Áttekintő Show
A gyermekvállalás időzítése az elmúlt évtizedekben jelentős átalakuláson ment keresztül. Míg nagyszüleink generációja természetesnek vette a korai házasságot és a húszas évek elején érkező első gyermekeket, a modern társadalom inkább a harmincas évekre tolta ki ezt a mérföldkövet. A karrierépítés, a stabilitás megteremtése és az önmegvalósítás előtérbe került. Azonban az utóbbi években egy új, izgalmas trend bontakozik ki, amely felülírja a megszokott forgatókönyveket: egyre több huszonéves pár és egyedülálló fiatal dönt az örökbefogadás mellett, nem várva a biológiai óra ketyegésére vagy a tökéletes anyagi helyzetre.
Ez a változás nem csupán statisztikai adat, hanem társadalmi paradigmaváltás is. A fiatalok, akik korábban a meddőségi problémák vagy a késői családalapítás miatt fordultak az örökbefogadáshoz, ma már egyre gyakrabban választják ezt a lehetőséget proaktívan, a gyermek iránti feltétlen szeretet és a felelősségvállalás korai igénye miatt. Ez a generáció másképp tekint a szülői szerepre és a család fogalmára, mint az előzőek.
A huszonévesek körében tapasztalható örökbefogadási hullám azt mutatja, hogy a gyermekvállalásban a biológiai kötődés súlya csökken, míg a szeretet és az elfogadás ereje felértékelődik.
Miért éppen a huszonévesek? A motivációk új hulláma
A hagyományos örökbefogadói minta évtizedekig a harmincas-negyvenes éveiben járó párokat jelentette, akik már sikertelenül próbálkoztak a biológiai gyermekvállalással. A most feltörekvő fiatal generáció azonban gyakran más indíttatásból vág bele ebbe a hosszú és érzelmileg megterhelő folyamatba. Számukra az örökbefogadás nem „B terv”, hanem tudatos, elsődleges választás.
Egyik legfőbb mozgatórugó a globális társadalmi felelősségvállalás. A Z generáció tagjai rendkívül érzékenyek a társadalmi egyenlőtlenségekre és a gyermekvédelem helyzetére. Sokan közülük úgy érzik, hogy ha képesek szeretetet és biztonságot adni egy rászoruló gyermeknek, akkor miért várnának? Ez a fajta altruizmus nem ritka, és a fiatalok nyitottságát tükrözi a hagyományos családi modellekkel szemben.
Másrészt, a huszonévesek sokkal nyitottabbak az örökbefogadás tényének nyílt kommunikációjára is. A titkolózás, ami régebben jellemezte a folyamatot, egyre inkább eltűnik. A fiatal szülők természetesebben kezelik a témát, ami csökkenti a szégyenérzetet és a társadalmi stigmát. Ez a nyíltság hozzájárul ahhoz, hogy az örökbefogadás már a gyermekvállalás egyenrangú opciójaként jelenjen meg a köztudatban.
Fontos szempont az is, hogy a fiatalok gyakran nincsenek még annyira rögzítve a karrierjükben, mint a harmincas éveik végén járó társaik. Ez a nagyobb rugalmasság lehetővé teszi számukra, hogy jobban alkalmazkodjanak az örökbefogadási folyamat hosszas és kiszámíthatatlan természetéhez. Könnyebben vállalják a szükséges tanfolyamokat, a pszichológiai felméréseket, és az esetleges hirtelen elhelyezési döntéseket.
A jogi és pszichológiai felkészültség kérdései
Bár a fiatalok motivációja tiszta és erős, az örökbefogadási rendszer szigorú feltételeket támaszt minden jelentkezővel szemben, függetlenül az életkortól. Magyarországon az örökbefogadásra jelentkezők minimális életkora 25 év, ami azt jelenti, hogy a „huszonéves” kategóriába elsősorban a 25 és 29 év közötti fiatalok tartoznak. A jogszabályok nem tiltják a fiatalabb jelentkezést, sőt, bizonyos szempontból előnyben is részesítik a fiatalabb párokat, mivel a cél a lehető legkisebb korkülönbség biztosítása a gyermek és a szülők között.
A legkritikusabb pont a pszichológiai és anyagi stabilitás. A hatóságok és a szakemberek azt vizsgálják, hogy a fiatal pár vagy egyedülálló személy rendelkezik-e azokkal a készségekkel és erőforrásokkal, amelyek szükségesek egy gyermek hosszú távú neveléséhez. Ez a vizsgálat magában foglalja a párkapcsolati dinamikát, az érzelmi érettséget, a problémamegoldó képességet, valamint a jövedelmi helyzetet és a lakhatási körülményeket.
Szakértők hangsúlyozzák, hogy a kor nem feltétlenül az érettség mutatója. Egy 26 éves pár lehet sokkal stabilabb és érettebb a szülői szerepre, mint egy 40 éves, bizonytalan alapokon álló házaspár. Az örökbefogadási tanfolyamok kulcsszerepet játszanak abban, hogy a fiatalok felmérjék saját korlátaikat és felkészüljenek a speciális kihívásokra, amelyeket az örökbefogadás jelent.
„A pszichológiai felmérés során nem az életévek számát nézzük, hanem a kríziskezelési képességet és az önismeret mélységét. Egy fiatal pár esetében ez gyakran meglepően magas szintű lehet, hiszen tudatosan vállalták a folyamatot, és sokszor kevesebb a kiégett meddőségi küzdelem okozta érzelmi teher rajtuk.”
A huszonéves örökbefogadók előnyei a rendszer szempontjából
Az örökbefogadási rendszernek komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy minél több fiatal, stabil pár jelentkezzen. Ennek több gyakorlati oka is van, amelyek közvetlenül befolyásolják a gyermekek elhelyezésének sikerességét és a várólista dinamikáját.
A kisebb korkülönbség jelentősége
Az egyik legfontosabb szempont a szülők és a gyermek közötti kisebb korkülönbség biztosítása. A gyermekek számára ideális, ha a szüleik életkora nem tér el drasztikusan a természetes szülői életkortól. Ez a fizikai és mentális energiák szempontjából is előnyös. Egy fiatal szülőpár nagyobb valószínűséggel tudja tartani a tempót egy energikus kisgyermekkel, és nagyobb eséllyel lesznek jelen a gyermek életének minden fontos szakaszában, egészen a felnőttkorig.
Fizikai és mentális energia
A huszonévesek jellemzően nagyobb fizikai energiával rendelkeznek. Ez a tényező különösen fontos lehet, ha speciális szükségletű, vagy viselkedésproblémákkal küzdő gyermekek örökbefogadása merül fel. Az örökbefogadott gyermekek gyakran hordoznak magukkal kisebb-nagyobb traumákat, amelyek kezelése intenzív szülői odafigyelést és hatalmas kitartást igényel. A fiatalabb szülők könnyebben birkóznak meg a kialvatlansággal és a folyamatos készenléttel, ami az első években elengedhetetlen.
Rugalmasság és alkalmazkodóképesség
A fiatal párok általában rugalmasabbak az elvárásaikban is. Mivel korábban kezdenek szülői szerepet betölteni, gyakran nyitottabbak azokra a gyermekekre, akiknek az elhelyezése nehezebb – például idősebb testvérpárokra, vagy enyhe fejlődési elmaradással élő gyermekekre. A harmincas éveik végén járó, régóta várakozó párok gyakran szigorúbb kritériumokat állítanak fel, ami tovább növeli a várakozási időt.
A rendszer számára a fiatal jelentkezők aranyat érnek. Ők azok, akik a leghosszabb távú stabilitást és a legkisebb korkülönbséget tudják garantálni, ami minden gyermek érdeke.
A kihívások: Stabilitás, pénzügyek és társadalmi megítélés
Bár a huszonévesek örökbefogadása számos előnnyel jár, nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a nehézségeket, amelyekkel szembe kell nézniük. A társadalmi nyomás és a pénzügyi bizonytalanság gyakran a legnagyobb akadályok.
A pénzügyi stabilitás mítosza
A közvélekedés szerint a huszonévesek még „nincsenek készen” anyagilag a gyermekvállalásra. Bár igaz, hogy a karrierjük elején állnak, sok esetben mégis képesek a szükséges anyagi biztonságot megteremteni. Az örökbefogadási eljárás során a hatóságok nem azt várják el, hogy a szülők milliomosok legyenek, hanem azt, hogy biztosított legyen a gyermek alapvető szükségleteinek fedezete. Ez magában foglalja a stabil jövedelmet és a megfelelő lakhatási körülményeket. Sokan már ebben az életkorban rendelkeznek hitellel terhelt, de saját tulajdonú ingatlannal, ami a stabilitás jele.
A fiataloknak gyakran kell bizonyítaniuk, hogy bár a jövedelmük talán alacsonyabb, mint egy negyvenes éveiben járó vezetőé, a kiadásaik is ehhez igazodnak, és képesek felelősen gazdálkodni. Az állami támogatások, mint például a gyermekgondozási díj (GYED) és a családi pótlék, ugyanúgy megilletik őket, mint a biológiai szülőket, ami jelentős segítséget nyújt a kezdeti időszakban.
Társadalmi elvárások és ítélkezés
Talán a legnehezebb feladat a társadalmi megítélés kezelése. Sok nagyszülői korú ismerős vagy akár a tágabb család is kételkedve fogadhatja a döntést: „Miért nem vártok még pár évet?”, „Biztosak vagytok benne, hogy ez a ti utatok?”, „Miért nem próbálkoztok inkább a saját gyereketekkel?” Ezek a kérdések, bár gyakran jó szándékúak, rendkívül fájdalmasak lehetnek. A fiatal örökbefogadóknak meg kell tanulniuk magabiztosan képviselni a döntésüket, és felállítani a határokat a kívülállók felé.
A magazinunkban megkérdezett szakemberek szerint a legfontosabb, hogy a fiatal párok erős belső kohézióval rendelkezzenek. Ha ők maguk biztosak a döntésükben, sokkal könnyebben kezelik a külső nyomást. Fontos, hogy találjanak egy támogató közösséget – más örökbefogadó szülőket, akikkel megoszthatják tapasztalataikat.
Az örökbefogadási folyamat dinamikája huszonévesen
Az örökbefogadási folyamat több lépcsős, és minden életkorban megköveteli a türelmet és a kitartást. A huszonévesek számára a várakozási idő hossza különösen releváns lehet, hiszen egy hosszú várakozás a legaktívabb éveiket érintheti.
A várólista és az életkor összefüggései
Magyarországon az állami gondozásban lévő gyermekek örökbefogadása esetén az életkor hivatalosan nem jelent hátrányt. Sőt, ahogy korábban említettük, a fiatalabb életkor bizonyos szempontból előnyös lehet. Azonban a várakozási időt jelentősen befolyásolja az, hogy a jelentkezők milyen korú és egészségi állapotú gyermeket szeretnének örökbe fogadni. Minél kisebb a gyermek, annál hosszabb a várakozás.
Mivel a fiatal párok gyakran nyitottabbak és rugalmasabbak, hajlamosabbak lehetnek a nehezebben elhelyezhető gyermekek örökbefogadására. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy azonnal megkapnak egy gyermeket, de ha hajlandóak testvérpárt, idősebb gyermeket (3-6 éves korosztály) vagy speciális szükségletű gyermeket fogadni, a várakozási idejük drasztikusan lerövidülhet. Ez egy tudatos stratégia lehet a fiatal örökbefogadók számára.
| Kategória | Huszonéves jelentkező (Rugalmas) | Harmincas jelentkező (Szigorú) |
|---|---|---|
| Egészséges csecsemő (0-1 év) | 4-6 év | 5-8 év |
| Kisgyermek (1-3 év) | 3-5 év | 4-6 év |
| Idősebb gyermek (4+ év) | 1-3 év | 2-4 év |
| Testvérpár | 1-2 év | 2-3 év |
A nyílt örökbefogadás vonzereje fiatalon
A huszonéves generáció jellemzően a nyílt örökbefogadási formák felé húz. A nyílt örökbefogadás során a vér szerinti szülők és az örökbefogadó szülők kölcsönösen ismerik egymást, és bizonyos szintű kapcsolatot tartanak fenn. Ez a modell sokkal jobban illeszkedik a fiatalok értékrendjéhez, amely a transzparenciát és az őszinteséget helyezi előtérbe.
A nyílt örökbefogadás megkönnyíti a gyermek számára a saját identitásának megértését, és csökkenti a titkok terhét. A fiatal szülők gyakran könnyebben elfogadják ezt a komplex helyzetet, mivel kevésbé hordoznak magukban régi társadalmi elvárásokat arról, hogy a szülői szerepnek feltétlenül biológiai kapcsolaton kell alapulnia. Számukra természetesebb a „kiterjesztett család” fogalma.
„A nyílt örökbefogadás a huszonévesek számára nem egy kompromisszum, hanem az etikus gyermekvállalás formája. Sokkal kevésbé félnek attól, hogy a gyermekük tudni fogja a gyökereit, sőt, aktívan támogatják ezt a tudáskeresést.”
Élet a döntés után: A gyermek megérkezése
Amikor a hosszas várakozás után végre megérkezik a gyermek, a huszonéves szülők számára kezdődik az igazi próbatétel. Bár energiával teliek, gyakran hiányzik még az a tapasztalat és rutin, ami a harmincas éveikben járó szülőket jellemzi.
A kötődés kialakulása és a korai évek
Az örökbefogadás során a kötődés kialakulása kulcsfontosságú, különösen, ha a gyermek már nem csecsemőkorú. A fiatal szülőknek rendkívül tudatosnak kell lenniük abban, hogy a gyermek alapvető bizalmát megszerezzék. Ez sok türelmet, következetességet és rengeteg fizikai közelséget igényel. A huszonévesek esetében a kötődés kialakulását segítheti, hogy még nincsenek annyira berögzült nevelési elveik, mint az idősebb szülőknek, így könnyebben alkalmaznak új, traumainformált nevelési módszereket.
A kezdeti időszakban a fiatal anyák és apák gyakran szembesülnek azzal a ténnyel, hogy az örökbefogadás nem varázsütésre oldja meg a gyermek korábbi életéből fakadó nehézségeket. A speciális nevelési igények, a viselkedési zavarok vagy a tanulási nehézségek kezelése extra terhet ró a fiatal családra. Ilyenkor elengedhetetlen a szakemberek – pszichológusok, fejlesztő pedagógusok – rendszeres bevonása.
A karrier és a szülői szerep egyensúlya
A huszonévesek számára gyakran nehézséget okoz a karrier és a szülői szerep összehangolása. Bár a gyermekvállalás miatt háttérbe szorul a karrierépítés, a fiatalok általában könnyebben találnak rugalmas munkahelyeket vagy vállalnak részmunkaidőt, mint a magasabb pozícióban lévő idősebb szülők. A távmunka lehetősége, ami a Z generáció számára természetes, szintén segíti az egyensúly megteremtését.
A fiatal szülőknek meg kell tanulniuk segítséget kérni. Mivel a kortárs csoportjukban még nem mindenki szülő, a támogatás hiánya néha magányossá teheti őket. Ezért létfontosságú, hogy aktívan keressék azokat a közösségeket – online fórumokat, örökbefogadó szülői csoportokat –, amelyekben megértésre és validációra lelnek.
Szakértői vélemények: A pszichológiai érettség új mércéje
A gyermekpszichológia és a családjog szakértői egyöntetűen állítják, hogy az életkor önmagában nem lehet kizáró ok az örökbefogadásban. Sokkal inkább a szülői kapacitás, az adaptivitás és a motiváció mélysége a meghatározó.
Az adaptivitás szerepe
Dr. Nagy Ágnes, családpszichológus szerint a fiatalabb szülők egyik legnagyobb erőssége az adaptivitás. „Egy 27 éves szülőpár agya még sokkal formálhatóbb. Könnyebben veszik fel az új információkat, nyitottabbak a hibázásra és a tanulásra, ami elengedhetetlen az örökbefogadott gyermekek nevelésében. Náluk kisebb a kockázata annak, hogy mereven ragaszkodnak a biológiai gyermeknevelésről alkotott idealizált képhez.”
A szakember kiemeli, hogy a huszonéves szülők gyakran jobban tájékozottak a modern nevelési elvekről, beleértve a traumainformált ellátást is, ami létfontosságú, hiszen az örökbefogadott gyermekek szinte kivétel nélkül hordoznak valamilyen prenatális vagy csecsemőkori traumát. Ez a tudatosság gyorsabb és hatékonyabb beilleszkedést eredményezhet a gyermek számára.
A jogi háttér és a felelősségvállalás
Jogi szempontból a fiatalabb életkor nem jelent hátrányt, feltéve, hogy a jogi feltételeknek – büntetlen előélet, megfelelő anyagi körülmények – megfelelnek. Dr. Pálfi Gábor örökbefogadási jogász szerint a fiatalok esetében a hatóságok különös figyelmet fordítanak a párkapcsolat stabilitására. „Ha egy fiatal pár jelentkezik, elvárás, hogy a kapcsolatuk bizonyítottan erős alapokon nyugodjon, és ne csak egy rövid fellángolás eredménye legyen. Az örökbefogadás hosszú távú elkötelezettség, amit a huszonéveseknek ugyanúgy bizonyítaniuk kell, mint az idősebbeknek.”
A szakértők arra ösztönzik a fiatalokat, hogy ne féljenek a hivatalos eljárásoktól. A rendszer célja a gyermek érdekének védelme, de nyitott a stabil, szerető és felelősségteljes jelentkezők felé, kortól függetlenül.
Generációs különbségek a szülői szerepben
A huszonéves örökbefogadó szülők (túlnyomórészt a Z generáció tagjai) másképp közelítik meg a szülői szerepet, mint a korábbi nemzedékek. Ez a különbség pozitív hatással lehet az örökbefogadott gyermekek fejlődésére.
Digitális bennszülöttek és az információkezelés
A fiatal szülők digitális bennszülöttek. Ez azt jelenti, hogy rendkívül gyorsan és hatékonyan keresik meg a szükséges információkat az örökbefogadás speciális kérdéseiről, a nevelési módszerekről és a támogatási rendszerekről. Nem riadnak vissza az online közösségek használatától, és aktívan építik a tudásukat. Ez a proaktív hozzáállás kulcsfontosságú, amikor egy örökbefogadott gyermekkel felmerülő váratlan kihívást kell megoldani.
Ugyanakkor a közösségi média használata kihívást is jelenthet. Míg a nyíltság pozitív, fontos, hogy a gyermek magánéletét tiszteletben tartsák. A fiatal szülőknek meg kell tanulniuk, hol húzódik a határ a transzparencia és a gyermek védelme között, különösen az örökbefogadás tényének nyilvánosságra hozásakor.
Az érzelmi intelligencia fontossága
A Z generációra jellemző az erős érzelmi intelligencia és a mentális egészség fontosságának felismerése. A fiatal szülők gyakran nyitottabbak a terápiára, a szülői coachingra, és nem szégyellik, ha segítséget kell kérniük. Ez a hajlandóság a reflexióra és a folyamatos fejlődésre óriási előnyt jelent egy olyan helyzetben, ahol a gyermek múltjából fakadó érzelmi terhek kezelése kiemelt figyelmet igényel.
A modern fiatal szülők nem a tökéletességre törekszenek, hanem a hitelességre. Ez a hitelesség adja meg a gyermeknek a biztonságot, hogy ő is önmaga lehet, minden nehézségével együtt.
Esettanulmány: Anna és Dávid, a huszonhat éves örökbefogadók
Hogy jobban megértsük a huszonéves örökbefogadás valóságát, bemutatjuk Anna és Dávid történetét. A 26 éves házaspár Budapesten él, mindketten stabil, de nem kiemelkedően magas jövedelmű állásban dolgoznak. Házasságuk harmadik évében döntöttek úgy, hogy nem várnak tovább a családalapítással, és az örökbefogadás mellett teszik le a voksukat.
„Mindig is tudtuk, hogy szeretnénk gyereket, de a biológiai úton való ragaszkodás sosem volt számunkra elsődleges,” meséli Anna. „Amikor elkezdtük a tanfolyamot, sokan meglepődtek a korunkon. Azt hitték, valamilyen meddőségi probléma miatt vagyunk ott. Amikor elmondtuk, hogy ez a tudatos választásunk, volt, aki csodálkozott, de a szakemberek nagyon támogattak minket.”
A pár viszonylag rövid, két és fél éves várakozás után fogadta örökbe a négyéves Bencét. Bence egy testvérpár tagja volt, akiknek az elválasztását sikerült elkerülni, mivel Anna és Dávid nyitottak voltak a nyílt örökbefogadásra, és elfogadták, hogy Bence és a nővére, Zsófi, egy másik családnál éljenek, de rendszeresen találkozzanak.
A legnagyobb kihívás Bence kezdeti elutasító viselkedése volt. „Bence nem akart kötődni, mert félt az újabb elhagyatástól. Ezt mi a pszichológiai tanácsok alapján kezeltük: sok fizikai közelséggel, türelemmel és a rutinok szigorú betartásával. A fiatal korunkból fakadó energiánk segített abban, hogy a nehezebb éjszakákat és a dührohamokat is bírjuk,” mondja Dávid.
Anna és Dávid története jól mutatja, hogy a fiatalok képesek a felnőtt, felelősségteljes döntések meghozatalára, és az adaptivitásukkal felülmúlhatják az idősebb, de kevésbé rugalmas jelentkezőket. A nyitottságuk a testvérkapcsolat fenntartására nemcsak Bence számára volt áldás, de rövidítette a saját várakozási idejüket is.
A hosszú távú hatás: Hogyan változik a család fogalma?
Az a tendencia, hogy egyre több huszonéves választja az örökbefogadást, alapvetően változtatja meg a család fogalmát a társadalmunkban. A biológiai determinizmus helyett a szeretet és a választott kapcsolatok kerülnek előtérbe. Ez a változás sok szempontból felszabadító.
A reproduktív nyomás enyhülése
A fiatal örökbefogadók példája enyhíti a nőkön lévő reproduktív nyomást. Üzenetet küld arról, hogy a nőiesség és az anyaság nem kizárólag a biológiai szüléshez kötött. Ez különösen fontos a mai korban, amikor a nők egyre később vállalnak gyermeket, és a meddőségi problémák száma növekszik. Ha az örökbefogadás már a húszas években elfogadott, elsődleges opcióvá válik, az csökkenti a stresszt és a szorongást a gyermekvállalás körül.
A család sokszínűségének elfogadása
A fiatal generáció sokkal nyitottabb a családok sokszínűségének elfogadására, legyen szó mozaikcsaládról, egyszülős családról vagy azonos nemű szülők által nevelt gyermekekről. Az örökbefogadás természetes részeként kezelése hozzájárul egy befogadóbb társadalom kialakulásához, ahol a gyermek érdeke áll a középpontban, nem pedig a szülők genetikai háttere.
A huszonévesek által indított trend azt sugallja, hogy a következő évtizedekben az örökbefogadás sokkal kevésbé lesz stigmatizált. A fiatalok bátorsága és nyitottsága mintát teremt a kortársak és a jövő generációi számára. A folyamat nem egyszerű, de a korai elköteleződés és a friss energia hatalmas erőforrást jelent a gyermekek számára.
Gyakori tévhitek és valóság a fiatal örökbefogadókról
A fiatal örökbefogadókat gyakran érik olyan tévhitek, amelyek nem fedik a valóságot. Ezeket érdemes tisztázni a hitelesség érdekében.
Tévhit: A fiatalok nem elég érettek
Valóság: Ahogy a szakemberek is hangsúlyozzák, az érettség nem életkorhoz kötött, hanem a felelősségvállalási képességhez. A tudatosan örökbefogadásra jelentkezők gyakran érettebbek az átlagnál, mivel hosszú felkészítési folyamaton mennek keresztül, és alaposan átgondolták a döntésüket.
Tévhit: A pénzügyileg nem stabilak
Valóság: Bár a jövedelmük alacsonyabb lehet, mint az idősebbeké, a rendszer a stabilitást és a fenntarthatóságot vizsgálja. Ha a fiatal pár képes biztosítani a gyermek alapvető szükségleteit, és felelősen bánik a pénzzel, megfelelnek az elvárásoknak. Ráadásul a gyermekkel járó állami támogatások jelentősen enyhítik a terheket.
Tévhit: Csak azért fogadnak örökbe, mert nem akarnak szülni
Valóság: Bár lehetnek olyanok, akik a szülés fizikai terheit szeretnék elkerülni, a legtöbb huszonéves örökbefogadó motivációja mélyen gyökerezik az altruizmusban és a társadalmi felelősségvállalásban. Számukra ez egy etikus és tudatos gyermekvállalási forma.
A fiatal örökbefogadó szülők tehát nem csupán egy statisztikai adatot képviselnek, hanem egy generációs változást, amelyben a szeretet, az elfogadás és a felelősségvállalás kerül a középpontba. Bátorságuk és nyitottságuk megkérdőjelezhetetlen, és ez a hozzáállás hosszú távon is csak a gyermekek javát szolgálja.
A társadalom feladata, hogy támogassa ezeket a fiatal családokat, és ne ítélkezzen felettük. A gyermekvállalás minden formája kihívásokkal teli, de a fiatal szülők energiája és a megújulásra való képessége garancia lehet arra, hogy az örökbefogadott gyermekek egy szerető és stabil otthonban nőhessenek fel.
