és átveszi helyét a puszta, ösztönös erő. Ezt az állapotot gyakran hívják „szülési buboréknak”, amikor a külvilág elhalványul, és csak a nő és a baba kapcsolata marad.
A szülési fájdalomtól való félelem egy hatalmas, de legyőzhető akadály. A kulcs a tudásban, a támogatásban és a testünkbe vetett feltétlen bizalomban rejlik. Ez a bizalom adja meg a kismamáknak azt az erőt, amivel nemcsak túlélik, hanem meg is élik, sőt, ünnepelni is tudják gyermekük születését, egy olyan szülési élményt teremtve, amely egész életükre megerősíti őket.