A molaterhesség (mola hydatidosa) tünetei: mikor gyanakodj üszögterhességre?

Amikor egy nő megtudja, hogy gyermeket vár, az élet tele van reménnyel, izgalommal és a jövő tervezésével. A korai terhességi tünetek – a fáradtság, a reggeli rosszullét, a kimaradt menstruáció – a normális folyamat részét képezik. Azonban léteznek olyan ritka, de komoly állapotok, amelyek a kezdeti hetekben gyanút ébreszthetnek, és eltérnek a szokásos terhességi képtől. Ilyen állapot a molaterhesség, orvosi nevén mola hydatidosa, vagy közismertebb nevén üszögterhesség. Ez az állapot nem egy életképes terhesség, hanem a méhben lévő szövetek rendellenes burjánzása, amely azonnali orvosi figyelmet igényel.

Fontos, hogy minden leendő szülő tisztában legyen azokkal a jelzésekkel, amelyek eltérést mutatnak a megszokottól. Bár a molaterhesség ritka (Magyarországon becslések szerint 1000-ből 1 terhességet érint), a korai felismerése kulcsfontosságú a sikeres kezelés és a jövőbeli termékenység szempontjából. Cikkünk célja, hogy részletesen bemutassuk azokat a tüneteket, amelyek felhívhatják a figyelmet erre az állapotra, segítve ezzel a nők tájékozódását és a mielőbbi orvosi konzultációt.

Mi is az a molaterhesség valójában?

A molaterhesség egy olyan rendellenesség, amely a megtermékenyítés pillanatában indul, és a méhlepényt (placentát) alkotó sejtek, az úgynevezett trophoblastok abnormális növekedésével jár. Normál terhesség esetén ezek a sejtek táplálják a fejlődő magzatot. Üszögterhesség esetén azonban ezek a sejtek kontrollálatlanul szaporodnak, és apró, folyadékkal teli hólyagokká alakulnak, amelyek kinézetre a szőlőfürtre emlékeztetnek. A magzat vagy egyáltalán nem fejlődik ki, vagy súlyosan rendellenes formában van jelen.

Ez a rendellenesség a terhességi trophoblast betegségek (GTD) spektrumába tartozik. Bár a szó ijesztő lehet, a legtöbb molaterhesség jóindulatú (benignus), és nem jelent azonnali életveszélyt. A legnagyobb veszélyt az jelenti, ha a rendellenes szövet mélyen behatol a méh falába, vagy ritka esetekben rosszindulatúvá válik (choriocarcinoma).

A molaterhesség kialakulásának oka a petesejt vagy a spermium genetikai állományának hibája. Emiatt a méhlepény fejlődéséért felelős genetikai információ túlsúlyba kerül a magzat fejlődéséért felelős információval szemben. A klinikai kép és a kezelési protokoll szempontjából két fő típust különböztetünk meg: a komplett molát és a parciális molát.

A mola hydatidosa típusai: komplett vagy parciális?

A tünetek súlyossága és megjelenési ideje nagymértékben függ attól, hogy a terhesség melyik formája alakult ki. A genetikai mechanizmusok eltérőek, és ez befolyásolja a klinikai képet, valamint a szövődmények kockázatát is.

Komplett molaterhesség (teljes üszögterhesség)

A komplett mola a leggyakoribb és tünetileg a leglátványosabb forma. Ebben az esetben egyáltalán nincs magzati szövet. A petesejt genetikai anyaga hiányzik vagy inaktív, és a megtermékenyítés két (vagy ritkán egy duplikálódott) apai kromoszómakészletből származik. Emiatt a méh üregét kizárólag a rendellenesen burjánzó trophoblast szövet tölti ki, amely azonnal elkezdi termelni a terhességi hormont, a HCG-t (humán choriogonadotropin).

Ennek a típusnak a tünetei általában korábban és drámaibban jelentkeznek, gyakran már a terhesség 8-12. hete körül. A komplett mola hordozza a legnagyobb kockázatot arra nézve, hogy invazívvá váljon, vagy choriocarcinomát (egy ritka, de agresszív rákfajtát) okozzon.

Parciális molaterhesség (részleges üszögterhesség)

A parciális mola esetében a helyzet bonyolultabb. Itt a petesejtet két spermium termékenyíti meg, ami azt jelenti, hogy a magzatnak három kromoszómakészlete van (triploidia). Ebben az esetben a méhben egyidejűleg van jelen némi magzati szövet (amely súlyosan fejlődési rendellenes és nem életképes), valamint a rendellenesen burjánzó méhlepényi szövet.

A parciális molát nehezebb diagnosztizálni, mivel a tünetei sokkal jobban hasonlítanak egy normális terhességhez, amely sajnos vetéléssel végződik. A tünetek általában kevésbé kifejezettek, és a HCG szint sem emelkedik olyan drámaian, mint a komplett mola esetében. Gyakran csak a vetélés utáni szövettani vizsgálat deríti fel a rendellenességet.

A korai terhesség zavaró jelei: mikor kezdj gyanakodni?

A molaterhesség tünetei sok esetben megegyeznek a normál terhesség tüneteivel, ami megnehezíti a korai önálló felismerést. Azonban néhány jel szokatlan lehet, és ha ezeket tapasztaljuk, mindenképpen érdemes azonnal felkeresni a nőgyógyászt. A gyanú leginkább akkor merül fel, ha a tünetek aránytalanul erősek, vagy ha a terhességi héttel nem összeegyeztethető jelek tapasztalhatók.

A legtöbb nő, aki molaterhességben szenved, azt gondolja, hogy normálisan terhes, amíg a gyanús tünetek meg nem jelennek, vagy az orvos az ultrahang vizsgálat során nem látja a rendellenességet. A kulcs a változás és a mérték.

Rendellenesen magas HCG szint: a laboratóriumi figyelmeztetés

Talán a legfontosabb, bár a páciens számára közvetlenül nem érzékelhető tünet a humán choriogonadotropin (HCG) hormon szintjének abnormálisan magas emelkedése. Ez a hormon felelős a terhesség fenntartásáért, és azt a trophoblast sejtek termelik. Mivel molaterhesség esetén a trophoblast sejtek kontrollálatlanul burjánzanak, a HCG szint sokkal gyorsabban és sokkal magasabbra szökik, mint egy normál, azonos korú terhességben.

Ez a szokatlanul magas HCG szint okozza a molaterhesség számos klinikai tünetét, különösen a súlyos reggeli rosszullétet és a pajzsmirigy túlműködéshez hasonló állapotot. Az orvosok számára ez az egyik első laboratóriumi jel, amely a gyanút megerősíti. Egy normál terhességben a HCG szint a 10-12. hét körül éri el a csúcsát, de molaterhesség esetén ez a csúcs sokszorosan meghaladhatja a normál tartományt.

A méh rendellenesen gyors növekedése

A méh mérete normálisan a terhességi kornak megfelelően növekszik. Molaterhesség esetén a méh gyakran túl nagynak tapintható ahhoz képest, ahány hetes a terhesség valójában. Ennek oka a méh üregében felgyűlő nagyszámú hólyagcsomó és a rendellenesen vastag méhfal.

Ha a kismama a terhesség 10. hetében már olyan méretű méhet érez, ami egy 14-16 hetes terhességre jellemző, az komoly gyanút vet fel. Ezt a tünetet általában az orvos észleli a rutinvizsgálatok során, de a kismama is érezheti a has gyorsabb növekedését, ami normál terhesség esetén csak később várható. Ez a tünet különösen jellemző a komplett molára.

A méh túlzott mérete az egyik legárulkodóbb fizikai jel, ami arra utal, hogy valami nem fejlődik megfelelően a méhben, és sürgősségi ultrahang vizsgálatot tesz indokolttá.

Korai terhességi vérzés és a „szőlőfürt” megjelenés

A terhesség korai szakaszában jelentkező vérzés (vagy pecsételő vérzés) gyakori jelenség lehet, de molaterhesség esetén a vérzés jellege eltérő. Ez általában élénkvörös vagy sötétbarna, folyamatos, vagy ismétlődő vérzés, amely gyakran a 6. és 16. terhességi hét között jelentkezik.

A legspecifikusabb tünet, ami azonnal molaterhességre utal, az a szövetdarabok, vagy kis hólyagcsomók (amelyeket a kismamák néha „szőlőfürtként” írnak le) távozása a hüvelyi vérzéssel együtt. Ezek a hólyagcsomók a rendellenes trophoblast szövetek, amelyeket a méh elkezd kilökni. Ha ilyen szövetdarabokat észlel, azonnal forduljon orvoshoz, és ha lehetséges, mutassa meg a távozott szövetet az orvosnak.

Súlyos reggeli rosszullét és hányás (hyperemesis gravidarum)

Bár a reggeli rosszullét a terhesség természetes velejárója, a molaterhességben szenvedő nők gyakran tapasztalnak szokatlanul súlyos és elhúzódó hányást, amelyet orvosilag hyperemesis gravidarum-nak neveznek. Ennek az oka a rendkívül magas HCG szint. A hormon túlzott mennyisége sokkal erősebben stimulálja a hányingert kiváltó központokat.

Ez a súlyos hányás kiszáradáshoz, táplálkozási nehézségekhez és elektrolit-egyensúlyzavarhoz vezethet, ami kórházi kezelést tehet szükségessé. Ha a szokásosnál sokkal erősebb, kimerítő hányást tapasztal, amely a terhesség 12. hete után sem enyhül, érdemes felvetni a molaterhesség gyanúját az orvosának.

Ritkább, de súlyosabb kísérő tünetek

A molaterhesség szövődményeként, szintén a rendellenesen magas hormonszint miatt, ritkább, de súlyosabb tünetek is felléphetnek. Ezek a tünetek azonnali orvosi beavatkozást igényelnek, mivel komolyan veszélyeztethetik az anya egészségét.

Pajzsmirigy túlműködésre utaló jelek (hyperthyreosis)

A HCG hormon kémiai szerkezete nagyon hasonló a pajzsmirigyet stimuláló hormonhoz (TSH). A molaterhességben tapasztalt extrém magas HCG szintek képesek stimulálni a pajzsmirigyet, ami átmeneti hyperthyreosist (pajzsmirigy túlműködést) okozhat. Ennek tünetei lehetnek a szapora szívverés (tachycardia), izzadás, remegés, alvászavar és megmagyarázhatatlan fogyás – még a terhesség alatt is.

Bár ez a szövődmény ritka, a súlyos molaterhességben szenvedő nőknél a vérvizsgálat során gyakran észlelhető a pajzsmirigyhormonok szintjének emelkedése. Ezek a tünetek figyelmeztető jelek lehetnek, különösen, ha nincsen korábbi pajzsmirigybetegség a kórelőzményben.

Korai terhességi preeclampsia

A preeclampsia (terhességi toxémia) általában a terhesség második felében, a 20. hét után jelentkezik. Molaterhesség esetén azonban a preeclampsia tünetei – magas vérnyomás, fehérjevizelés és súlyos fejfájás – már a terhesség első trimeszterében vagy a második trimeszter elején is megjelenhetnek. Ez rendkívül szokatlan, és azonnal fel kell hívnia a figyelmet a méhlepényi rendellenességre.

A korai preeclampsia kialakulása a trophoblast sejtek rendellenes inváziójához és a méhlepényi vérkeringés zavarához köthető, ami a szervezet egészére kiterjedő gyulladásos választ vált ki. Ez a szövődmény különösen veszélyes, és sürgősségi ellátást igényel.

Petefészek ciszták kialakulása (theca lutein ciszták)

A molaterhesség egy másik lehetséges fizikai jele a petefészkek megnagyobbodása, amit a theca lutein ciszták okoznak. Ezek a ciszták a túlzott HCG stimuláció következtében alakulnak ki a petefészkeken. Bár általában jóindulatúak és maguktól felszívódnak a mola eltávolítása után, méretüknél fogva fájdalmat okozhatnak, és a petefészek csavarodásának kockázatát is növelhetik.

Ezeket a cisztákat általában az orvos észleli ultrahanggal, és jelenlétük erősíti a molaterhesség diagnózisát, mivel a normál terhességben ilyen mértékű cisztaképződés rendkívül ritka.

A parciális mola tünetei: a rejtőzködő forma

Ahogy azt már érintettük, a parciális molaterhesség tünetei gyakran kevésbé egyértelműek, ami késleltetheti a diagnózist. Mivel ebben az esetben van némi magzati szövet, a tünetek sokszor jobban hasonlítanak egy spontán vetéléshez, vagy egy elmaradt vetéléshez (missed abortion).

A parciális mola leggyakrabban akkor kerül felismerésre, amikor a kismama vérzés miatt orvoshoz fordul, és az ultrahang vizsgálat során a magzat szívhangja nem hallható, vagy a magzat mérete kisebb a terhességi kornál. A méh mérete általában normális, vagy csak kissé kisebb a vártnál, ami megtévesztő lehet.

A parciális mola esetében a HCG szint általában a normál tartományon belül van, vagy csak kissé emelkedett, ami tovább nehezíti a szűrést laboratóriumi úton. A legfontosabb gyanújel az ultrahangon látható kép, ahol a méhlepény egy része hólyagos szerkezetet mutat, míg a magzat súlyos fejlődési rendellenességeket hordoz.

A diagnosztikai eljárások: az ultrahang szerepe

Bár a kismama tapasztalatai (vérzés, súlyos rosszullét) felkelthetik a gyanút, a molaterhesség diagnózisát csak orvosi vizsgálatokkal lehet megerősíteni. A diagnózis három pilléren nyugszik: a klinikai tünetek, a HCG szint mérése és az ultrahang vizsgálat.

A laboratóriumi vizsgálatok

A HCG szint mérése elengedhetetlen. Komplett molaterhesség esetén a szint gyakran meghaladja a 100 000 mIU/ml értéket, ami a normál terhességi csúcsérték felett van. A HCG szint dinamikus követése – azaz 48 óránkénti mérés – segíthet megállapítani, hogy a szint valóban abnormálisan gyorsan emelkedik-e.

Ezen felül vérvizsgálat szükséges a pajzsmirigyhormonok és a májfunkció ellenőrzésére is, különösen ha preeclampsia vagy hyperthyreosis gyanúja merül fel.

A transzvaginális ultrahang kép

Az ultrahang a molaterhesség felismerésének aranystandardja. A vizsgálatot általában transzvaginálisan (hüvelyi úton) végzik a korai terhességi hetekben a jobb képminőség érdekében. A komplett mola ultrahang képe rendkívül jellegzetes:

• A méh üregében nincs életképes magzat vagy magzatburok.
• A méh üregét apró, folyadékkal teli ciszták töltik ki, ami a „hóvihar” vagy „szőlőfürt” mintázatot adja.
• A méhlepény abnormálisan vastag és cisztás.

Parciális mola esetén az ultrahang kép kevésbé egyértelmű. Jelen lehet egy súlyosan rendellenes magzat, de a méhlepény egy része is cisztás elváltozásokat mutat. A modern Doppler ultrahang segít elkülöníteni a molaterhességet más, hasonló tünetekkel járó állapotoktól, mint például az elmaradt vetélés vagy a méhen kívüli terhesség.

Mi történik a diagnózis után? A kezelés menete

A molaterhesség diagnózisa után azonnali kezelésre van szükség, ami általában a rendellenes szövet méhből való eltávolítását jelenti. A leggyakoribb és leghatékonyabb eljárás a vákuumaspirációval végzett küret (dilatáció és küret, D&C).

A vákuumaspiráció

Az eljárást általában altatásban vagy regionális érzéstelenítésben végzik. A méhnyak tágítása után egy vékony csövet vezetnek a méh üregébe, amely vákuum segítségével eltávolítja a hólyagcsomókat. Ez az eljárás gyors és minimalizálja a méh sérülésének kockázatát. A teljes mértékű eltávolítás elengedhetetlen, mivel a méhben maradt szövetek növelik a perzisztáló trophoblast betegség (PTD) kockázatát.

Szövettani vizsgálat

Az eltávolított szövetet minden esetben elküldik szövettani vizsgálatra. Ez a vizsgálat erősíti meg a molaterhesség típusát (komplett vagy parciális), ami alapvető fontosságú a későbbi utókövetési protokoll meghatározásához. A komplett mola nagyobb kockázatot jelent a PTD szempontjából, mint a parciális mola.

Az utókövetés fontossága: a trophoblast betegségek megelőzése

A kezelés nem ér véget a szövetek eltávolításával. A molaterhesség kezelését követően a legfontosabb lépés a szigorú és hosszú távú HCG monitorozás. Ennek célja annak biztosítása, hogy a rendellenes trophoblast sejtek mindegyike eltűnjön a szervezetből, és ne induljon meg a rosszindulatú átalakulás.

Ha a HCG szint az eltávolítást követően folyamatosan csökken és eléri a nem terhes szintet (általában 5 mIU/ml alatt), majd ezen a szinten is marad, a páciens gyógyultnak tekinthető. Ha azonban a HCG szint stagnál, emelkedik, vagy újra emelkedni kezd, az a perzisztáló trophoblast betegség (PTD) kialakulására utal, ami további onkológiai kezelést igényel.

Fogamzásgátlás a monitorozás alatt

A HCG szint megbízható monitorozása érdekében a pácienseknek szigorúan kerülniük kell a teherbe esést a monitorozási időszak alatt, ami általában 6 hónaptól egy évig terjed. Egy új terhesség ugyanis ismét emelné a HCG szintet, lehetetlenné téve annak megállapítását, hogy az emelkedés a PTD-ből vagy az új terhességből ered-e. Az orvosok általában hormonális fogamzásgátló tablettákat javasolnak erre az időszakra.

A monitorozási fázis alatt a kismamák hetente, majd havonta adnak vért a HCG szint ellenőrzésére. Ez a protokoll elengedhetetlen a choriocarcinoma rendkívül ritka, de agresszív formájának korai felismeréséhez.

A molaterhesség lelki terhe: ne félj segítséget kérni

A molaterhesség diagnózisa és kezelése rendkívül megterhelő lehet. A páciens nem csupán egy vetélést él át, hanem egy olyan állapotot, amely orvosi szempontból potenciálisan veszélyes, és hosszú ideig tartó szoros orvosi kontrollt igényel.

A kezdeti öröm és remény hirtelen gyásszá, félelemmé és szorongássá alakul át. A nők gyakran éreznek bűntudatot, vagy aggódnak jövőbeli termékenységük miatt. Fontos tudatosítani, hogy a molaterhesség egy véletlen genetikai hiba következménye, amiért senki sem tehető felelőssé. A legtöbb nő, aki átesett ezen az állapoton, később sikeresen kihord egy egészséges terhességet.

A lelki támogatás kulcsfontosságú. Ne habozz felkeresni támogató csoportokat, pszichológust vagy olyan szakembert, aki segít feldolgozni a gyászt és a bizonytalanságot. A gyógyulás nem csak fizikai, hanem érzelmi folyamat is.

A jövőbeli terhesség kilátásai

Miután a monitorozási időszak sikeresen lezárult, és a HCG szint tartósan negatív maradt, a páciens megkapja a zöld jelzést a következő teherbeesésre. A molaterhesség ismétlődésének kockázata alacsony (kb. 1-2%), de magasabb, mint az átlag népességben. Ezért a következő terhesség alatt az orvosok fokozott ellenőrzést, különösen korai ultrahangot javasolnak, hogy megbizonyosodjanak a magzat és a méhlepény normális fejlődéséről.

A nők számára, akik már átestek molaterhességen, a következő terhesség izgalommal és szorongással teli időszak lehet. A tudat, hogy a legtöbb ismétlődő terhesség normális és egészséges, reményt adhat és segíthet a félelmek leküzdésében.

Kockázati tényezők és megelőzés

Bár a molaterhesség pontos oka a legtöbb esetben genetikai véletlen, bizonyos tényezők növelhetik a kialakulás kockázatát. Ezek ismerete segíthet a fokozott figyelemben.

Életkor

A molaterhesség kockázata jelentősen megnő a reproduktív életkor két végén. A 15 év alatti és különösen a 35-40 év feletti nők nagyobb eséllyel érintettek. A 40 év feletti nők esetében a kockázat akár tízszeres is lehet.

Korábbi molaterhesség

Ahogy már említettük, ha valakinek volt már üszögterhessége, a kockázat a következő terhességben megnő. Emiatt a fokozott orvosi felügyelet elengedhetetlen a későbbi terhességek során.

Etnikai és földrajzi tényezők

Bizonyos tanulmányok szerint az ázsiai származású populációkban magasabb lehet a molaterhesség előfordulása, bár ez a földrajzi és táplálkozási tényezőkkel is összefüggésben állhat. Európában az arány stabilan alacsony.

Mivel a molaterhesség genetikai eredetű, nincs ismert megelőzési módja. A legfontosabb „megelőzési” stratégia a korai felismerés és a szigorú utókövetési protokoll betartása a szövődmények elkerülése érdekében.

Mikor kell sürgősen orvoshoz fordulni?

A molaterhesség tünetei nem mindig jelentkeznek egyszerre, és súlyosságuk változó lehet. Azonban az alábbi tünetek bármelyikének észlelése esetén azonnal keressen fel orvost vagy a sürgősségi osztályt:

Ne feledje, a molaterhesség, bár komoly diagnózis, az esetek túlnyomó többségében teljesen gyógyítható, és nem befolyásolja a jövőbeli terhesség esélyeit. A kulcs a gyors és pontos diagnózis, valamint a szigorú utókövetési protokoll betartása. A szakszerű orvosi ellátás és a türelmes monitorozás garantálja a teljes felépülést és az egészséges családalapítás lehetőségét a jövőben.

A perzisztáló trophoblast betegség (PTD) és a choriocarcinoma

Bár a legtöbb molaterhesség eltávolítása után a HCG szint magától normalizálódik, az esetek mintegy 15-20%-ában (komplett mola) és 1-5%-ában (parciális mola) a rendellenes szövetek tovább növekednek. Ezt az állapotot nevezzük perzisztáló trophoblast betegségnek (PTD). A PTD akkor merül fel, ha a HCG szint a küret után nem csökken megfelelően, vagy újra emelkedni kezd.

A PTD lehet invazív mola (amely a méh izomrétegébe hatol), vagy a legritkább és legsúlyosabb esetben choriocarcinoma, ami egy rosszindulatú daganat, amely gyorsan képezhet áttéteket a tüdőben, májban vagy agyban. Éppen ezért a monitorozás alatt a nőgyógyászok különös figyelmet fordítanak minden olyan jelre, amely PTD-re utalhat.

A PTD tünetei és kezelése

A PTD leggyakoribb tünete a folyamatos vagy visszatérő hüvelyi vérzés a küret után. Ha a betegség áttéteket képez, egyéb tünetek is jelentkezhetnek, például légszomj és mellkasi fájdalom (tüdőáttét esetén), vagy fejfájás és neurológiai tünetek (agyi áttét esetén). A PTD-t és a choriocarcinomát általában rendkívül hatékony kemoterápiával kezelik. A trophoblast daganatok az onkológiában a leginkább gyógyítható rákfajták közé tartoznak, még áttétes állapotban is, amennyiben időben felismerik és kezelik.

Ez hangsúlyozza a HCG monitorozás és a szigorú fogamzásgátlás fontosságát a molaterhesség eltávolítása után. Ez a protokoll nem a kismama büntetése, hanem a leghatékonyabb módja annak, hogy a súlyos szövődményeket megelőzzük.

Differenciáldiagnózis: molaterhesség vagy más terhességi komplikáció?

Fontos elkülöníteni a molaterhességet más, hasonló tünetekkel járó korai terhességi komplikációktól. Bár a tünetek (vérzés, fájdalom, HCG emelkedés) átfedhetnek, az ultrahang és a laboratóriumi eredmények segítenek a pontos diagnózis felállításában.

• Elmaradt vetélés (missed abortion): Itt a méhben lévő magzat elhal, de a szervezet nem löki ki azonnal. Vérzés és a terhességi tünetek hirtelen enyhülése jellemző. A HCG szint csökken, nem emelkedik drámaian, és az ultrahang nem mutat hólyagos szerkezetet.
• Méhen kívüli terhesség (ectopiás terhesség): Ez erős hasi fájdalommal és vérzéssel jár, és a HCG szint emelkedhet, de sosem éri el a komplett molára jellemző extrém magasságot. Az ultrahang a méhen kívül mutatja a terhességi szövetet.
• Ikrek vagy többszörös terhesség: A HCG szint magas lehet, de az ultrahang magzatokat és normális méhlepényt mutat.

A molaterhesség egyedi ultrahang képe és a HCG szint rendkívül gyors emelkedése teszi lehetővé a pontos elkülönítést, ami létfontosságú a megfelelő kezelés megkezdéséhez.

A molaterhesség diagnózisa komoly kihívás elé állítja a nőt és orvosát egyaránt. Azonban a modern orvostudomány fejlettsége és a szigorú utókövetési protokollok révén a gyógyulási esélyek kiválóak. A legfontosabb, hogy tisztában legyünk a testünk jelzéseivel, és a legkisebb gyanú esetén is azonnal keressük fel szakorvosunkat. A tudatosság és a gyors reakció garantálja a legjobb kimenetelt.