Áttekintő Show
Amikor a baba megérkezik, az életünk gyökeresen átalakul. Ez a változás gyönyörű, mély és felejthetetlen, de gyakran jár együtt egy olyan terheléssel, amelyre semmilyen könyv nem készít fel minket igazán. A modern anyaság gyakran egyenlővé válik a folyamatos rendelkezésre állással, a maximalizmussal és azzal a csendes, belső nyomással, hogy mindent tökéletesen csináljunk. Ez az állandó készenléti állapot, ha hosszú ideig fennáll, könnyen vezethet az anyai kiégés állapotához, amely nem csupán fáradtság, hanem a teljes fizikai, érzelmi és mentális kimerültség érzése.
A kiégés jelensége alattomos. Lassan kúszik be a mindennapokba, és mire észrevesszük, már eluralkodott rajtunk a reménytelenség, az ingerlékenység és a teljesítmény csökkenése. A megelőzés kulcsfontosságú, és nem luxus, hanem létfontosságú befektetés önmagunkba és a családunkba. Az alábbi 17 tipp nem azonnali megoldás, hanem egyfajta útiterv, amely segít felépíteni azokat a védőfalakat, amelyek megóvnak minket attól, hogy teljesen kimerüljünk az anyaság rögös, de csodálatos útján.
1. A perfekcionizmus szelíd elengedése
Az anyai kiégés egyik legnagyobb mozgatórugója a perfekcionizmus csapdája. A közösségi média és a társadalmi elvárások gyakran azt sugallják, hogy létezik a „tökéletes anya”: aki mindig fitt, a háza ragyog, a gyereke bioételeket eszik, és mindezt mosolyogva intézi. Ez a kép illúzió. A tökéletességre való törekvés hatalmas mennyiségű mentális energiát emészt fel, amely végül hiányozni fog a valódi, fontos feladatoknál.
Tudatosítsuk magunkban, hogy a jó elég. Engedjük el azt a belső kritikust, aki minden apró hibánál felemeli a szavát. A mosatlan edények halmaza vagy a vasalatlan ruha nem tesz minket rossz anyává. A célunk az legyen, hogy szerető és biztonságos környezetet teremtsünk, nem pedig egy múzeumi kiállítási tárgyat. Amikor érezzük, hogy a perfekcionista késztetés felülkerekedne, kérdezzük meg magunktól: „Ez a feladat valóban létfontosságú a gyermekem boldogságához és az én mentális egészségemhez?” A válasz szinte mindig nem.
A tökéletesség nem a szeretet mércéje. A jelenlét, a türelem és az elfogadás sokkal értékesebb.
2. A „mental load” tudatosítása és megosztása
Az anyai kiégés gyakran a láthatatlan terhek súlyából fakad. A „mental load” (mentális teher) az a folyamatos tervezési, szervezési és emlékezési munka, ami a háztartás és a család működtetéséhez szükséges. Ez magában foglalja az orvosi időpontok és a születésnapok emlékezését, a bevásárlólisták összeállítását, a gyerekek ruháinak méretének követését, és a vacsora előkészítésének folyamatos tervezését.
Ez a teher láthatatlan, ezért a partner és a környezet számára gyakran észrevehetetlen. Az első lépés a megelőzés felé, hogy láthatóvá tesszük. Készítsünk egy listát vagy egy táblázatot arról, mi mindent tartunk fejben. Ezután tárgyaljunk a partnerünkkel arról, hogyan oszthatók meg ezek a feladatok. Nem elég, ha a párunk „segít” a feladatok elvégzésében; a felelősséget magát kell megosztani. Ha a partnert kinevezzük a családi naptár menedzserének, ő felel a tervezésért, a szervezésért és az emlékezésért is, nem csupán az elvégzésért, amikor mi kérjük.
3. A „nemet mondás” művészetének elsajátítása
Sok anya érzi úgy, hogy folyamatosan igent kell mondania mások kéréseire, legyen szó iskolai önkéntes munkáról, baráti meghívásról, vagy akár családi elvárásokról. A vágy, hogy mindenki kedvében járjunk, vagy hogy a közösség aktív tagjai legyünk, rendkívül kimerítő lehet. A határok meghúzása elengedhetetlen az anyai kiégés elkerüléséhez.
A „nem” egy teljes mondat. Nem kell magyarázkodnunk vagy bűntudatot éreznünk miatta. Amikor egy új feladat vagy kötelezettség kopogtat, értékeljük azt az időt és energiát, amit tőlünk követel. Ha ez az idő a saját pihenésünktől vagy a gyermekünkkel töltött minőségi időtől megy el, jogunk van, sőt, kötelességünk nemet mondani. Emlékezzünk: minden „igen” egy másik „nemet” jelent, és ha minden külső kérésre igent mondunk, az azt jelenti, hogy a saját jóllétünkre mondunk nemet.
4. A bűntudat tudatos elengedése
A bűntudat az anyaság állandó árnyéka. Bűntudatot érzünk, ha dolgozunk, ha nem dolgozunk, ha adunk cumit, ha nem adunk, ha kiabálunk, ha fáradtak vagyunk. Ez a folyamatos belső kritika rendkívül toxikus, és közvetlenül hozzájárul az anyai kimerültséghez.
A bűntudat gyakran irracionális elvárásokból táplálkozik. Kezdjük azzal, hogy azonosítjuk azokat a helyzeteket, amelyek bűntudatot okoznak, és tudatosan megkérdőjelezzük azok valóság alapját. A gyermekünknek nem tökéletes anyára van szüksége, hanem egy boldog, kiegyensúlyozott anyára. Amikor elkap minket a bűntudat hulláma, gyakoroljuk az önegyüttérzést. Beszéljünk magunkhoz úgy, ahogyan egy legjobb barátnőnkhöz beszélnénk, aki hasonló helyzetben van. Valószínűleg nem mondanánk neki, hogy rossz anya, hanem bátorítanánk és emlékeztetnénk az erősségeire.
5. Az alvás prioritássá tétele: A regeneráció alapköve
Bár a kisgyermekes évek alatt a megszakítás nélküli alvás gyakran utópia, az alvás minőségének és mennyiségének maximalizálása alapvető fontosságú az anyai kiégés elleni küzdelemben. Sokan hajlamosak az éjszakát „énidőre” felhasználni, miután a gyerekek elaludtak, ezzel feláldozva az amúgy is kevés pihenést. Ez a stratégia hosszú távon felőröl.
Törekedjünk arra, hogy legalább 7 óra alvást biztosítsunk magunknak, még ha ez azt is jelenti, hogy le kell mondanunk egy esti sorozatról vagy a félbehagyott házimunkáról. Ha a gyerekek még kicsik, alkalmazzuk a „sleep when the baby sleeps” elvét, még ha csak 20 perces szunyókálásról van szó is. Továbbá, ha lehetőség van rá, beszéljük meg a párunkkal, hogy legalább heti egy-két éjszakán biztosítsa az egyik szülőnek a teljes, zavartalan alvást – akár külön szobában való alvással.
6. Mikro-szünetek beépítése: A nap apró töltőállomásai
A kiégés gyakran azért következik be, mert folyamatosan „be vagyunk kapcsolva”. A napközbeni rövid, tudatos szünetek segítenek újraindítani az idegrendszert. Ezeknek a szüneteknek nem kell hosszúnak lenniük; 5-10 perc is csodákra képes, ha azt valóban csak magunkra fordítjuk.
Mi lehet egy mikro-szünet?
- Egy csésze tea vagy kávé elfogyasztása teljes csendben, a telefon és a háztartási feladatok nélkül.
- Öt perc mélylégzés gyakorlása.
- Egy rövid, 5 perces séta a kertben vagy az erkélyen, a friss levegőn.
- Egy kedvenc dal meghallgatása fülhallgatóval.
A lényeg, hogy ez az idő a tudatos kikapcsolódásról szóljon, ahol nem kell semmit sem tennünk, csak lenni. Ezek a rövid szünetek megakadályozzák, hogy a stressz szintje túlságosan magasra emelkedjen a nap során.
7. A mozgás, mint stresszlevezető és hangulatjavító
A fizikai aktivitás nem csak a testünknek tesz jót, hanem az egyik leghatékonyabb eszköz a stressz és a szorongás kezelésére, amelyek hozzájárulnak az anyai kimerültséghez. Nem kell maratont futnunk vagy drága edzőtermi bérletet vásárolnunk. A kulcs a rendszeresség és az örömteli mozgás.
Keressünk olyan mozgásformát, amit élvezünk. Ez lehet egy gyors 30 perces séta a babakocsival, egy online jóga videó a nappaliban, vagy akár tánc a gyerekekkel a kedvenc zenénkre. A mozgás endorfinokat szabadít fel, amelyek természetes hangulatjavítóként működnek. Tervezzük be a mozgást a naptárba, mintha egy fontos találkozó lenne, és ne engedjük, hogy a házimunka vagy más feladatok elvegyék az időt tőle. A testmozgás az önmagunkról való gondoskodás egyik legfontosabb formája.
8. Táplálkozás és hidratáció: Az energiaforrások feltöltése
Kimerült állapotban hajlamosak vagyunk a gyors, feldolgozott ételekhez nyúlni, vagy elfelejtünk elegendő vizet inni. Ez a rossz szokás azonban ördögi kört hoz létre: a rossz táplálkozás energiahiányhoz vezet, ami tovább fokozza a kimerültséget és az ingerlékenységet. A megfelelő „üzemanyag” elengedhetetlen a mindennapi terhelés elviseléséhez.
Koncentráljunk a kiegyensúlyozott táplálkozásra, amely bőségesen tartalmaz friss zöldségeket, teljes kiőrlésű gabonákat és egészséges zsírokat. Készítsünk előre tápláló snacket (pl. magvak, gyümölcsök), hogy ne a cukros megoldásokhoz nyúljunk, amikor hirtelen éhség tör ránk. A hidratáció szintén kritikus: tartsunk magunknál folyamatosan egy kulacs vizet, és igyunk rendszeresen. A dehidratáció önmagában is okozhat fáradtságot, fejfájást és koncentrációs zavarokat.
9. A partner bevonása: Egyenlő felelősségvállalás
A kiégés megelőzésének talán legfontosabb eleme a teher egyenlő elosztása a párkapcsolatban. Ha az anya viszi a „második műszakot” is (a munka után a háztartást és a gyerekeket), a kiégés szinte elkerülhetetlen. Fontos, hogy ne csak a feladatokat osszuk meg, hanem a felelősséget és a döntéshozatalt is.
Üljünk le a párunkkal, és készítsünk egy listát az összes feladatról, ami a háztartásban és a gyereknevelésben felmerül. Gyakran kiderül, hogy az egyik fél jóval nagyobb terhet cipel. Beszéljük meg, ki miért felel. Ha a partner felel a reggeli rutinért, akkor ő a felelős a ruhák előkészítéséért és a reggeli elkészítéséért is. Ha ő a felelős a vacsoráért, akkor ő felel a menütervezésért, a bevásárlásért és a főzésért. A csapatmunka nem azt jelenti, hogy az anya menedzsel, a partner pedig végrehajt, hanem azt, hogy mindketten aktív, egyenrangú menedzserek.
A kiégés elkerülése közös projekt, nem csak az anya feladata. A partnerség a szülői szerepben is egyenlőséget jelent.
10. A segítség kérésének (és elfogadásának) képessége
Sok anya érzi úgy, hogy mindent egyedül kell megoldania. A segítség kérése nem a gyengeség jele, hanem az erőé és az öntudatosságé. Legyen szó a nagyszülőkről, barátokról, vagy fizetett segítségről, ne habozzunk igénybe venni a támogatást.
Gyakran nehezebb elfogadni a segítséget, mint kérni. Ha valaki felajánlja, hogy vigyáz a gyerekekre egy órára, vagy hoz egy tál ételt, mondjunk igent! Ne érezzük úgy, hogy viszonoznunk kell azonnal. Amikor segítséget kérünk, legyünk konkrétak. Ahelyett, hogy azt mondanánk: „Túl fáradt vagyok,” kérdezzük meg: „Lenne kedved elvinni a gyereket a parkba holnap délután, hogy egy órát pihenhessek?” A konkrét kérések megkönnyítik a másik fél számára a segítséget.
| Segítség típusa | Hogyan kérjük? |
|---|---|
| Gyermekfelügyelet | „Szükségem lenne 2 óra csendre. Tudnál vigyázni a gyerekekre a játszótéren?” |
| Háztartási munka | „Nagyon örülnék, ha valaki elmosogatna, amíg én altatok.” |
| Logisztika | „El tudnád vinni a nagymamához a csomagot a postára menet?” |
11. Az otthoni rend rugalmas kezelése
A rend és a tisztaság fenntartása a gyerekek mellett folyamatos, soha véget nem érő küzdelem. Ha a rendmánia a kiégés forrásává válik, ideje lazítani a szorításon. Az otthonunk célja, hogy menedék legyen, nem pedig egy stresszforrás.
Alakítsunk ki egy „jólléti rendet” a „tökéletes rend” helyett. Ez azt jelenti, hogy azokat a területeket tartjuk tisztán, amelyek a mentális egészségünket közvetlenül befolyásolják (pl. a konyha és a hálószoba), a többi területen pedig engedjük meg a rugalmasságot. Fontos, hogy a gyerekeket is bevonjuk a rendrakásba, életkoruknak megfelelő feladatokkal. Nem az a cél, hogy tökéletesen csinálják, hanem hogy megtanulják, a rend fenntartása közös felelősség.
12. Digitális detox és a közösségi média korlátozása
A telefonunk gyakran a menekülés eszköze a fárasztó pillanatokban, de paradox módon ez a menekülés fokozza a kiégést. A közösségi média böngészése közben folyamatosan összehasonlítjuk a saját, rendezetlen életünket mások gondosan szerkesztett, tökéletesnek tűnő pillanatfelvételeivel. Ez a jelenség a „comparison trap” (összehasonlítás csapdája) néven ismert, ami mélyíti a bűntudatot és a hiányérzetet.
Vezessünk be szigorú digitális határokat. Jelöljünk ki „telefonmentes zónákat” (pl. az étkezőasztal és a hálószoba), és „telefonmentes időszakokat” (pl. az első reggeli óra és a lefekvés előtti óra). Amikor a gyerekekkel vagyunk, tegyük félre a telefont. A tudatos jelenlét feltöltő, míg a görgetés energiavámpír. Ha érzékeljük, hogy a közösségi média feszültséget okoz, tartsunk egy 24-48 órás teljes digitális detoxot.
13. Időblokkolás és a prioritások újragondolása
A kiégés elkerüléséhez elengedhetetlen a hatékony időgazdálkodás, ami a káosz helyett struktúrát ad a napjainknak. A kisgyermekes létben ez nem a percekre lebontott szigorú menetrendet jelenti, hanem a legfontosabb feladatok tudatos beazonosítását és az azokhoz rendelt időt.
Alkalmazzuk a „Time Blocking” technikát: blokkoljunk időt nemcsak a munkára vagy a megbeszélésekre, hanem az öngondoskodásra is. Blokkoljunk időt az edzésre, a pihenésre, és a partnerünkkel töltött időre is. Ha ezek a blokkok bekerülnek a naptárba, sokkal nagyobb eséllyel tekintünk rájuk kötelezettségként. Használjuk az Eisenhower-mátrixot a feladatok szétválogatására: mi sürgős és fontos, mi fontos, de nem sürgős, és mi az, ami delegálható vagy elhagyható. Fókuszáljunk a fontos, de nem sürgős feladatokra (pl. mozgás, tervezés), mert ezek építik a hosszú távú jóllétünket.
14. A „jó elég” elvének beépítése a mindennapokba
A kiégés megelőzésének egyik legfelszabadítóbb technikája a „jó elég” elvének elfogadása. Ez az elv arra bátorít, hogy a rendelkezésre álló idő és energia függvényében tegyük a dolgunkat, ahelyett, hogy a maximális teljesítményre törekednénk minden területen.
Gondoljunk a főzésre. Lehet, hogy vágyunk arra, hogy minden este háromfogásos, házi készítésű vacsorát tegyünk az asztalra. De ha ez stresszt okoz, akkor a „jó elég” elve azt jelenti, hogy rendben van, ha csak egy egyszerű, tápláló tésztaétel van, vagy ha heti egyszer rendelünk ételt. Ugyanez vonatkozik a gyerekekkel való játékra. Nem kell minden pillanatban interaktív, fejlesztő programot szervezni. Egy 20 perces, valóban jelenlévő közös játék sokkal többet ér, mint egy órányi fáradt, félgőzzel végzett tevékenység, miközben a fejünkben már a holnapi teendőket soroljuk. Engedjük meg magunknak a rövidebb utakat és a kompromisszumokat.
15. Rutinok kialakítása a kiszámíthatóságért
A kiszámíthatóság csökkenti a szorongást és a mentális terhelést. Bár a kisgyermekes élet tele van váratlan fordulatokkal, az alapvető rutinok bevezetése stabil alapot adhat. A rutinok nem szigorú időpontokhoz kötött menetrendet jelentenek, hanem a tevékenységek sorrendjét.
Különösen fontos a reggeli és az esti rutin. Ha a reggeli rutin gördülékeny, kisebb eséllyel indul a napunk stresszel. Ha az esti rutin nyugodt és következetes, a gyerekek jobban alszanak, ami közvetlenül növeli a saját pihenőidőnket. A rutinok csökkentik a döntéshozatali fáradtságot is, mivel nem kell minden nap újra kitalálni, mi a következő lépés. Ha a rutinok beépültek, a család minden tagja tudja, mi várható, ami nyugalmat teremt.
16. Anyatársak keresése: A közösség ereje
Az anyai kiégés gyakran a szigetelődésből fakad. Az érzés, hogy egyedül küzdünk a mindennapi nehézségekkel, rendkívül nyomasztó. A támogató anyatársak közössége felbecsülhetetlen értékű. Ők azok, akik megértik a legapróbb nehézségeket is, anélkül, hogy magyarázkodnunk kellene.
Keressünk olyan csoportokat – online vagy személyesen –, ahol nyíltan beszélhetünk a kihívásokról. A közös panaszolás és a tapasztalatcsere validálja az érzéseinket, és csökkenti a bűntudatot. A közösség lehetőséget ad arra is, hogy gyakorlati segítséget cseréljünk (pl. egymás gyerekeire felügyeljünk váltva). Ne feledjük, hogy az ember társas lény, és a valódi, mély kapcsolatok mentális védőhálót jelentenek a kiégés ellen.
Az anyaság nem egyedül végzendő feladat. A közösségünk a túlélésünk kulcsa.
17. Szakember segítsége: Ha a megelőzés már kevés
Bár a 16 megelőző tipp sokat segít a napi stressz kezelésében, vannak helyzetek, amikor a kimerültség már olyan mély, hogy önerőből nem tudunk kilábalni belőle. Ha a kiégés tünetei (állandó fáradtság, cinizmus, reménytelenség, túlterheltség érzése) már hetek, hónapok óta fennállnak, ne habozzunk szakemberhez fordulni.
A pszichológus vagy coach segíthet azonosítani a kiégés gyökereit, legyen az a gyermekkori perfekcionizmus, a partnerrel való kommunikációs nehézség vagy a helytelen megküzdési mechanizmusok. A terápia nem kudarc, hanem az öngondoskodás legmagasabb szintje. Egy külső, objektív nézőpont hatalmas erőt adhat ahhoz, hogy újraépítsük a határainkat és visszanyerjük az irányítást az életünk felett. Az anyai kiégés kezelhető, de ehhez szükséges lehet a professzionális segítség elfogadása.
A tudatos öngondoskodás hosszú távú stratégiája
A kiégés elkerülése nem egy egyszeri feladat, hanem egy folyamatosan karbantartott életmód. Ha bevezetjük ezeket a 17 tippet a mindennapokba, azzal nemcsak a saját jóllétünket szolgáljuk, hanem egy mintát is mutatunk a gyerekeinknek arról, hogy az öngondoskodás és a határok tisztelete mennyire fontos. Egy kipihent, kiegyensúlyozott anya sokkal türelmesebb, szeretetteljesebb és jelenlévő szülő tud lenni, mint az, aki a kimerültség szélén áll. Kezdjük kicsiben, de kezdjük el ma. Az első lépés a változás felé a tudatos döntés arról, hogy a saját szükségleteinket is prioritásként kezeljük.
A kiégés fizikai és érzelmi jeleinek felismerése
Ahhoz, hogy hatékonyan védekezzünk az anyai kiégés ellen, alapvető fontosságú, hogy felismerjük a tüneteket, mielőtt azok elhatalmasodnának. A kiégés nem csupán erős fáradtság, hanem egy összetett állapot, amely három fő dimenzióban nyilvánul meg. Ezeket érdemes rendszeresen ellenőrizni, mint egy belső „állapotjelzőt”.
Érzelmi kimerültség
Ez a dimenzió jelenti a kiégés központi elemét. Érezzük, hogy elfogytak az erőforrásaink, és már a legapróbb feladat is hatalmas energiabefektetést igényel. Gyakran megjelenik a krónikus ingerlékenység, ami azt jelenti, hogy sokkal hamarabb elveszítjük a türelmünket a gyerekekkel vagy a párunkkal szemben. A sírás, a szomorúság vagy a tehetetlenség érzése gyakori, és úgy érezzük, már képtelenek vagyunk érzelmileg reagálni a családtagjaink igényeire.
Deperszonalizáció és cinizmus
A deperszonalizáció az a jelenség, amikor érzelmileg eltávolodunk a szülői szereptől. Mintha kívülről néznénk magunkat, amint ellátjuk a feladatainkat. Megjelenhet a cinizmus, az anyai feladatok iránti közöny. Gondolatban elbagatellizáljuk a gyermekünk igényeit, vagy negatívan viszonyulunk a szülői teendőkhöz. Ez a védekezési mechanizmus segít, hogy ne érezzük a fájdalmat, de hosszú távon károsítja a kapcsolatainkat.
Csökkent teljesítményérzet
Bár lehet, hogy valójában mindent megteszünk, a kiégett anya folyamatosan úgy érzi, hogy kudarcot vall. A csökkent teljesítményérzet abból fakad, hogy a magas elvárásoknak már nem tudunk megfelelni. Ez a dimenzió magában foglalja a koncentrációs zavarokat, a feledékenységet és azt a hitet, hogy „nem vagyunk elég jók”. Ez az érzés tovább erősíti a bűntudatot, ami visszavezet minket az anyai kiégés ördögi körébe.
A „Mini-meditációk” ereje a nap folyamán
A stresszkezelés nem igényel feltétlenül félórás meditációt, amit amúgy sem tudnánk beilleszteni a napirendbe. A kulcs a rövid, célzott tudatossági gyakorlatok, amelyek azonnal csökkentik a feszültséget. Ezek a mini-meditációk 60 másodpercnél is rövidebbek lehetnek, de segítenek visszatérni a jelenbe.
A „Stop, Lélegezz, Figyelj” technika
Amikor úgy érezzük, hogy forr bennünk a düh vagy a szorongás, álljunk meg egy pillanatra.
- Stop: Hagyjuk abba, amit éppen csinálunk.
- Lélegezz: Vegyünk három lassú, mély lélegzetet. A kilégzés legyen hosszabb, mint a belégzés, ez aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert.
- Figyelj: Figyeljünk a testünkre. Hol érezzük a feszültséget? Engedjük el azt a feszültséget a kilégzéssel.
Ez a gyakorlat segít megszakítani az automatikus, stresszes reakciókat, és lehetőséget ad a tudatos válaszadásra.
Az „Anyai Szerep” rugalmas definiálása
A kiégés gyakran abból fakad, hogy túl szűken értelmezzük az anyai szerepet. A modern társadalom elvárja, hogy egyszerre legyünk szakácsok, tanárok, pszichológusok, dajkák, takarítók és partnerek. Ez a szerepválság hatalmas nyomást helyez ránk. Érdemes tudatosan felülvizsgálni, mi az, ami valóban fontos számunkra ebben a szerepben, és mi az, ami csak külső elvárás.
A minőség a mennyiség felett: Fókuszáljunk a minőségi interakciókra a gyerekekkel, ahelyett, hogy megpróbálnánk minden percüket lefedni. Ha a munkánk miatt kevesebb időt töltünk velük, tegyük azt az időt teljesen jelenlévővé. Ne érezzük magunkat rosszul, ha a gyerekek néha unatkoznak, vagy ha a nagymama főztje kerül az asztalra. A rugalmas szerepdefiníció elfogadása a mentális szabadság felé vezető út.
Pénzügyi stressz és a kiégés kapcsolata
Bár a kiégés elsősorban érzelmi és mentális jelenség, a pénzügyi stressz jelentősen hozzájárulhat a kialakulásához. A bizonytalanság, a folyamatos aggódás a család anyagi helyzete miatt, vagy az az érzés, hogy nem engedhetjük meg magunknak a szükséges segítséget (pl. bébiszitter, takarító), növeli a terhelést.
A pénzügyi stressz kezelése is része az anyai kiégés megelőzésének. Beszéljünk nyíltan a partnerünkkel a pénzügyekről. Készítsünk reális költségvetést, amelyben szerepel egy kis összeg a személyes feltöltődésre (pl. egy masszázs, egy kávézóban töltött óra). Ha a pénzügyi helyzetünk nem teszi lehetővé a fizetett segítséget, keressünk alternatív, költséghatékony megoldásokat, mint például a gyerekfelügyelet cseréje más anyukákkal.
Az önmagunkra fordított idő: Nem egoizmus, hanem szükséglet
Az „énidő” gyakran félreértelmezett fogalom, amit sok anya luxusként vagy egoizmusként él meg. Pedig a pihenés és a feltöltődés nem opció, hanem a szülői szerep elvégzésének előfeltétele. Ha a poharunk üres, nem tudunk adni belőle senkinek.
Definiáljuk újra az „énidőt”. Ez nem feltétlenül jelenti a wellness hétvégét, hanem azt a tudatos időt, amit a saját érdeklődésünknek szentelünk. Lehet ez olvasás, festés, zenehallgatás vagy bármi, ami örömet szerez nekünk, és ami kizárólag rólunk szól. Tervezzük be ezt az időt, és védjük meg minden áron. Amikor a gyerekek látják, hogy az anya is szán időt a saját szenvedélyeire, azt tanulják meg, hogy a saját szükségletek kielégítése egészséges és normális dolog.
A 17 tipp alkalmazása során ne felejtsük el, hogy a legfontosabb eszköz a kiégés ellen a tudatosság. Legyünk éberek a saját érzéseinkkel kapcsolatban, és ne féljünk beismerni, ha túl sok a teher. Az anyaság egy maraton, nem sprint. Tartsuk meg a tempót, és gondoskodjunk arról, hogy legyen elég energiánk a célba érkezéshez.
