Az őssejtek útja a levételtől a felhasználásig: 10 kérdés és válasz

A várandósság kilenc hónapja tele van izgalommal, tervezéssel és döntésekkel. A babaszoba berendezésétől a névválasztásig rengeteg kérdés merül fel, de az egyik legmélyebb és leginkább jövőbe mutató döntés, amivel a leendő szülők szembesülnek, az őssejtek megőrzése. Ez a lehetőség az elmúlt évtizedekben vált elérhetővé, és mára már nem luxus, hanem egyfajta biológiai biztosítás a család számára. A tudományos fejlődés gyors, és ahogy egyre több klinikai kutatás igazolja az őssejtek potenciálját, úgy nő az érdeklődés is a levétel és a tárolás iránt.

De mi is történik pontosan a mintával a szülőszobától a mélyhűtőig? Milyen utat jár be egy apró, életmentő potenciált rejtő ampulla, és hogyan használható fel évtizedekkel később, ha a szükség úgy hozza? Ahhoz, hogy megalapozott döntést hozhassunk, elengedhetetlen, hogy megismerjük a folyamat minden lépését. Vegyük sorra a leggyakoribb kérdéseket, amelyek a leendő szülőkben felmerülhetnek a köldökzsinórvér és -szövet őssejtjeinek megőrzésével kapcsolatban.

1. Miért aktuális téma az őssejt-megőrzés a kismamák számára?

Az őssejt-megőrzés fontosságát leginkább a gyógyítási lehetőségek bővülése indokolja. Amikor egy kismama a szülésre készül, természetesen a baba egészsége a legfontosabb. Az őssejtek tárolása egy proaktív lépés: lehetőséget teremt arra, hogy a gyermek (vagy bizonyos esetekben a családtagok) számára elérhetővé váljon egy olyan személyre szabott biológiai forrás, amely a jövőbeni egészségügyi kihívásokra adhat választ.

A köldökzsinórvérből nyert őssejtek fiatalok, vitálisak, és immunológiailag még éretlenek, ami csökkenti a transzplantációs kilökődés kockázatát. Ez a biológiai anyag a szülés pillanatában, máskor megismételhetetlen módon érhető el. Ha a szülők nem döntenek a levétel mellett, ez a potenciális erőforrás a biológiai hulladékkal együtt megsemmisül. Éppen ezért a várandósság idején, nyugalmi körülmények között szükséges meghozni ezt a döntést, figyelembe véve a család egészségügyi hátterét és a jövőbeni orvosi trendeket.

A döntés meghozatalakor a szülőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy az őssejt-bankolás egy befektetés az egészségbe, amelynek megtérülése nem garantált, de a potenciális hozama felbecsülhetetlen. A modern orvostudomány egyre inkább a személyre szabott gyógyászat felé mozdul el, ahol a saját, autológ őssejtek kulcsszerepet játszanak majd a terápia sikerében. Ez a tudatosság teszi a témát kiemelten fontossá minden felelős szülő számára.

Továbbá, a köldökzsinór őssejtjei nemcsak a gyermeket védhetik, hanem bizonyos mértékű immunológiai egyezés esetén a testvérek vagy akár a szülők számára is felhasználhatóak lehetnek. Ez a családi védőháló koncepciója adja meg azt a plusz motivációt, amiért egyre több kismama dönt a megőrzés mellett, felismerve a benne rejlő, egyedülálló lehetőséget.

2. Mik azok az őssejtek és milyen típusai vannak a köldökzsinórvérben?

Az őssejtek a szervezetünk alapvető építőkövei, olyan speciális sejtek, amelyeknek két kulcsfontosságú tulajdonsága van: képesek önmagukat korlátlanul megújítani (replikáció), és képesek más, specializált sejtekké (pl. idegsejt, izomsejt, vérsejt) differenciálódni. Ez a képesség teszi őket a szövetek regenerációjának és a sérült szervek helyreállításának kulcsává. A szülés után levett köldökzsinórvér és a köldökzsinór-szövet rendkívül gazdag őssejtforrások.

A köldökzsinórvér őssejtjei (HSC)

A köldökzsinórvér elsősorban vérképző őssejteket (Hematopoetikus Őssejtek – HSC-k) tartalmaz. Ezek felelősek a teljes vérképző rendszer megújításáért. A csontvelő-transzplantációban évtizedek óta alkalmazzák őket a leukémia, a limfóma és más vérképzőszervi betegségek kezelésére. A köldökzsinórvér HSC-i sokkal könnyebben hozzáférhetőek, mint a felnőtt csontvelő, és felhasználásuk esetén a kilökődés veszélye is kisebb.

A köldökzsinór-szövet őssejtjei (MSC)

A köldökzsinór-szövet, azon belül is a Wharton-kocsonya, egy másik típusú, rendkívül értékes őssejtet tartalmaz: a Mezenchimális Őssejteket (MSC-k). Ezek a sejtek képesek differenciálódni csont-, porc-, zsír- és izomsejtekké. Az MSC-k iránti érdeklődés robbanásszerűen növekszik a regeneratív medicina területén, mivel gyulladáscsökkentő és immunmoduláló hatásuk is van. Jelenleg számos klinikai vizsgálat folyik az MSC-k alkalmazásával kapcsolatban autoimmun betegségek, ízületi károsodások és idegrendszeri problémák kezelésére.

A modern őssejt-bankolás már nem korlátozódik csak a vérre; a legtöbb szolgáltató a köldökzsinór-szövet megőrzését is javasolja, maximalizálva ezzel a tárolt biológiai anyag felhasználási spektrumát. Ezzel a kombinált megőrzéssel a család két különböző típusú, egymást kiegészítő őssejtforrást biztosít a jövőre nézve.

3. Hogyan történik pontosan az őssejt levétele a szülés után?

Az őssejt levételének folyamata az egyik legnyugtatóbb része a szülők számára, mivel ez egy teljesen fájdalommentes és kockázatmentes beavatkozás mind az anya, mind a baba számára. A levételre a szülés harmadik szakaszában, a baba megszületése és a köldökzsinór elvágása után kerül sor. A folyamat nem befolyásolja a szülés menetét, és nem igényel extra orvosi beavatkozást vagy gyógyszert.

A levétel lépései

1. A köldökzsinór elvágása: Miután a babát biztonságosan az anya mellkasára helyezték, a köldökzsinórt a szokásos módon elvágják. Ekkor a köldökzsinór és a méhlepény még a méhben van, vagy már megszületett.
2. A vér gyűjtése: Az orvos vagy a szülésznő egy steril gyűjtőkészlet segítségével, egy speciális tűvel belép a köldökzsinór vénájába. A zsinórban maradt vér gravitációs úton vagy enyhe vákuum segítségével folyik a gyűjtőzsákba. Ez a folyamat általában mindössze 3–5 percet vesz igénybe.
3. A szövet levétele (opcionális): Ha a szülők a köldökzsinór-szövet megőrzése mellett is döntöttek, a vér levétele után a köldökzsinór egy körülbelül 10-15 cm-es darabját steril körülmények között levágják és egy külön tárolóedénybe helyezik.
4. A minták csomagolása: A levett vérzsákot és a szövetmintát (ha van) gondosan lezárják, azonosítják, és visszakerülnek a speciális, hőmérséklet-stabilizált szállítódobozba.

Fontos hangsúlyozni, hogy a levétel kizárólag külsőleg történik, a méhlepény felőli oldalon. A baba már nem kapcsolódik a köldökzsinórhoz, így semmilyen beavatkozás nem éri őt. A szülészorvos vagy a szülésznő képzett a levétel elvégzésére, és a bankolást végző cég által biztosított, steril gyűjtőkészletet használja. A levétel sikeressége nagyban függ a levett vér mennyiségétől és minőségétől, de a modern eljárásoknak köszönhetően a minták túlnyomó többsége megfelelő a feldolgozásra.

A levétel biztonságos és gyors, nem zavarja meg a baba és mama első, intimitással teli pillanatait.

Egyre több szülő érdeklődik a késleltetett köldökzsinór-ellátás (DCC) iránt, ami azt jelenti, hogy a zsinórt csak a pulzáció megszűnése után vágják el. Bár a DCC számos előnnyel jár a baba korai vasháztartása szempontjából, némileg csökkentheti a levett őssejt-minta mennyiségét. A legtöbb őssejtbank azonban kidolgozott protokollokat, amelyek lehetővé teszik a késleltetett elvágás és a sikeres őssejtgyűjtés közötti egyensúly megteremtését.

4. Mi történik a levett mintával a laboratóriumba érkezés után?

Miután a mintát a speciális szállítódobozban, ellenőrzött hőmérsékleten, általában 24-48 órán belül a feldolgozó laboratóriumba szállították, megkezdődik a legkritikusabb szakasz: a feldolgozás és a minőség-ellenőrzés. Ez a fázis biztosítja, hogy csak a legéletképesebb és legtisztább őssejtek kerüljenek hosszú távú tárolásra.

Feldolgozási és minőség-ellenőrzési lépések

1. Regisztráció és azonosítás: A laborban a mintát azonnal regisztrálják, és megerősítik a szülőktől származó adatok és az egyedi azonosítószámok helyességét. A minták teljes útját szigorú vonalkódos rendszerrel követik a tévesztés elkerülése érdekében.
2. Minőségi vizsgálatok: Először is megmérik a levett vér mennyiségét és elvégeznek egy teljes vérképet. Kulcsfontosságú a sejtszám meghatározása, különösen a TNC (összes magvas sejt) és a CD34+ (őssejt-specifikus marker) sejtek számának ellenőrzése.
3. Patogén szűrés: A minta biztonsága érdekében az anyai vérből és a köldökzsinórvérből is teszteket végeznek fertőző betegségekre (pl. HIV, hepatitis B és C, szifilisz). Ha bármelyik teszt pozitív, a mintát speciális protokollok szerint kezelik, vagy bizonyos esetekben nem tárolják.
4. Őssejtek izolálása: A vérből ki kell választani az őssejteket. Ezt általában sűrűséggradiens szétválasztással érik el (pl. Ficoll módszer), amely során az őssejtekben gazdag frakciót elválasztják a felesleges plazmától és vörösvértestektől. Ez a koncentrálás kritikus, mivel minimalizálja a tárolókapacitást, és maximalizálja a felhasználható sejtek tisztaságát.

A feldolgozás során a laboratóriumoknak szigorú, nemzetközi (például AABB, NetCord) szabványoknak kell megfelelniük. Ez garantálja, hogy a minták minősége és sterilitása a legmagasabb szintű. A szövetmintát (MSC) külön kezelik; azt apró darabokra vágják, speciális krioprotektív oldatba helyezik, és közvetlenül a fagyasztási folyamatra készítik elő.

A szülők a feldolgozás befejezése után részletes laboratóriumi jelentést kapnak, amely tartalmazza a levett vér mennyiségét, a sejtszámot, és megerősíti a minta tárolásra való alkalmasságát. Ez a dokumentum a garancia arra, hogy a befektetésük valóban értékes és felhasználható mintát eredményezett.

5. Hogyan történik az őssejtek fagyasztása és tárolása (krioprezerváció)?

Az őssejtek hosszú távú megőrzésének tudományos alapja a krioprezerváció, vagyis a mélyhűtés. Ez a folyamat nem egyszerűen fagyasztás, hanem egy rendkívül precíz, szabályozott hőmérséklet-csökkentés, amelynek célja, hogy a sejtek életképességét évtizedekre megőrizze.

A krioprezerváció kulcsfontosságú lépései

A sejtek fagyasztása során a legfőbb veszély a jégkristályok képződése, amelyek károsíthatják a sejtmembránokat. Ennek elkerülésére speciális anyagokat, úgynevezett krioprotektánsokat (például dimetil-szulfoxid, DMSO) használnak. Ezek a vegyületek behatolnak a sejtekbe, és megakadályozzák a sejten belüli káros jégkristályok kialakulását.

A krioprezerváció fázisai:

1. Krioprotektáns hozzáadása: Az izolált őssejtekhez hozzáadják a krioprotektáns oldatot. Ennek az anyagnak a koncentrációját és a hozzáadás időzítését szigorúan ellenőrzik, mivel a DMSO önmagában is toxikus lehet, ha nem megfelelő körülmények között alkalmazzák.
2. Szabályozott hűtés: Ezt követően a mintát speciális programozható fagyasztóberendezésekbe helyezik. Ezek a gépek nagyon lassan, kontrollált ütemben csökkentik a hőmérsékletet, gyakran 1 Celsius-fok/perc sebességgel, -80 Celsius-fokig. Ez a lassú hűtés lehetővé teszi, hogy a víz elhagyja a sejteket, minimalizálva a jégkristályok okozta károsodást.
3. Áthelyezés folyékony nitrogénbe: Miután a minta elérte a kritikus hőmérsékletet, áthelyezik a hosszú távú tárolóegységekbe, amelyek folyékony nitrogén gőzfázisában tartják a mintát.

Hosszú távú tárolás

A minták tárolása folyékony nitrogén tartályokban (kriótartályokban) történik, ahol a hőmérséklet stabilan -150 és -196 Celsius-fok között van. Ezen a hőmérsékleten a sejtek biológiai aktivitása, metabolizmusa gyakorlatilag leáll, így az idő múlása nem befolyásolja az életképességüket. A kutatások azt mutatják, hogy az őssejtek évtizedekig, potenciálisan korlátlan ideig megőrizhetők ebben az állapotban.

A professzionális őssejtbankok nagy hangsúlyt fektetnek a biztonságra. A tároló létesítmények általában folyamatosan felügyeltek, és többszörösen biztosított energiaellátással rendelkeznek. A mintákat gyakran több, fizikailag elkülönített tárolóban őrzik (katasztrófavédelmi terv részeként), minimalizálva ezzel a külső behatások okozta kockázatot.

A tárolás legfontosabb szempontja a folyékony nitrogén szintjének állandó ellenőrzése. Bármilyen hőmérséklet-ingadozás komolyan veszélyeztetheti a minták minőségét. A modern bankok automatizált rendszerekkel figyelik ezt a paramétert, biztosítva a folyamatos, extrém hideg környezetet.

6. Milyen betegségek kezelésére használhatók jelenleg az őssejtek?

A köldökzsinórvérből nyert HSC őssejtek felhasználása már nem a jövő, hanem a jelen. Az elmúlt évtizedekben több mint 40 000 köldökzsinórvér-transzplantációt végeztek világszerte. A HSC-ket ma már standard terápiaként alkalmazzák a hematológiai és onkológiai betegségek széles skáláján. A felhasználás két fő kategóriája az autológ (saját) és az allogén (donor) transzplantáció.

Standard, engedélyezett terápiák (HSC)

A vérképző őssejtek elsődleges felhasználási területe a sérült vagy beteg csontvelő helyreállítása, általában nagy dózisú kemoterápia vagy sugárkezelés után. Ezen a területen a köldökzsinórvér őssejtjei egyenértékű alternatívát jelentenek a csontvelőből vagy perifériás vérből nyert őssejtekkel szemben. A leggyakoribb kezelési területek:

• Leukémiák: Akut és krónikus limfoid és mieloid leukémiák.
• Limfómák: Hodgkin-kór és Non-Hodgkin limfóma.
• Csontvelő-elégtelenségi szindrómák: Például Fanconi anémia, súlyos aplasztikus anémia.
• Örökletes vérbetegségek: Például thalasszémia, sarlósejtes vérszegénység.
• Immunhiányos állapotok: Súlyos kombinált immundeficiencia (SCID).

A saját, tárolt őssejtek (autológ felhasználás) előnye, hogy nincs szükség szöveti egyezésre, és a transzplantáció azonnal elvégezhető, ami életmentő lehet a gyorsan progresszív betegségek esetén. Az allogén transzplantáció (testvér vagy nem rokon donor) esetén a tárolt minta szintén felbecsülhetetlen értékű, különösen ritka szöveti típusok esetén, ahol nehéz megfelelő donort találni a nemzetközi regiszterekben.

A regeneratív medicina előretörése

Bár a fenti betegségek a HSC-k standard felhasználási területei, az utóbbi években a kutatások a köldökzsinórvér és -szövet regeneratív potenciáljára koncentrálnak. Bár ezek a kezelések még nagyrészt klinikai vizsgálati fázisban vannak, a kezdeti eredmények rendkívül ígéretesek. Ezek a területek főként az MSC-k felhasználását célozzák, de a HSC-ket is vizsgálják:

• Agyi bénulás (CP) és autizmus spektrum zavarok (ASD)
• Cukorbetegség (I. típusú)
• Szívizom-károsodások
• Autoimmun betegségek (pl. sclerosis multiplex)

A saját őssejtek tárolása tehát egyfajta biztosíték a jövőre nézve, amikor ezek a kísérleti terápiák standard gyógymódokká válhatnak. A tárolt minta megléte biztosítja, hogy a gyermek azonnal részt vehessen az új, ígéretes kezelésekben, amint azok elérhetővé válnak.

7. Milyen ígéretes területeken zajlanak kutatások az őssejtek felhasználásával kapcsolatban?

A regeneratív medicina forradalma az őssejtekben rejlő potenciál kiaknázásán alapul. A köldökzsinórvér és -szövet őssejtjeinek felhasználási spektruma messze túlmutat a hematológiai betegségeken, és a kutatók világszerte azon dolgoznak, hogy ezeket a sejteket alkalmazzák a szövetkárosodások helyreállítására és az öregedéssel járó betegségek kezelésére.

Idegrendszeri és neurológiai kutatások

Az egyik legdinamikusabban fejlődő terület az idegrendszeri betegségek gyógyítása. A klinikai vizsgálatok során a köldökzsinórvér őssejteket infúzió formájában juttatják a páciens szervezetébe, és megfigyelték, hogy ezek a sejtek képesek átjutni a vér-agy gáton, és gyulladáscsökkentő, valamint idegsejteket támogató hatást kifejteni. Ígéretes eredmények születtek a következő területeken:

• Agyi bénulás (CP): Egyes vizsgálatok szerint az autológ őssejt-transzfúzió javíthatja a motoros funkciókat és a kognitív képességeket CP-s gyermekeknél.
• Autizmus Spektrum Zavar (ASD): Bár még korai fázisban van a kutatás, több klinikai vizsgálat vizsgálja az őssejtek immunmoduláló hatását az ASD-vel összefüggő gyulladásos folyamatok csökkentésére.
• Stroke és traumás agysérülések: Az őssejtek segíthetnek a sérült agyszövet regenerációjában és a gyulladás csökkentésében az akut fázisban.

Kardiovaszkuláris és sebészeti alkalmazások

Az MSC-k, melyek a köldökzsinór-szövetben találhatók, különösen érdekesek a szív- és érrendszeri betegségek kezelésében. Képesek javítani a szívizom működését infarktus után, és elősegítik az új erek képződését. A kutatók vizsgálják az MSC-k alkalmazását a krónikus sebgyógyításban és a súlyos égési sérülések kezelésében is, ahol a regeneratív képességük kulcsfontosságú lehet.

A köldökzsinórvér őssejtjeinek a szervátültetésben is nagy szerepet szánnak. A kutatások arra irányulnak, hogy az őssejtek felhasználásával csökkentsék a kilökődés kockázatát, vagy akár teljesen megszüntessék a transzplantált szerv elleni immunválaszt, minimalizálva ezzel az immunszupresszív gyógyszerek szükségességét.

Összességében elmondható, hogy az őssejtek kutatása az orvostudomány egyik leggyorsabban fejlődő területe. Bár sok ígéretes terápia még a klinikai vizsgálatok fázisában van, a tárolt őssejt-minta biztosítja, hogy a gyermek az elsők között férhessen hozzá ezekhez az innovatív, potenciálisan életmentő kezelésekhez, amint azok széles körben elérhetővé válnak.

8. Milyen etikai és jogi kérdések merülnek fel az őssejt-bankolás kapcsán?

Az őssejt-bankolás nem csupán orvosi, hanem jelentős etikai és jogi kérdéseket is felvet, amelyekkel a szülőknek tisztában kell lenniük a döntéshozatal előtt. A legfőbb vita a magán (privát) és a közösségi (publikus) bankolás körül forog.

Magán (privát) bankolás

A privát bankolás során a mintát kizárólag a család számára tárolják, és csak ők férhetnek hozzá. Ez biztosítja az autológ felhasználás lehetőségét, de magas költségekkel jár, és felmerül a kérdés, hogy mennyire etikus egy olyan biológiai erőforrást elzárni a közösség elől, amely mások számára életmentő lehet.

Etikai szempontból a privát bankolás melletti érv az autonómia és a szülői felelősség. A szülők a gyermekük egészségébe fektetnek be, és garantálni akarják a rendelkezésre állást. Az ellenvetés gyakran az alacsony felhasználási valószínűségre és a potenciálisan elérhetetlen költségekre hívja fel a figyelmet, különösen, ha a közösségi bankok is gyűjtenének mintákat.

Közösségi (publikus) bankolás

A közösségi bankok önzetlen adományokat fogadnak, és a mintákat a nemzetközi transzplantációs regiszterek rendelkezésére bocsátják. Ez a modell a közjó szolgálatát helyezi előtérbe, biztosítva, hogy a rászoruló betegek (akiknek nincs saját mintájuk) hozzáférjenek a megfelelő allogén transzplantátumhoz.

Jogi szempontból a legfontosabb a tájékozott beleegyezés. A szülőknek teljes körű információt kell kapniuk a levétel kockázatairól (bár ezek minimálisak), a tárolás feltételeiről, a költségekről és a felhasználás valószínűségéről. A bankoknak szigorú jogi és minőségbiztosítási keretek között kell működniük, és rendelkezniük kell a szükséges engedélyekkel.

A jogszabályok folyamatosan fejlődnek. Az Európai Unióban és Magyarországon is szigorú szabályozások vonatkoznak az őssejtbankok működésére, a minták minőségére és a személyes adatok védelmére. A szülőknek érdemes olyan bankot választaniuk, amely nemzetközi akkreditációval (pl. AABB) és stabil jogi háttérrel rendelkezik, garantálva a minta biztonságát hosszú távon.

9. Mennyire valószínű, hogy fel kell használni a tárolt mintát?

Ez az egyik leggyakrabban feltett kérdés, és a válasz összetett. A privát bankolás kritikusai gyakran hivatkoznak az alacsony felhasználási valószínűségre, míg a támogatók a felhasználási spektrum jövőbeni bővülésére fókuszálnak. A valószínűség nagymértékben függ attól, hogy a felhasználást a jelenlegi standard terápiákra (HSC) vagy a jövőbeni regeneratív gyógyászatra (MSC) értelmezzük.

Jelenlegi statisztikák (HSC)

A jelenlegi, engedélyezett terápiák (vérképzőszervi betegségek) esetében az autológ felhasználás valószínűsége viszonylag alacsony. A becslések szerint az esély arra, hogy egy gyermeknek szüksége lesz a saját köldökzsinórvérére a felnőttkorig, 1:1000 és 1:20 000 között mozog, függően a populációtól és a betegségek prevalenciájától.

Azonban a rokon allogén felhasználás (testvér vagy szülő számára) valószínűsége magasabb. Ha a családban van egy már diagnosztizált betegség, amely kezelhető őssejtekkel (pl. egy testvér leukémiás), a levett minta felhasználásának valószínűsége drámaian megnő. Ebben az esetben a köldökzsinórvér lehet az egyetlen életmentő lehetőség, különösen, ha a szöveti típus egyezik.

A jövőbeni valószínűség (Regeneratív Medicina)

A jövőbeni felhasználási arányt szinte lehetetlen pontosan megjósolni, de a kutatások iránya azt sugallja, hogy ez a valószínűség jelentősen növekedni fog. A jelenleg klinikai vizsgálatok alatt álló terápiák (pl. CP, autizmus, cukorbetegség, szívbetegségek) sokkal gyakoribbak, mint a ritka hematológiai rákok. Ha ezek a kezelések standarddá válnak, a tárolt őssejtek felhasználásának esélye drasztikusan emelkedhet.

A mezenchimális őssejtek (MSC-k) tárolása különösen növeli a jövőbeni felhasználási potenciált, mivel ezek a sejtek a gyulladásos és degeneratív betegségek széles skáláján alkalmazhatók. Míg a HSC-k egy szűkebb, de életmentő területre koncentrálnak, az MSC-k a krónikus betegségek kezelésében ígérnek áttörést.

A döntés meghozatalakor a szülőknek mérlegelniük kell, hogy a pénzügyi befektetésük egy olyan biztosítási forma, amelynek értéke a tudomány fejlődésével párhuzamosan nő. Bár a felhasználás valószínűsége ma alacsonynak tűnhet, egyetlen felhasználás is felbecsülhetetlen értéket képvisel a család számára.

10. Mi a teendő, ha szükség van a tárolt őssejtekre, és hogyan történik a felhasználás (transzplantáció)?

Amikor egy család egészségügyi válsághelyzetbe kerül, és az orvosok úgy döntenek, hogy az őssejt-transzplantáció a megfelelő terápia, a tárolási folyamat utolsó, de legfontosabb szakasza veszi kezdetét: a minta felszabadítása és felhasználása.

A minta felszabadításának folyamata

1. Kapcsolatfelvétel és dokumentáció: Az első lépés, hogy a kezelőorvos felveszi a kapcsolatot az őssejtbankkal. A banknak szüksége lesz a diagnózisra, a tervezett transzplantáció típusára és az őssejt-termékekre vonatkozó pontos követelményekre.
2. Minőség-ellenőrzés a felhasználás előtt: A bank kiolvasztás előtt ellenőrzi a minta vitalitását és sterilitását. Bár a sejtek életképességét a krioprezerváció utáni kiolvasztáskor lehet a legpontosabban megmérni, a tárolási feltételek és a kezdeti laboratóriumi eredmények alapján megerősítik a minta felhasználhatóságát.
3. Kiolvasztás és szállítás: A mintát nem a tárolóhelyen, hanem közvetlenül a transzplantációs központban olvasszák ki. A bank speciális szállítókonténerekben, ellenőrzött hőmérsékleten, szárazjég vagy folyékony nitrogén segítségével szállítja a mintát a kezelő kórházba. A szállítás időzítése kritikus, mivel a sejteknek a kiolvasztás után rövid időn belül be kell jutniuk a páciens szervezetébe.

A minta kiolvasztása rendkívül gyors és precíz folyamat, gyakran vízfürdőben, 37 Celsius-fokon történik, szigorúan ügyelve arra, hogy a sejtek életképessége ne sérüljön. A krioprotektáns (DMSO) eltávolítása is szükséges lehet a transzfúzió előtt, mivel nagy mennyiségben toxikus lehet.

A transzplantáció (felhasználás)

Az őssejt-transzplantáció maga egy viszonylag egyszerű infúziós eljárás. Nem sebészeti beavatkozásról van szó, hanem egyfajta vérátömlesztésről. A sejteket intravénásan, lassú infúzióban juttatják a páciens véráramába. A sejtek ezt követően a „homing” nevű jelenség révén maguktól vándorolnak a csontvelőbe, ahol beágyazódnak és megkezdik az új, egészséges vérsejtek termelését.

A folyamatot megelőzi a páciens kondicionálása, ami általában nagy dózisú kemoterápiát és/vagy sugárterápiát jelent, célja a beteg csontvelő elpusztítása és az immunrendszer elnyomása. Az őssejtek bejuttatása után a kritikus időszak az, amíg az új sejtek beépülnek és működésbe lépnek (engraftment). Ez általában néhány hetet vesz igénybe, és a páciensnek ez idő alatt steril környezetben kell lennie, mivel immunrendszere rendkívül sérülékeny.

A tárolt őssejtek tehát egy azonnali és rendelkezésre álló erőforrást jelentenek. A szülők döntése, miszerint megőrizték a köldökzsinórvért, ilyenkor válik valóságos, életmentő értékké.

A regeneratív medicinában (pl. autizmus, CP) a felhasználás protokolljai eltérőek lehetnek, de legtöbbször szintén intravénás infúzióval történik, a sejtek immunmoduláló és gyulladáscsökkentő képességére építve.