Áttekintő Show
Amikor egy újszülött megérkezik a családba, a tej – legyen az anyatej vagy tápszer – jelenti a táplálkozás és a fejlődés alapját. A tejcukor, vagyis a laktóz, kritikus energiaforrás, amely nélkülözhetetlen a baba gyors növekedéséhez. Azonban vannak esetek, amikor ez az alapvető táplálékforrás váratlan nehézségeket okoz, és a baba emésztőrendszere nem képes megfelelően feldolgozni a benne lévő tejcukrot. Ez a jelenség a laktózérzékenység csecsemőkorban, amely bár ijesztő lehet a szülők számára, megfelelő diagnózissal és kezeléssel teljesen menedzselhető.
A csecsemőkori laktózintolerancia gyakran félreértések tárgya, mivel tünetei könnyen összetéveszthetők más emésztési zavarokkal, például a kólikával vagy a tejfehérje-allergiával. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a szülők pontosan ismerjék a jeleket, a diagnosztikai utat, és ami talán a legfontosabb, a probléma mögött álló genetikai háttér mechanizmusait.
Mi is az a laktózérzékenység, és miért érinti a csecsemőket?
A laktózérzékenység (laktózintolerancia) lényegében azt jelenti, hogy a szervezet nem termel elegendő mennyiségű laktáz enzimet, amely a laktóz, a tejben található diszacharid lebontásáért felel. Normális esetben ez az enzim a vékonybél nyálkahártyájának bolyhaiban termelődik, és feladata, hogy a laktózt két egyszerűbb cukorra, glükózra és galaktózra hasítsa. Ezek az egyszerű cukrok ezután könnyedén felszívódnak a véráramba.
Ha a laktáz enzim hiányzik vagy nem elegendő mennyiségben áll rendelkezésre, a laktóz emésztetlenül jut el a vastagbélbe. Itt a bélbaktériumok veszik át a szerepet, fermentálják a tejcukrot, aminek következtében gázok (hidrogén, metán, szén-dioxid) és rövid szénláncú zsírsavak keletkeznek. Ez a folyamat okozza a laktózérzékenység tipikus, kellemetlen tüneteit: a puffadást, a gázképződést és a hasmenést.
Csecsemőkorban különösen kritikus a laktóz szerepe, mivel az anyatej és a legtöbb tápszer fő szénhidrátforrása. Bármilyen zavar a laktóz emésztésében azonnali és látványos tüneteket produkál, ami nagy aggodalmat kelthet a szülőkben. Fontos megkülönböztetni a fiziológiás laktázhiányt – amely a koraszülöttekre jellemző, mivel a laktáz termelődésének csúcsa a terhesség harmadik trimeszterére esik – és a valódi, tartós laktózintoleranciát.
A laktáz enzim: a tejcukor emésztésének kulcsa
A laktáz enzim aktivitása nem állandó az életünk során. A magzati korban és a csecsemőkorban a legmagasabb, ami logikus is, hiszen a tej az egyetlen táplálékforrás. A laktáz aktivitása a vékonybél kefeszegélyén (mikrobolyhain) koncentrálódik. A laktáz termelődését a LCT gén szabályozza, amelynek variációi döntő szerepet játszanak abban, hogy egy adott egyén felnőttkorban képes lesz-e emészteni a tejcukrot, vagy sem.
A csecsemőkori laktózérzékenység esetén gyakran nem a laktáz aktivitás természetes csökkenéséről van szó (ami a felnőttkori laktózérzékenységre jellemző), hanem egy olyan állapotról, ahol a baba szervezete már kezdetektől fogva nem képes megfelelő szinten termelni az enzimet, vagy egy átmeneti egészségügyi probléma gátolja a termelést.
A laktóz a csecsemő számára nem csak energiaforrás, hanem segíti a kalcium felszívódását és támogatja a bélflóra egészséges fejlődését is. Ezért a laktóz eltávolítása a csecsemő étrendjéből csak szigorú orvosi indoklással történhet.
A laktáz aktivitása a legtöbb emlősnél az elválasztás után drámaian lecsökken. Az emberi evolúció során azonban bizonyos populációkban (főként Észak-Európában és néhány afrikai törzsben) kialakult egy mutáció, amely lehetővé teszi a laktáz perzisztenciáját, azaz a felnőttkori tejcukor-emésztést. A csecsemőknél azonban ez a perzisztencia még nem releváns; náluk a laktáz aktivitásának teljesnek kell lennie.
A laktózérzékenység típusai csecsemőkorban: veleszületett, primer és szekunder
A laktózérzékenység nem egy egységes állapot. Különböző okok vezethetnek a laktázhiányhoz, amelyek közül csecsemőkorban három fő típust kell megkülönböztetni, mindegyik eltérő prognózissal és kezelési igénnyel.
Veleszületett laktázhiány (alaktázia)
Ez a típus rendkívül ritka, de a legsúlyosabb forma. A veleszületett laktázhiány egy autoszomális recesszív módon öröklődő genetikai rendellenesség. A baba már születése pillanatától fogva szinte teljesen képtelen laktáz enzimet termelni. A tünetek azonnal megjelennek, amint a baba először anyatejet vagy laktózt tartalmazó tápszert kap. Ez az állapot sürgős orvosi beavatkozást igényel, és a csecsemőnek azonnal laktózmentes táplálékra van szüksége, különben súlyos kiszáradás és alultápláltság veszélye fenyeget.
A veleszületett alaktázia a LCT gén mindkét példányának hibáját jelenti. Mivel a tünetek életveszélyesek lehetnek, a diagnózis és a kezelés rendkívül gyorsan zajlik, gyakran már az első napokban, hetekben.
Primer fejlődési laktázhiány
Ez a forma nem egyenlő a felnőttkori laktáz perzisztencia hiányával. A fejlődési laktázhiány elsősorban a koraszülötteket érinti. Mivel a laktáz termelődése csak a terhesség 34. hetétől kezd el intenzíven növekedni és a 40. hétre éri el csúcspontját, a korábban született babák bélrendszere egyszerűen még éretlen a tejcukor teljes feldolgozásához.
Ez az állapot általában átmeneti. Amint a baba bélrendszere érik, a laktáz aktivitása is normalizálódik. A kezelés során gyakran elegendő a laktáz enzim pótlása, vagy alacsony laktóztartalmú táplálék adása, amíg a bél éretté nem válik. A prognózis kiváló.
Szekunder laktázhiány
Ez a laktózérzékenység leggyakoribb formája csecsemő- és kisgyermekkorban. A szekunder laktázhiány nem genetikai hiba vagy éretlenség eredménye, hanem valamilyen másodlagos bélkárosodás következménye. A vékonybél nyálkahártyáját károsító betegségek, mint például súlyos hasmenéssel járó vírusos vagy bakteriális fertőzések (pl. rotavírus), a cöliákia, vagy gyulladásos bélbetegségek átmenetileg károsíthatják a bélbolyhokat, ahol a laktáz termelődik.
Mivel a bélbolyhok regenerálódnak a kiváltó ok kezelése után, a szekunder laktázhiány is általában átmeneti. A gyógyulás időtartama a károsodás mértékétől függ, de általában néhány hét vagy hónap alatt teljesen helyreáll a laktáz termelés. A kezelés ideiglenes laktózmentes diétát és a laktáz enzim pótlását foglalja magában.
A csecsemőkori laktózérzékenység tünetei: felismerés lépésről lépésre
A laktózérzékenység tünetei csecsemőknél drámaibbak lehetnek, mint felnőtteknél, és jelentős kényelmetlenséget okoznak a babának. A tünetek intenzitása függ az elfogyasztott laktóz mennyiségétől és a laktázhiány mértékétől.
Gázképződés és hasi fájdalom
Az emésztetlen laktóz fermentációja a vastagbélben nagy mennyiségű gázt termel. Ez puffadást és erős hasi görcsöket okoz. A baba vigasztalhatatlanul sírhat, lábait felhúzza a hasához, és a hasa tapintásra kemény, feszült lehet. Gyakran hallhatóak a bélmozgások hangjai (borborigmus) is.
A szülők gyakran észlelik, hogy a baba sokat szélgörcsöl, és a gázok távozása – bár átmeneti megkönnyebbülést hoz – rendkívül bűzös lehet, ami a meg nem emésztett cukrok baktériumok általi bontásának mellékterméke.
Hasmenés és pelenkakiütés
A laktóz nem csak gázokat termel, hanem ozmotikusan aktív is, ami azt jelenti, hogy vizet vonz a bélbe. Ez híg, vizes, gyakori hasmenést eredményez. A széklet jellegzetesen habos, savanyú szagú, és gyakran robbanásszerűen ürül. A gyakori, savas széklet súlyos pelenkakiütést okozhat, amely nehezen gyógyul, még a leggondosabb pelenkacserék mellett is.
Súlygyarapodási problémák
Bár a csecsemőkori laktózérzékenység nem akadályozza meg közvetlenül a tápanyagok felszívódását (hiszen csak a laktóz emésztése sérül), a súlyos hasmenés és a folyamatos bélirritáció miatt a baba nem tudja hatékonyan felvenni a táplálékot. Hosszú távon, különösen a veleszületett vagy kezeletlen szekunder laktázhiány esetén, súlygyarapodási elmaradás (fail to thrive) alakulhat ki, ami azonnali orvosi figyelmet igényel.
| Tünet | Jellegzetessége | Kiváltó ok |
|---|---|---|
| Hasi görcsök és sírás | Vigasztalhatatlan, etetés utáni rosszullét. | A vastagbélben felhalmozódott gázok és feszülés. |
| Habos, savanyú széklet | Vizes, gyakori, robbanásszerű ürítés. | Emésztetlen laktóz ozmotikus hatása és fermentációja. |
| Puffadás | Feszült, kemény has. | Gáztermelés a vastagbélben. |
| Rossz súlygyarapodás | Hosszú távú alultápláltsági kockázat. | Krónikus hasmenés és tápanyagvesztés. |
Mikor gyanakodjunk laktózintoleranciára?
A csecsemőkori emésztési zavarok diagnosztizálása kihívást jelent, mivel sok tünet átfedésben van a normál kólika jelenségével. A laktózérzékenység gyanúja akkor merül fel erősen, ha a tünetek konzisztensen jelentkeznek minden tejtartalmú etetés után, és ha a baba állapota nem javul a hagyományos kólika elleni szerek hatására.
Különösen fontos figyelni a széklet jellegére. A kólikás babák széklete általában normális állagú és nem savanyú szagú. Ha azonban a széklet rendszeresen habos, vizes és a pelenkakiütés makacsul ellenáll a kezelésnek, érdemes felkeresni a gyermekorvost a laktózérzékenység kizárása érdekében.
A szekunder laktázhiány esetében a gyanú akkor erősödik meg, ha a tünetek egyértelműen egy súlyos gyomor-bélhurutot követően jelentkeznek. A bélgyulladás lecsengése után a baba még hetekig, sőt hónapokig szenvedhet a laktóz intoleranciától, mivel a bélbolyhok regenerációja időbe telik.
Egy tapasztalt gyermekorvos számára a habos, savanyú szagú széklet és a súlyos, makacs pelenkakiütés együttese a laktózérzékenység első és legerősebb klinikai jele.
A diagnózis felállítása: orvosi vizsgálatok és protokollok
A laktózérzékenység diagnózisa csecsemőkorban eltér a felnőttkori protokolloktól, mivel a hagyományos terheléses tesztek (pl. laktózterheléses vércukorvizsgálat) kivitelezése és értelmezése nehézkes lehet. A diagnózis felállítása klinikai tünetek, székletvizsgálat és szükség esetén genetikai tesztek kombinációjával történik.
A széklet pH-vizsgálata
A leggyakrabban alkalmazott, egyszerű szűrővizsgálat a széklet pH-jának mérése. Az emésztetlen laktóz vastagbélben történő fermentációja során tejsav és más savak keletkeznek, amelyek savanyítják a székletet. Amennyiben a széklet pH-ja 5,5 alatt van, az erősen utal laktóz-malabszorpcióra. Ez a teszt gyorsan elvégezhető és viszonylag megbízható a csecsemők esetében.
Széklet redukálóanyagok vizsgálata
A székletben jelen lévő redukáló cukrok (amelyek a fel nem szívódott laktóz jelzői) mérése szintén fontos diagnosztikai eszköz. Ha a székletben jelentős mennyiségű redukáló cukor található, az megerősíti a laktóz malabszorpció gyanúját.
Hidrogén kilégzési teszt (H2 teszt) adaptációja
A felnőtteknél standardnak számító hidrogén kilégzési teszt (H2 teszt) elméletileg a csecsemőknél is alkalmazható, de gyakorlati kivitelezése bonyolultabb. A teszt során a laktóz fogyasztása után a vastagbélben fermentálódó cukrok hidrogén gázt termelnek, amely felszívódik a véráramba, és a tüdőn keresztül távozik. A kilélegzett levegő hidrogén koncentrációjának emelkedése jelzi a laktóz emésztési zavarát.
Csecsemőknél speciális maszkot vagy műanyag zsákot kell használni a kilélegzett levegő gyűjtésére, ami kihívást jelenthet, ezért sok esetben a székletvizsgálat a preferált módszer.
Eliminációs és provokációs teszt
Bizonyos esetekben, különösen a szekunder laktázhiány gyanújánál, az orvos javasolhat egy eliminációs diétát. Ez azt jelenti, hogy a babát átmenetileg laktózmentes tápszerre állítják át (vagy laktáz enzimet adnak az anyatejhez). Ha a tünetek drámaian javulnak, majd a laktóz visszavezetésekor újra megjelennek, a diagnózis megerősítettnek tekinthető. Ez a módszer azonban csak szigorú orvosi felügyelet mellett végezhető el.
A genetikai háttér feltárása: öröklődés és a LCT gén
A laktózérzékenység genetikai háttere csecsemőkorban elsősorban a veleszületett laktázhiány (alaktázia) szempontjából releváns, míg a szekunder laktázhiány környezeti okokra vezethető vissza.
A LCT gén szerepe és a veleszületett alaktázia
A laktáz enzim termeléséért felelős gén az ember 2. kromoszómáján található LCT gén. A veleszületett laktázhiány autoszomális recesszív öröklődésű betegség. Ez azt jelenti, hogy a csecsemőnek a szülők mindkét oldaláról örökölnie kell a hibás gén másolatát ahhoz, hogy a betegség kialakuljon. Ha csak az egyik szülőtől örökli a hibás gént, a gyermek hordozó lesz, de nem lesz beteg.
A veleszületett alaktázia rendkívül ritka, és gyakran Finnországhoz köthető, ahol a világon a legmagasabb az előfordulása. A tünetek súlyossága miatt a genetikai vizsgálat elengedhetetlen a diagnózis megerősítéséhez, különösen, ha a tünetek már az élet első napjaiban megjelennek, és az orvos kizárta a szekunder okokat.
A laktáz perzisztencia szabályozása
Bár a csecsemőkorban még nem releváns, érdemes megérteni a laktáz perzisztencia genetikai szabályozását is. A felnőttkori laktózérzékenység oka, hogy a laktáz termelődése a csecsemőkor után (az elválasztást követően) leáll. A perzisztencia, azaz a felnőttkori tejcukor-emésztés képessége, egy genetikai variáns (polimorfizmus) jelenlététől függ az LCT gén közelében, a MCM6 gén intronjában.
A csecsemők esetében a laktáz termelésének leállása még nem várható el. Ha a genetikai teszt kimutatja a csecsemőnél a veleszületett alaktáziát okozó mutációt, az a laktózmentes diéta életre szóló szükségességét jelzi.
Genetikai tanácsadás: Amennyiben a veleszületett laktázhiány diagnózisa beigazolódik, a szülők számára javasolt a genetikai tanácsadás, hogy megértsék a betegség ismétlődési kockázatát a későbbi gyermekeknél.
Különbség a laktózérzékenység és a tejfehérje-allergia között
Ez a megkülönböztetés kritikus, mivel a tünetek kezdetben hasonlóak lehetnek (hasfájás, hasmenés), de a kezelésük gyökeresen eltér. A szülők gyakran keverik a két állapotot, ami hibás diétás döntésekhez vezethet.
Laktózérzékenység (Laktózintolerancia)
A laktózérzékenység a szénhidrátok emésztési zavara. A probléma forrása a laktáz enzim hiánya. Ez nem immunreakció. Bár kellemetlen, nem életveszélyes (kivéve a súlyos kiszáradás kockázatát a veleszületett formánál). Kezelése a laktózmennyiség csökkentése vagy a laktáz enzim pótlása.
Tejfehérje-allergia (Tehéntejfehérje-allergia, TPA)
A tejfehérje-allergia viszont immunológiai reakció, amelyet a tejben lévő fehérjék (kazein, savófehérjék) váltanak ki. Ez a szervezet túlzott immunválasza a fehérjékre. A tünetek széles skálán mozoghatnak: emésztési zavarok (véres széklet, hányás, hasmenés), bőrreakciók (ekcéma, csalánkiütés), és súlyos esetben légúti tünetek vagy anafilaxia.
A TPA kezelése a tejfehérje teljes eliminálását jelenti az étrendből, laktózmentes tápszer helyett speciális, hidrolizált vagy aminosav alapú tápszerre van szükség. A TPA általában 1-3 éves korra kinőhető, míg a veleszületett laktózérzékenység tartós.
Kulcskülönbség: Ha a baba tünetei között szerepel a véres széklet, a csalánkiütés vagy a légzési nehézség, szinte biztosan tejfehérje-allergiáról van szó, nem laktózérzékenységről.
Kezelési stratégiák és táplálkozási megoldások csecsemőknél
A kezelés célja a tünetek enyhítése, a megfelelő táplálkozás és súlygyarapodás biztosítása, miközben minimalizáljuk a laktóz negatív hatásait. A kezelés típusa a laktózérzékenység formájától függ.
A veleszületett laktázhiány kezelése
Mivel ez az állapot tartós és súlyos, az egyetlen megoldás a teljesen laktózmentes diéta bevezetése, azonnal a diagnózis felállítása után. Ez speciális laktózmentes tápszert jelent. Az anyatejes táplálás ebben az esetben sajnos nem lehetséges, mivel az anyatej is magas laktóztartalmú.
A szekunder és fejlődési laktázhiány kezelése
Ez a két forma általában átmeneti, így a kezelés célja a tünetek átmeneti enyhítése, amíg a bélrendszer regenerálódik.
1. Laktáz enzim pótlása
Anyatejes babáknál ez a preferált megoldás. A laktáz enzim cseppeket közvetlenül a babának adagolják az etetés előtt, vagy kisebb adag anyatejjel elkeverve, esetleg közvetlenül az anyatejbe csepegtetve, hogy a laktóz előemésztése megtörténjen még a baba bélrendszerébe jutás előtt. Ez lehetővé teszi a szoptatás folytatását, ami rendkívül fontos a baba fejlődése szempontjából.
2. Laktózmentes vagy alacsony laktóztartalmú tápszerek
A tápszerrel táplált csecsemők számára ideiglenesen laktózmentes tápszer adható. Ezek a tápszerek a tejfehérjét tartalmazzák, de a laktóz helyett más szénhidrátokat (például glükózszirupot) használnak. Fontos, hogy ez a diéta csak orvosi javaslatra történjen, és ne tartsuk fenn tovább, mint ameddig szükséges, mivel a laktóz fontos prebiotikus hatással is bír.
Egyes esetekben elegendő lehet az alacsony laktóztartalmú tápszer is, különösen a fejlődési laktázhiány esetén, ahol a laktáz aktivitása nem nulla, csak csökkent.
A laktóz szerepe a mikrobiomban
A laktóznak van egy fontos, kevéssé ismert szerepe is: elősegíti a Bifidobacterium és Lactobacillus törzsek szaporodását a bélben. Ez a prebiotikus hatás támogatja az egészséges bélflórát. Ezért, ha a baba állapota megengedi, törekedni kell arra, hogy a laktóz ne tűnjön el teljesen az étrendből, vagy legalábbis csak átmenetileg.
A szekunder laktázhiány kezelése és a bélflóra regenerációja
Mivel a szekunder laktázhiány a bélbolyhok ideiglenes károsodásából ered, a kulcs a bélnyálkahártya regenerációjának támogatása. Ez a folyamat több hetet, néha akár néhány hónapot is igénybe vehet.
A kiváltó ok kezelése
Először is, a kiváltó okot kell kezelni. Ha egy vírusos gasztroenteritisz okozta a problémát, a fertőzés lecsengése után kezdődhet a regeneráció. Ha cöliákia áll a háttérben, a gluténmentes diéta bevezetése elengedhetetlen a bél gyógyulásához.
Probiotikumok és prebiotikumok
A bélflóra egyensúlyának helyreállítása kulcsfontosságú. A gyermekorvos javasolhat probiotikumokat, amelyek segítenek a bél mikrobiomjának újraépítésében. Bár a laktóz maga is prebiotikum, a szekunder laktázhiány idején más, laktóztól független prebiotikus rostok (ha a baba már eszik szilárd ételt) támogathatják a bél egészségét.
Fokozatos visszavezetés
A szekunder laktázhiány kezelésének egyik legfontosabb lépése a laktóz fokozatos visszavezetése az étrendbe, amint a baba tünetei javulnak. Ezt szigorúan orvosi felügyelet mellett kell végezni. Kezdődhet nagyon kis mennyiséggel, majd fokozatosan emelhető az adag, figyelve a tünetek esetleges visszatérését. Ez a provokáció segít eldönteni, hogy a bélbolyhok teljesen regenerálódtak-e, és a laktáz termelődése helyreállt-e.
A szoptatás és a laktózérzékenység: van-e lehetőség?
Az anyatej a csecsemő táplálásának arany standardja, és a laktózérzékenység diagnózisa nem jelenti automatikusan a szoptatás végét. Sőt, a szekunder laktázhiány esetén a szoptatás folytatása rendkívül ajánlott, mivel az anyatej antitesteket és más gyógyító tényezőket tartalmaz, amelyek segítik a bél nyálkahártyájának gyógyulását.
A laktáz enzim pótlása az anyatej mellett
Ahogy már említettük, a laktáz cseppek a szoptatás folytatásának kulcsát jelentik a legtöbb átmeneti laktázhiányos esetben. A cseppek elősegítik a laktóz lebontását még a baba bélrendszerébe jutás előtt, csökkentve ezzel a vastagbélbe jutó emésztetlen tejcukor mennyiségét.
Az anya diétája és a laktóz
Fontos tudni, hogy az anya által fogyasztott laktóz (pl. tejtermékek) nem befolyásolja az anyatej laktóztartalmát. Az anyatej laktóztartalma genetikailag fix, és az anya diétája nem változtatja meg azt. Ezért az anyának felesleges laktózmentes diétát tartania a baba laktózérzékenysége miatt. Ez a tévhit gyakran elterjedt, de szakmailag alaptalan.
Azonban ha a diagnózis veleszületett alaktázia, a szoptatás sajnos nem folytatható, mivel a laktóz elhagyása a túlélés feltétele. Ez rendkívül nehéz döntés, amelyhez feltétlenül pszichológiai és szoptatási tanácsadás szükséges.
A szülők lelki terhe és a támogatás fontossága
A csecsemő folyamatos sírása, a hasi görcsök és a rossz súlygyarapodás hatalmas stresszt jelent a szülők számára. A bizonytalanság, hogy vajon kólika, allergia vagy laktózérzékenység okozza-e a problémát, kimerítő lehet. Egy tapasztalt szerkesztőként tudjuk, hogy a szülőknek nem csak a fizikai kezelésre, hanem a lelki támogatásra is szükségük van.
A laktózérzékenység diagnózisa sokszor megkönnyebbülést hoz, mivel végre van név és kezelési terv a problémára. A szülőknek biztosítani kell a megfelelő információt arról, hogy a szekunder forma átmeneti, és a baba gyorsan visszatérhet a normál táplálkozáshoz.
A hiteles információ szerepe
A közösségi média és az internet tele van tévhitekkel a laktózérzékenységről és a tejfehérje-allergiáról. A szülőknek csak hiteles, gyermekgyógyász által megerősített forrásokra szabad támaszkodniuk. A helytelenül bevezetett, szigorú diéta ugyanis felesleges tápanyaghiányhoz vezethet.
A gyermekorvos, a védőnő és a szoptatási tanácsadó hármasa a szülők legfontosabb támogató hálózata ebben az időszakban. Fontos, hogy a szülők ne érezzék magukat hibásnak a genetikai vagy átmeneti állapot miatt, és tudják, hogy a megfelelő beavatkozással a baba hamarosan visszanyeri komfortérzetét.
A hosszú távú kilátások csecsemőkori laktózérzékenység esetén
A laktózérzékenység prognózisa nagymértékben függ a kiváltó októl.
Szekunder laktázhiány
A leggyakoribb szekunder laktázhiány esetében a kilátások kiválóak. Amint a kiváltó bélkárosodás gyógyul, a laktáz termelődése helyreáll. A legtöbb csecsemő néhány hét vagy hónap elteltével újra képes lesz teljes laktóztartalmú étrendet fogyasztani, beleértve az anyatejet és a normál tápszereket is, mindenféle tünet nélkül.
Fejlődési laktázhiány
A koraszülöttek fejlődési laktázhiánya is spontán megoldódik, ahogy a bélrendszer eléri az érettségi szintet. Ez a típus nem befolyásolja a későbbi életminőséget vagy táplálkozási szokásokat.
Veleszületett laktázhiány (alaktázia)
Ez az állapot tartós, életre szóló laktózmentes diétát igényel. A veleszületett alaktáziával élőknek felnőttkorukban is kerülniük kell a laktózt. Azonban a modern táplálkozástudomány és a laktózmentes termékek széles választéka mellett ez az állapot is jól kezelhető, és nem kell, hogy korlátozza a gyermek egészséges fejlődését és életminőségét.
A rendszeres orvosi ellenőrzés és a táplálkozási szakember bevonása elengedhetetlen, különösen a veleszületett forma esetén, hogy biztosítsuk a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitelt, amelyek felszívódása a tejtermékek elhagyása miatt sérülhet.
A csecsemőkori laktózérzékenység tehát egy kezelhető kihívás. A kulcs a gyors és pontos diagnózis, a laktózintolerancia típusának meghatározása, valamint a szülők tájékoztatása, hogy megkülönböztessék a súlyos, de ritka genetikai formát az átmeneti, gyakori szekunder állapottól. A szakszerű beavatkozásnak köszönhetően a baba hamarosan újra felhőtlenül élvezheti a táplálkozást és a fejlődést.
