Az élelmiszer-színezékek veszélyei: okozhatnak allergiás reakciót és hiperaktivitást a gyerekeknél?

Amikor a bevásárlókocsiba kerül egy élénkpiros joghurt, egy neonkék üdítőital vagy egy szivárványszínű cukorka, ritkán gondolunk arra, mi is adja ezeknek az élelmiszereknek a feltűnő árnyalatát. A modern élelmiszeripar számára a szín nem csupán esztétikai kérdés; a szín az egyik legerősebb marketingeszköz, amely közvetlenül befolyásolja a fogyasztói döntéseket, különösen a gyermekek esetében. Azonban az elmúlt évtizedekben egyre több aggodalom merült fel azzal kapcsolatban, hogy ezek a mesterségesen előállított anyagok, az élelmiszer-színezékek, potenciális egészségügyi kockázatot jelenthetnek-e a legkisebbek számára. Két fő területen fókuszálódik a szülők és a tudósok figyelme: az allergiás reakciók és a gyermekek viselkedésére gyakorolt hatás, nevezetesen a hiperaktivitás. De vajon megalapozottak-e ezek a félelmek, vagy csupán egy újabb „étkezési mítosszal” állunk szemben?

A tudatos táplálkozás ma már nem luxus, hanem alapvető szülői felelősség. Ahogy egyre jobban elmélyedünk az összetevők listájában, rá kell döbbennünk, hogy a színezékek világa sokkal bonyolultabb, mint gondolnánk. Nem minden színezék egyforma, és nem mindegyik hordoz azonos kockázatot. Célunk, hogy szakmailag hiteles, mégis könnyen érthető áttekintést adjunk arról, mit mond a tudomány, mit ír elő a szabályozás, és hogyan navigálhatunk szülőként ebben a színpompás, de olykor aggasztó élelmiszer-dzsungelben.

Miért használunk élelmiszer-színezékeket? A fogyasztói elvárások pszichológiája

Az élelmiszer-színezékek használatának alapvető oka a fogyasztói élmény fokozása. A szín kulcsfontosságú a frissesség és az íz megítélésében. Gondoljunk csak bele: egy halvány sárga eperízű joghurtot valószínűleg kevésbé tartanánk ínycsiklandónak, mint egy élénkpiros változatot. A színezékek elsődleges feladata az élelmiszer eredeti színének visszaállítása, amit a feldolgozás, hőkezelés vagy tárolás során elveszíthetett, illetve a termék vizuális vonzerejének növelése.

A gyermekek különösen érzékenyek a vizuális ingerekre. A vibráló színek – a kék, a zöld és a rikító piros – közvetlen kapcsolatot teremtenek az édesség, a játékosság és a jutalom érzésével. Az élelmiszergyártók erre a pszichológiai hatásra építve hozzák létre azokat a termékeket, amelyek a polcokon azonnal megragadják a gyerekek figyelmét. Ez a marketingstratégia azonban felveti az etikai kérdést: megéri-e a jobb eladhatóságért esetlegesen kockáztatni a gyermekek egészségét?

A szín az elsődleges érzékszervi jelzés, amelyet az agyunk feldolgoz, mielőtt az íz vagy az illat beindulna. A színezékek alapvetően befolyásolják, hogy mit tartunk étvágygerjesztőnek.

A mesterséges színezékek tudományos háttere: mik is azok az E-számok?

Az élelmiszer-adalékanyagokat Európában E-számokkal jelölik. Az „E” betű az Európai Unió által engedélyezett (European) adalékanyagokra utal, amelyek szigorú toxikológiai vizsgálatokon estek át. A színezékek az E100-tól E199-ig terjedő tartományba esnek. Ezek között találunk természetes eredetű anyagokat (pl. E160a, béta-karotin), természetazonos anyagokat és szintetikus, mesterségesen előállított vegyületeket is.

A leginkább vitatott csoportot a mesterséges színezékek alkotják, amelyek közül sok a kőszénkátrány származékokból készül, vagy más vegyipari eljárásokkal szintetizálnak. Ezek a vegyületek kémiailag stabilabbak, olcsóbbak és sokkal élénkebb színt adnak, mint természetes társaik. Pontosan ez a kémiai stabilitás és idegen anyagszerkezet az, ami miatt az emberi szervezet, különösen a fejlődésben lévő gyermekek szervezete nehezebben tudja őket feldolgozni.

Fontos megkülönböztetni a természetes és a mesterséges színezékeket. A természetes színezékek (pl. kurkumin, klorofill) általában nem okoznak problémát, bár ritka esetekben ezek is kiválthatnak reakciót. A valódi aggodalom forrása a szintetikus színezékek bizonyos csoportja, különösen az úgynevezett azo-színezékek.

A nagy kérdés: okozhatnak-e allergiát az élelmiszer-színezékek?

Az élelmiszer-színezékek és az allergiás reakciók közötti kapcsolat régóta szerepel a tudományos kutatásokban. Bár a színezékek nem tartoznak a nyolc leggyakoribb allergén (tej, tojás, földimogyoró stb.) közé, képesek lehetnek hisztamin felszabadulást indukálni, ami allergiához hasonló tüneteket okozhat. Ezt a jelenséget nevezzük pszeudoallergiás reakciónak.

A pszeudoallergiás reakciók mechanizmusa eltér a valódi, IgE-mediált allergiától. Míg a valódi allergia esetén az immunrendszer specifikus antitesteket termel a fehérjék ellen, a pszeudoallergia során az adalékanyagok közvetlenül stimulálják a hízósejteket és a bazofil sejteket, hogy hisztamint bocsássanak ki. Ez a hisztamin felelős a tipikus allergiás tünetekért.

A színezékek közül különösen az E102 (tartrazin), az E110 (narancssárga S) és az E124 (Ponceau 4R) kapcsán merült fel gyakran a gyanú, hogy pszeudoallergiás tüneteket, különösen csalánkiütést (urticaria) és angioödémát válthatnak ki. Az asztmával küzdő egyének, különösen azok, akik érzékenyek az aszpirinre, fokozott kockázatnak vannak kitéve a színezékek okozta légúti tünetek szempontjából.

Bőrtünetektől az asztmáig: az allergiás reakciók spektruma

A színezékekre adott reakciók spektruma széles, és bár általában enyhébbek, mint a súlyos élelmiszer-allergiák, rendkívül kellemetlenek lehetnek, különösen egy kisgyermek számára. A leggyakoribb megfigyelt tünetek a bőrre korlátozódnak.

• Csalánkiütés (urticaria): Vörös, viszkető, duzzadt foltok, amelyek hirtelen jelennek meg és eltűnnek.
• Angioödéma: Az ajkak, a szemhéjak vagy a torok alatti szövetek duzzanata, ami súlyos esetben légzési nehézségeket is okozhat.
• Atópiás dermatitisz (ekcéma) súlyosbodása: Bár a színezékek valószínűleg nem okoznak ekcémát, súlyosbíthatják a már meglévő gyulladásos állapotot, fokozva a viszketést és a vörösséget.

A légúti tünetek ritkábbak, de komolyabb figyelmet érdemelnek. Egyes kutatások arra utalnak, hogy a mesterséges színezékek – különösen a tartrazin (E102) – asztmás rohamokat is kiválthatnak, főleg az arra hajlamos egyéneknél. Ezért az asztmás gyermekek étrendjéből sok szakértő javasolja a mesterséges színezékek teljes kiiktatását, amíg a kiváltó okot pontosan nem azonosítják.

A hiperaktivitás és a színezékek kapcsolata: a tudományos viták középpontjában

Talán a legizgalmasabb és legtöbbet vitatott terület a mesterséges színezékek és a gyermekek viselkedése közötti potenciális kapcsolat. A gyanú már az 1970-es években felmerült, amikor Dr. Benjamin Feingold amerikai allergológus felvetette, hogy a mesterséges adalékanyagok – beleértve a színezékeket és a tartósítószereket – összefüggésbe hozhatók a gyermekek figyelemhiányos hiperaktivitási zavarával (ADHD) vagy ahhoz hasonló viselkedési problémákkal.

Az elmélet szerint ezek az anyagok befolyásolják a neurotranszmitterek működését az agyban, vagy növelik az idegrendszeri érzékenységet, ami fokozott nyugtalanságot, impulzivitást és koncentrációs nehézségeket eredményez. Bár Feingold diétáját kezdetben szkeptikusan fogadták, a szülők anekdotikus beszámolói világszerte arra ösztönözték a tudósokat, hogy alaposabban vizsgálják meg a témát.

A kulcsfontosságú felismerés az volt, hogy nem feltétlenül az ADHD-s diagnózissal rendelkező gyerekek az egyetlenek, akik reagálnak. Sok, egyébként tipikusan fejlődő gyermek is mutathat átmeneti, színezékkel összefüggő viselkedésváltozásokat, mint például ingerlékenység, dührohamok vagy alvászavarok.

A southampton-i tanulmány: mérföldkő vagy félreértés?

A legjelentősebb tudományos áttörést ebben a témában a 2007-ben publikált, világszerte nagy visszhangot kiváltó Southampton-i tanulmány hozta el. A kutatást a Southamptoni Egyetem szakemberei végezték el, a brit Élelmiszer-szabványügyi Ügynökség (FSA) finanszírozásával. A vizsgálat során két különböző ital-keveréket adtak gyermekeknek: az egyik hat mesterséges színezéket és nátrium-benzoátot (tartósítószer) tartalmazott, a másik pedig placebót.

A tanulmány eredményei egyértelműen kimutatták, hogy a színezékeket és tartósítószert tartalmazó koktélt fogyasztó gyermekek csoportjában szignifikánsan megnövekedett a hiperaktív viselkedés szintje, amit objektív megfigyelési skálákkal és szülői jelentésekkel is alátámasztottak. A kutatás egyaránt érintett 3 éves gyermekeket és 8-9 éveseket.

Ez a tanulmány volt az, amely gyökeresen megváltoztatta a szabályozó hatóságok hozzáállását. Bár a kutatók hangsúlyozták, hogy a színezékek nem okozzák az ADHD-t, de hozzájárulhatnak a hiperaktív viselkedés súlyosbodásához vagy kiváltásához az erre érzékeny gyermekeknél. Ez a különbségtétel kulcsfontosságú a tudományos megközelítésben.

A Southampton-i tanulmány bizonyította, hogy a színezék-keverék fogyasztása növelte a hiperaktivitást. Ez volt az a pont, ahol az európai szabályozás már nem hunyhatott szemet a mesterséges adalékok potenciális kockázata felett.

Az azo-színezékek feketelistája: melyeket kell különösen kerülni?

A Southampton-i kutatás fókuszában hat specifikus színezék állt, amelyeket azóta a „Southampton-i hatos” néven emlegetnek. Ezek mindegyike szintetikus, és legtöbbjük az azo-színezékek csoportjába tartozik. Az azo-vegyületek olyan színezékek, amelyek nitrogén-nitrogén kettős kötéssel rendelkeznek, és a szervezetben lebomlásuk során potenciálisan káros melléktermékek keletkezhetnek.

A szülők számára elengedhetetlen, hogy ismerjék ezeket az E-számokat, mivel ezek fordulnak elő leggyakrabban az élénk színű édességekben, üdítőkben és reggeli gabonapelyhekben. A következő táblázat tartalmazza a „Southampton-i hatos” listáját:

Bár a Southampton-i tanulmányban nátrium-benzoát (E211) is szerepelt, mint lehetséges kofaktor, a fő hangsúly azóta is az azo-színezékeken van. Érdemes megjegyezni, hogy az E120 (karminsav, kármin) természetes színezék, rovarokból nyerik, és bár erős allergén lehet, kémiailag nem tartozik az azo-csoporthoz.

A szabályozás útvesztője: hogyan kezeli az EFSA és az FDA a kockázatokat?

A tudományos eredmények nyomán a szabályozó hatóságok eltérő utakat választottak. Európa, az EFSA (European Food Safety Authority) vezetésével, sokkal szigorúbban reagált, mint az amerikai FDA (Food and Drug Administration).

Az EFSA 2008-ban hivatalosan is elismerte a Southampton-i tanulmány relevanciáját. Ennek eredményeként az EU-ban bevezettek egy kötelező címkézési rendszert. Azoknak az élelmiszereknek, amelyek tartalmazzák a „Southampton-i hatos” színezékek bármelyikét, a csomagoláson fel kell tüntetniük a következő figyelmeztetést: „A gyermekek tevékenységére és figyelmére káros hatást gyakorolhat.” Ez a címkézési kötelezettség a gyártókat gyakorlatilag arra kényszerítette, hogy önkéntesen kivonják ezeket a színezékeket termékeikből, hogy elkerüljék a negatív marketinghatást.

Ezzel szemben az FDA az Egyesült Államokban lassabban reagált. Az amerikai hatóságok továbbra is úgy vélik, hogy a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek ahhoz, hogy minden gyermek esetében igazolják az okozati összefüggést, ezért nem vezettek be hasonló kötelező figyelmeztetést. Az FDA álláspontja szerint a színezékeket csak akkor tiltják be, ha azok bizonyítottan veszélyeztetik az egészséget, és a hiperaktivitás kérdésében a bizonyítékokat nem tartották elégségesnek a teljes betiltáshoz. Ez a kettős mérce magyarázza, miért találkozunk sokkal több mesterséges színezékkel az amerikai import termékekben, mint az EU-ban gyártottakban.

Az élelmiszeripar válasza és a „természetes” alternatívák térnyerése

Az európai szabályozás szigorodása és a fogyasztói tudatosság növekedése jelentős nyomást gyakorolt az élelmiszeriparra. A nagy multinacionális cégek, különösen azok, amelyek gyermekeknek szánt termékeket gyártanak (például üdítőitalok, cukorkák, reggeli gabonapelyhek), tömegesen kezdték el kivonni a Southampton-i színezékeket a receptjeikből.

Ezeket a mesterséges anyagokat természetesebb eredetű alternatívákkal helyettesítették. A vörös színt gyakran céklaléből (E162) vagy paprika kivonatból (E160c) nyerik, a sárgát kurkuminnal (E100), míg a zöld árnyalatokat a klorofill (E140) biztosítja. Bár ezek a természetes színezékek általában drágábbak, kevésbé stabilak (fényre vagy hőre elbomolhatnak), és nem biztosítanak olyan élénk árnyalatot, mint szintetikus társaik, a fogyasztói bizalom szempontjából jelentős előnyt jelentenek.

A „természetes” jelző azonban nem mindig jelent teljes biztonságot. Ahogy már említettük, az E120 (kármin) erős allergén lehet, de mivel természetes forrásból származik, a szülők hajlamosak kevésbé aggódni miatta. A tudatos szülőnek érdemes a tiszta, feldolgozatlan élelmiszereket előnyben részesíteni, nem csupán a „természetes színezéket tartalmazó” feldolgozott termékeket.

A címkézési kötelezettség: mit jelentenek a figyelmeztető feliratok?

A magyar élelmiszer-címkéken a „Southampton-i hatos” színezékek jelenléte esetén a már említett figyelmeztetésnek („A gyermekek tevékenységére és figyelmére káros hatást gyakorolhat.”) szerepelnie kell. Ez a jogi előírás óriási segítséget nyújt a szülőknek, de a gyakorlatban sokan nem értik pontosan, mit is jelent.

Ha a szülő a címkén látja ezt a figyelmeztetést, az azt jelenti, hogy a termék tartalmazza az egyik (vagy több) azo-színezéket, amelyről a tudomány bebizonyította, hogy összefüggésbe hozható a viselkedési zavarokkal. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott gyermeknél biztosan kivált reakciót, de jelzi a megnövekedett kockázatot. A tudatos vásárlás első lépése a címkézés értelmezése. Ha a terméken szerepel ez a mondat, érdemes másik, színezékmentes alternatívát választani.

Fontos tudni, hogy a figyelmeztetést nem kell feltüntetni az alkoholos italokon, és azokon az élelmiszereken sem, amelyekben a színezéket csak bélyegzésre vagy dekorációra használták (pl. sajthéj, húscímke). Ez azonban a gyermekeknek szánt termékek nagy részét nem érinti.

Színezékmentes életmód: gyakorlati tanácsok tudatos szülőknek

A színezékek elkerülése kihívást jelenthet a modern, feldolgozott élelmiszerekkel teli világban. Azonban néhány egyszerű stratégia segíthet minimalizálni a gyermek expozícióját a potenciálisan káros adalékanyagokkal szemben.

1. A feldolgozott élelmiszerek minimalizálása

A legfontosabb tanács, hogy minél kevesebb erősen feldolgozott élelmiszert vásároljunk. A színezékek legnagyobb mennyiségben a cukorkákban, gumicukrokban, színes üdítőkben, instant levesekben, fagyasztott desszertekben és bizonyos reggeli gabonapelyhekben találhatók. Ha az élelmiszer színe gyanúsan élénk vagy „természetellenes”, szinte biztos, hogy mesterséges színezéket tartalmaz.

2. A címke olvasása legyen rutin

Ne csak a Southampton-i hatos E-számokat keressük, hanem általánosságban a „színezék” szót. Bár sok gyártó már áttért a természetes színezékekre, ezek közül is van, ami allergiát okozhat (pl. kármin E120). A legjobb, ha olyan terméket választunk, amelyben egyáltalán nincs adalékanyag.

3. Saját készítésű ételek előnyben részesítése

A házi készítésű sütemények, pudingok és üdítők teljes kontrollt biztosítanak az összetevők felett. Ha színes ételt szeretnénk készíteni, használjunk természetes színezőanyagokat: spenótport (zöld), céklát (piros), kurkumát (sárga) vagy bogyós gyümölcsöket. Ezek nemcsak színt adnak, de értékes tápanyagokat is tartalmaznak.

4. Étkezés az éttermekben és gyorséttermekben

A vendéglátóhelyeken gyakran használnak színezékeket és adalékanyagokat az ételekben, különösen a gyermekmenükben. Ilyenkor érdemes a lehető legegyszerűbb, alapanyagokból készült ételeket választani, mint például natúr húst párolt zöldséggel, elkerülve a szószokat és a panírozott termékeket.

A színezékmentes étrend nem egyenlő az íztelen étrenddel. Csupán azt jelenti, hogy a vizuális élményt a természetes alapanyagok biztosítják, nem pedig a vegyi laboratóriumok termékei.

A színezékek rejtett forrásai: nem csak az édességekben bújnak meg

A színezékekkel kapcsolatos tévhitek egyike, hogy csak az édességekben vagy a gyerekeknek szánt termékekben találhatók meg. Valójában sok felnőtteknek szánt, sós vagy sőt, egészségesnek tűnő élelmiszer is tartalmazhat mesterséges színezékeket.

Gyógyszerek és vitaminok

Gyakran előfordul, hogy a gyermekeknek szánt rágótabletták, vitaminok vagy folyékony gyógyszerek tartalmaznak élénk színezékeket (pl. E110, E129), hogy a gyermekek szívesebben fogyasszák azokat. Ha a gyermek érzékeny a színezékekre, feltétlenül kérdezzük meg a gyógyszerészt vagy orvost a színezékmentes változatokról.

Felvágottak és húskészítmények

Bizonyos felvágottak, mint a virsli, sonkák, vagy májkrémek is tartalmazhatnak színezékeket (pl. E120 – kármin, az E124 – Ponceau 4R), hogy frissebbnek és vörösebbnek tűnjenek. A húsok esetében különösen fontos a címke ellenőrzése, mivel a vörös színezékek jelenléte a termék minőségét igyekszik elfedni.

Szószok, fűszerkeverékek és ízesítők

A mesterséges színezékek gyakoriak a ketchupokban, mustárokban, salátaöntetekben és a kész fűszerkeverékekben. Ezek a termékek gyakran tartalmaznak E102-t vagy E110-et a homogén, vonzó szín elérése érdekében. A szülők sokszor elfelejtik ellenőrizni ezeket a „melléktermékeket”, pedig a napi bevitel jelentős részét képezhetik.

A rejtett források feltérképezése a kulcsa annak, hogy valóban színezékmentessé tegyük gyermekünk étrendjét. A tudatosság itt jelenti a legnagyobb védelmet.

A dietetikus szemével: hogyan segíthet az eliminációs diéta?

Ha a szülő gyanítja, hogy gyermeke allergiás vagy viselkedésbeli problémái a színezékekkel függnek össze, a legpontosabb diagnosztikai módszer az eliminációs diéta, amelyet mindig szakember (gyermekorvos vagy dietetikus) felügyelete mellett kell elvégezni.

Az eliminációs diéta két fázisból áll:

1. Eliminációs fázis

Ebben a fázisban 4-6 hétre teljesen ki kell iktatni az étrendből az összes mesterséges színezéket, tartósítószert és egyéb gyanús adalékanyagot. Csak friss, feldolgozatlan ételeket, otthon készített fogásokat szabad fogyasztani. A szülőknek rendkívül szigorú naplót kell vezetniük a gyermek tüneteiről és viselkedéséről.

Ha a tünetek (pl. kiütések, hiperaktivitás) jelentősen javulnak, ez erős bizonyíték arra, hogy az adalékanyagok okozták a problémát.

2. Provokációs fázis

A tünetek megszűnése után a gyanús adalékanyagokat (pl. egy-egy színezéket) egyesével, kontrollált módon vezetik vissza az étrendbe. Ez a fázis segít pontosan meghatározni, melyik anyag váltja ki a reakciót. Ha például a gyermek egy bizonyos színezék fogyasztása után visszatérő hiperaktív viselkedést mutat, beazonosítottuk a problémát.

Az eliminációs diéta nagy fegyelmet igényel, de ez a leghatékonyabb eszköz annak megállapítására, hogy egy gyermek érzékeny-e a mesterséges adalékanyagokra. A dietetikus segíthet a tápanyagpótlásban és a kiegyensúlyozott étrend fenntartásában a szigorú fázis alatt.

Túl a színezékeken: a mesterséges adalékanyagok teljes képe

Bár a színezékek állnak a figyelem középpontjában, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a feldolgozott élelmiszerekben rengeteg más mesterséges adalékanyag is megtalálható, amelyek szintén kiválthatnak allergiás reakciókat vagy viselkedési zavarokat.

Tartósítószerek

A tartósítószerek közül a nátrium-benzoát (E211) szerepelt a Southampton-i tanulmányban, és erős gyanú merült fel vele kapcsolatban a hiperaktivitás növelésére. Ez az anyag gyakori az üdítőitalokban, gyümölcslevekben és savanyúságokban. Allergiás reakciókat, különösen asztmás tüneteket is kiválthat.

Ízfokozók

A leggyakrabban használt ízfokozó a nátrium-glutamát (MSG, E621), amely bár nem okoz hiperaktivitást, egyes érzékeny egyéneknél fejfájást, arcpirulást vagy allergiás reakciókat válthat ki (ezt nevezik kínai étterem szindrómának, bár a tünetek gyakran sokkal enyhébbek).

Édesítőszerek

A mesterséges édesítőszerek, mint az aszpartám (E951) vagy a szukralóz, szintén vitatottak. Bár közvetlen kapcsolatukat a hiperaktivitással nem igazolták, fogyasztásuknak lehetnek egyéb mellékhatásai, és elterelik a figyelmet a víz és a természetes, cukormentes italok fogyasztásáról.

A színezékektől való elfordulás sok esetben automatikusan csökkenti a gyermek beviteli mennyiségét más káros adalékanyagokból is, mivel a gyártók gyakran együtt használják ezeket a vegyületeket a termék előállításánál.

A hosszú távú hatások és a jövő kutatási irányai

A színezékek azonnali hatásai (allergiás tünetek, átmeneti hiperaktivitás) viszonylag jól dokumentáltak, de mi a helyzet a hosszú távú következményekkel? Ez az a terület, ahol a tudomány még sok kérdésre keresi a választ.

Egyes állatkísérletek felvetették, hogy a mesterséges színezékek, különösen a nagy dózisban bevitt azo-színezékek, potenciálisan genotoxikusak lehetnek, azaz károsíthatják a DNS-t. Bár az EFSA szerint az engedélyezett napi beviteli mennyiség (ADI) biztonságosnak tekinthető, a szülőknek érdemes tudniuk, hogy a gyermekek gyakran túlléphetik ezt a mennyiséget, ha rendszeresen fogyasztanak sok színezéket tartalmazó termékeket.

A jövő kutatásai valószínűleg a színezékek és a bélrendszer mikrobiótája közötti kölcsönhatásra fognak fókuszálni. Egyre több tudományos eredmény utal arra, hogy a bélflóra állapota közvetlen hatással van az idegrendszerre és a viselkedésre (bél-agy tengely). Elképzelhető, hogy a mesterséges adalékanyagok megzavarják a bélflóra egyensúlyát, ami közvetve hozzájárul a viselkedési zavarok kialakulásához.

A szülői döntések meghozatalakor a legbiztonságosabb út mindig az, ha minimalizáljuk a mesterséges és feldolgozott anyagok bevitelét. A színezékek kérdése nem csupán a hiperaktivitásról szól, hanem a gyermek hosszú távú egészségének és táplálkozási mintázatának kialakításáról. A kevesebb színezék nemcsak nyugodtabb gyermeket, hanem általánosan egészségesebb életmódot is jelent.