Mi okoz alacsony spermiumszámot? 9 lehetséges ok az életmódtól a betegségekig

Amikor egy pár elhatározza, hogy családot alapít, a várakozás, a remény és a tervezés időszaka következik. Sajnos, minden tizedik pár szembesül azzal, hogy a várva várt gyermekáldás késlekedik. Bár a köztudatban gyakran a női tényező kerül előtérbe, a meddőségi esetek csaknem felében a probléma gyökere a férfi oldalon keresendő. A férfi termékenység egyik leggyakoribb és legkritikusabb mutatója a spermiumszám, és az alacsony spermiumszám (szaknyelven: oligospermia) komoly akadályt gördíthet a természetes fogantatás útjába.

De mi is számít alacsonynak? A WHO (Egészségügyi Világszervezet) legújabb irányelvei szerint akkor beszélünk alacsony spermiumszámról, ha a sperma koncentrációja kevesebb, mint 15 millió spermium milliliterenként, vagy a teljes ejakulátum kevesebb, mint 39 millió spermiumot tartalmaz. Ennek az állapotnak a hátterében rendkívül sokféle tényező állhat, kezdve az egészen egyszerű életmódbeli szokásoktól, egészen a komplex genetikai vagy anatómiai rendellenességekig. Nézzük meg részletesen, melyek azok a tényezők, amelyek leggyakrabban felelősek az oligospermia kialakulásáért.

1. Anatómiai okok: a visszérsérv (varicocele)

A visszérsérv, vagy varicocele, a férfi meddőség leggyakoribb, műtéti úton korrigálható oka. Ez a probléma a herét ellátó vénák kóros tágulatát jelenti, hasonlóan ahhoz, ahogyan a lábon visszerek alakulhatnak ki. A varicocele általában a bal oldalon jelentkezik, mivel a vénás elvezetés anatómiai okokból ott bonyolultabb.

A visszérsérv mechanizmusa a spermiumtermelés szempontjából kulcsfontosságú. A tágult vénákban a vér pang, ami megakadályozza a hő megfelelő elvezetését a herékből. Tudjuk, hogy a spermiumok előállításához a heréknek a normál testhőmérsékletnél 2–4 Celsius-fokkal hidegebb környezetre van szükségük. Amikor a varicocele miatt a herék hőmérséklete megemelkedik, a spermiogenezis folyamata sérül. Ez nemcsak a spermiumszámot csökkenti drasztikusan, hanem a spermiumok morfológiáját (alakját) és motilitását (mozgékonyságát) is rontja.

A diagnózis általában fizikai vizsgálattal és here ultrahanggal történik. Amennyiben a varicocele súlyos, és jelentősen rontja a sperma minőségét, orvosi beavatkozás (embolizáció vagy műtét) válhat szükségessé, ami sok esetben javulást hozhat a spermiumszámban és a termékenységi esélyekben.

2. Fertőzések és gyulladásos folyamatok

A reproduktív rendszerben fellépő fertőzések súlyos hatással lehetnek a spermiumok egészségére. Bár az akut fertőzések tünetei gyakran nyilvánvalóak (például láz, fájdalom), sok krónikus, alacsony intenzitású gyulladás is károsíthatja a termékenységet, anélkül, hogy a férfi tudna róla.

Különösen veszélyesek a nemi úton terjedő fertőzések (STD-k), mint például a chlamydia vagy a gonorrhoea. Ezek a baktériumok gyulladást okozhatnak a mellékherében (epididymitis) és a prosztatában (prosztatitis). A gyulladás kétféleképpen hat:

1. Elzáródás: A gyulladás hegesedést okozhat az ondóvezetékekben (vas deferens), ami részlegesen vagy teljesen blokkolja a spermiumok útját a herékből az ejakulátumba.
2. Spermiumkárosodás: A gyulladás során felszabaduló citokinek és reaktív oxigénfajták (ROS) – az úgynevezett oxidatív stressz – közvetlenül károsítják a spermiumok DNS-ét és membránjait, csökkentve ezzel a mozgékonyságot és a megtermékenyítő képességet.

Még a gyermekkori fertőzések is hagyhatnak nyomot. A mumpsz például, ha serdülőkorban vagy felnőttkorban alakul ki, súlyos gyulladást okozhat a herékben (orchitis), ami visszafordíthatatlan károsodást eredményezhet a spermiumtermelő sejtekben.

3. Hormonális egyensúlyzavarok

A spermiumok előállítása (spermiogenezis) egy rendkívül finoman szabályozott hormonális folyamat. Bármilyen zavar a hipotalamusz-hipofízis-gonád (HPT) tengelyen azonnal kihat az alacsony spermiumszám kialakulására. A legfontosabb hormonok, amelyek itt szerepet játszanak, a következők:

• Follikuluszstimuláló hormon (FSH): Közvetlenül serkenti a spermiumok termelődését a herékben.
• Luteinizáló hormon (LH): Serkenti a tesztoszteron termelődését, ami elengedhetetlen a spermiogenezishez.
• Tesztoszteron: A legfontosabb férfi nemi hormon.
• Prolaktin, Ösztrogén, Pajzsmirigyhormonok: Bár más funkcióik is vannak, egyensúlyuk zavara közvetve befolyásolja a spermiumtermelést.

A hormonális problémák eredhetnek a hipofízis (agyalapi mirigy) vagy a hipotalamusz rendellenes működéséből (ez az ún. szekunder hipogonadizmus), de közvetlenül a herék elégtelen működéséből is (primer hipogonadizmus). Ha a tesztoszteron szint túl alacsony, a spermiumok fejlődése leáll. Ezzel szemben, ha valaki kívülről visz be tesztoszteront (pl. anabolikus szteroidok formájában, lásd később), az paradox módon leállítja a szervezet saját hormontermelését, ami szintén spermiumszám csökkenést eredményez.

A hormonális vizsgálatok elengedhetetlenek a meddőségi kivizsgálás során. A vérvétel segít feltárni, hogy a probléma a központi szabályozásban vagy a herék működésében rejlik-e.

4. Életmódbeli tényezők: a dohányzás, az alkohol és a drogok

Az életmód az egyik leginkább befolyásolható terület, mégis gyakran itt fordulnak elő a legsúlyosabb spermiumszám csökkentő tényezők. A modern életvitel sajnos tele van olyan szokásokkal, amelyek károsítják a spermiumok finom biokémiai egyensúlyát.

A dohányzás pusztító hatása

A cigarettafüstben található több ezer toxikus vegyület, köztük a kadmium és a nikotin, jelentősen növeli az oxidatív stresszt a szervezetben. Az oxidatív stressz lényegében azt jelenti, hogy a szabad gyökök károsítják a sejteket, beleértve a spermiumok DNS-ét is. A dohányzó férfiak spermiumszáma átlagosan 15–20%-kal alacsonyabb lehet a nem dohányzókénál, és rosszabb motilitással rendelkeznek. Ráadásul a dohányzás növeli a spermiumok genetikai károsodásának kockázatát is, ami a terhesség elvesztésének esélyét is emeli.

Az alkohol és a spermiogenezis

A mértéktelen alkoholfogyasztás többféleképpen is károsítja a férfi termékenységet. Egyrészt az alkohol lebontása során keletkező melléktermékek toxikusak a heresejtekre. Másrészt az alkohol megzavarja a hormonális egyensúlyt: növeli az ösztrogén szintet és csökkenti a tesztoszteron szintet. A krónikus, nagy mennyiségű alkoholfogyasztás visszafordíthatatlan károsodást okozhat a herékben.

Illegális drogok és teljesítményfokozók

A marihuána, a kokain és más illegális szerek is negatívan befolyásolják a spermiumok termelődését és működését. A marihuána például csökkenti a tesztoszteron termelést, és rontja a spermiumok mozgékonyságát. Különösen veszélyesek azok a szerek, amelyeket a testépítésben használnak, mint például az anabolikus szteroidok. Ahogy korábban említettük, ezek a szerek becsapják a HPT-tengelyt, és leállítják a szervezet saját spermiumtermelését, ami súlyos, és gyakran hosszan tartó oligospermiához vezet.

5. Túlsúly és elhízás: a zsírpárnák hormonális üzenete

Az elhízás a modern kor egyik legkomolyabb egészségügyi kihívása, amely a termékenységi problémák hátterében is egyre gyakrabban megjelenik. A testtömegindex (BMI) és a sperma minősége között erős negatív korreláció van. A jelentős súlyfelesleggel rendelkező férfiaknál a spermiumszám alacsonyabb, és a spermiumok károsodása is gyakoribb.

Ennek több mechanizmusa is van. Először is, a zsírszövet nem csupán passzív energiatároló, hanem aktív endokrin szerv. Az ún. aromatáz enzim, amely főként a zsírszövetben található, a férfi nemi hormont, a tesztoszteront női nemi hormonná, ösztrogénné alakítja át. Ez az ösztrogéndominancia megzavarja a HPT-tengelyt, leállítva a megfelelő FSH és LH termelést, ami alacsony spermiumszámot eredményez.

Másodszor, az elhízott férfiaknál gyakran fordul elő magasabb testhőmérséklet, különösen a hasi zsírpárnák miatt. Ez a fokozott hőhatás közvetlenül érinti a heréket, rontva a spermiumok minőségét, hasonlóan a visszérsérv okozta helyi túlmelegedéshez. Harmadsorban, az elhízás gyakran jár együtt metabolikus szindrómával, inzulinrezisztenciával és krónikus, alacsony szintű gyulladással, amelyek mind fokozzák az oxidatív stresszt.

6. Környezeti mérgek és endokrin diszruptorok

Életünk során folyamatosan ki vagyunk téve különféle vegyi anyagoknak, amelyek nagy része károsíthatja a reproduktív egészséget. Ezeket a vegyi anyagokat gyakran endokrin diszruptoroknak nevezzük, mert képesek utánozni vagy blokkolni a szervezet természetes hormonjait, zavart okozva ezzel a hormonális jelátvitelben.

A leggyakoribb és legveszélyesebb endokrin diszruptorok közé tartoznak:

• Peszticidek és herbicidek: Különösen a mezőgazdaságban dolgozó férfiaknál, vagy azoknál, akik kezeletlen élelmiszereket fogyasztanak, magasabb lehet a peszticid-expozíció. Ezek a vegyületek közvetlenül gátolhatják a tesztoszteron szintézisét.
• Ftalátok és BPA (biszfenol A): Ezek a vegyi anyagok a műanyagokban, konzervdobozok belső bevonatában és egyes kozmetikumokban találhatók. A ftalátok és a BPA is ösztrogénszerű hatásúak, és bizonyítottan csökkentik a spermiumszámot és a spermiumok mozgékonyságát.
• Nehézfémek: Az ólom, a higany és a kadmium ipari vagy környezeti expozíciója szintén toxikus hatású.

A modern társadalomban gyakorlatilag lehetetlen teljesen elkerülni az endokrin diszruptorokat, de a tudatos élelmiszer-választás (pl. bio termékek, kevesebb feldolgozott élelmiszer) és a műanyagok kerülése jelentősen csökkentheti az expozíciót, ezzel támogatva a sperma minőségét.

7. Hőhatás és a herék túlmelegedése

Ahogy az első pontban, a varicocelénél már érintettük, a herék optimális működéséhez hűvösebb környezet szükséges. Bármely olyan tényező, amely tartósan emeli a herezacskó hőmérsékletét, károsítja a spermiumok termelődését. Ez egy lassan felépülő, de hosszú távon jelentős alacsony spermiumszámot okozó tényező lehet.

Melyek a leggyakoribb hőhatások a mindennapi életben?

Szoros alsónemű és nadrág: A szűk, testhez simuló ruházat, különösen a szintetikus anyagból készült alsónemű, megakadályozza a hő elvezetését, és a heréket a testhez szorítja, növelve ezzel a hőmérsékletet. A szakemberek gyakran javasolják a bővebb, pamut boxer alsók viselését.

Hosszú, forró fürdők és szauna: Bár a szaunázás és a forró fürdő kellemes, a herék túlmelegítése komoly károkat okozhat. A spermiogenezis egy ciklusa körülbelül 74 napig tart, így a tartós hőexpozíció hatása hónapokig érezhető lehet a sperma minőségén.

Laptopok és ülőmunka: Az öregedő, felmelegedő laptop közvetlenül az ölben való tartása, valamint a hosszú, megszakítás nélküli ülőmunka szintén hozzájárul a herék túlmelegedéséhez. Fontos a rendszeres felállás, mozgás és a laptop asztalon való használata.

8. Gyógyszerek és orvosi kezelések mellékhatásai

Számos gyógyszer és orvosi kezelés létezik, amelyek mellékhatásként negatívan befolyásolhatják a spermiumok termelődését vagy szállítását. Ha a pár meddőségi kivizsgáláson esik át, elengedhetetlen a férfi teljes gyógyszeres anamnézisének felvétele.

Kemoterápia és sugárkezelés

A rákkezelések, különösen a kemoterápia és a sugárkezelés, a spermiumtermelő sejtekre nézve rendkívül toxikusak. A kezelés típusától és dózisától függően a károsodás lehet átmeneti vagy végleges. A fiatal férfiaknak, akik rákkezelés előtt állnak, mindig javasolt a spermiumfagyasztás (krioprezerváció), mivel a későbbi termékenység jelentősen csökkenhet.

Egyéb gyógyszercsoportok

Számos más gyógyszercsoport is okozhat alacsony spermiumszámot:

• Bizonyos antibiotikumok: Hosszú távú, nagy dózisú használat esetén befolyásolhatják a spermiumok motilitását.
• Vérnyomáscsökkentők: Néhány alfa-blokkoló és kalciumcsatorna-blokkoló megzavarhatja az ejakulációt.
• Szteroidok és hormonok: A már említett anabolikus szteroidok, de egyes hormonális kezelések (pl. prosztatarák kezelése) is.
• Bizonyos gyomorfekély elleni szerek: Például a cimetidin átmenetileg csökkentheti a spermiumszámot.

Fontos kiemelni, hogy a legtöbb gyógyszer által okozott spermiumkárosodás reverzibilis, ami azt jelenti, hogy a gyógyszer elhagyása után a spermiumtermelés normalizálódhat. Ezért elengedhetetlen a kezelőorvossal való konzultáció a fogamzási kísérletek megkezdése előtt.

9. Genetikai rendellenességek

Bár a genetikai okok ritkán felelősek az alacsony spermiumszám kialakulásáért (kb. 1-5% az esetekben), amikor jelen vannak, általában súlyos oligospermiához vagy teljes spermiumhiányhoz (azoospermiához) vezetnek. Ezek az okok gyakran nem korrigálhatók életmódbeli változtatásokkal.

Y-kromoszóma mikrodeleciók

A leggyakoribb genetikai okok közé tartoznak az Y-kromoszóma mikrodeleciók. Az Y-kromoszóma tartalmazza azokat a géneket, amelyek kulcsfontosságúak a spermiumok termeléséhez (pl. AZF régiók). Ha ezeknek a régióknak egy része hiányzik (mikrodeleció), az súlyosan károsítja a spermiogenezist. A genetikai tesztelés segíthet meghatározni a károsodás mértékét és a prognózist.

Klinefelter-szindróma

A Klinefelter-szindróma (47, XXY) egy kromoszóma-rendellenesség, amelyben a férfiaknak egy extra X-kromoszómájuk van. Ez az állapot szinte mindig súlyos primer hipogonadizmust és azoospermiát okoz, mivel a herék nem képesek megfelelően fejlett spermiumokat termelni. Bár a természetes fogantatás esélye rendkívül alacsony, a modern asszisztált reprodukciós technikák (pl. TESE – herebiopszia) lehetővé tehetik a spermiumok kinyerését.

Egyéb ritka szindrómák

Léteznek ritkább genetikai rendellenességek is, amelyek befolyásolják a hormonok működését (pl. Kallmann-szindróma), vagy az ondóvezetékek veleszületett hiányát (pl. cisztás fibrózis génhibája), ami bár a spermiumok termelődését nem érinti, az ejakulátum elzáródása miatt szintén a spermiumszám nullára csökkenését eredményezi.

A stressz és a pszichológiai tényezők szerepe

Bár a stressz önmagában nem szerepel a fő 9 ok között, mint direkt biológiai tényező, elengedhetetlen megemlíteni, mivel közvetve jelentős hatást gyakorol a sperma minőségére. A krónikus stressz megemeli a kortizol (stresszhormon) szintet a szervezetben. A magas kortizolszint zavarja a HPT-tengelyt, ezáltal csökkenti a tesztoszteron termelést, ami közvetetten alacsony spermiumszámhoz vezethet.

Emellett a stressz gyakran jár együtt rosszabb életmódbeli döntésekkel – több alkohol, dohányzás, kevesebb alvás és mozgás – amelyek mind tovább rontják a termékenységi paramétereket. A gyermekvállalási nehézségek miatti stressz pedig egy ördögi kört indíthat el. A tudatos stresszkezelés, a megfelelő alvás és a relaxációs technikák beépítése a mindennapokba kritikus fontosságú a termékenységi próbálkozások idején.

A táplálkozás és a mikrotápanyagok hiánya

A kiegyensúlyozatlan táplálkozás és bizonyos vitaminok, ásványi anyagok hiánya szintén jelentős mértékben járul hozzá az alacsony spermiumszám kialakulásához, különösen a spermiumok működésének optimalizálása szempontjából.

Antioxidánsok és oxidatív stressz

A spermiumok rendkívül érzékenyek az oxidatív stresszre. Az antioxidánsok szerepe, mint a C-vitamin, az E-vitamin, a szelén és a cink, az, hogy semlegesítsék a szabad gyököket, megvédve ezzel a spermiumok DNS-ét. Ha a táplálkozás szegény ezekben az anyagokban (pl. kevés gyümölcs, zöldség), a védelem hiánya rontja a sperma minőségét.

A cink különösen fontos, mivel kulcsszerepet játszik a tesztoszteron metabolizmusában és a spermiumok fejlődésében. A cinkhiány összefüggésbe hozható az alacsony spermiumszámmal és a csökkent mozgékonysággal. Hasonlóan, az L-karnitin egy aminosav, amely kritikus fontosságú a spermiumok energiaszolgáltatásához és mozgékonyságához.

Omega-3 zsírsavak

Az omega-3 zsírsavak (DHA és EPA) elengedhetetlenek a spermiumok membránjainak felépítéséhez. Ezek a zsírsavak segítenek fenntartani a spermiumok folyékonyságát és rugalmasságát, javítva ezzel a mozgékonyságot és a megtermékenyítő képességet. A modern, nyugati típusú étrend általában omega-3 hiányos, ami negatívan hat a sperma minőségére.

Mikor forduljunk szakemberhez?

Amennyiben a pár egy éven át tartó, rendszeres, védekezés nélküli szexuális élet mellett sem ér el terhességet (vagy hat hónap után, ha a nő 35 év feletti), javasolt a meddőségi kivizsgálás megkezdése. Ennek első lépése szinte mindig a spermiogram, azaz a spermaanalízis elvégzése.

Ha az eredmény alacsony spermiumszámot mutat (oligospermia), a következő lépés egy andrológus vagy urológus szakember felkeresése. Ők képesek feltárni a mögöttes okokat – legyen az varicocele, hormonális zavar vagy életmódbeli tényező –, és javaslatot tenni a megfelelő kezelési tervre. Sok esetben a gyógyszeres kezelés, a műtét, vagy az életmódbeli változtatások elegendőek lehetnek a természetes fogantatás esélyének növeléséhez, míg más esetekben az asszisztált reprodukciós eljárások (IUI, IVF, ICSI) jelentik a megoldást.

Az alacsony spermiumszám nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyermekáldás lehetetlen. A legfontosabb a probléma pontos diagnosztizálása és a célzott terápia megkezdése, amely magában foglalja a kilenc lehetséges ok felmérését és kezelését.