Miért szorong a gyerekem? A gyermekkori szorongás okai és jelei

Amikor a gyermekünk viselkedése megváltozik, és a korábban vidám, nyitott kisember hirtelen visszahúzódóvá, aggodalmaskodóvá válik, szülőként azonnal felvillan bennünk a vészjelző. A kérdés, ami a legtöbb édesanyában megfogalmazódik: Miért szorong a gyerekem? Ez a szorongás nem csupán egy múló rosszkedv vagy egy rossz nap eredménye. Gyakran egy mélyebb, összetett folyamat jele, amely alapos megértést és türelmet igényel. A gyermekkori szorongás jelensége rendkívül sokrétű, és bár természetes, hogy a fejlődés során felbukkannak félelmek, a tartós, életminőséget rontó aggódás már szakértő figyelmet kíván.

A szorongás önmagában egy életmentő érzés, egy ősi riasztórendszer, ami a veszélyre figyelmeztet. Azonban, ha ez az érzés aránytalanul erőssé válik, vagy olyan helyzetekben jelentkezik, ahol valós veszély nem fenyeget, akkor válik problémává. Meg kell tanulnunk megkülönböztetni a normális fejlődési félelmeket – mint amilyen a sötéttől való félelem óvodáskorban – a klinikai gyermekkori szorongástól, amely már gátolja a mindennapi életvitelt, a tanulást és a társas kapcsolatokat.

A szorongás természete: A normális félelemtől a tartós aggodalomig

A félelem egy konkrét, azonnali veszélyre adott válasz. Látunk egy kutyát, félünk tőle. A szorongás ezzel szemben sokkal inkább egy diffúz, jövőre vonatkozó aggodalom, gyakran specifikus kiváltó ok nélkül. A szorongó gyermek folyamatosan arra számít, hogy valami rossz fog történni, még akkor is, ha a jelenlegi környezete biztonságos.

A gyermekek agya még fejlődésben van, különösen az érzelmek szabályozásáért felelős prefrontális kéreg. Ez azt jelenti, hogy a stresszre és a bizonytalanságra sokkal intenzívebben reagálhatnak, mint a felnőttek. Azok a helyzetek, amelyeket mi apró kihívásnak látunk, a gyermek számára feloldhatatlan akadálynak tűnhetnek. A gyermekkori szorongás gyakran abban gyökerezik, hogy a gyermek elvesztette az irányítás érzetét a saját élete felett, vagy túlságosan nagy elvárások nehezednek rá.

A szorongásnak van egy erősen biológiai alapja. A veleszületett temperamentum, amelyet már csecsemőkorban megfigyelhetünk, nagyban befolyásolja, hogy a gyermek mennyire lesz hajlamos az aggódásra. Vannak gyerekek, akik alapvetően "érzékenyebbek", "reaktívabbak" a környezeti ingerekre. Ők a biológiai adottságaik miatt nagyobb eséllyel lesznek szorongó gyerekek, különösen, ha a környezetük nem kínál elegendő biztonságot és megküzdési mintát.

A szorongás okai: A genetikai örökség és a családi légkör

Amikor a szorongás okait kutatjuk, sosem találunk egyetlen egyszerű választ. A gyermekkori szorongás mindig több tényező komplex kölcsönhatásából ered.

Genetikai hajlam és temperamentum

A kutatások egyértelműen kimutatták, hogy a szorongásos zavarok családon belül halmozódnak. Ha az egyik vagy mindkét szülő szorongással küzd, a gyermeknél is nagyobb a kockázata a szorongás kialakulásának. Ez nem csak a tanult viselkedés miatt van, hanem genetikai öröklődés útján is. Azok a gyerekek, akik "viselkedésileg gátolt" temperamentummal születnek – azaz újdonságokra és ismeretlen helyzetekre fokozott óvatossággal és visszahúzódással reagálnak – különösen sebezhetőek.

Ez a temperamentum nem diagnózis, hanem egyfajta idegrendszeri beállítottság. Az ilyen gyerekeknek több időre van szükségük az alkalmazkodáshoz, és a változás sokkal nagyobb stresszt jelent számukra. A szorongó gyerek gyakran a biztonságot és a kiszámíthatóságot keresi, és a legkisebb eltérés a rutintól is komoly aggodalmat válthat ki.

A szülői minták szerepe: Tanult aggódás

A környezet, különösen a családi környezet, a legerősebb formáló erő. A gyermekek szivacsként szívják magukba a szülői reakciókat és viselkedési mintákat. Ha egy szülő maga is hajlamos a túlzott aggódásra, a gyermek ezt a mintát fogja internalizálni.

Ha a szülő állandóan a lehetséges veszélyekre hívja fel a figyelmet, vagy maga is pánikreakcióval reagál a mindennapi stresszhelyzetekre, a gyermek azt tanulja meg, hogy a világ egy félelmetes hely. A szülői túlzott kontroll és a túlféltés – bár jó szándékú – szintén hozzájárulhat a szorongáshoz. Amikor a szülő folyamatosan elhárítja az akadályokat a gyermek elől, a gyermek nem tanulja meg, hogyan birkózzon meg a kudarccal vagy a bizonytalansággal, ami növeli a tehetetlenség érzését és a szorongást.

A szülői túlféltés paradox módon éppen azt a belső erőt veszi el a gyermektől, amire a későbbi életben szüksége lenne a szorongás leküzdéséhez.

Traumatikus események és tartós stressz

A szorongás kialakulásának gyakori oka valamilyen jelentős életesemény, amely felborítja a gyermek biztonságérzetét. Ilyen lehet a válás, a költözés, egy szeretett személy elvesztése, egy súlyos betegség a családban, vagy akár egy iskolai bántalmazás (bullying). A traumák feldolgozása időt és támogatást igényel. Ha a gyermek nem kap megfelelő segítséget a stresszor feldolgozásához, a szorongás beépülhet a mindennapi működésébe.

A tartós, alacsony intenzitású stressz – például egy feszült családi légkör, állandó veszekedések vagy kiszámíthatatlan szülői reakciók – szintén aláássa a gyermek biztonságérzetét. A bizonytalan kötődés, amely abból ered, hogy a gyermek nem tudja, mikor számíthat a szülő támogatására, az egyik legfőbb rizikófaktor a szorongásos zavarok kialakulásában.

A gyermekkori szorongás leggyakoribb formái

A szorongás nem egy monolitikus jelenség. Különböző formákban jelentkezhet, és mindegyik más-más helyzetre fókuszál. A szülői felismerés szempontjából kulcsfontosságú, hogy megértsük, melyik típusú szorongás jelei mutatkoznak a gyermeknél.

Szeparációs szorongás (Elválási szorongás)

Ez a szorongásfajta az egyik leggyakrabban diagnosztizált. Bár a kisgyermekkorban (6 hónapos kortól 3 éves korig) normális jelenség, ha az elválástól való félelem tartósan fennáll, vagy rendkívül intenzív formát ölt iskoláskorban is, akkor már zavarról beszélhetünk. A gyermek retteg attól, hogy valami rossz történik vele vagy a számára fontos személlyel, amíg távol vannak egymástól.

A szeparációs szorongás tipikus jelei közé tartozik az elalvási nehézség (csak a szülő mellett alszik el), a reggeli búcsúzáskor tapasztalt hiszti, vagy az iskolába járás elutasítása. A gyermek gyakran panaszkodik fizikai tünetekre (hasfájás, fejfájás), amelyek reggel, iskolakezdés előtt jelentkeznek, de a nap folyamán elmúlnak, amint hazaérhet.

Szociális szorongás (Szociális fóbia)

A szociális szorongás lényegében a mások általi negatív megítéléstől való intenzív félelem. A gyermek retteg attól, hogy zavarba hozzák, kinevetik, vagy hogy nem tud majd megfelelni a társas elvárásoknak. Ez a szorongás gyakran a tizenéves kor küszöbén erősödik fel, de már kisiskolás korban is tetten érhető.

A szociális szorongással küzdő gyerek kerüli a csoportos tevékenységeket, nem szívesen szólal fel az osztályban, és gyakran visszautasítja a születésnapi meghívásokat. A szorongás hatására elpirulhat, remeghet, vagy elfelejtheti a mondanivalóját. Fontos különbséget tenni a szociális szorongás és az egyszerű félénkség között: míg a félénk gyermek idővel feloldódik, a szociálisan szorongó gyermeknek valódi, bénító félelmei vannak a társas interakciók előtt.

Generalizált szorongás (Szorongásos zavar)

A generalizált szorongás (GAD) az, amikor a gyermek szinte mindenre aggódik. Nem egy specifikus helyzet (pl. iskola vagy elválás) okozza a félelmet, hanem a mindennapi élet apró-cseprő dolgai is. Aggódik a házi feladat miatt, a jövő heti sportverseny miatt, a családi pénzügyek miatt, vagy akár a globális felmelegedés miatt.

A generalizált szorongás gyakran jár együtt kimerültséggel, koncentrációs nehézségekkel és állandó feszültséggel. Ezek a gyerekek gyakran maximalisták, túlzottan felelősségteljesek és állandóan igyekeznek "jól csinálni" a dolgokat. A szülő számára nehéz lehet felismerni, mert az aggodalom "indokolt" dolgokra irányul, de az intenzitása és a gyakorisága már kóros.

Specifikus fóbiák és pánikrohamok

A specifikus fóbiák egyedi tárgyakra vagy helyzetekre irányulnak (pl. állatok, magasság, orvosi beavatkozások). Bár ezek általában kezelhetőek, ha a fóbia elkezdi korlátozni a gyermek életét (pl. nem mer bemenni a fogorvoshoz, vagy nem megy el a nagyihoz, mert van kutyája), kezelést igényel.

A pánikrohamok a szorongás legintenzívebb formái. Bár ritkábban fordul elő kisgyermekeknél, serdülőkorban már gyakori. A pánikroham hirtelen, intenzív félelemérzet, amely fizikai tünetekkel jár: szívverés felgyorsulása, légszomj, mellkasi fájdalom, szédülés és a halálfélelem érzete. A gyermek gyakran azt hiszi, hogy szívrohamot kap, vagy megőrül. A pánikrohamok ijesztőek, de jól kezelhetőek megfelelő terápiával.

A szorongó gyerek rejtett jelei: Mit figyeljünk?

A gyermek szorongás jelei nem mindig nyilvánvalóak. Egy felnőtt képes elmondani, hogy szorong, de a gyermekek gyakran a viselkedésükkel vagy testi tünetekkel kommunikálják a belső feszültséget. A szülőnek detektívvé kell válnia, hogy felismerje a rejtett üzeneteket.

Fizikai tünetek: A test szól

A szorongás a testet is érinti. A stresszreakció aktiválja a "harcolj vagy menekülj" rendszert, ami számos fizikai változást okoz. Ezek a tünetek gyakran reggel, vagy egy stresszes esemény előtt válnak intenzívvé.

• Emésztési problémák: Gyakori hasfájás, hányinger, székrekedés vagy hasmenés. Ha az orvosi vizsgálat nem talál fizikai okot, valószínűleg a szorongás áll a háttérben.
• Fejfájás és izomfeszültség: A nyak és váll állandó feszültsége, visszatérő tenziós fejfájás.
• Alvászavarok: Nehéz elalvás, gyakori éjszakai felébredés, rémálmok. A szorongó gyerek gyakran fél egyedül aludni.
• Gyakori betegeskedés: A tartós stressz gyengíti az immunrendszert, így a gyerek gyakrabban kap el fertőzéseket.

Viselkedésbeli változások: A visszahúzódástól a dacig

A szorongásos viselkedés két fő irányba terelődhet: a belsővé tétel (internalizálás) és a külsővé tétel (externalizálás). A szorongó gyerekek többsége internalizál, de a feszültség néha kitörésben is megnyilvánulhat.

A belsővé tétel jelei:

Tapadás és regresszió: A gyermek hirtelen ragaszkodóvá válik, nem akar elválni a szülőtől (szeparációs szorongás). A már megszerzett képességekben visszaesés tapasztalható, például újra bepisil, vagy csecsemőként viselkedik (pl. ujjszopás).

Perfekcionizmus és önkritika: Túlzottan kritikus önmagával szemben, fél a hibázástól. Ha egy feladat nem sikerül tökéletesen, azonnal feladja, vagy dührohamot kap.

Kerülés: Elkezdi kerülni azokat a helyzeteket, amelyek szorongást váltanak ki (iskola, játszótér, új emberek). A kerülés rövid távon megkönnyebbülést hoz, de hosszú távon fenntartja a szorongást, mert a gyermek nem tanulja meg, hogy képes megbirkózni a félelemmel.

A külsővé tétel jelei:

Dührohamok és ellenállás: A felgyülemlett feszültség néha robbanásban nyilvánul meg. A szorongó gyermeknek nehezére esik az érzelmi szabályozás, és a szorongás gyakran dühként vagy ellenállásként jelenik meg, különösen otthon, ahol biztonságban érzi magát.

Iskolai teljesítmény romlása: Bár a szorongó gyerekek gyakran jó tanulók, a szorongás akadályozhatja a koncentrációt, és a vizsgadrukk miatt a tudásuk nem jön elő (teljesítmény szorongás).

Az életkori sajátosságok és a szorongás

A szorongás megjelenési formája és a kiváltó okok jelentősen változnak a gyermek fejlődési szakaszai szerint. Amit az óvodáskorban még normális reakciónak tekintünk, az iskoláskorban már beavatkozást igényelhet.

Óvodáskor (3–6 év)

Ebben a korban a félelmek általában konkrétak és fantasztikusak: szörnyek, sötétség, elválás. A szeparációs szorongás ekkor a leggyakoribb. A szorongó óvodásnak gyakran van szüksége "átmeneti tárgyakra" (plüss, takaró) a biztonságérzet fenntartásához.

A fő kihívás az óvodáskorban a biztonságos kötődés megerősítése és az érzelmek verbalizálásának tanítása. Ha a gyermek túlzottan fél a kortársaktól vagy az új helyzetektől, az már szociális szorongás korai jele lehet.

Kisiskoláskor (6–12 év)

Ebben a szakaszban a szorongás fókusza eltolódik a valós élethelyzetek felé. Megjelenik a teljesítmény szorongás, a baráti kapcsolatok miatti aggódás, és az iskolai megfelelési kényszer. A szorongó kisiskolás gyakran igyekszik elrejteni a félelmeit, de a fizikai tünetek (hasfájás, fejfájás) felerősödnek.

A kisiskoláskorban kritikus fontosságú a kudarc elfogadásának megtanulása. A túlzottan elvárásorientált környezet könnyen kiválthat generalizált szorongást. A gyermeknek szüksége van arra, hogy megtapasztalja: a hiba nem a világ vége, és a szülői szeretet nem a teljesítményhez kötött.

Kamaszkor (12–18 év)

A kamaszkor a szorongásos zavarok kialakulásának csúcsidőszaka. A biológiai változások (hormonális ingadozások), a társas nyomás és az identitáskeresés intenzív stresszt jelentenek. A szociális szorongás, a pánikrohamok és a depresszió gyakran együtt járnak ebben az időszakban.

A szorongó kamasz gyakran a visszahúzódás, az ingerlékenység és a túlzott kritika mögé rejti a félelmét. Nehéz lehet megkülönböztetni a normális kamaszkori hangulatingadozást a szorongástól. Kulcsfontosságú jel, ha a gyermek elszigetelődik, abbahagyja a korábban szeretett tevékenységeket, vagy alvási és étkezési szokásai drasztikusan megváltoznak.

A szorongás és az iskola: A teljesítmény csapdája

Az iskola a gyermek életének egyik legnagyobb stresszforrása. Itt találkozik a teljesítmény elvárásaival, a szociális hierarchiával és a folyamatos megmérettetéssel. A gyermekkori szorongás és az iskolai környezet szorosan összefonódik.

Teljesítmény szorongás

Ez a fajta szorongás a vizsgák, felelések és a házi feladatok elkészítése köré csoportosul. Gyakran a magas elvárások, a perfekcionizmus és a kudarctól való félelem táplálja. A gyermek annyira fél a hibázástól, hogy képtelen a tudására koncentrálni. A teljesítmény szorongásos gyerekek gyakran halogatják a tanulást, vagy éppen túlzottan sokat tanulnak, hogy kompenzálják a bizonytalanságukat.

A szülői támogatás itt azt jelenti, hogy a folyamatot értékeljük, nem csupán az eredményt. Amikor a gyermek izgul egy dolgozat miatt, ahelyett, hogy azt mondanánk: "Ne aggódj, menni fog!", sokkal hatékonyabb, ha validáljuk az érzéseit: "Látom, hogy ideges vagy. Ez normális. Emlékszel, mennyit készültél? Ez a tudásod ott van, még ha izgulsz is."

Iskolakerülés és fóbiák

Az iskolakerülés szinte mindig a szorongás egy formája, leggyakrabban szeparációs szorongás vagy szociális szorongás áll a hátterében. A gyermek megtagadja az iskolába járást, gyakran fizikai tüneteket produkálva. Fontos, hogy a szülő ne engedjen a kísértésnek, hogy otthon tartsa a gyermeket. A kerülés megerősíti a szorongást, és a gyermek egyre nehezebben tér vissza az iskolába.

Ha a gyermek indokolatlanul retteg az iskolától, vagy konkrét helyzetektől (pl. ebédlő, testnevelés óra), azonnali szakmai segítség szükséges, mivel a tartós iskolakerülés komoly fejlődésbeli lemaradást okoz.

Szülői stratégiák: Hogyan segíthetünk a szorongó gyermeknek?

A szorongó gyermek támogatásában a szülői szerep kulcsfontosságú. Nem az a cél, hogy megszüntessük a szorongást – hiszen az az élet része –, hanem az, hogy megtanítsuk a gyermeket a szorongás elviselésére és kezelésére.

1. Az érzelmek validálása és elfogadása

A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, az a gyermek érzéseinek lekicsinylése. Az olyan mondatok, mint "Nincs miért aggódnod" vagy "Csak legyél bátor!" azt az üzenetet közvetítik, hogy az érzései érvénytelenek, vagy hogy ő "rossz", amiért fél. A szorongó gyerek számára a félelem nagyon is valós.

Ehelyett alkalmazzuk a validációt. Nevezzük meg az érzést, és fogadjuk el a létjogosultságát. Példák:

• "Látom, hogy nagyon izgulsz a holnapi bemutató miatt. Ez ijesztő lehet."
• "Tudom, hogy nehéz elválni, és fáj a hasad. Ez a szorongás jele, de ez el fog múlni."

A validálás után vezessük át a gyermeket a cselekvésbe. A cél nem a szorongás elkerülése, hanem a szorongással együtt történő cselekvés.

2. A szorongás "külsővé tétele"

A kognitív viselkedésterápia (CBT) egyik hatékony technikája, ha a szorongást különálló entitásként kezeljük. Ne a gyermeket azonosítsuk a szorongással ("Te egy szorongó gyerek vagy"), hanem nevezzük el az aggódó hangot (pl. "Mr. Aggódó" vagy "A Kétség Manó").

Ha a gyermek szorong, megkérdezhetjük: "Úgy tűnik, a Kétség Manó ma nagyon hangos. Mit próbál mondani neked?" Ez segít a gyermeknek távolságot tartani a félelmétől, és megküzdési stratégiákat dolgozhat ki a "Manó" ellen.

3. A megküzdési stratégiák tanítása

A szorongás elviseléséhez a gyermeknek konkrét eszközökre van szüksége. A szülő feladata, hogy ezeket megtanítsa és gyakorolja vele, amikor a gyermek még nyugodt állapotban van.

Légzőgyakorlatok

A lassú, mély légzés az egyik leggyorsabb módja a paraszimpatikus idegrendszer aktiválásának, ami csökkenti a stresszreakciót. Tanítsuk meg a gyermeknek a "négyzet légzés" vagy a "méhecske légzés" technikáját.

Tudatos jelenlét (Mindfulness)

A szorongás a múlton való rágódásból vagy a jövő miatti aggódásból táplálkozik. A tudatos jelenlét gyakorlatok, mint az "öt érzék gyakorlat" (nevezz meg öt dolgot, amit látsz, négyet, amit érzel, hármat, amit hallasz, kettőt, amit szagolsz, egyet, amit ízlelsz), azonnal visszahozzák a gyermeket a jelenbe, ami megállítja a gondolati spirált.

Problémamegoldás és expozíció

A szorongást csökkentő legjobb módszer a fokozatos expozíció. Ha a gyermek fél valamitől, ne erőltessük rá azonnal, de ne is engedjük, hogy örökre elkerülje. Készítsünk közösen "szorongás létrát" (pl. ha a kutyától fél, az első lépés egy kutyás könyv nézegetése, a második egy kutyát látni a kerítés mögött, a tizedik a kutya megsimogatása). Minden sikeres lépés után dicsérjük meg a bátorságát.

4. A szülői önismeret és az önmagunkra való figyelés

A szülő saját szorongása jelentősen hat a gyermekre. Ha a szülő folyamatosan aggódik a gyermek szorongása miatt, a gyermek azt érzi, hogy az ő állapota veszélyes, ami csak növeli a szorongását. A szülőnek meg kell tanulnia kezelni a saját reakcióit. Ha Ön maga is szorongó típus, érdemes lehet szakember segítségét kérni a saját megküzdési stratégiáinak megerősítéséhez. Egy nyugodt, kiegyensúlyozott szülő a legjobb gyógyír a szorongó gyerek számára.

Amikor a szorongás túl nagy terhet ró: Mikor keressünk szakembert?

Bár a szülői támogatás sokat segít, vannak esetek, amikor a szorongás túlmutat a szülői kompetencián. A korai beavatkozás kulcsfontosságú, mivel a kezeletlen gyermekkori szorongás felnőttkorban depresszióhoz, pánikbetegséghez vagy más súlyos mentális zavarokhoz vezethet.

A vörös zászlók: Jelek, amelyek szakembert igényelnek

Mikor érdemes pszichológushoz, gyermekpszichiáterhez vagy fejlesztőpedagógushoz fordulni? Akkor, ha a szorongás:

1. Intenzitása és gyakorisága: A szorongás tartósan, legalább négy hétig fennáll, és aránytalanul erős a kiváltó okhoz képest.
2. Korlátozza az életminőséget: A gyermek nem tud iskolába járni, barátkozni, vagy részt venni a normális családi tevékenységekben a félelmei miatt.
3. Fizikai tünetek állandósulnak: A gyakori hasfájás, hányinger, alvászavarok rontják a fizikai állapotát, és az orvos kizárta a szervi okokat.
4. A szülői stratégiák csődöt mondanak: Az otthoni támogatás és a pozitív megerősítés ellenére a szorongás nem csökken, sőt, erősödik.
5. Önsértő gondolatok/viselkedés: Kamaszkorban különösen figyelni kell a depresszió, a reménytelenség érzésére vagy az önsértő magatartásra.

A hatékony kezelési formák

A gyermekkori szorongás kezelése szinte minden esetben a kognitív viselkedésterápián (CBT) alapul, amelyet életkorhoz igazítva alkalmaznak. A CBT segít a gyermeknek felismerni a negatív gondolati mintákat, és reálisabb, segítő gondolatokkal helyettesíteni azokat. A terápia során a gyermek megtanulja, hogy a gondolatok nem tények, és a félelmetes érzések ellenére is képes cselekedni.

Súlyos esetekben, különösen kamaszkorban, szükség lehet gyógyszeres kezelésre (általában SSRI-k), amelyet gyermekpszichiáter ír fel, és mindig a pszichoterápia kiegészítéseként alkalmaznak. Azonban az elsődleges és leghatékonyabb beavatkozás a pszichoterápia és a szülő-gyermek dinamika támogatása.

A szorongás és a jövő: Hosszú távú támogatás

A szorongó gyerek támogatása egy maraton, nem sprint. A szorongásos hajlam valószínűleg elkíséri a gyermeket élete során, de a cél az, hogy megtanulja kezelni, és ne hagyja, hogy a szorongás irányítsa az életét. A rugalmasság (reziliencia) építése a legfontosabb ajándék, amit adhatunk.

A reziliens gyermek tudja, hogy a nehéz érzések elmúlnak, képes segítséget kérni, és hisz a saját megküzdő képességében. Ezt a hitet elsősorban a szülőtől kapja meg, aki a nehéz pillanatokban is higgadt, elfogadó és támogató tud maradni.

Az önállóság erősítése

Bár nehéz látni, hogy a gyermek küzd, engednünk kell, hogy megtapasztalja a nehézségeket és a kisebb kudarcokat. Ha folyamatosan megmentjük a gyermeket a szorongásos helyzetektől, megakadályozzuk, hogy kialakuljon a kompetencia érzése. Adjuk meg neki a lehetőséget, hogy a saját tempójában, de megbirkózzon a kihívásokkal. A sikeres megküzdés érzése a leghatékonyabb szorongásoldó.

Ez magában foglalja a döntéshozatal lehetőségének biztosítását is. Hagyjuk, hogy a gyermek válasszon a számára megfelelő keretek között (pl. "Melyik ruhát veszed fel ma?", "Melyik könyvet olvassuk el?"). Az irányítás érzete csökkenti a tehetetlenség érzetét, ami a szorongás alapvető táptalaja.

A pozitív mintaadás ereje

A szülői viselkedés a legerősebb tanító. Ha a szülő nyíltan beszél arról, hogy ő is érez szorongást, de képes azt kezelni (pl. "Én is izgulok a holnapi megbeszélés miatt, de veszek néhány mély levegőt, és megpróbálom a legjobb tudásom szerint csinálni"), a gyermek megérti, hogy a szorongás normális, és vannak eszközök a kezelésére. A hitelesség és a saját érzelmi szabályozásunk bemutatása felbecsülhetetlen értékű a gyermekkori szorongás hosszú távú kezelésében.