Áttekintő Show
A szülői lét egyik legnagyobb ajándéka, amikor láthatjuk, ahogy gyermekünk rácsodálkozik a világra, és a legegyszerűbb tárgyakban is meglátja a lehetőséget. Sokan azt gondolják, a kreativitás veleszületett tehetség, ami vagy megadatik valakinek, vagy nem. Pedig a kreatív gondolkodás sokkal inkább egy fejleszthető készség, egyfajta rugalmas és nyitott hozzáállás a problémákhoz és a kihívásokhoz. Ha azt szeretnénk, hogy a gyermekünk ne csak művészi értelemben legyen kreatív, hanem igazi kis feltalálóvá váljon, aki bátran keresi az új megoldásokat, akkor a feladatunk a háttér megteremtése.
Egy kis feltaláló nem feltétlenül az, aki bonyolult gépeket épít, hanem az, aki képes a már meglévő tudását és a környezetében lévő eszközöket új, váratlan módon felhasználni. Ez a fajta problémamegoldó képesség a 21. században talán az egyik legfontosabb kompetencia, amit adhatunk a csemeténknek. Nem kell hozzá drága fejlesztő játék, csak egy adag szülői nyitottság és sok-sok szabad idő.
A kreativitás alapja: A biztonságos felfedező tér
Ahhoz, hogy a gyermekünk merjen új utakat keresni és kísérletezni, először is biztonságban kell éreznie magát. A kreatív gondolkodás ugyanis magában foglalja a hibázás lehetőségét is. Egy olyan környezetben, ahol a szülő folyamatosan korrigál, vagy a tökéletes végeredményt várja el, a gyermek hamar elveszíti a motivációját és a kísérletező kedvét. Az első és legfontosabb lépés tehát a fizikai és érzelmi biztonság megteremtése.
Ez nem csak azt jelenti, hogy a lakás legyen bababiztos, hanem azt is, hogy a gyerek tudja: bármit is talál ki, a szülei támogatni fogják a folyamatban. A szülői reakció kulcsfontosságú. Amikor a gyermek büszkén mutatja be a kartondobozból készült űrhajóját (ami esetleg fél óra múlva szétesik), ne a tartósságát, hanem a benne lévő ötletet és energiát dicsérjük. Ez az attitűd segíti a belső motiváció kialakulását.
A fizikai tér kialakításánál érdemes egy dedikált „feltaláló sarkot” vagy „alkotó zónát” létrehozni. Ez lehet egy asztal, egy polc vagy akár egy nagy doboz, ami tele van olyan alapanyagokkal, amelyek szabadon felhasználhatók: régi gombok, fonalmaradékok, kartonok, ragasztók, színes papírok. Ezek az ún. laza alkatrészek (loose parts) a kreativitás motorjai, hiszen nincs előre meghatározott céljuk.
A kreativitás nem a tökéletes termék létrehozásáról szól, hanem arról a bátorságról, hogy valami újat, valami személyeset hozzunk létre a rendelkezésre álló eszközökkel.
A nyitott végű játékok titka
A piacon kapható, csillogó-villogó, drága játékok gyakran egyetlen célt szolgálnak, és a játék végén a gyermek tudja, hogy elérte a célját (pl. felépült a torony, kijött a vonat a sínen). Ezek az ún. zárt végű játékok, melyek bár hasznosak a finommotorika és a logikai gondolkodás szempontjából, korlátozzák a képzelőerő szabad szárnyalását.
Ezzel szemben állnak a nyitott végű játékok, amelyeknek nincs fix célja, és a gyermek dönti el, hogyan használja azokat. Egy egyszerű fakocka lehet építőanyag, telefon, autó, vagy akár egy mesebeli hős. Minél kevesebb a funkciója egy játéknak, annál több a lehetősége. Ez a típusú játék fejleszti leginkább az elvont gondolkodást és a kreatív problémamegoldást.
Mi az, ami feltétlenül legyen otthon?
Nem kell feltölteni a lakást százféle játékkal. Néhány alapvető eszköz elegendő ahhoz, hogy beindítsa a gyermeki kreativitást:
- Kartondobozok és csomagolóanyagok: A legkisebbektől a nagyokig mindenki számára a leginnovatívabb eszköz. Lehet belőle ház, autó, robotruha, vagy akár egy komplett laboratórium.
- Természetes anyagok: Kavicsok, gallyak, levelek, gesztenyék. Ezek textúrájukkal, formájukkal ösztönzik az érzékszervi felfedezést és a rendszerezést.
- Víz és homok: A legalapvetőbb, mégis a legfontosabb. Készíthetnek „italokat”, építhetnek várat, kísérletezhetnek a sűrűséggel és a formákkal.
- Ragasztók, ollók, festékek: A hagyományos kézműves eszközök elengedhetetlenek az ötletek fizikai megvalósításához.
- Takarók és párnák: Egy takaró alatti kuckó azonnal egy másik világba repíti a gyermeket, ahol a képzelet szabadsága korlátlan.
Amikor a gyermek a nyitott végű játékokkal játszik, sokkal hosszabb ideig képes koncentrálni, és elmerül az ún. flow élményben. Ez az az állapot, amikor az időérzékelés megszűnik, és a gyermek teljes figyelmét a feladatra fordítja. Ez az elmélyülés alapvető a kreatív folyamatok szempontjából.
A szülő mint katalizátor, nem mint rendező
A kreativitás fejlesztése során a szülői szerep nem az, hogy megmondjuk, mit és hogyan csináljon a gyermek. A feladatunk sokkal inkább a feltételek biztosítása és a megfelelő kérdések feltevése. A „hogyan” kérdés helyett a „mi lenne, ha” kérdések indítják be a leginkább az innovatív gondolkodást.
Ha a gyermek éppen egy tornyot épít, és az nem akar állni, ne mi építsük meg helyette, és ne is mondjuk meg azonnal a megoldást. Ehelyett kérdezzük meg:
- Miért dől el? Szerinted mi lehet az oka?
- Mi van, ha megpróbálod a másik oldalon?
- Milyen más anyagot tudnál használni, ami jobban tart?
- Mi lenne, ha az alja szélesebb lenne?
Ezek a kérdések arra ösztönzik a gyermeket, hogy maga találja meg a megoldást, ezáltal erősítve a problémamegoldó izmát. A cél az, hogy a gyermek érezze, a kihívás leküzdésének öröme az övé, és ez az érzés fogja ösztönözni a jövőbeni „feltalálásokra”.
A kritika helyett a leíró dicséret ereje
A kreatív folyamat dicséretének is megvan a maga pszichológiája. A „Milyen szép!” vagy „Nagyon ügyes vagy!” általános dicséretek helyett használjunk ún. leíró dicséretet, ami a folyamatra, az erőfeszítésre, és az egyedi megoldásokra fókuszál. Ez segít a gyermeknek megérteni, hogy az érték nem a végeredményben, hanem a befektetett munkában rejlik.
| Hagyományos dicséret (Kerülendő) | Leíró dicséret (Ajánlott) |
|---|---|
| „Ez a legjobb rajz, amit valaha láttam!” | „Látom, mennyi időt töltöttél a színek kiválasztásával. Az a zöld és kék együtt igazán különleges hatást kelt.” |
| „Nagyon ügyesen építetted fel a tornyot!” | „Amikor a torony eldőlt, nem adtad fel, hanem vastagabb alapra cserélted. Ez a kitartás segített elérni a magasságot!” |
| „Milyen kreatív vagy!” | „Ez a megoldás egészen váratlan! Senki más nem jutott volna eszébe, hogy a takarót használja tetőnek a székeken. Nagyon eredeti a gondolkodásod.” |
A leíró dicséret erősíti a növekedési szemléletmódot (growth mindset), ami elengedhetetlen a feltalálói attitűdhöz. A gyermek megtanulja, hogy a képességek nem fixek, hanem kemény munkával és kitartással fejleszthetők.
A csend és az unalom mint múzsa
A modern szülő hajlamos arra, hogy a gyermek minden pillanatát strukturált tevékenységekkel, edzésekkel és fejlesztő foglalkozásokkal töltse ki. Pedig a kreativitás egyik legnagyobb barátja az unalom. Amikor a gyermeknek nincs azonnali inger, kénytelen a saját belső erőforrásaihoz fordulni, hogy szórakoztassa magát.
Ez az a pillanat, amikor a fantázia beindul, és a legegyszerűbb, unalmasnak tűnő tárgyakból is izgalmas játék születik. A csendes, strukturálatlan idő ad teret az elmélkedésnek, az ötletek összekapcsolásának és a mély elmélyülésnek. Ne féljünk attól, ha a gyermekünk unatkozik! Ez a kreatív gondolkodás előszobája.
Az unalom nem a semmittevés, hanem az agy „alapjárati” üzemmódja, ami elengedhetetlen az új idegpályák és a kreatív összefüggések kialakulásához.
A digitális eszközök helye a kreatív fejlesztésben
Bár a cikk nagy része a fizikai, kézzelfogható játékról szól, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a digitális világot sem. A feltalálói lét a jövőben elválaszthatatlan lesz a technológiától. A kulcs a mérték és a tartalom. A passzív tartalomfogyasztás (mesenézés) helyett keressük azokat az alkalmazásokat és programokat, amelyek aktív alkotásra ösztönöznek.
Ide tartoznak például az egyszerű kódoló játékok (pl. Scratch Junior), a digitális rajzprogramok, vagy a 3D modellező alkalmazások. Ezek a programok segítenek a gyermeknek megérteni az algoritmusok működését és a digitális tervezés alapjait, ami a modern feltalálók eszköztárának része. A lényeg, hogy a képernyő ne passzív befogadásra, hanem aktív alkotásra szolgáljon.
A hiba mint innováció forrása
A kis feltalálók legnagyobb ellensége a perfekcionizmus és a hibáktól való félelem. Ha a gyermek fél attól, hogy elront valamit, soha nem fog merész, kockázatos ötleteket kipróbálni. A szülői feladat itt az, hogy normalizáljuk a hibázást, és bemutassuk, hogy a kudarc nem a folyamat vége, hanem annak szerves része.
Gondoljunk csak a nagy feltalálókra! Edison több ezer sikertelen kísérlet után találta fel a szénszálas izzót. Ha a gyermek látja, hogy a szülő is bátran próbálkozik és hibázik a konyhában, a kertben vagy egy barkácsprojekt során, sokkal könnyebben fogadja el, ha az ő építménye is összedől.
Használjunk olyan kifejezéseket, mint: „Ez egy érdekes eredmény! Mit tanultál ebből a próbálkozásból?” vagy „Oké, ez nem sikerült. Most már tudjuk, hogy ez az út nem járható. Melyik másik utat próbáljuk meg?”. Ezzel azt üzenjük, hogy a hiba egyfajta adat, információ, ami segít a következő, jobb megoldás megtalálásában. Ez a hibatűrő képesség alapja.
A kudarc ünneplése: A „tönkretett” projekt újragondolása
Egy kifejezetten kreatív technika, ha szándékosan „tönkretesszük” a gyermek projektjét (persze az ő beleegyezésével, vagy egy olyan projekten, ami már nem fontos számára), majd megkérjük, hogy gondolja újra. Például, ha rajzolt egy képet, tépjünk bele egy darabot, és kérdezzük meg: „Hogyan tudnád ezt a tépett képet egy teljesen új dologgá változtatni?”.
Ez a módszer fejleszti az ún. divergens gondolkodást, ami azt jelenti, hogy a gyermek képes több, különböző megoldást találni egy adott problémára. A feltalálói gondolkodás nem lineáris, hanem hálózatos, és a véletlen események (a hiba) gyakran vezetnek a leginnovatívabb megoldásokhoz.
Kreativitás a konyhában és a kertben: A STEAM megközelítés
A kreativitás fejlesztése szorosan kapcsolódik a tudományokhoz, technológiához, mérnöki tudományokhoz, művészethez és matematikához (STEAM: Science, Technology, Engineering, Art, Mathematics). Nem kell bonyolult kísérleteket végeznünk; a hétköznapi tevékenységek is tele vannak feltalálói lehetőségekkel.
A konyha például egy csodálatos laboratórium. Amikor együtt sütünk, a gyermek megtanulja a mérés, a keverés, a hőmérséklet és az anyagok átalakulásának alapjait. Mi történik, ha túl sok lisztet teszünk bele? Miért emelkedik meg a tészta? Ezek mind-mind tudományos kérdések, amelyekre a gyermek a saját tapasztalatai útján talál választ.
Mérnöki kihívások a nappaliban
Rendszeresen adjunk a gyermeknek egyszerű, mérnöki kihívásokat. Ezek a kihívások nem várnak el tökéletes megoldást, csak a folyamatra fókuszálnak:
- Építs hidat két szék között, ami megtartja a plüssmackót (anyagok: papír, ragasztószalag, spárga).
- Tervezz olyan csúszdát, amin a kisautó a legmesszebbre jut (anyagok: karton, könyvek).
- Készíts olyan tárolót, ami csak a neked tetsző formájú játékokat engedi be (anyagok: doboz, olló).
Ezek a feladatok fejlesztik a térlátást, a tervezési képességet, és a praktikus kreativitást. A gyermek megtanulja, hogy az ötlet önmagában nem elég, azt meg is kell valósítani, figyelembe véve a fizika törvényeit.
A képzelőerő edzése: Történetmesélés és szerepjáték
A feltalálói gondolkodás szorosan összefügg a képzelőerővel. Ahhoz, hogy valaki feltaláljon valamit, először is el kell képzelnie azt, ami még nem létezik. A képzelőerő legfőbb edzőterme a történetmesélés és a szerepjáték.
Bátorítsuk a gyermeket, hogy találjon ki történeteket, amelyeknek nincs eleje és vége. Kezdjünk el mi egy mondatot: „Egyszer volt, hol nem volt, egy sárkány, aki nem tüzet okádott, hanem…” és hagyjuk, hogy a gyermek folytassa. Ez fejleszti a narratív képességeket és a spontaneitást.
A szerepjáték során a gyermek különböző nézőpontokba helyezi magát: lehet orvos, tűzoltó, vagy egy űrből érkezett lény. Ez a szerepváltás elengedhetetlen a empátiához és a komplex problémamegoldáshoz. Ha egy feltaláló meg akar oldani egy problémát, először meg kell értenie, kiket érint a probléma, és milyen szempontból nézik ők azt.
A képzelőerő nem luxus, hanem a kreatív gondolkodás gyökere. Csak az tud új megoldásokat találni, aki el tudja képzelni a jelenlegi valóságtól eltérő jövőt.
A „mi lenne, ha” játék
Ez egy egyszerű, de rendkívül hatékony játék a divergens gondolkodás serkentésére. Tegyünk fel abszurd kérdéseket, amelyekre nincsenek jó vagy rossz válaszok:
- Mi lenne, ha az embereknek szárnyuk lenne? Hogyan változna meg a közlekedés?
- Mi lenne, ha a székek puha zseléből lennének? Hogyan tudnánk rájuk ülni?
- Mi lenne, ha a macskák tudnának beszélni? Mit mondanának neked először?
Ezek a játékok segítik a gyermeket abban, hogy kilépjen a megszokott keretek közül, és merjen merészet álmodni. A játékos tanulás ezen formája a legtisztább kreatív fejlesztés.
A kreatív folyamat támogatása életkor szerint
A kreativitás fejlesztése nem egy univerzális recept, hiszen másként kell támogatni egy totyogót, mint egy kisiskolást. Az életkori sajátosságok figyelembevétele teszi igazán hatékonnyá a szülői beavatkozást.
1. Tipegőkor (1-3 év): Érzékszervi felfedezés és manipuláció
Ebben a korban a kreativitás az érzékszervi tapasztalatokon keresztül fejlődik. A gyermek a világot a kezével, a szájával és a testével fedezi fel. A feltalálói munka alapja itt a különböző anyagok tulajdonságainak megismerése.
- Szenzoros játékok: Gyurma, festék (kézzel is), víz, rizs vagy tészta tálak.
- Ismétlés: Hagyjuk, hogy a gyermek újra és újra ugyanazt a mozdulatot végezze (pl. vizet önt egyik edényből a másikba). Ez a manipuláció alapozza meg a későbbi logikai gondolkodást.
- Nagy mozgások: A nagy papírlapok és a vastag zsírkréták használata segít a kéz-szem koordináció fejlesztésében anélkül, hogy a részletekre kellene fókuszálni.
2. Óvodáskor (3-6 év): Szerepjáték és szimbolikus gondolkodás
Ez az aranykor a képzelőerő szempontjából. Az óvodás képes a tárgyakat szimbolikusan használni (a seprű lóvá válik). A feltalálói munka a kitalált világok építése és a történetek szövögetése.
- Projekt alapú játék: Tervezzenek közösen egy „boltot”, egy „állatkertet”, vagy egy „űrállomást” kartondobozokból.
- Asszociációs játékok: Kérjük meg, hogy mondjon öt dolgot, ami kerek, vagy öt dolgot, ami puha. Ez fejleszti a rugalmas gondolkodást.
- Építkezés: Legyenek elérhetőek különböző méretű építőelemek, amelyekkel komplexebb szerkezeteket is létrehozhat.
3. Kisiskoláskor (6-10 év): Rendszerszemlélet és design thinking
Ebben a korban a gyermek már képes logikusabb, rendszerezettebb gondolkodásra. A feltalálói munka itt már a konkrét problémák megoldására és a tervezés fázisaira fókuszál.
- Kísérletezés: Egyszerű tudományos kísérletek (pl. vulkán szódabikarbónából, úszó/merülő tárgyak vizsgálata).
- Tervezési napló: Bátorítsuk a gyermeket, hogy rajzolja le az ötleteit, mielőtt megvalósítja azokat. Ez a tervezési fázis kritikus a későbbi mérnöki gondolkodás szempontjából.
- Közös projektek: Végezzünk együtt hosszabb távú projekteket (pl. építsünk madáretetőt, vagy varrjunk egy egyszerű bábot), ahol a gyermek látja a tervezés, kivitelezés és tesztelés fázisait.
A kisiskolás korú gyermeknél már megjelenik a vágy, hogy a „feltalálás” valamilyen gyakorlati célt szolgáljon. Segítsünk neki olyan problémákat keresni a környezetében, amiket meg lehet oldani (pl. hogyan tartsuk rendben az íróasztalt, hogyan tudnánk locsolni a virágokat, ha elutazunk).
A kreatív káosz kezelése: Rend és rendetlenség egyensúlya
A kreatív munka gyakran jár rendetlenséggel. Egy igazi feltaláló műhelye tele van félkész projektekkel, szétszórt alkatrészekkel és porral. Ha szülőként folyamatosan a tökéletes rendet várjuk el, azzal gátolhatjuk a kísérletező kedvet.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a lakásnak élhetetlennek kell lennie. A kulcs a kompromisszum: legyen egy kijelölt kreatív zóna, ahol a rendetlenség megengedett, és ahol a félbehagyott projektek másnap folytathatók. A gyermeknek tudnia kell, hogy az alkotás fázisában a rend másodlagos, de a munka végeztével elvárjuk a „nyersanyagok” (eszközök) elpakolását.
A „feltaláló készlet” rendszere
A rendetlenség kezelésében segíthet, ha a nyitott végű anyagokat tematikusan tároljuk. Ne egy nagy dobozba dobjunk mindent, hanem használjunk átlátszó tárolókat, felcímkézve:
- Ragasztó és rögzítők (szalagok, spárgák, csipeszek)
- Papír és karton (különböző vastagságú és színű)
- Textil és fonal (maradékok)
- Természetes kincsek (kavicsok, tobozok)
- Mechanikus alkatrészek (régi órák, fogaskerekek, kis csavarok)
Ez a rendszerezés segíti a gyermeket abban, hogy gyorsan megtalálja a szükséges „nyersanyagot”, és fejleszti a tervezési fázisban a logikus gondolkodást: „Milyen anyagom van, ami képes ezt a problémát megoldani?”.
A kreativitás mint az érzelmi intelligencia része
A kreatív gondolkodás nemcsak a technikai és művészi képességeket fejleszti, hanem szorosan összefügg az érzelmi intelligenciával is. Amikor a gyermek feltalál, gyakran szembesül frusztrációval, kudarccal és a megoldás megtalálásának örömével. Ezek az érzelmi hullámvasutak tanítják meg a gyermeket az érzelmei kezelésére.
A szerepjáték során a gyermek megtanulja az empátiát, hiszen belebújik mások bőrébe. Az együttműködést igénylő építkezések vagy alkotások során pedig fejleszti a kommunikációs és konfliktuskezelési képességeit. A feltalálói lét tehát egy komplex, egész személyiséget fejlesztő folyamat.
Az önkifejezés szabadsága
A kreativitás alapvető útja az önkifejezésnek. A gyermek a rajzaiban, az építményeiben, a meséiben dolgozza fel a világot érő benyomásait, a félelmeit és a vágyait. Ha a gyermekünk szabadon alkothat, az erősíti az önbecsülését és a személyes autonómiáját. Éreznie kell, hogy az ő egyedi látásmódja értékes és elfogadott.
Ezért rendkívül fontos, hogy ne erőltessük rá a saját esztétikai elvárásainkat. Ha a gyermek lilára festi a napot, vagy pirosra a fűvet, az nem hiba, hanem az ő belső valóságának kifejezése. A képzelőerő nem ismeri a valóság korlátait, és ez a szabadság a feltalálói szellem egyik legfontosabb alkotóeleme.
A közös felfedezés öröme
Bár a cikk hangsúlyozza a gyermek autonómiáját, a közös, interaktív játék és alkotás is elengedhetetlen. A szülői jelenlét nem azt jelenti, hogy irányítunk, hanem azt, hogy érdeklődünk és részt veszünk a folyamatban. Kérdezzünk, csodálkozzunk rá, és néha legyünk mi is a gyermek „asszisztensei”.
Amikor közösen fedezünk fel valamit (pl. a fák levelei miért változtatnak színt, hogyan működik egy régi óra), a gyermek látja, hogy a tanulás és a felfedezés egy izgalmas, közös kaland. Ez a pozitív megerősítés segít abban, hogy a gyermek egész életében nyitott maradjon az új információkra és a kihívásokra.
Ne feledjük, a cél nem az, hogy Nobel-díjas feltalálót neveljünk, hanem az, hogy olyan felnőttet neveljünk, aki bízik a saját képességeiben, rugalmasan gondolkodik, és bátran néz szembe a jövő problémáival. A játékos kreativitás fejlesztése az a titkos fegyver, amit a kezükbe adhatunk a boldog és sikeres élethez.
A kis feltaláló bennünk él, és a gyermekünkben is ott rejtőzik. Csak annyi a dolgunk, hogy megteremtsük a teret, ahol ez a szellem szárnyra kelhet, és hagyjuk, hogy a kíváncsiság vezesse az utat.
A kreativitás fejlesztése egy hosszú távú befektetés, amelynek hozama nem mérhető pénzben vagy iskolai jegyekben, hanem a gyermek örömteli, önálló és teljes életében.
Töltsünk több időt a „mi lenne, ha” kérdésekkel, és kevesebbet azzal, hogy a tökéletes megoldásokat keressük. Engedjük, hogy a gyermeki fantázia vezesse a családi életet, és lássuk meg mi is a kartondobozokban rejlő végtelen lehetőséget.
A képzelőerő és a kísérletezés szabadsága a legnagyobb örökség, amit átadhatunk.
A feltalálói attitűd a mindennapi élet apró döntéseiben rejlik: abban, ahogy kezeljük a kiömlött tejet (problémamegoldás), ahogy új receptet próbálunk ki (kísérletezés), vagy ahogy a régi tárgyaknak új funkciót találunk (innováció). Lényeg a példamutatás és a folyamatos támogatás.
A gyermek kreativitásának támogatása során a legfontosabb eszközünk a türelem és az elfogadás. Minden gyermek más ütemben és más módon bontakoztatja ki a tehetségét. A mi feladatunk, hogy biztosítsuk az utat, amin járhat, de hagyjuk, hogy ő maga válassza ki a tempót és az irányt.
A játékos felfedezés, a szabad alkotás és a hibák elfogadása együtt alkotják azt a varázslatos közeget, amelyben a kis feltaláló növekedhet és kibontakozhat.
A kreatív gondolkodás nem egy cél, hanem egy életforma, amit a gyermek a szülői minták és a biztonságos környezet által sajátít el.
Ne feledjük, a legjobb feltalálások gyakran a legváratlanabb pillanatokban, a legkevésbé strukturált helyzetekben születnek.
Ez a fajta kreativitás fejlesztés nem igényel semmilyen speciális képzést vagy szakkönyvet, csak a szívünket és a nyitottságunkat.
Tegyük lehetővé a gyermek számára, hogy a saját tempójában fedezze fel a világot, és merjen merészet álmodni. Így lesz a gyermekünk igazi, önálló, és boldog feltalálója a saját életének.
Az alkotó folyamat öröme a legnagyobb jutalom, amit megadhatunk neki.
