Áttekintő Show
Sok kismama érzi úgy, hogy az elkövetkező hónapok, talán évek egyik legnagyobb kihívása a szoptatás lesz. A várandósság alatt és a baba megszületése után is számtalan kérdés merül fel, de talán az egyik leggyakoribb aggodalom az, hogy vajon elég lesz-e a tej, és vajon a mell fizikai adottságai – vagyis a mérete – nem szabnak-e gátat a sikeres etetésnek. Ez a kérdés nemcsak a kisebb, de a nagyobb mellű anyukákban is felmerül. A jó hír az, hogy a válasz sokkal egyszerűbb és megnyugtatóbb, mint azt a közkeletű hiedelmek sugallják.
A szoptatás sikerességét és a termelt tejmennyiséget nem a külső, esztétikai szempontok határozzák meg, hanem egy rendkívül komplex, belső hormonális és biológiai rendszer. Ahhoz, hogy megértsük, miért tévhit a mellméret befolyásoló szerepe, először is tisztában kell lennünk azzal, hogyan is épül fel és működik a női mell a laktáció idején.
A tejtermelés anatómiája: mirigyszövet és zsírszövet
A női mell két fő típusú szövetből áll: mirigyszövetből és zsírszövetből. A mirigyszövet felelős a tej előállításáért, tárolásáért és a csecsemő számára történő eljuttatásáért. A zsírszövet ezzel szemben a mell méretét és formáját adja, és nem játszik közvetlen szerepet a tejtermelésben.
Amikor arról beszélünk, hogy egy mell „nagy” vagy „kicsi”, elsősorban a benne található zsírszövet mennyiségére gondolunk. Ez az a rész, ami a mellkas falától távolabb esik, és a külső kontúrt adja. A tejtermelés kapacitását azonban a mirigyszövet, vagy más néven a tejutakat és tejtermelő sejteket (alveolusokat) tartalmazó állomány határozza meg.
A mellméretet elsősorban a zsírszövet mennyisége határozza meg, míg a tejtermelés képességét a mirigyszövet mennyisége és sűrűsége. Ez a kettő pedig nem áll egyenes arányosságban egymással.
Egy kisebb mellű nőnek éppúgy lehet elegendő, sőt, bőséges mennyiségű mirigyszövete, mint egy nagyobb mellű nőnek. Fordítva is igaz: egy nagyobb, zsírszövetben gazdag mellű nőnek lehet viszonylag kevés a tejtermelő állománya. A mellméret szoptatás szempontjából tehát legfeljebb a tárolási kapacitásra lehet hatással, de nem a termelés mértékére.
A mell kapacitása: méret és tárolás
Ha a mellméret nem befolyásolja a tej előállításának képességét, akkor miért van az, hogy egyes anyukáknak óránként, másoknak pedig 3-4 óránként kell szoptatniuk? Itt jön képbe a mellkapacitás fogalma, ami a mell egyetlen alkalommal tárolható tejmennyiségét jelenti.
A mellkapacitás valóban összefügghet a mell fizikai nagyságával, de ez is a mirigyszövet mennyiségétől és elrendezésétől függ. Azok az anyukák, akiknek nagy a mellkapacitása, sok tejet tudnak tárolni anélkül, hogy a teltség érzetét tapasztalnák. Ez azt jelenti, hogy a babájuk hosszabb időt tud kihagyni két szoptatás között.
Ezzel szemben, az alacsonyabb kapacitású mell hamarabb megtelik. Ez nem azt jelenti, hogy kevesebb tejet termel, hanem azt, hogy a tejtermelésnek gyakrabban kell „leállnia” a telítettség miatt. Az ilyen anyukáknak gyakrabban kell mellre tenniük a babát, hogy a tej termelődése folyamatos maradjon, és a baba megkapja a szükséges mennyiséget. A lényeg: mindkét anya tud elegendő tejet termelni, csak a szoptatási ritmusuk tér el.
A kapacitás a tárolható tej mennyisége, nem a termelés sebessége. Akinek kisebb a kapacitása, annak gyakrabban ürítenie kell a mellet – de a napi össztejmennyiség azonos lehet.
Kapacitás kontra tejtermelés sebessége
A testünk rendkívül hatékonyan szabályozza a tejtermelést. Minél teltebb a mell, annál lassabban termelődik a tej. Ezt a visszacsatolásos gátlást a tejben lévő speciális fehérje, a FIL (Feedback Inhibitor of Lactation) végzi. Ha a mell üres, a FIL szintje alacsony, és a tejtermelés gyors. Ha a mell tele van, a FIL szintje magas, ami lassítja a termelést.
Azok az anyák, akiknek kisebb a mellkapacitásuk, gyakrabban ürítik a mellüket, így a FIL szintje gyakrabban alacsony, ami fenntartja a gyors tejtermelési sebességet. A nagy kapacitású anyák lassabb termeléssel is képesek elegendő tejet biztosítani, mert a tárolt mennyiség nagyobb. Végeredményben a baba napi szükségleteit mindkét esetben ki tudja elégíteni a szervezet, ha a kereslet-kínálat elve érvényesül.
A hormonális rendszer szerepe: kereslet és kínálat
A szoptatás sikere alapvetően két fő hormon működésén múlik: a prolaktinon és az oxitocinon. Ezek a hormonok sokkal erősebb hatással vannak a tejmennyiségre, mint bármilyen fizikai adottság.
Prolaktin: a tejkészítő hormon
A prolaktin a hipofízisben termelődik, és feladata a tej előállításának serkentése. Szintje a szoptatás vagy mellszívás közben ugrik meg, jelezve a mirigyszövetnek, hogy kezdje meg a tej szintézisét. A prolaktinreceptorok érzékenysége és száma sokkal fontosabb tényező, mint a mell külső mérete.
Minél gyakrabban és hatékonyabban ürül ki a mell, annál több prolaktin termelődik, és annál több receptor válik érzékennyé. Ez a mechanizmus biztosítja, hogy a kereslet (a baba igénye) szabályozza a kínálatot (a termelt tej mennyisége). Ha a baba gyakran szopizik, a test válasza is gyors és bőséges lesz.
Oxytocin: a tejleadó reflex
Az oxitocin, a „szeretet hormonja”, felelős a tejleadó reflexért, amit néha „eresztő reflexnek” is hívunk. Ez a hormon okozza az izomsejtek összehúzódását a tejutak körül, ami kilöki a tejet a mellből. Az oxitocin termelődését a baba sírása, illata, vagy akár csak a gondolata is kiválthatja.
A tejleadó reflex hatékonysága kulcsfontosságú. Ha az anya stresszes, fájdalmai vannak, vagy szorong, az oxitocin termelődése gátlódhat, ami nehezíti a tej kiáramlását. Ez átmenetileg csökkentheti a baba által elszopott tej mennyiségét, de nem a tejtermelés alapvető képességét. A relaxáció, a kényelem és a pozitív környezet elengedhetetlen a sikeres szoptatás szempontjából.
A kereslet-kínálat elve a gyakorlatban: a hatékony szoptatás
Ha a mellméret nem számít, akkor mi az, ami valójában befolyásolja a tejmennyiséget? A válasz a megfelelő technika, a gyakoriság és a baba hatékony szopása.
A helyes mellre tétel (LATCH)
A legfontosabb tényező a hatékony ürítés. A baba akkor tud elegendő tejet kiszívni, ha megfelelően van mellre téve, és nagy területet fed le a bimbóudvarból. Ha a szopás nem hatékony, a tej pang a mellben, ami növeli a FIL szintet, és lassítja a termelést.
A helytelen mellre tétel nemcsak fájdalmat okozhat az anyának, hanem hosszú távon a tejmennyiség csökkenéséhez vezethet, függetlenül attól, hogy az anyának mekkora a melle. Egy tapasztalt szoptatási tanácsadó segítsége felbecsülhetetlen lehet a kezdeti időszakban, hogy a helyes technika rögzüljön.
A gyakoriság szerepe
Különösen az első hetekben elengedhetetlen a gyakori szoptatás, általában 8-12 alkalom 24 óra alatt. Ez biztosítja a folyamatos ingert a prolaktin termeléséhez és a mell hatékony ürítéséhez. A mell nem egy zárt tartály, amit feltöltünk, hanem egy gyár, ami folyamatosan működik.
Ha a baba igény szerint, azaz ad libitum szopizik, a szervezet tökéletesen alkalmazkodik az ő egyedi szükségleteihez. A tejmennyiség a baba növekedésével és igényeivel együtt nő, ha a gyakori szoptatás fenntartja a megfelelő hormonális válaszokat.
| Tényező | Befolyás | Mellméret összefüggés |
|---|---|---|
| Mirigyszövet mennyisége | Közvetlen (termelési képesség) | Nincs közvetlen arányosság |
| Zsírszövet mennyisége | Közvetett (tárolási kapacitás) | Igen, de csak a tárolásra |
| Hatékony mellre tétel | Közvetlen (ürítés) | Nincs |
| Hormonális egyensúly (Prolaktin, Oxitocin) | Közvetlen (termelés és kiáramlás) | Nincs |
| Szoptatás gyakorisága | Közvetlen (kereslet fenntartása) | Nincs |
A zsírszövet és a mirigyszövet aránya
A mell összetételének részletes vizsgálata megmutatja, miért is olyan megnyugtató a tudományos álláspont a mellméret és a tejmennyiség kapcsolatát illetően. A mell fejlődése a pubertás idején kezdődik, nagyságát ekkor alakítja ki a zsírszövet felhalmozódása. A mirigyszövet mennyisége azonban nagyrészt genetikailag kódolt, és csak a terhesség alatt éri el a teljes kapacitását.
A terhesség során a hormonális változások hatására a mirigyszövet megnövekszik, felkészülve a laktációra. Ez a növekedés felelős a mellfeszülésért és méretnövekedésért a várandósság alatt. Ez a méretnövekedés azonban a meglévő alapállapothoz képest történik, és a már meglévő zsírszövet mennyiségétől függetlenül megy végbe.
Gyakran előfordul, hogy egy vékony testalkatú, kisebb mellű nőnek sűrű, de kis területen elhelyezkedő mirigyszövete van, míg egy nagyobb mellű nőnek lazább, zsírszövetben gazdagabb állománya. A sűrű mirigyszövet ugyanolyan hatékonyan, vagy akár hatékonyabban is tud tejet termelni, mint egy nagyobb, de lazább szerkezetű.
A mellméret változása terhesség és szoptatás alatt
A mell mérete a terhesség és a szoptatás alatt is változik, de ez a változás sem jelzi előre a későbbi tejmennyiséget. A mell megduzzadása jelzi a laktációra való felkészülést, de a duzzanat mértéke egyénenként nagyon eltérő lehet. Néhány nőnek jelentősen megnő a melle, míg másoknál alig tapasztalható változás.
A lényeg, hogy a szervezet alapvetően felkészült a szoptatásra, és a méretbeli különbségek pusztán esztétikaiak. A csecsemő számára a legfontosabb a hozzáférés a tejhez, amit a megfelelő szopási technika és a gyakoriság biztosít.
Amikor a tejmennyiség valóban kérdéses: valódi fiziológiai okok
Bár a mellméret nem befolyásolja a tejkínálatot, vannak olyan ritka esetek, amikor a tejmennyiség valóban alacsony lehet fiziológiai okokból. Ezek az okok azonban nem a külső mérettel, hanem a belső szerkezettel vagy hormonális problémákkal függenek össze.
Elégtelen mirigyszövet (IGT/Hypoplasia)
Az egyik legritkább, de valós ok az elégtelen mirigyszövet, orvosi nevén a mell hypoplasia. Ez azt jelenti, hogy a mirigyszövet nem fejlődött ki megfelelően a pubertás vagy a terhesség alatt. Ezt a problémát gyakran a mell külső formájának bizonyos jellegzetességei jelezhetik, mint például a csőszerű vagy aszimmetrikus mellforma, de a diagnózis felállításához szakember szükséges.
Fontos hangsúlyozni, hogy még az IGT-vel küzdő nők többsége is képes részlegesen szoptatni, és a kiegészítés mellett is élvezheti a szoptatás előnyeit. Ez az állapot nem a mell méretével, hanem a mirigyszövet fejlődési rendellenességével függ össze.
Hormonális problémák és endokrin zavarok
Bizonyos egészségügyi állapotok, mint például a pajzsmirigyproblémák, a PCOS (Policisztás Ovárium Szindróma), vagy a korábbi hormonális fogamzásgátlók hosszas szedése befolyásolhatják a prolaktin és más laktációs hormonok működését, ami átmenetileg vagy tartósan csökkentheti a tejmennyiséget.
Ezekben az esetekben a probléma gyökere a hormonális háttérben keresendő, nem pedig a mell fizikai méretében. A megfelelő orvosi kezelés és a szoptatási tanácsadás segíthet a hormonális egyensúly helyreállításában és a tejtermelés maximalizálásában.
Gyógyszerek és sebészeti beavatkozások
Bizonyos gyógyszerek (pl. pszichiátriai szerek, allergia elleni gyógyszerek) gátolhatják a tejtermelést. Ezenkívül a korábbi mellműtétek – különösen a mellkisebbítő műtétek, amelyek során a tejutak és idegek sérülhetnek – befolyásolhatják a tejleadó reflexet és a termelési képességet. A mellnagyobbító műtét ritkábban jelent problémát, de az implantátum elhelyezkedése és mérete hatással lehet a mirigyszövet nyomására.
Ha egy anya átesett mellműtéten, feltétlenül konzultáljon szoptatási tanácsadóval, hogy felmérjék a tejtermelési potenciált, és kidolgozzanak egy személyre szabott szoptatási tervet.
Életmódi tényezők és a tejtermelés
A mellméretnél sokkal nagyobb szerepet játszanak a mindennapi életmódi tényezők. A szervezetnek optimális állapotban kell lennie ahhoz, hogy a tejtermelést teljes erővel fenntartsa.
A stressz és a fáradtság szerepe
A krónikus stressz az egyik legnagyobb ellensége a szoptatásnak. A stressz hatására a szervezet kortizolt termel, ami gátolhatja az oxitocin felszabadulását. Ha az oxitocin reflex nem működik megfelelően, a tej nehezebben ürül, a mell teltebb marad, a FIL szint megemelkedik, és a tejtermelés lelassul.
A kimerültség szintén súlyosbítja a helyzetet. Bár az anyák nem tehetik meg, hogy ne legyenek fáradtak, a pihenés prioritássá tétele, a külső segítség elfogadása és a relaxációs technikák alkalmazása létfontosságú a bőséges tejmennyiség fenntartásához.
Hidratáció és táplálkozás
A tej nagy része víz, így a megfelelő hidratáció elengedhetetlen. A szoptató anyáknak jelentősen több folyadékot kell fogyasztaniuk, mint korábban. Bár a szervezet képes a tejtermelést fenntartani még enyhe dehidratáció esetén is, a folyadékpótlás segít az anyának jobban érezni magát.
A táplálkozás minősége is fontos. Bár a rossz táplálkozás nem feltétlenül csökkenti a tej mennyiségét – a szervezet képes a szükséges tápanyagokat a saját raktáraiból kivonni –, hosszú távon kimerítheti az anyát. A kiegyensúlyozott, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag étrend támogatja az anya egészségét, ami közvetve segíti a laktációt.
A pszichológiai hatás: az önbizalom ereje
A mellméret és a szoptatás körüli tévhitek egyik legnagyobb kára a pszichológiai terhelés. Ha egy anya eleve azzal a gondolattal vág bele a szoptatásba, hogy a melle túl kicsi (vagy túl nagy), és emiatt képtelen lesz elegendő tejet termelni, ez önbeteljesítő jóslattá válhat.
A szorongás és az önbizalomhiány gátolja az oxitocin felszabadulását. Ha az anya folyamatosan aggódik a tejmennyiség miatt, ez megnehezítheti a tejleadó reflexet, a baba frusztrálttá válik, és a szoptatás örömteli élmény helyett stresszes küzdelemmé alakul.
A szoptatás nagyrészt a fejben dől el. A hit, hogy képes vagy elegendő tejet adni a babádnak, kulcsfontosságú. A negatív gondolatok és a bizonytalanság fizikai reakciókat, például a tejleadó reflex gátlását okozhatják.
A pozitív megerősítés, a támogató környezet és a hiteles információk segítenek eloszlatni a kételyeket. A szoptatási tanácsadók nemcsak a technikában segítenek, hanem az anyai önbizalom erősítésében is, ami közvetlenül támogatja a hormonális folyamatokat.
Gyakori kérdések és tévhitek a mellkapacitásról
A mellkapacitással kapcsolatban számos félreértés kering. Fontos tisztázni néhány gyakori kérdést, hogy az anyák valós képet kapjanak a testük képességeiről.
1. Ha kicsi a mellem, többször kell szoptatnom?
Igen, nagy valószínűséggel. Ha a mellkapacitás alacsony, a mell hamarabb telítődik. Ez arra ösztönzi az anyát, hogy gyakrabban ürítse ki a mellet, ami fenntartja a gyors tejtermelési sebességet. A napi össztejmennyiség azonban megegyezhet egy nagyobb kapacitású anyáéval.
2. A nagyobb mellű nők jobbak a szoptatásban?
Nem. A nagyobb mellű nőknek lehet nagyobb a tárolási kapacitásuk, ami kényelmes lehet a hosszabb alvás vagy a ritkább etetés szempontjából, de ez nem jelenti azt, hogy több tejet termelnének 24 óra alatt. A szoptatás sikeressége a hatékonyságon múlik, nem a méreten.
3. A túlzott teltség jelzi a bőséges tejmennyiséget?
Nem feltétlenül. A teltség (feszülés) a mell telítődését és a tejpangást jelzi. Ez kellemetlen, és hosszú távon csökkentheti a termelést (a FIL hatása miatt). Ideális esetben a mell puha és kényelmes, ami a hatékony és gyakori ürítés eredménye. A túlzott feszülés éppenséggel jelezheti, hogy az anyának kisebb a mellkapacitása, és gyakrabban kellene szoptatnia.
4. Van olyan, hogy a mell túl gyorsan ürül?
Igen, ez az úgynevezett túlbőséges tejleadó reflex vagy erős eresztő reflex. Ez gyakran megesik, amikor a tejtermelés kezdetben nagyon bőséges. Ez a probléma nem a mell méretéből fakad, hanem a hormonális válaszból. Enyhíthető más szoptatási pozíciókkal, például a fektetve szoptatással, ahol a gravitáció segít lassítani az áramlást.
A mellforma és a szoptatás: a méretnél is fontosabb tényezők
Bár a méret nem számít, a mell és a bimbó formája bizonyos esetekben befolyásolhatja a szoptatás kezdeti nehézségeit, de ezek a problémák szinte mindig orvosolhatók.
Lapos vagy befelé forduló bimbók
A lapos vagy befelé forduló bimbók (invaginált bimbók) nem ritkák, és gyakran aggódnak az anyák emiatt. Fontos tudni, hogy a csecsemő nem a bimbót szopja, hanem a bimbóudvar egy nagy részét veszi a szájába. A tejleadó reflex hatására a bimbó kitüremkedik, még akkor is, ha alaphelyzetben lapos.
A szoptatás megkezdése előtt bimbóformázó eszközökkel, vagy manuális stimulációval segíthetjük a bimbó kiemelkedését. A megfelelő, mély mellre tétel technikájának elsajátítása a legfontosabb, hogy a baba hatékonyan tudjon szopni, függetlenül a bimbó kezdeti formájától.
A bimbóudvar mérete
Néhány nagyobb mellű nőnek különösen nagy bimbóudvara van, ami megnehezítheti a baba számára a megfelelő bekapást. Ebben az esetben a szoptatási pozíciók finomhangolása, és a mell összenyomása (szendvics technika) segíthet abban, hogy a baba mélyebben tudja bekapni a bimbóudvart.
Ezek a kihívások a kezdeti időszakban zavaróak lehetnek, de semmiképpen sem jelentenek akadályt a hosszú távú szoptatásban. A testünk rendkívül adaptív, és a baba is hamar megtanulja az anya mellének egyedi adottságait.
Mellmasszázs és a tejmennyiség optimalizálása
Függetlenül a mell méretétől, a tejtermelés optimalizálása érdekében bevethetünk néhány gyakorlati tippet, amelyek a mell hatékonyabb ürítését segítik elő.
Bőrtől bőrig kontaktus
A szülés utáni első órákban és a későbbi időszakban is a bőrtől bőrig kontaktus (skin-to-skin) az egyik leghatékonyabb módja a prolaktin és oxitocin szintjének növelésére. Ez a fizikai közelség segíti a baba ösztönös keresését, és megnyugtatja az anyát, optimalizálva a hormonális válaszokat.
Mellkompresszió szoptatás közben
A mellkompresszió, vagyis a mell finom összenyomása szoptatás közben, segíthet a babának, hogy több tejet szerezzen meg, különösen, ha lassul a nyelés. Ezzel a technikával biztosíthatjuk a mell teljesebb ürülését, ami közvetlenül növeli a termelési sebességet a következő etetésre.
A kompresszió során az anya finoman, de határozottan összenyomja a mellét a mellkas felől a bimbó felé haladva, amikor a baba szopása lassul. Ez a módszer különösen hasznos alacsony mellkapacitás esetén, vagy ha a baba álmos és nem szopik elég aktívan.
Kétoldali szoptatás
A tejtermelés fenntartásához elengedhetetlen, hogy mindkét mell rendszeresen ürüljön. Bár lehet, hogy a baba csak az egyik mellből szopik sokat, érdemes felkínálni a másikat is. Egyes anyukáknál az egyik mell termel kevesebbet, mint a másik – ez az aszimmetria teljesen normális, és a baba igényeihez igazodik.
Ha a tejmennyiség növelése a cél, a szoptatás végén érdemes lehet mellszívóval stimulálni a mellet, hogy a lehető legüresebb legyen, ezzel jelezve a szervezetnek, hogy növelje a kínálatot.
A táplálkozás mítoszai: galaktagógok és a tej
A szoptató anyák gyakran keresnek „csodaszereket” (galaktagógokat), amelyek segítenek növelni a tejmennyiséget. Bár bizonyos gyógynövények (mint a görögszéna vagy az ánizs) segíthetnek, a hatásuk eltörpül a kereslet-kínálat elve mellett.
A legfontosabb galaktagóg a baba maga. A gyakori és hatékony szopás a legjobb módszer a prolaktin receptorok stimulálására. A gyógynövények vagy gyógyszeres galaktagógok csak akkor lehetnek hatékonyak, ha az alapvető problémát (pl. a nem hatékony mellre tételt vagy az alacsony szoptatási gyakoriságot) már megoldották.
A tévhit, miszerint bizonyos ételek (pl. sör, tej, kakaó) növelik a tej mennyiségét, tudományosan nem megalapozott. A kiegyensúlyozott táplálkozás az anya egészségét támogatja, de a tejtermelést közvetlenül a hormonok és a baba szopása szabályozza.
A mellméret és a nyilvánosság: a társadalmi nyomás
A mellméret körüli szorongás gyakran a társadalmi elvárásokból és a médiában megjelenő idealizált képekből fakad. A női mell évszázadok óta szexualizált szerv, és ez a sztereotípia nehezen összeegyeztethető a tápláló funkciójával.
A kismamák gyakran érzik úgy, hogy a testük nem felel meg a „tökéletes” szoptató anya képének, legyen szó akár túl kicsi, akár túl nagy méretről. A valóság az, hogy az anyák testfelépítése rendkívül sokszínű, és mindegyik test képes táplálni a csecsemőt.
Fontos, hogy az anyák a tényekre koncentráljanak: a tejmennyiség és a szoptatás sikere nem esztétikai kérdés. A legfontosabb a baba súlygyarapodása és az anya komfortérzete. Ha a baba jól fejlődik, és az anya élvezi a szoptatást, akkor a mellméret teljesen irreleváns.
Összegzés helyett: a lényeg a funkcióban rejlik
A tudományos tények egyértelműen alátámasztják, hogy a mell mérete – ami elsősorban a zsírszövet mennyiségétől függ – nem befolyásolja a tejtermelés képességét. Ami igazán számít, az a mirigyszövet hatékonysága, a hormonális egyensúly és a baba gyakori, hatékony szopása.
A kisebb mellű anyukák éppúgy képesek bőséges tejet termelni, mint a nagyobb mellűek. Az egyetlen különbség a mellkapacitásban rejlik, ami a tárolható tej mennyiségét jelenti, és ez legfeljebb a szoptatási ritmust befolyásolja. Akinek kisebb a kapacitása, annak gyakrabban kell szoptatnia, de a napi össztejmennyiség ugyanaz lesz.
A szoptatás egy komplex, de ösztönös folyamat. A tévhitek eloszlatásával és a helyes információk birtokában az anyák magabiztosabban és stresszmentesebben vághatnak bele a szoptatásba, tudva, hogy testük tökéletesen alkalmas arra, hogy a babájukat táplálja.
