Áttekintő Show
A gyermekek egészsége nem csupán családi ügy, hanem egy nemzet jövőjének záloga. Amikor a magyar gyermekgyógyászatról beszélünk, nem pusztán statisztikákról és várólistákról van szó, hanem arról a szakszerű gondoskodásról, amely minden magyar gyermeknek alanyi jogon járna. Az elmúlt években azonban egyre több jel utal arra, hogy a rendszer kritikus ponthoz ért. Az alapellátás és a speciális szakellátás terén tapasztalható problémák, az elöregedő orvosi kar és a finanszírozási nehézségek olyan spirált indítottak el, amely hosszú távon veszélyezteti a legfiatalabb generációk egészségügyi biztonságát. Itt az ideje, hogy őszintén szembenézzünk a tényekkel, és megértsük: a cselekvés halogatása beláthatatlan következményekkel jár.
A magyar gyermekgyógyászat jelenlegi helyzete összetett, és nem egyetlen okra vezethető vissza. Egyfajta többszörös krízisről beszélhetünk, ahol a humánerőforrás hiánya találkozik az elavult infrastruktúrával és a rendszerszintű alulfinanszírozottsággal. Ez a hármas metszéspont az, ami a szülőket aggodalommal tölti el, amikor gyermekükkel orvoshoz indulnak, és ami a szakembereket a pályaelhagyásra ösztönzi.
A humánerőforrás válsága: Az elöregedő orvosgeneráció és az elvándorlás
Talán a legégetőbb probléma a gyermekorvos hiány. A magyar gyermekgyógyászok átlagéletkora aggasztóan magas. Sok körzetben a praxisokat már nyugdíj előtt álló, vagy éppen nyugdíjas kollégák látják el, akik rendkívüli elkötelezettséggel végzik munkájukat, de a generációváltás elmaradása fenyegető. Amikor egy tapasztalt szakember elmegy, a helyére sokszor hetekig, hónapokig nem talál senkit a rendszer. Ez az űr az alapellátás legérzékenyebb pontjait gyengíti.
Az új generációk hiánya részben a képzés nehézségeire, részben a munkahelyi körülményekre vezethető vissza. A rezidens képzés vonzereje csökkent, hiszen a fiatal orvosok számára a gyermekgyógyászat terhelt, gyakran rosszul fizetett területnek tűnik, különösen a kórházi szférában. Az orvoselvándorlás pedig csak tovább súlyosbítja a helyzetet. Tapasztalt, nyelveket beszélő szakemberek hagyják el az országot, ahol jobb fizetésért, korszerűbb eszközökért és kiszámíthatóbb munkarendért dolgozhatnak.
A gyermekorvosok átlagéletkorának emelkedése nem csak statisztikai adat. Minden egyes nyugdíjba vonuló szakember azt jelenti, hogy egy-egy körzetben szűkül a hozzáférés a mindennapi, alapvető orvosi ellátáshoz.
Ezek a hiányok különösen a vidéki, hátrányos helyzetű régiókban érezhetők. Míg a fővárosban és a nagyobb egyetemi központokban még valamennyire biztosított a szakember-ellátottság, addig a kistelepüléseken egyre gyakoribb a tartósan betöltetlen gyermekorvosi praxis. Ez azt eredményezi, hogy a szülőknek sokszor több tíz kilométert kell utazniuk egy egyszerű recept felírásáért vagy egy rutinvizsgálatért, ami nemcsak terhet jelent a családoknak, de növeli az ellátás késedelmének kockázatát is.
A megoldás kulcsa a szakma vonzerejének növelése. Ez magában foglalja a bérek jelentős emelését, különösen az alapellátásban és a kritikus területeken dolgozó szakemberek esetében, valamint a munkakörülmények javítását, a bürokrácia csökkentését és a folyamatos szakmai fejlődés lehetőségének biztosítását. Csak így lehet versenyképes a magyar gyermekgyógyászat a nemzetközi piacon.
Az alapellátás összeomlásának szélén: Praxisok és helyettesítések
Az alapellátás a gyermekegészségügy gerince. Itt történik a prevenció, a szűrés, a krónikus betegségek gondozása és az akut esetek elsődleges ellátása. Ha ez a szint meginog, az egész rendszer instabillá válik. Jelenleg számos körzetben a gyermekorvos hiány miatt a szomszédos praxisok látják el a betegeket helyettesítéssel. Ez a megoldás rövid távon még működhet, de hosszú távon túlterheli a meglévő orvosokat, rontja az ellátás minőségét, és megszakítja a tartós orvos-beteg kapcsolatot, amely a gyermekgyógyászatban különösen fontos.
A helyettesítéses rendszer folyamatosan csökkenő kapacitással működik. Egy orvos, aki két körzetet lát el, kétszer annyi beteggel, adminisztrációval és ügyelettel szembesül. Ez elkerülhetetlenül kiégéshez vezet, ami tovább növeli a pályaelhagyás kockázatát. A szülők pedig elveszítik a bizalmukat abban a rendszerben, ahol soha nem tudhatják pontosan, ki fogja ellátni a gyermeküket, és aki ismeri az ő egyéni egészségügyi történetüket.
A praxisjog átadásának és átvételének szabályozása is nehézségeket okoz. Sokan ragaszkodnak a hagyományos, egyéni vállalkozói modellhez, amely nehezen vonzza a fiatalokat. Szükség van olyan modern, támogató struktúrákra, mint a csoportpraxisok, ahol az orvosok osztozhatnak a terheken, az adminisztráción, és ahol biztosított a szakmai konzultáció lehetősége. A csoportpraxisok szervezése és finanszírozása sürgős feladat.
Az alapellátás minőségét nem csak az orvosok száma határozza meg, hanem az is, hogy mennyi időt tudnak szánni egy-egy betegre. A túlterheltség miatt a konzultációs idő lecsökken, ami rontja a diagnózis pontosságát és a szülői edukáció hatékonyságát. Pedig a prevenció és a szülők tájékoztatása az alapellátás egyik legfontosabb feladata lenne.
A gyermekorvosi alapellátásban a bizalom a gyógyítás alapja. Ha a folyamatos helyettesítés miatt megszűnik a személyes kapcsolat, az a megelőző gondozás hatékonyságát is aláássa.
Finanszírozási nehézségek és az infrastruktúra elmaradottsága
A magyar gyermekegészségügy krónikus alulfinanszírozottsága régóta fennálló probléma. Bár történtek előrelépések az elmúlt években, a források még mindig nem elegendőek ahhoz, hogy fedezzék a korszerű ellátás költségeit, a megfelelő béreket, és az infrastruktúra fejlesztését. A finanszírozási modell gyakran nem ösztönzi eléggé a minőségi munkát, és nem honorálja megfelelően a prevenciós tevékenységet.
Az infrastruktúra állapota is sok helyen rontja az ellátás minőségét. Míg néhány nagy centrum európai színvonalú, addig a vidéki kórházak gyermekosztályai, vagy az alapellátási rendelők többsége felújításra szorul. Az elavult eszközpark, a hiányos technológiai felszereltség nemcsak a diagnosztikai lehetőségeket korlátozza, de demotiválóan hat az ott dolgozó szakemberekre is. Egy modern környezet, korszerű eszközökkel nem luxus, hanem alapvető feltétele a hatékony munkának és a fiatal szakemberek megtartásának.
A gyermekgyógyászati finanszírozás reformjának tartalmaznia kellene a teljesítményalapú finanszírozás erősítését, amely jobban díjazza a megelőző tevékenységet, a gondozást és a komplex esetek ellátását. Jelenleg a rendszer túlságosan a fekvőbeteg-ellátásra fókuszál, miközben a járóbeteg-szakellátás és az alapellátás fejlesztése lenne a prioritás.
| Terület | Probléma | Javasolt intézkedés |
|---|---|---|
| Alapellátás | Alacsony praxis támogatás, kevés forrás fejlesztésre. | Célzott fejlesztési alapok, csoportpraxisok kiemelt támogatása. |
| Szakellátás (Kórházak) | Elavult eszközpark, alacsony bérkiegészítés. | Technológiai megújítási programok, bértámogatás a kritikus szakmákban. |
| Prevenció | A megelőző tevékenység alulfinanszírozott. | Prevenciós programok teljesítményalapú díjazása. |
A kórházi gyermekosztályok terheltsége is hatalmas. Gyakran egy-egy megyében csak egyetlen centrum tudja ellátni a speciális eseteket, ami túlterhelést és hosszú utazási időt eredményez a családok számára. A regionális ellátási láncok megerősítése, a kisebb kórházak stabilizálása és a nagy centrumok tehermentesítése elengedhetetlen a minőségi és időben történő ellátás biztosításához.
A szakellátás szűk keresztmetszetei: Várólisták és hiányszakmák
Amikor egy gyermeknél komolyabb, krónikus probléma merül fel, a szülőnek a szakellátás útvesztőjében kell eligazodnia. Itt mutatkozik meg talán a legélesebben a rendszer hiányossága: hosszú várólisták, kevés szakember bizonyos területeken, és a regionális egyenlőtlenségek. Különösen igaz ez a hiányszakmákra, mint például a gyermekpszichiátria, a fejlődésneurológia vagy a gyermekkardiológia.
A gyermekpszichiátriai ellátás helyzete különösen kritikus. A mentális egészségügyi problémák száma növekszik a gyermekek körében, különösen a pandémia óta, de az ellátórendszer kapacitása messze elmarad az igényektől. Hónapokig tartó várólisták jellemzőek, ami késlelteti a diagnózist és a kezelés megkezdését, pedig a mentális zavarok esetében az időben történő beavatkozás kulcsfontosságú. A gyermekpszichiáterek és gyermekpszichológusok számának növelése, a képzésük támogatása és a járóbeteg-ellátás erősítése prioritást kell, hogy élvezzen.
A gyermekek mentális egészsége nem várhat. A hosszú várólisták a gyermekpszichiátriai szakrendeléseken azt jelzik, hogy a rendszer nem tud lépést tartani a növekvő igényekkel, ami súlyos és visszafordíthatatlan következményekkel járhat.
A fejlődésneurológiai ellátás szintén szűk keresztmetszet. A korai fejlesztés és a fejlődési zavarok időben történő felismerése létfontosságú a későbbi életminőség szempontjából. Ha a szülők hónapokat várnak egy diagnózisra, az értékes időt veszít el a gyermek. A szakemberek túlterheltek, a diagnosztikai központok száma nem elegendő, különösen vidéken. A multidiszciplináris csapatok létrehozása, amelyekben gyermekorvos, neurológus, gyógypedagógus és pszichológus együtt dolgozik, hatékonyabbá tenné a gondozást.
A szakellátási várólisták csökkentése érdekében nemcsak a szakorvosok számát kell növelni, hanem a betegutak racionalizálására is szükség van. Az alapellátásnak nagyobb szerepet kell kapnia a szűrésben és a gondozásban, hogy csak a valóban speciális esetek kerüljenek a kórházi szakrendelésekre. A telemedicina és a digitális egészségügyi megoldások bevezetése is segíthetne a távolsági akadályok leküzdésében és a konzultációk gyorsításában.
A prevenció szerepe és a közegészségügyi kihívások
A modern gyermekgyógyászat nem csupán a betegségek kezeléséről szól, hanem legalább annyira a megelőzésről is. A prevenció a leghatékonyabb befektetés a jövőbe. Magyarországon a kötelező oltási rendszer szerencsére jól működik, és magas az átoltottsági arány, ami számos fertőző betegség terjedését meggátolja. Azonban a prevenció fogalma ennél jóval tágabb.
Kiemelt figyelmet igényelnek az úgynevezett életmódbetegségek. A gyermekkori elhízás, a mozgásszegény életmód és a rossz táplálkozási szokások hosszú távon súlyos közegészségügyi problémákat vetítenek előre. A gyermekorvosoknak, védőnőknek és az iskolai egészségügyi szolgálatnak kulcsszerepe van abban, hogy a szülőket és a gyermekeket edukálják az egészséges életmódról.
A védőnői hálózat, amely a magyar egészségügy egyedülálló és értékes eleme, szintén kihívásokkal küzd. A védőnők leterheltsége, a bérezés és a generációváltás kérdése itt is felmerül. Megfelelő támogatás és modernizáció nélkül ez a rendszer is elveszítheti hatékonyságát. A védőnők szerepének megerősítése a prevenció területén, különösen a hátrányos helyzetű családok elérésében, elengedhetetlen.
A szűrővizsgálatok rendszerének felülvizsgálata is időszerű. Bár a kötelező szűrővizsgálatok léteznek, a hatékonyságuk és az utánkövetésük minősége változó. Biztosítani kell, hogy a szűrővizsgálatok során felfedezett problémák ne vesszenek el a rendszerben, hanem azonnali és szakszerű ellátás kövesse őket. Ez különösen igaz a látás- és hallásvizsgálatokra, valamint a mozgásszervi szűrésekre.
A csecsemőhalandóság aránya Magyarországon az elmúlt években javult, de még mindig van hová fejlődni, különösen az uniós átlaghoz képest. A koraszülött ellátás minőségének fenntartása és fejlesztése, valamint a terhesgondozás hatékonyságának növelése közvetlenül befolyásolja ezt a mutatót. A neonatológiai ellátásban dolgozó szakemberek megtartása és képzése kiemelt fontosságú.
A képzés és a szakmai tudás átadása: A jövő biztosítása
A gyermekgyógyászat jövője a fiatal szakemberek képzésének minőségén és mennyiségén múlik. A rezidens képzésnek vonzóbbá és hatékonyabbá kell válnia. Ez nem csupán a fizetéseken múlik, hanem azon is, hogy milyen mentorálási rendszert, milyen gyakorlati tapasztalatot és milyen elméleti tudást kapnak a leendő orvosok.
Fontos, hogy a képzés során a fiatalok találkozzanak a gyermekgyógyászat minden szegmensével: az alapellátással, a kórházi munkával, a sürgősségi ellátással és a speciális szakmákkal. A képzésnek rugalmasabbnak kell lennie, jobban alkalmazkodva a modern orvostudomány és a demográfiai változások kihívásaihoz. Például, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a krónikus betegségek gondozására és a mentális egészségügyi ismeretekre.
A szakmai továbbképzés folyamatossága is elengedhetetlen. Az orvostudomány gyorsan fejlődik, és a gyermekgyógyászoknak lépést kell tartaniuk a legújabb diagnosztikai eljárásokkal és terápiás lehetőségekkel. Az államilag támogatott, minőségi továbbképzések és konferenciák hozzáférhetővé tétele, különösen a vidéki kollégák számára, elengedhetetlen a szakmai színvonal fenntartásához.
A mentorprogramok kulcsfontosságúak a tudás átadásában. Az elöregedő orvosgeneráció felbecsülhetetlen értékű tapasztalatát nem szabad veszni hagyni. Strukturált mentorálási rendszerek bevezetése segíthet a fiatal orvosoknak a beilleszkedésben, a gyakorlati tudás elsajátításában és a kiégés megelőzésében. Ez egyúttal méltó elismerést jelent a tapasztalt kollégák számára is.
A digitalizáció szerepe a képzésben is növekszik. Szimulációs tréningek, online oktatási anyagok és távkonzultációs lehetőségek bevezetése modernizálhatja a képzési folyamatot, és segíthet a tudás gyorsabb terjesztésében, függetlenül a földrajzi távolságtól.
Regionális egyenlőtlenségek és a hozzáférés kérdése
A magyar gyermekegészségügy egyik legfőbb kihívása a regionális egyenlőtlenségek kezelése. Nem mindegy, hogy egy gyermek hol születik és hol él. A nagyvárosokban és az egyetemi centrumokban élők sokkal könnyebben jutnak hozzá a speciális ellátásokhoz, míg a kistelepüléseken élők komoly hátránnyal indulnak. Ez az egyenlőtlenség nemcsak az ellátás minőségében, hanem a korai felismerés esélyeiben is megmutatkozik.
A területi ellátási kötelezettség (TEK) rendszerének felülvizsgálata szükséges. Biztosítani kell, hogy minden régióban elérhető legyen a megfelelő szintű alap- és szakellátás. Ennek érdekében célzott támogatási programokat kell indítani a hiányszakmákat választó, vidéken letelepedő orvosok számára. Ez lehet lakhatási támogatás, magasabb bérkiegészítés, vagy a praxis átvételének könnyítése.
A mobil egészségügyi szolgáltatások fejlesztése is megoldást jelenthet a távoli régiókban. Mobil szűrőbuszok, távkonzultációs egységek segíthetik a diagnosztikát és a gondozást ott, ahol nincs állandó szakorvosi jelenlét. Ez különösen hatékony lehet a fogászati és szemészeti szűrések, valamint a krónikus betegségek távmonitorozása terén.
A hátrányos helyzetű, szociálisan rászoruló gyermekek egészségügyi ellátása különösen érzékeny terület. A szegénység gyakran együtt jár rosszabb egészségi állapottal és nehezebb hozzáféréssel az ellátáshoz. A felzárkóztatási programok keretében az egészségügyi ellátást közelebb kell vinni ezekhez a közösségekhez, szoros együttműködésben a védőnőkkel, szociális munkásokkal és civil szervezetekkel. Az egészségügyi mediátorok szerepének erősítése itt kulcsfontosságú.
Az egészségügyi esélyegyenlőség nem csak elv, hanem a gyermekgyógyászat alapvető küldetése. Minden magyar gyermeknek, függetlenül attól, hol él, joga van a legmagasabb szintű ellátáshoz.
A digitalizáció mint mentőöv: Távkonzultáció és EESZT
A modern technológia hatalmas lehetőségeket rejt magában a gyermekegészségügy kihívásainak kezelésében. A digitalizáció nem helyettesítheti a személyes orvos-beteg találkozást, de hatékonyan támogathatja a diagnosztikát, a gondozást és az adminisztrációt. Az EESZT (Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér) továbbfejlesztése, különös tekintettel a gyermekgyógyászati adatok kezelésére, elengedhetetlen.
A telemedicina alkalmazása különösen hasznos lehet a gyermekgyógyászatban. A távkonzultációk lehetővé teszik a szakorvosok számára, hogy távolról is véleményezzenek eseteket, csökkentve ezzel a felesleges utazást és a várólistákat. Például, egy bőrgyógyászati vagy egy fejlődésneurológiai konzultáció egy része sikeresen elvégezhető videóhíváson keresztül, miután az alapellátó orvos elvégezte az elsődleges vizsgálatot.
A digitális eszközök segíthetnek az adminisztrációs terhek csökkentésében is. A gyermekorvosok rendkívül sok időt töltenek papírmunkával, amely időt a betegek ellátására fordíthatnának. Egy hatékony, felhasználóbarát informatikai rendszer, amely támogatja a receptírást, a beutalást és a dokumentációt, jelentős felszabadulást hozhatna.
Természetesen a digitalizáció bevezetése nem lehet kényszer, hanem támogatott folyamat. Szükség van a szakemberek képzésére a digitális eszközök használatára, és biztosítani kell a megfelelő technikai feltételeket, különösen a vidéki praxisokban. A szülői applikációk és online platformok fejlesztése is segíthetne a szülőknek abban, hogy gyorsan és hitelesen jussanak információhoz a gyermekeik egészségével kapcsolatban, tehermentesítve ezzel az alapellátást a kevésbé sürgős kérdésekben.
A sürgősségi ellátás helyzete és a gyermekbalesetek prevenciója
A gyermekek sürgősségi ellátása speciális tudást és felszereltséget igényel. A gyermek sürgősségi osztályok (SBO) túlterheltsége országos probléma. Gyakran az SBO-ra kerülnek olyan esetek is, amelyeket az alapellátásnak vagy az ügyeleti rendszernek kellene kezelnie. Ez a jelenség a csökkenő alapellátási kapacitás és a bizonytalan ügyeleti rendszer következménye.
A gyermekügyeleti rendszer reformja elengedhetetlen. Biztosítani kell, hogy a szülők mindig tudják, hová fordulhatnak a sürgős, de nem életveszélyes esetekkel, és hogy ott szakszerű gyermekorvosi ellátást kapjanak. A központi, jól felszerelt gyermekügyeleti pontok létrehozása, amelyek szoros kapcsolatban állnak a kórházi SBO-kkal, csökkentheti a túlterhelést és növelheti az ellátás biztonságát.
A gyermekbalesetek prevenciója szintén kiemelt közegészségügyi feladat. A balesetek a vezető halálokok közé tartoznak a gyermekkorban. A gyermekorvosoknak, védőnőknek és a közösségi egészségügyi programoknak nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a baleset-megelőzési tanácsok átadására, a biztonságos otthoni és közlekedési környezet kialakítására. Ez a tevékenység közvetlenül csökkentheti a sürgősségi ellátás terheit.
A sürgősségi ellátásban dolgozó szakemberek képzése és megtartása is kritikus. A gyermek SBO-n dolgozó orvosoknak és nővéreknek speciális tudásra és magas szintű stressztűrő képességre van szükségük. A bérezésük és a munkakörülményeik javítása elengedhetetlen ahhoz, hogy ezt a rendkívül nehéz és felelősségteljes munkát hosszú távon is el tudják látni.
Etikai és szociális dilemmák a gyermekgyógyászatban
A gyermekgyógyászat nemcsak orvosi, hanem mélyen etikai és szociális terület is. A szülői döntések, a tájékozott beleegyezés és a gyermek érdekeinek képviselete gyakran hoz fel nehéz dilemmákat. Különösen igaz ez a krónikus betegségek kezelésénél, a ritka betegségek diagnosztizálásánál, vagy éppen az oltásokkal kapcsolatos viták kezelésénél.
A ritka betegségek ellátása különösen nagy kihívás. Ezeknek a gyermekeknek a diagnózisa sokszor évekig elhúzódik, az ellátásuk pedig rendkívül költséges és speciális tudást igényel. Biztosítani kell a ritka betegségekben szenvedő gyermekek számára a gyors hozzáférést a legújabb terápiákhoz és a multidiszciplináris gondozáshoz, amely magában foglalja a genetikai tanácsadást és a szociális támogatást is.
A szülői edukáció kulcsszerepet játszik az etikai dilemmák kezelésében. A gyermekorvosoknak nemcsak gyógyítaniuk kell, hanem hiteles információval kell szolgálniuk a szülők számára, segítve őket a felelős döntéshozatalban. Ez különösen igaz az oltásokkal kapcsolatos tévhitek elleni küzdelemben, ahol a tudományos alapú tájékoztatás elengedhetetlen.
A gyermekbántalmazás és az elhanyagolás felismerése és kezelése a gyermekorvosok egyik legnehezebb feladata. A gyermekgyógyászok gyakran az első és egyetlen szakemberek, akik észlelhetik a problémát. A megfelelő képzés, a szociális és jogi hálózattal való szoros együttműködés, valamint a protokollok szigorú betartása elengedhetetlen a gyermekek védelme érdekében.
Nemzetközi kitekintés és a legjobb gyakorlatok átvétele
Ahhoz, hogy a magyar gyermekgyógyászat felzárkózzon, elengedhetetlen a nemzetközi tapasztalatok és a legjobb gyakorlatok átvétele. Számos nyugat-európai országban sikerült már megoldani a humánerőforrás-válságot, vagy hatékonyabbá tenni az alapellátást. Ezen modellek tanulmányozása és adaptálása jelentős előrelépést hozhat.
Például, a skandináv országokban a gyermekorvosi alapellátás sokkal szorosabban integrálódik a közegészségügyi és szociális hálózatokkal, biztosítva a holisztikus gondozást. A multidiszciplináris csapatmunka, ahol az orvosok, nővérek, védőnők és szociális szakemberek egy helyen, szorosan együttműködve dolgoznak, növeli az ellátás hatékonyságát és csökkenti az adminisztratív terheket.
A fizetési és karrierlehetőségek terén is van mit tanulni. A versenyképes bérezés, a támogató munkakörnyezet és a kiszámítható karrierút biztosítása kulcsfontosságú az orvoselvándorlás megállításában. A külföldön dolgozó magyar szakemberek hazacsábítására célzott programok kidolgozása is megfontolandó, amelyek nemcsak anyagi, hanem szakmai előnyöket is kínálnak.
A kutatás-fejlesztés területén is erősíteni kell a magyar gyermekgyógyászatot. A klinikai kutatásokban való részvétel nemcsak a szakmai színvonalat emeli, hanem hozzáférést biztosít a legújabb innovációkhoz és terápiákhoz. Az egyetemi központok és a kórházak közötti szorosabb együttműködés, valamint a kutatási projektek célzott finanszírozása elengedhetetlen.
A szülői felelősség és a bizalom helyreállítása
A rendszer működésének javításához nem csupán az állami beavatkozás szükséges, hanem a szülők és a társadalom aktív részvétele is. A gyermekegészségügy iránti bizalom helyreállítása hosszú folyamat, amely a transzparencián, a hiteles kommunikáción és a szülők aktív bevonásán alapul. A szülőknek érezniük kell, hogy az orvosi szakma partnerként kezeli őket, és hogy a gyermekük ellátása a legmagasabb színvonalon történik.
A szülői felelősségvállalás növelése magában foglalja az egészségügyi ismeretek bővítését, a prevenciós ajánlások betartását és a védőnői tanácsok elfogadását. Az egészségügyi szakembereknek támogatniuk kell a szülőket abban, hogy kompetens partnerekké váljanak a gyermekük egészségének megőrzésében.
A kommunikáció minősége alapvető. A gyermekorvosoknak elegendő időt kell szánniuk arra, hogy érthetően elmagyarázzák a diagnózist és a kezelési tervet. A túlterheltségből fakadó sietség és a kommunikációs hiányosságok aláássák a bizalmat, és arra ösztönzik a szülőket, hogy feleslegesen keressék fel a sürgősségi ellátást vagy az interneten keressenek válaszokat hiteltelen forrásokból.
A magyar gyermekgyógyászat súlyos kihívások előtt áll, de a helyzet nem reménytelen. Sürgős, átfogó és jól finanszírozott beavatkozásra van szükség az alapellátás megerősítésétől kezdve a speciális szakellátás fejlesztéséig. A legfontosabb lépés a szakemberek megbecsülése és megtartása, hiszen az ő elkötelezettségük és tudásuk a garancia a magyar gyermekek egészséges jövőjére. A cselekvés most kezdődik.
