Terhességi toxémia, a preeklampszia: tünetek, okok és kezelés

A várandósság egy csodálatos utazás, tele izgalommal és várakozással. Azonban léteznek olyan egészségügyi kihívások, amelyek alapos odafigyelést és azonnali orvosi beavatkozást igényelnek. Ezek közül az egyik legkomolyabb a terhességi toxémia, vagy orvosi nevén a preeklampszia. Bár a név ijesztő lehet, a modern orvostudomány segítségével a preeklampszia ma már jól kezelhető, feltéve, hogy időben felismerik és szakszerűen gondozzák. Ez a betegség nem egy egyszerűen magas vérnyomással járó állapot; ez egy összetett, multiszekunder szindróma, amely mind az anya, mind a magzat egészségét veszélyeztetheti.

A terhességi toxémia általában a 20. terhességi hét után jelentkezik, és jellegzetesen a magas vérnyomás (hipertónia) és a fehérjevizelés (proteinuria) hármas tünetegyüttesével írható le, bár a legújabb definíciók már nem feltétlenül követelik meg a fehérjevizelés meglétét a diagnózishoz, ha más szervi károsodás jelei fennállnak. Pontosan ezért létfontosságú, hogy minden várandós kismama tisztában legyen a betegség tüneteivel, kockázati tényezőivel és a megfelelő kezelési protokollokkal.

Mi is pontosan a preeklampszia?

A preeklampszia egy olyan rendellenesség, amely kizárólag a terhesség alatt fordul elő. A toxémia régi elnevezés a feltételezett „méreg” (toxin) keringésére utal, amely az anyai szervek károsodását okozza, ám a modern kutatások rámutattak, hogy a probléma gyökere sokkal inkább az immunológiai adaptáció hiánya és a placenta elégtelen fejlődése, ami a méhlepény rossz vérellátásához vezet.

A betegség lényege, hogy a rosszul működő placenta olyan anyagokat bocsát a keringésbe, amelyek károsítják az erek belső falát (endotél diszfunkciót okoznak). Ez az érfal károsodás vezet a szisztémás vazokonstrikcióhoz (érszűkülethez), ami megemeli a vérnyomást, és lehetővé teszi a folyadék szivárgását a szövetekbe (ödéma), valamint a fehérjék vesén keresztüli elvesztését.

A klasszikus diagnózis kritériumai (a 20. hét után):

• Szisztolés vérnyomás ≥ 140 Hgmm vagy diasztolés vérnyomás ≥ 90 Hgmm, két alkalommal, legalább 4 óra különbséggel.
• Fehérjevizelés (proteinuria) ≥ 300 mg/24 óra, vagy dipstick teszten 1+.

Fontos tudni, hogy a modern orvosi irányelvek (mint például az ACOG vagy az ISUOG) már elfogadják a diagnózist fehérjevizelés nélkül is, ha az anyánál új keletű magas vérnyomás jelentkezik, és ehhez társul a következő szervi diszfunkciók valamelyike: veseelégtelenség, májkárosodás, neurológiai problémák (pl. súlyos fejfájás), vagy hematológiai eltérések (pl. alacsony vérlemezkeszám).

A preeklampszia nem egyszerűen magas vérnyomás. Ez egy szisztémás érbetegség, amely a placenta diszfunkciójából ered, és több anyai szervrendszert is érinthet.

A preeklampszia tünetei: Mire figyeljünk?

A preeklampszia alattomos betegség, mert a korai szakaszban gyakran tünetmentes, vagy a tünetek könnyen összetéveszthetők a normál terhességi panaszokkal. Azonban az állapot súlyosbodásával megjelenő jelek azonnali orvosi figyelmet igényelnek. A rendszeres terhesgondozás és a vérnyomásmérés ezért kulcsfontosságú.

Enyhe preeklampszia tünetei

Enyhe esetekben a tünetek finomak lehetnek, és főként a rutin vizsgálatok során derülnek ki. A vérnyomás enyhe emelkedése (140/90 Hgmm felett, de 160/110 Hgmm alatt) és a fehérjevizelés az elsődleges jelzők. Ezek a tünetek önmagukban nem feltétlenül okoznak kellemetlenséget a kismamának, de a szervi károsodás folyamata már elindult.

Súlyos preeklampszia jelei

Ha a vérnyomás 160/110 Hgmm fölé emelkedik, vagy ha a szervi diszfunkció jelei megjelennek, az állapot súlyosnak minősül. Ezek a tünetek már markánsabbak, és sürgősségi ellátást igényelnek:

1. Súlyos és tartós fejfájás: Olyan fejfájás, amely nem múlik el szokásos fájdalomcsillapítókkal, és gyakran a frontális vagy occipitális (tarkó) területen lokalizálódik. Ez az agyi erek görcsös állapotára utalhat.

2. Látászavarok: Homályos látás, fényérzékenység, villódzó fények vagy foltok látása (ún. scotoma). Ezek szintén az agyi erek érintettségét jelzik.

3. Felső hasi fájdalom: Különösen a jobb bordaív alatti területen (epigasztriális régió) vagy a gyomor tájékán jelentkező fájdalom. Ez a máj duzzanatát, feszülését jelzi. Ez a tünet a közelgő eklampsziás roham vagy a HELLP szindróma egyik legfontosabb előjele lehet.

4. Hirtelen súlygyarapodás és ödéma: Bár az enyhe lábdagadás normális a terhesség alatt, a preeklampsziában a hirtelen, gyorsan kialakuló, testszerte jelentkező ödéma (arc, kéz, láb) figyelmeztető jel. A hirtelen (egy hét alatt 2 kg-ot meghaladó) súlygyarapodás folyadék-visszatartásra utal.

5. Csökkent vizeletmennyiség (oliguria): A vese diszfunkciójának jele, amikor a szerv már nem képes megfelelően szűrni, ami a vizelet mennyiségének drasztikus csökkenéséhez vezet.

Mi okozza a preeklampsziát? A pathomechanizmus mélyebb megértése

Bár a preeklampszia pontos oka még mindig kutatás tárgya, a tudomány jelenlegi állása szerint a probléma a méhlepény (placenta) rendellenes fejlődésével kezdődik a terhesség korai szakaszában. Ez a rendellenesség vezet egy olyan kaszkádreakcióhoz, amely végül az anyai erek szisztémás károsodásához vezet.

Az első fázis: A placenta elégtelen beágyazódása

Normál terhesség esetén a méh spirális artériái átalakulnak, hogy nagyméretű, alacsony ellenállású, tágult erekké váljanak, amelyek bőséges véráramlást biztosítanak a fejlődő magzat számára. Preeklampsziában ez az átalakulás nem történik meg megfelelően. A spirális artériák szűkek, merevek maradnak, és továbbra is szabályozzák a véráramlást. Ez a méhlepény alatti elégtelen perfúzió (hipoperfúzió) oxigénhiányos állapotot (iszkémiát) idéz elő a placentában.

A második fázis: Endotél diszfunkció és szisztémás gyulladás

Az iszkémiás placenta stresszreakciót mutat, és különböző gyulladásos mediátorokat, valamint anti-angiogén faktorokat (pl. sFlt-1) bocsát ki az anyai keringésbe. Ezek az anyagok a célsejtekhez, nevezetesen az erek belső falát alkotó endotél sejtekhez jutnak. Az endotél sejtek károsodása a preeklampszia központi eleme.

Az endotél diszfunkció két fő következménnyel jár:

1. Érszűkület (Vazokonstrikció): Az erek elvesztik képességüket a tágulásra, ami szisztémásan megemeli a vérnyomást.
2. Kapilláris szivárgás: Az erek áteresztővé válnak, ami folyadékot és fehérjét enged a szövetekbe és a vizeletbe.

Ez a szisztémás gyulladásos válasz érinti a veséket (fehérjevizelés), a májat (emelkedett májenzimek), az agyat (fejfájás, rohamok) és a véralvadási rendszert (alacsony vérlemezkeszám).

Kockázati tényezők: Ki van veszélyben?

Bár a preeklampszia bárkinél kialakulhat, bizonyos tényezők jelentősen növelik a kockázatot. Ezek ismerete kulcsfontosságú a célzott szűrés és a megelőző intézkedések szempontjából.

Magas kockázatú tényezők (erős prediktorok)

• Előző terhességben már előfordult preeklampszia: Ez a legjelentősebb kockázati tényező. A kiújulás kockázata 15-50% között mozog, súlyosságtól függően.
• Többes terhesség: Ikrek vagy hármasok várása esetén a megnövekedett placentális tömeg miatt jelentősen magasabb a rizikó.
• Krónikus hipertónia: Ha a kismama már a terhesség előtt is magas vérnyomással küzdött.
• Vesebetegség: Bármilyen krónikus vesebetegség (pl. lupus nephritis, diabéteszes nefropátia).
• Autoimmun betegségek: Különösen a szisztémás lupus erythematosus (SLE) és az antiphospholipid szindróma.
• Cukorbetegség (1-es vagy 2-es típusú): Különösen, ha a cukorbetegség rosszul kontrollált.

Közepes kockázatú tényezők

• Első terhesség (nulliparitás): Az első alkalommal várandós nők a legveszélyeztetettebbek.
• Új partner: Az immunológiai válasz szempontjából új apától származó terhesség növeli a kockázatot.
• Magas anyai életkor: 40 éves kor felett.
• Elhízás (BMI > 30): A túlsúly és az elhízás növeli a gyulladásos állapotot.
• Családi anamnézis: Ha az anya édesanyjánál vagy nővérénél előfordult preeklampszia.
• Asszisztált reprodukció: In vitro fertilizáció (IVF).

A diagnózis felállítása: Mikor gyanakodjunk?

A preeklampszia diagnózisa a rendszeres terhesgondozás során felismert tünetek és laboratóriumi eredmények kombinációján alapul. A korai felismerés életmentő lehet.

1. Vérnyomásmérés

A vérnyomás rendszeres ellenőrzése a legfontosabb. A gyanús érték 140/90 Hgmm. Ha az érték tartósan magas, a mérést fekvő helyzetben, legalább két alkalommal, 4 óra eltéréssel meg kell ismételni.

2. Vizeletvizsgálat (Fehérjevizelés)

A vizeletben megjelenő fehérje a vese szűrőkapacitásának károsodását jelzi. A gyorsteszt (dipstick) pozitív eredménye esetén 24 órás vizeletgyűjtést végeznek a pontos fehérjevesztés meghatározására. 300 mg/24 óra feletti érték tekinthető kórosnak.

3. Laboratóriumi vizsgálatok

A diagnózis megerősítéséhez, és a szervi érintettség mértékének felméréséhez alapvető vérvizsgálatok szükségesek:

• Májfunkciós tesztek (GOT, GPT): Emelkedett májenzimek a májsejtek károsodását jelzik.
• Vesefunkciós tesztek (Kreatinin, Húgysav): Emelkedett kreatinin- és húgysavszint a csökkent vesefunkcióra utal.
• Vérkép és alvadási faktorok: A vérlemezkék számának csökkenése (trombocitopénia) (< 100.000/µL) a súlyos preeklampszia jele.

4. Magzati monitoring

Mivel a preeklampszia károsítja a placenta véráramlását, a magzat állapotának folyamatos ellenőrzése elengedhetetlen. Ide tartozik az ultrahangos növekedésmérés, a magzatvíz mennyiségének ellenőrzése, és a Doppler vizsgálat, amely a magzatot és a méhlepényt ellátó erek véráramlását méri. A kóros Doppler értékek jelzik a méhlepény elégtelen működését.

A preeklampszia súlyossági fokozatai és típusai

A preeklampsziát általában két fő kategóriába sorolják a kezdet időpontja és a súlyosság alapján, ami befolyásolja a kezelési stratégiát és a prognózist.

Kezdet időpontja szerinti besorolás

1. Korai kezdetű preeklampszia (Early-onset): A 34. terhességi hét előtt jelentkezik. Ez a típus általában súlyosabb, szorosabban összefügg a placenta súlyos diszfunkciójával, és nagyobb a magzati növekedési elmaradás (IUGR) és a koraszülés kockázata.

2. Késői kezdetű preeklampszia (Late-onset): A 34. terhességi hét után jelentkezik. Ez a típus gyakoribb, általában enyhébb lefolyású, és a magzati prognózis is jobb, bár még ekkor is fennállhat a HELLP szindróma vagy az eklampszia veszélye.

Súlyossági besorolás

A klinikai gyakorlatban a súlyosság meghatározása kulcsfontosságú a kezelési terv kialakításában. A súlyos preeklampszia kritériumai szigorúak:

• Vérnyomás ≥ 160/110 Hgmm.
• Trombocitopénia (< 100.000/µL).
• Májkárosodás (enzimek kétszeres emelkedése).
• Veseelégtelenség (kreatinin > 1.1 mg/dL vagy a szérum kreatinin kétszerese).
• Pulmonális ödéma (tüdőödéma).
• Neurológiai tünetek (tartós fejfájás, látászavarok).

Ha a fentiek közül bármelyik fennáll, sürgősen meg kell fontolni a terhesség befejezését (a szülést), függetlenül a terhességi kortól, miután stabilizálták az anya állapotát.

Szövődmények: Amikor a preeklampszia veszélyessé válik

A preeklampszia leginkább azért veszélyes, mert gyorsan súlyosbodhat, és életveszélyes szövődményekhez vezethet mind az anyánál, mind a magzatnál.

Anyai szövődmények

1. Eklampszia: A preeklampszia legsúlyosabb neurológiai szövődménye, amelyet generalizált görcsrohamok jellemeznek. Az eklampszia sürgősségi állapot, amely azonnali beavatkozást igényel (Magnézium-szulfát adása).

2. HELLP szindróma: Ez egy mozaikszó (Hemolysis, Elevated Liver enzymes, Low Platelets), amely a vörösvértestek szétesését (hemolízis), emelkedett májenzimeket és alacsony vérlemezkeszámot jelent. A HELLP szindróma a preeklampsziás esetek mintegy 10-20%-ában fordul elő, és magas az anyai és magzati mortalitása.

3. Vese- vagy májelégtelenség: A súlyos, kontrollálatlan vérnyomás és az endotél károsodás maradandó szervkárosodást okozhat.

4. Agyvérzés (Stroke): A rendkívül magas vérnyomás következtében az agyi erek megrepedhetnek, ami életveszélyes agyvérzést okoz.

Magzati szövődmények

1. Magzati növekedési elmaradás (IUGR/FGR): A rossz placentális véráramlás miatt a magzat nem jut elegendő tápanyaghoz és oxigénhez, ami a növekedés lassulásához vezet.

2. Koraszülés: Mivel a preeklampszia gyakran a terhesség befejezését igényli az anya vagy a magzat védelme érdekében, a koraszülés a leggyakoribb szövődmény.

3. Placenta leválás (Abruptio placentae): A placenta idő előtti leválása a méhfalról, ami súlyos vérzést okozhat, és azonnali életveszélyt jelent mind az anyára, mind a magzatra.

A HELLP szindróma részletesen: A legsúlyosabb forma

A HELLP szindróma a preeklampszia egyik legfélelmetesebb és leggyorsabban progrediáló változata. Bár a tünetek hasonlóak lehetnek a súlyos preeklampsziához (magas vérnyomás, jobb bordaív alatti fájdalom), a szindrómát a laboratóriumi eltérések alapján diagnosztizálják.

A HELLP szindróma komponensei

H (Hemolysis – Hemolízis): A vörösvértestek szétesése. Ezt a vérkenetben látható, szétesett vörösvértestek (schistocyták) és a megemelkedett LDH (laktát-dehidrogenáz) szint jelzi.

EL (Elevated Liver enzymes – Emelkedett májenzimek): A májsejtek károsodása miatt a GOT/GPT (ASAT/ALAT) szintje a normálérték legalább kétszeresére emelkedik. Ez a máj duzzanatához és a jobb bordaív alatti fájdalomhoz vezet.

LP (Low Platelets – Alacsony vérlemezkeszám): A vérlemezkék száma 100.000/µL alá csökken. A vérlemezkék kulcsszerepet játszanak a véralvadásban; számuk csökkenése növeli a vérzési hajlamot és a véralvadási zavarok kockázatát (DIC – disszeminált intravaszkuláris koaguláció).

A HELLP szindróma kezelése rendkívül komplex, és általában a terhesség azonnali befejezését igényli, függetlenül a magzat érettségétől, mivel az anyai állapot gyorsan romolhat. A szülés után a tünetek általában 48-72 órán belül elkezdenek javulni.

Ha a preeklampsziás kismama hirtelen, erős hasi fájdalmat tapasztal a jobb bordaív alatt, vagy súlyos fejfájása van, azonnal a kórházba kell szállítani a HELLP szindróma kizárása érdekében.

A preeklampszia kezelése: A menedzsment lehetőségei

A preeklampszia kezelése alapvetően a terhességi kor, a betegség súlyossága és az anyai, valamint magzati állapot függvénye. A cél a súlyos szövődmények megelőzése és a terhesség biztonságos meghosszabbítása, amíg a magzat életképes nem lesz.

1. Kórházi megfigyelés és monitorozás

Enyhe preeklampszia esetén, ha a terhesség még messze van a terminustól (pl. 34. hét előtt), szoros ambuláns vagy kórházi megfigyelés javasolt. Ez magában foglalja a napi vérnyomásmérést, hetente többszöri vér- és vizeletvizsgálatot, valamint a magzat állapotának szigorú ellenőrzését (NST, Doppler, ultrahang).

2. Vérnyomáscsökkentő gyógyszerek

A vérnyomáscsökkentő kezelés célja az anyai agyvérzés kockázatának csökkentése, nem pedig a preeklampszia gyógyítása. Általában 150/100 Hgmm feletti tartós vérnyomás esetén kezdik meg a gyógyszeres kezelést. Terhesség alatt biztonságosan alkalmazható szerek közé tartozik a Labetalol, a Nifedipin és a Metildopa.

Fontos, hogy a vérnyomást ne csökkentsék túlságosan hirtelen vagy alacsony szintre, mivel ez ronthatja a placenta vérellátását és a magzat állapotát.

3. Görcsgátló kezelés (Magnézium-szulfát)

Súlyos preeklampszia vagy eklampszia esetén a Magnézium-szulfát (MgSO4) intravénás adása standard protokoll. Ez a szer bizonyítottan csökkenti az eklampsziás görcsrohamok kialakulásának kockázatát. A Magnézium-szulfátot általában a szülés alatt és a szülés utáni 24 órában is folytatják.

4. Kortikoszteroidok (Magzati tüdőérlelés)

Ha a preeklampszia a 34. hét előtt jelentkezik, és várható, hogy a szülést 7 napon belül meg kell indítani, kortikoszteroidokat (pl. Betametazon) adnak az anyának. Ezek a szerek segítik a magzat tüdejének érését, jelentősen csökkentve a koraszülött csecsemők légzési distressz szindróma kockázatát.

5. A terhesség befejezése (Szülés)

A preeklampszia egyetlen végleges gyógymódja a placenta eltávolítása, azaz a szülés. A szülés időzítése kritikus döntés, amely az anyai és magzati kockázatok gondos mérlegelésén alapul.

• 37. hét felett: Általában javasolt a szülés megindítása, mivel a koraszülési kockázat már minimális, de az anyai szövődmények kockázata növekszik.
• 34-37. hét között: Enyhe esetekben lehetőség van a szoros monitorozásra, súlyos preeklampszia esetén a szülés megindítása javasolt.
• 34. hét alatt (Korai preeklampszia): Az orvosok igyekeznek a terhességet a lehető legtovább fenntartani (de legfeljebb 34. hétig), amíg az anya állapota stabil. Ha az anya vagy a magzat állapota romlik (pl. kontrollálhatatlan vérnyomás, HELLP, magzati distressz), azonnali szülés (gyakran császármetszés) szükséges.

Életmódbeli változások és megelőzés

Bár a preeklampszia kiváltó okai nem teljesen az életmódban gyökereznek, a kockázati tényezők csökkentése és a megelőző gyógyszeres kezelés sokat segíthet a veszélyeztetett csoportoknál.

Aspirin profilaxis

A legfontosabb és legbizonyítottabb megelőző stratégia a kis dózisú aszpirin (acetilszalicilsav) alkalmazása a magas kockázatú várandósoknál. Az aszpirin segíthet javítani a placenta beágyazódását és a spirális artériák tágulását a terhesség korai szakaszában.

Kinek javasolt az aszpirin? Azoknak a nőknek, akiknél legalább egy magas kockázatú tényező vagy több közepes kockázatú tényező áll fenn. A kezelést ideális esetben a 12. terhességi hét előtt el kell kezdeni, és a szülésig folytatni kell.

Tápanyagok és étrend

Bár korábban számos vitamin és ásványi anyag (pl. C- és E-vitamin) szerepét vizsgálták, a megelőzésben való hatékonyságuk nem bizonyított. Két tápanyag azonban kiemelkedő szerepet kap:

• Kalcium: Alacsony kalciumbevitelű populációkban a kalcium-kiegészítés csökkenti a preeklampszia kockázatát. Magyarországon az általánosan javasolt napi kalciumbevitel megfelelő.
• D-vitamin: Bár a D-vitamin hiánya összefüggésbe hozható a preeklampsziával, a kiegészítés hatékonysága a megelőzésben vegyes eredményeket mutat. Mindazonáltal a terhesség alatti megfelelő D-vitamin szint fenntartása ajánlott.

Életmód

A kiegyensúlyozott étrend, a megfelelő súlygyarapodás és a rendszeres, de nem megerőltető testmozgás hozzájárul az egészséges terhességhez, és csökkenti a krónikus gyulladásos állapotot, amely összefügg a preeklampsziával. A sóbevitel drasztikus korlátozása általában nem javasolt, mivel a preeklampszia nem egyszerűen só-érzékeny hipertónia.

Preeklampszia után: Hosszú távú hatások

A preeklampszia nem ér véget a szüléssel. Bár a tünetek általában megszűnnek a placenta eltávolítása után, a betegség hosszú távú egészségügyi következményekkel járhat mind az anya, mind a gyermek számára.

Anyai hosszú távú kockázatok

A preeklampsziás anamnézis jelentősen növeli az anya későbbi kardiovaszkuláris (szív- és érrendszeri) kockázatát. A preeklampszián átesett nők nagyobb valószínűséggel alakítanak ki életük későbbi szakaszában krónikus magas vérnyomást, szívbetegséget, stroke-ot és vesebetegséget.

Ezért rendkívül fontos, hogy a szülést követően a kismama a szokásos 6 hetes kontrollon túl is rendszeresen ellenőrizze vérnyomását, és tájékoztassa háziorvosát a terhességi toxémia előzményéről. A hosszú távú egészségmegőrzés érdekében az egészséges életmód, a normál testsúly fenntartása és a rendszeres mozgás kiemelt jelentőségűvé válik.

Kockázatok a későbbi terhességekben

Ahogy már említettük, a preeklampszia kiújulásának kockázata magas (kb. 15-50%). A kiújulás kockázata annál nagyobb, minél korábban és súlyosabban jelentkezett az előző terhesség alatt. Azoknak a nőknek, akiknél a preeklampszia korán, a 34. hét előtt alakult ki, a következő terhességük alatt már a 12. héttől el kell kezdeniük a megelőző aszpirin terápiát, és kiemelt, szoros monitorozásban kell részesülniük.

Magzati/Gyermekkori kockázatok

A preeklampsziával összefüggő koraszülés és magzati növekedési elmaradás miatt a gyermekeknél hosszú távon megnövekedhet a kockázata bizonyos egészségügyi problémáknak, mint például a magas vérnyomás, a cukorbetegség, az elhízás és a neurológiai fejlődési zavarok. Ez a kockázat leginkább a súlyosan koraszülött csecsemőknél jelentős.

Preeklampszia és COVID-19

A közelmúltban végzett kutatások kimutatták, hogy a COVID-19 fertőzés, különösen a súlyos lefolyású változat, összefüggésbe hozható a preeklampszia és a terhességi magas vérnyomás fokozott kockázatával. A vírus által kiváltott szisztémás gyulladásos válasz és az endotél károsodás valószínűleg hasonló mechanizmusokat aktivál, mint a preeklampsziában.

Ez a felismerés tovább hangsúlyozza a terhesgondozás fontosságát a járványidőszakban, és azt, hogy a COVID-19-en átesett várandósokat fokozott figyelemmel kell kísérni a vérnyomás és a fehérjevizelés szempontjából. A szisztémás gyulladás minden forrása növelheti a preeklampszia kialakulásának esélyét.

A terhességi toxémia, a preeklampszia, bár komoly kihívás, nem jelenti azt, hogy a várandósság szükségszerűen rosszul végződik. A legfontosabb a tudatosság, a tünetek korai felismerése és a szoros együttműködés az orvosi csapattal. A modern szülészet képes a preeklampszia menedzselésére, biztosítva ezzel a lehető legjobb kimenetelt mind az anya, mind a baba számára. A rendszeres ellenőrzések, a vérnyomás monitorozása és a megelőző aszpirin terápia a legfőbb pajzsaink ebben a küzdelemben, megőrizve a várandósság örömét a biztonságos határokon belül.

A kismamának a legapróbb eltérés észlelésekor is azonnal fel kell vennie a kapcsolatot orvosával, különösen, ha hirtelen, erős fejfájást, látászavart vagy jobb bordaív alatti fájdalmat tapasztal. A preeklampszia kezelésében az időfaktor a döntő, és a gyors reagálás jelenti a kulcsot a szövődmények elkerüléséhez.