Rejtett veszély az óvodai menzán: ezektől az ételektől is megbetegedhet a gyerek

Amikor reggelente bekísérjük gyermekünket az óvoda kapuján, a legtöbb szülő lelki szemei előtt a délutáni alvás, a játék és a fejlesztő foglalkozások képe lebeg. Kevésbé gondolunk arra, hogy a nap legkritikusabb pontja talán éppen az ebéd, az a menü, amelyről gyakran csak utólag, egy cetlin értesülünk. Az óvodai étkeztetés célja természetesen a teljes értékű, biztonságos táplálás, de a gyakorlatban, a nagyüzemi konyhák kihívásai és a szigorú költségvetési korlátok miatt, sajnos számtalan rejtett veszélyforrás leselkedhet a kisgyermekek szervezetére.

Nem csupán a nyilvánvalóan romlott ételektől kell tartanunk, hiszen a modern konyhák és a HACCP szabályok elvileg garantálják az alapvető higiéniát. A valódi kockázat gyakran a részletekben, a rosszul megválasztott alapanyagokban, a nem megfelelő konyhatechnológiában, vagy éppen azokban az ételekben rejlik, amelyeket a szülők többsége otthon biztonságosnak gondol. Ha egy gyermek hirtelen hasmenéssel, hányással vagy allergiás tünetekkel tér haza az óvodából, a gyanú szinte azonnal az óvodai menüre terelődik. De vajon melyek azok a „ártalmatlan” ételek, amelyek valójában a legtöbb problémát okozzák?

A magas riziko faktorú alapanyagok – a baktériumok melegágya

Az óvodai menzák egyik legnagyobb kihívása a nagy mennyiségű étel elkészítése és biztonságos hőmérsékleten tartása. Bizonyos ételek természetszerűleg nagyobb kockázatot hordoznak magukban a baktériumok elszaporodása szempontjából, még akkor is, ha a konyha tisztasága kifogástalan. A legtöbb szülő a hústól vagy a halételektől tart, pedig a legnagyobb bajt gyakran a látszólag ártatlan köretek és tejtermékek okozzák.

Vegyük például a rizst. A rizsben természetesen előforduló Bacillus cereus spórái túlélik a főzést. Ha a főtt rizs nem hűl le gyorsan, és hosszú ideig szobahőmérsékleten, vagy éppen a melegítő pulton áll, a spórák aktiválódnak, és a baktériumok elkezdenek szaporodni. Mivel az óvodai étkeztetésben gyakori, hogy a rizst előző este főzik meg, majd másnap melegítik újra, ez a folyamat komoly élelmiszer-mérgezéshez vezethet. A tünetek lehetnek hányás vagy hasmenés, amelyek a kisgyermekeknél gyors kiszáradást okozhatnak.

A nem megfelelő hőmérsékleten tárolt főtt rizs az egyik leggyakoribb, mégis alulértékelt élelmiszer-biztonsági kockázat az intézményi étkeztetésben.

Hasonló a helyzet a tojással és az azzal készült ételekkel. Bár a szalmonella-fertőzés kockázatát a szigorú ellenőrzések csökkentették, a tojásos ételek, mint a főtt krémek, a majonézes saláták vagy a rántotta, rendkívül érzékenyek a hőingadozásra. Ha a tojásos ételt nem tartják folyamatosan 60°C felett, vagy hűtve 5°C alatt, a kórokozók elszaporodhatnak. Az óvodai konyhákban a nagy adagok miatt a hűtés és a melegítés sokkal lassabb folyamat, ami növeli a kritikus hőmérsékleti zónában töltött időt, és ezzel a fertőzésveszélyt.

A hűtési lánc megszakadása és az előkészített ételek

Az óvodai konyhák gyakran központi konyhákról kapnak élelmiszereket, vagy előkészített alapanyagokat. A szállítás során a hűtési lánc rövid idejű megszakadása is elegendő lehet ahhoz, hogy a baktériumok elszaporodjanak. Különösen érzékenyek erre a darálthúsból készült ételek, a pástétomok és a mártások.

A darált hús nagyobb felületen érintkezik a levegővel, így a mikroorganizmusok számára ideális szaporodási feltételeket biztosít. Mivel az óvodai menüben gyakran szerepelnek húsgombócok, fasírtok vagy különböző raguk, amelyek darált húst tartalmaznak, létfontosságú, hogy a hús feldolgozása a lehető legrövidebb idő alatt, szigorúan ellenőrzött körülmények között történjen. Ha a darált hús alapanyag már az előkészítés során is hosszan állt, a hőkezelés sem feltétlenül pusztítja el az összes toxint.

Egy másik, gyakran elhanyagolt terület a saláták és a zöldségek előkészítése. Bár a friss zöldségek látszólag egészségesek, ha nem megfelelő higiéniával mossák, vagy ha a mosóvíz szennyezett, komoly fertőzésforrássá válhatnak. Az E. coli vagy a Norovírus könnyen megtelepedhet a leveleken, és mivel a salátákat már nem főzik, a kórokozók közvetlenül a gyermek szervezetébe jutnak. Az óvodában kínált nyers zöldségköretek, például a reszelt répa vagy a káposztasaláta, csak akkor biztonságosak, ha a tisztításukra maximális gondot fordítottak.

A tejtermékek és a pasztörizálás kérdése

A tejtermékek az óvodai étkeztetés elengedhetetlen részei, hiszen kulcsfontosságúak a kalcium- és fehérjebevitel szempontjából. Azonban a tej, a joghurt, a túró és a sajt is komoly kockázatot jelenthet, ha nem megfelelő minőségű alapanyagból készül, vagy ha a tárolás során hiba csúszik a rendszerbe. Bár Magyarországon szigorú előírások vonatkoznak a tejtermékekre, a nyers tejből készült termékek, vagy a nem megfelelő pasztörizálás esetén a Listeria monocytogenes baktérium jelenthet veszélyt.

Bár a Listeria ritka, a kisgyermekek immunrendszere sokkal érzékenyebb rá, mint a felnőtteké. Az óvodai konyháknak kizárólag ellenőrzött, pasztörizált tejtermékeket szabad felhasználniuk. A probléma gyakran akkor merül fel, ha a tejterméket nem közvetlenül a hűtőből veszik ki, hanem a tálalás előtt hosszabb ideig kint áll a meleg konyhában. A joghurtban és a tejfölben lévő hasznos baktériumok mellett más, káros baktériumok is elszaporodhatnak, ha a hőmérséklet emelkedik.

Érdemes figyelni azokra a desszertekre is, amelyek tejből vagy tejporból készülnek, mint például a tejbegríz vagy a puding. Ezeket az ételeket nagy mennyiségben készítik, és ha nem hűlnek le gyorsan, majd nem melegítik át őket újra alaposan, szintén baktériumok szaporodásának adhatnak teret. A tejpor felhasználása, bár gazdaságos megoldás, kompromisszumot jelenthet a tápérték és az emészthetőség szempontjából is, különösen az érzékenyebb gyomrú gyermekeknél.

Az élelmiszer-adalékanyagok rejtett terhe

A modern élelmiszeriparban az adalékanyagok használata elkerülhetetlen, de az óvodai étkeztetésben különösen fontos lenne a minimálisra csökkenteni őket. A gyermekek fejlődő szervei, különösen az idegrendszerük, érzékenyebbek lehetnek bizonyos mesterséges színezékekre, ízfokozókra és tartósítószerekre. Bár az EU-ban engedélyezett adalékanyagok biztonságosnak minősülnek, a felhalmozódó hatásukról és az egyéni érzékenységről keveset tudunk.

A leggyakoribb rejtett veszély a nátrium-nitrit (E250), amelyet a felvágottak, virslik és más húskészítmények tartósítására használnak. Bár a nitrit elengedhetetlen a Clostridium botulinum (botulizmus) baktériumok szaporodásának megakadályozására, a szervezetben nitrozaminokká alakulhat, amelyek potenciálisan karcinogén hatásúak. Mivel az óvodai menüben gyakran szerepelnek viszonylag olcsó, magas feldolgozottságú felvágottak – például tízórai vagy uzsonna részeként –, a nitritbevitel állandó és jelentős lehet.

Hasonlóan problémásak lehetnek az ízfokozók, mint a nátrium-glutamát (MSG). Bár a gyermekek többsége jól tolerálja, egyes kutatások szerint a túl nagy mennyiségű bevitel befolyásolhatja az étvágy szabályozását, és hozzájárulhat az ételek túlzott preferálásához, amelyek mesterségesen felerősített ízűek. Az óvodai konyháknak törekedniük kellene a friss fűszerek és természetes ízek használatára, ahelyett, hogy kész szószokat vagy porokat alkalmaznának, amelyek tele vannak rejtett adalékanyagokkal.

A glutén, tej és egyéb allergének keresztszennyeződése

Az élelmiszer-allergia és -intolerancia előfordulása folyamatosan növekszik a gyermekek körében. Az óvodai étkeztetésnek a törvényi előírásoknak megfelelően biztosítania kell a speciális diétákat, de a gyakorlati kivitelezés során rengeteg hiba merülhet fel. A legnagyobb veszélyt a keresztszennyeződés jelenti, különösen a glutén- és tejmentes diétát igénylő gyermekek számára.

Egy kisgyermek számára a legkisebb mennyiségű allergén is súlyos reakciót válthat ki. Ha a konyhai személyzet ugyanazt a vágódeszkát, kést vagy főzőedényt használja a hagyományos és a speciális ételek elkészítéséhez, a glutén, tejfehérje vagy más allergének könnyen átjuthatnak a diétás ételbe. Ez a probléma különösen éles a kisebb óvodákban, ahol nincs dedikált, elkülönített konyhai részleg a diétás ételek számára.

A szülőknek rendkívül körültekintőnek kell lenniük, amikor az óvoda garantálja a diétás étkeztetést. Nem elegendő, ha a menü tartalmazza az allergénmentes opciót; a szülőknek joguk van rákérdezni a konyhai folyamatokra, a tárolásra és a tálalásra is. Például a földimogyoró, bár ritkán szerepel a magyar óvodai menüben, rejtett formában megjelenhet egyes kekszekben, szószokban vagy olajokban, ami életveszélyes lehet a mogyoróallergiás gyermekek számára.

A túlzott cukor és só fogyasztás hosszú távú kockázatai

Bár a baktériumok azonnali megbetegedést okoznak, az egészségtelen táplálkozás hosszú távú következményei sokkal súlyosabbak lehetnek. Az óvodai étkeztetésnek kulcsszerepe van a gyermekek ízlésének és étkezési szokásainak kialakításában. Ha a menü túl sok cukrot és sót tartalmaz, az hozzájárulhat az elhízás, a magas vérnyomás és a későbbi szív- és érrendszeri problémák kialakulásához.

A rejtett cukor az egyik legnagyobb probléma. Nem csupán a desszertekben és a süteményekben található meg, hanem a gyümölcsjoghurtokban, a reggeli gabonapelyhekben, sőt, még a paradicsomszószokban és a ketchupban is. Sok óvodai konyha gazdaságossági szempontokból kész lekvárokat vagy édesített tejtermékeket vásárol, amelyek cukortartalma messze meghaladja az ajánlott napi bevitelt egy kisgyermek számára.

A sófogyasztás szintén kritikus pont. A kisgyermekek veséje még nem képes olyan hatékonyan kezelni a nagy mennyiségű nátriumot, mint a felnőtteké. Az óvodai ételekben a só gyakran a feldolgozott húsokból, a konzervekből és a kész levesalapokból származik. Bár a közétkeztetésre vonatkozóan vannak sócsökkentési ajánlások, a konyhák néha még mindig túlsózzák az ételeket, hogy azok ízletesebbek legyenek, és a gyermekek elfogadják őket.

A nem megfelelő rost- és vitaminbevitel hiánybetegségei

Bár a cikk a közvetlen betegségekre fókuszál, fontos megemlíteni, hogy a táplálkozási hiányosságok is gyengítik a gyermek immunrendszerét, ezáltal sebezhetőbbé téve őket a fertőzésekkel szemben. Az óvodai menüben gyakran előfordul, hogy a rostban gazdag ételek (teljes kiőrlésű gabonák, hüvelyesek, nyers zöldségek) háttérbe szorulnak a könnyen emészthető, fehér lisztes termékekkel szemben.

A rostszegény étrend egyik leggyakoribb következménye a székrekedés, ami kényelmetlenségen túl gyengíti a bélflórát is. A bélflóra egészsége pedig közvetlenül összefügg az immunrendszer állapotával. Ha a gyermek szervezete nem jut elegendő vitaminhoz és ásványi anyaghoz – például C-vitaminhoz (friss gyümölcsökből) vagy D-vitaminhoz (hal, tejtermékek) –, az fogékonnyá teszi a fertőzésekre, beleértve a vírusos megbetegedéseket is, amelyek könnyen terjednek az óvodai közösségben.

A vas és a cink hiánya is gyakori probléma lehet, ha az étrend kevés vörös húst vagy hüvelyeseket tartalmaz. A vashiány fáradékonyságot és gyengébb koncentrációt okoz, míg a cink kulcsszerepet játszik az immunválaszban. Ha a menza túl sok tésztát és krumplit, és túl kevés tápanyagban sűrű ételt kínál, a gyermek hosszabb távon alultáplálttá válhat, még akkor is, ha a kalóriabevitel megfelelőnek tűnik.

A konyhatechnológia buktatói: az újrahevítés veszélyei

A nagyüzemi konyhák működésének egyik alapvető része az ételek előregyártása és az újrahevítés. Bár ez logisztikai szempontból elengedhetetlen, az újrahevítés folyamata rendkívül kockázatos lehet, ha nem tartják be a szigorú hőmérsékleti előírásokat. Az ételek egyszeri, alapos felmelegítése (az étel maghőmérséklete érje el a 75°C-ot) elpusztítja a legtöbb baktériumot, de ha az ételt többször is melegítik vagy lassan hevítik, az növeli a baktériumok szaporodásának esélyét.

Különösen veszélyesek a nitrátban gazdag zöldségek, mint a spenót, a sárgarépa és a cékla. Ezek a zöldségek természetesen tartalmaznak nitrátot, amely a baktériumok hatására nitritté alakul. Míg a felnőttek szervezete képes kezelni ezt, a csecsemőknél és a kisgyermekeknél a nitrit felhalmozódása methemoglobinémiát (kék baba szindrómát) okozhat, ami oxigénhiányhoz vezet. Bár az óvodás korú gyermekek már kevésbé érzékenyek, a spenótos főzelék többszöri újrahevítése még náluk is kerülendő gyakorlat.

A konyhai személyzet képzése és a HACCP rendszer szigorú betartása elengedhetetlen. A szülőknek érdemes tudniuk, hogy az óvodákban milyen módon ellenőrzik a hőmérsékletet, és milyen eljárásokat alkalmaznak a maradék ételek kezelésére. Elvileg a HACCP előírja, hogy az elkészült ételt a kritikus hőmérsékleti zónán (5°C és 60°C között) a lehető legrövidebb ideig szabad tartani, de a gyakorlatban a tálalás előtti melegen tartás időtartama gyakran túlnyúlik a biztonságos határon.

A tálalás és a higiénia szerepe

Nemcsak az étel minősége, hanem a tálalás módja is befolyásolhatja a gyermekek egészségét. Az óvodában a gyermekek önállóan szednek ételt, vagy a pedagógusok segítenek nekik. A közös tálalás, bár neveli az önállóságra, növeli a fertőzések átadásának kockázatát is, ha nem megfelelő a kézhigiénia.

Ha egy beteg gyermek érintkezik az étellel vagy a tálalóeszközökkel, a vírusok és baktériumok (például a Norovírus vagy a Rotavírus) könnyen átterjedhetnek másokra. Az óvodai konyhákban és az étkezőkben a fertőtlenítésnek és a szigorú kézmosási protokollnak kiemelt szerepe van. A szülőknek érdemes megfigyelniük, hogy az óvodában milyen hangsúlyt fektetnek a gyermekek étkezés előtti és utáni kézmosására.

Emellett a szervírozás során használt edények, evőeszközök és poharak tisztasága is alapvető. A nem megfelelő mosogatás során a maradék ételmaradékokon baktériumok szaporodhatnak el. A nagy kapacitású mosogatógépek használata elengedhetetlen, biztosítva a magas hőmérsékletű fertőtlenítést. Egy apró hiba a mosogatási folyamatban is elegendő lehet egy kisebb óvodai járvány elindításához.

A fagyasztott alapanyagok és a kiolvasztás problémái

A költséghatékonyság és az ellátás biztosítása érdekében az óvodai konyhák gyakran használnak fagyasztott alapanyagokat, például zöldségeket, halat vagy előkészített húst. A fagyasztás biztonságos tárolási módszer, de a kiolvasztás folyamata komoly kockázatot rejt magában.

A nagy mennyiségű fagyasztott hús vagy hal biztonságosan csak hűtőben, lassan olvasztható ki. Ha a kiolvasztás szobahőmérsékleten, vagy túl lassan történik, a külső réteg felmelegszik, és a baktériumok elkezdenek szaporodni, miközben a belső rész még fagyott. Mire az étel teljesen felolvad, a baktériumok már jelentős mértékben elszaporodhattak. A konyháknak szigorúan be kell tartaniuk a kiolvasztási protokollokat, ideális esetben a hűtőben történő, lassú kiolvasztást előnyben részesítve.

A fagyasztott zöldségek, bár kényelmesek, veszíthetnek vitamin- és ásványi anyag tartalmukból, ha nem megfelelő módon tárolták vagy szállították őket. A konyhának biztosítania kell, hogy a fagyasztott termékek a felhasználásig folyamatosan fagyott állapotban maradjanak. Ha a zöldségek részlegesen felolvadnak, majd újra lefagyasztják őket, az nemcsak a minőséget rontja, hanem növeli a baktériumok elszaporodásának kockázatát is.

A szülői szerep: miként ellenőrizhetjük a menza biztonságát?

Szülőként természetesen nem állhatunk a konyhában, de van néhány lépés, amellyel csökkenthetjük a kockázatokat és aktívan részt vehetünk a gyermekünk biztonságos táplálásában. A legfontosabb eszköz a kommunikáció és a tájékozódás.

1. Kérdezzünk rá a beszerzési forrásokra és a HACCP-re

Érdeklődjünk az óvoda vezetőjénél, hogy honnan származnak az élelmiszerek, és milyen gyakran ellenőrzi a konyhát az ÁNTSZ vagy más illetékes szerv. Kérdezzük meg, hogy a konyha rendelkezik-e érvényes HACCP tanúsítvánnyal, és ki a felelős az élelmiszer-biztonsági protokollok betartásáért. Egy átlátható rendszer már önmagában is növeli a bizalmat.

2. Figyeljük a menü összetételét és a feldolgozottságot

Nézzük meg rendszeresen a menüt, és figyeljünk a túl gyakran ismétlődő, magas feldolgozottságú ételekre (virslik, felvágottak, gyorsfagyasztott készételek). Ha a menüben túl sok az édes étel vagy a fehér lisztes pékáru, jelezzük aggályainkat. Kérhetjük, hogy a cukrot és sót természetes fűszerekkel vagy gyümölcsökkel helyettesítsék.

3. Az ételallergia kezelésének ellenőrzése

Ha gyermekünk allergiás, ne csak a diéta tényét jelentsük be, hanem kérjünk részletes tájékoztatást a diétás étel elkészítésének folyamatáról. Különösen a keresztszennyeződés szempontjából kritikus pontokra kérdezzünk rá: külön tárolják-e az alapanyagokat, külön edényben főzik-e, és a tálalás során van-e elkülönített szervírozás.

4. A gyermek tüneteinek nyomon követése

Minden esetben, ha a gyermek hirtelen gyomor-bélrendszeri tünetekkel tér haza, gondoljuk át, mit evett aznap az óvodában. Ha több gyermek is hasonló tüneteket mutat, az valószínűleg közös forrásra utal. Ilyen esetben haladéktalanul jelezni kell az óvoda felé, hogy indítsanak belső vizsgálatot az élelmiszer-biztonság területén.

A modern óvodai étkeztetésnek képesnek kell lennie arra, hogy ne csak tápláló, hanem maximálisan biztonságos ételeket kínáljon. Bár a gazdasági szempontok gyakran nehezítik a helyzetet, a szülői tudatosság és az aktív érdeklődés segíthet abban, hogy a konyhák a legmagasabb minőségi és higiéniai követelményeknek megfelelően működjenek. A rejtett veszélyek ismerete nem a félelemkeltést szolgálja, hanem a tudatos választás és a megelőzés alapját képezi.

Amikor a konyha a legolcsóbbat választja – a minőségi kompromisszumok

A közbeszerzési eljárások és a szűkös költségvetés gyakran arra kényszeríti az óvodai konyhákat, hogy a legolcsóbb alapanyagokat válasszák. Ez a döntés komoly minőségi kompromisszumokkal járhat, amelyek bár nem okoznak azonnali betegséget, hosszú távon befolyásolják a gyermekek egészségét és fejlődését. Az olcsóbb ár gyakran magasabb feldolgozottságot, több adalékanyagot és alacsonyabb tápanyagtartalmat jelent.

Például az olcsóbb húsok, mint a csirke far-hát vagy a szárnyak, bár fehérjeforrások, sokkal kevesebb sovány húst és több zsírt tartalmaznak. Az olcsóbb tejtermékek gyakran tele vannak cukorral, hogy elfedjék az alacsonyabb minőségű alapanyag ízét. A szülőknek érdemes a menüben keresni a teljes értékű alapanyagokat, mint a sovány húsok, a teljes kiőrlésű gabonák és a friss, szezonális zöldségek és gyümölcsök.

A magas minőségű étolaj használata is kritikus. Az olcsóbb olajok gyakran magas telített zsírsavtartalommal rendelkeznek, vagy nem megfelelő hőkezelés esetén káros anyagok keletkezhetnek bennük. Az óvodai konyháknak kerülniük kellene a többszörösen felhasznált sütőolajokat, amelyekben a hő hatására rákkeltő anyagok keletkezhetnek. Bár a rántott ételek eleve kerülendőek lennének, ha mégis szerepelnek a menüben, a friss, jó minőségű olaj használata elengedhetetlen.

A hüvelyesek és a nem megfelelő elkészítés

A hüvelyesek (bab, lencse, csicseriborsó) kiváló fehérje- és rostforrások, és fontos részét képezik a kiegyensúlyozott étrendnek. Azonban ha nem megfelelően készítik el őket, komoly gyomor-bélrendszeri panaszokat okozhatnak. A nyers vagy nem eléggé főtt hüvelyesek lektineket tartalmaznak, amelyek természetes méreganyagok, és súlyos emésztési zavarokat, hányingert és hasmenést okozhatnak.

Az óvodai konyhákban a nagy mennyiségű bab vagy lencse áztatása és főzése időigényes folyamat. Ha a konyhai személyzet időt takarít meg, és nem áztatja be kellő ideig a hüvelyeseket, vagy nem főzi meg őket alaposan, a lektinek aktívak maradnak. Ez a probléma különösen a vörös vesebabban fordul elő, de más hüvelyeseknél is jelentkezhet. A szülőknek érdemes megfigyelniük, ha a gyermekük gyakran panaszkodik hasfájásra a babos, lencsés ételek fogyasztása után.

A hüvelyesek gázképző hatása is problémát jelenthet. Bár ez nem betegség, a puffadás és a hasi diszkomfort kellemetlen lehet a kisgyermek számára. A konyhák a fűszerezéssel (pl. köménymaggal) segíthetik az emésztést, de a legfontosabb a megfelelő előkészítés, beleértve az áztatást és az áztatóvíz leöntését is, ami csökkenti a lektin- és oligoszacharid-tartalmat.

A székletmintavétel és a prevenció

Abban az esetben, ha az óvodában több gyermeknél is felmerül a gyanú, hogy ételmérgezés történt, a konyhának kötelessége mintát venni a gyanús ételből, és azt laboratóriumi vizsgálatra küldeni. A szülőknek is fontos tudniuk, hogy a gyermekből vett székletminta pontosan azonosíthatja a kórokozót. Az azonnali bejelentés és a gyors reagálás elengedhetetlen a fertőzés terjedésének megakadályozására.

A prevenció kulcsa a rendszeres, szigorú ellenőrzés. Az óvodai konyhákban nem elegendő az egyszeri ellenőrzés; a belső minőségbiztosítási rendszernek folyamatosan működnie kell. Ide tartozik a beérkező alapanyagok minőségének ellenőrzése, a dolgozók rendszeres higiéniai oktatása, és a hőmérsékleti adatok precíz dokumentálása.

Végső soron az óvodai menza biztonsága egy összetett rendszeren múlik, amelyben a konyhai személyzet szaktudása, a felhasznált alapanyagok minősége, és a szülői közösség ébersége egyaránt szerepet játszik. A szülőknek joguk van elvárni, hogy gyermekük ne csak jóllakjon, hanem biztonságos, tápláló és egészséges ételt kapjon az intézményben töltött idő alatt.