Ha a tanárok választhatnák: ezeket a könyveket tennék kötelezővé a Jókai helyett

A szülői értekezletek és a közösségi média fórumai évről évre visszatérő vitától hangosak: miért ragaszkodik az oktatási rendszer olyan művekhez, amelyek nyelvezete távoli, történelmi kontextusa idegen, és amelyek a mai tinédzserek számára nehezen befogadhatók? Amikor egy kötelező olvasmány inkább frusztrációt, mintsem a tudás és az olvasás örömét okozza, ideje feltenni a kérdést: vajon a kánon szentsége felülírhatja-e a pedagógiai hatékonyságot? A tanárok, akik nap mint nap szembesülnek az ásító diákokkal és a könyv fölött elalvó kamaszokkal, pontosan tudják, hogy a probléma nem az irodalommal van, hanem a választott művek és a célközönség közötti áthidalhatatlan szakadékkal.

A pedagógusok nagy része szenvedélyesen szereti a szakmáját, és pontosan látja, hogy a 19. századi nagyregények – mint például Jókai Mór monumentális alkotásai – bemutathatatlanok a mai digitális generáció számára, ha nincs mögöttük komoly előkészítő munka, vagy ha egyszerűen nem áll rendelkezésre elegendő idő a mű befogadásához. Sokszor a tanár az, aki a leginkább szeretné megújítani a tananyagot, hiszen ő az, aki a frontvonalban küzd az olvasás megszerettetéséért. De ha szabadon választhatnának, milyen könyvek kerülnének a polcokra a klasszikus, de nehezen emészthető művek helyett?

Miért éppen a Jókai és a 19. század? A kánon nehézségei

Mielőtt rátérnénk a tanári ajánlásokra, érdemes megvizsgálni, miért is éreznek kényszert a tanárok a változtatásra. Jókai Mór a magyar irodalom óriása, kétségtelenül. Regényei a nemzeti emlékezet részei, nyelvezete gazdag, történetei epikusak. A probléma ott kezdődik, hogy a 19. századi regények jellemzően hosszúak, a cselekményvezetésük lassú, a leírások aprólékosak, és a mai fiatalok számára a történelmi háttér, a társadalmi viszonyok magyarázata nélkül teljesen értelmezhetetlen. Ráadásul a nyelvezet, a régies kifejezések és a mondatszerkezetek jelentős nyelvi akadályt képeznek.

A legtöbb középiskolás ma már nem az irodalomtörténeti jelentőség miatt akar olvasni, hanem azért, mert a könyv megérinti, elgondolkodtatja, vagy szórakoztatja. Ha a kötelező olvasmány már a borítója alapján is elriasztja őket, nehéz lesz felkelteni az érdeklődésüket. A tanárok célja nem csupán az, hogy átadják az irodalmi ismereteket, hanem az is, hogy olvasóvá neveljék a fiatalokat. Ehhez pedig olyan művek kellenek, amelyek azonnali kapcsolódási pontot kínálnak.

A tanári karban egyre erősebb az a konszenzus, hogy a kötelező olvasmányok listáját rugalmasabbá kell tenni, amely lehetőséget ad a helyi sajátosságok, a diákok érdeklődésének és a korszerű pedagógiai célok figyelembevételére. A következő generáció nem fogja szeretni az olvasást, ha az irodalomórák kizárólag a kínlódásról és a tartalomjegyzék bemagolásáról szólnak.

A pedagógiai célkitűzések: Mit keressen egy modern kötelező olvasmány?

Mielőtt a konkrét címekre térnénk, tisztáznunk kell, milyen szempontok alapján választanak a tanárok. A választás nem a könnyebb utat jelenti, hanem a hatékonyabbat. A modern irodalomtanítás megújítása a következő célokat tűzi ki maga elé:

1. Relevancia: A mű témái (identitás, szorongás, digitális lét, társadalmi igazságtalanság) érintsék meg a diákok valóságát.
2. Empátiafejlesztés: Olyan karakterek bemutatása, akik komplex erkölcsi döntésekkel szembesülnek, segítve a diákokat a saját értékrendjük kialakításában.
3. Kritikai gondolkodás: A szöveg ne adjon kész válaszokat, hanem vitára ösztönözzön, és lehetőséget biztosítson a többféle értelmezésre.
4. Nyelvi frissesség: A szöveg nyelvezete legyen érthető, de ne legyen primitív, mutasson példát a választékos, modern magyar nyelvhasználatra.

Ezek a szempontok alapvetően eltérnek attól a hagyományos szemlélettől, amely az irodalmat elsősorban a nemzeti identitás és a történelmi tudás átadásának eszközeként kezeli. A modern tanár számára a könyv egy eszköz a személyiségfejlesztéshez és a világ megértéséhez.

I. Alsó tagozatból felsőbe lépőknek (11–13 év): Az alapozás és az empátia

Ebben a korban a legfontosabb a kapcsolódás és a szórakozás. A diákoknak olyan könyvek kellenek, amelyek gyorsan bevonzzák őket, és amelyekben a főszereplők hasonló problémákkal küzdenek, mint ők maguk. A klasszikus ifjúsági irodalom egy része már itt is elavultnak tűnhet, de a modern, kortárs magyar irodalom rengeteg kincset kínál.

Szabó Magda: Abigél (vagy Az ajtó)

Bár az Abigél sok helyen még kötelező, a tanárok egy része szívesebben látná, ha a diákok korábban találkoznának vele, vagy ha a későbbiekben Szabó Magda mélyebb, felnőttebb műveit is bevennék a listába. Az Abigél tökéletes választás a 12-14 éves korosztály számára, mert a háborús háttér ellenére a középpontban az iskolai élet, a barátság, az árulás és a felnőtté válás nehézségei állnak. Története izgalmas, nyelvezete letisztult, és a titokzatosság végig fenntartja az érdeklődést.

Ugyanakkor sok tanár javasolja Szabó Magda későbbi, tömörebb regényeit, mint például Az ajtót, a felsőbb évfolyamok számára. Ez a mű a bizalom, az elzárkózás és az emberi kapcsolatok komplexitásának örökérvényű kérdéseit feszegeti, ami kiváló alapanyag a mélyreható irodalmi elemzéshez.

Lázár Ervin: A négyszögletű kerek erdő

Bár ez a mű elsősorban a gyerekirodalom kategóriájába tartozik, a felső tagozatban a szimbolikus olvasat miatt is érdemes lenne újra kötelezővé tenni. Lázár Ervin meséi nem csak kedvesek és humorosak, de mélyen emberiek is. A mű kiválóan alkalmas arra, hogy a diákok megértsék, mi a különbség a szó szerinti és az átvitt értelem között, és hogyan lehet a szövegeket rétegelten olvasni. A tanár szempontjából ez egy nagyszerű kapu a kritikai gondolkodás és az irodalmi elemzés felé.

A négyszögletű kerek erdő a szabadságról, a másság elfogadásáról és a felnőtt világ abszurditásairól szól. Ez a téma sosem avul el.

Kertész Ákos: Makra

A Makra kiválóan alkalmas arra, hogy a diákok a szocializmus korának hangulatát megismerjék anélkül, hogy vastag történelmi tankönyvet kellene lapozniuk. A regény a beilleszkedés nehézségeiről, a szociális különbségekről és a tehetség megtöréséről szól. Tömör, drámai, és a főszereplő sorsa azonnal megragadja az olvasót. A tanárok szerint az ilyen típusú szociografikus regények sokkal hatékonyabban tanítanak történelmi empátiát, mint a száraz történelmi eposzok.

II. Középiskola, első szakasz (14–16 év): Identitás és lázadás

Ez az az időszak, amikor a fiatalok a leginkább keresik önmagukat, lázadnak a szabályok ellen, és próbálják megérteni a világ komplexitását. A kortárs ifjúsági irodalom és a modern klasszikusok itt kapnak főszerepet. A cél, hogy a diákok felismerjék: nincsenek egyedül a szorongásaikkal.

J. D. Salinger: Zabhegyező (The Catcher in the Rye)

A Zabhegyező egy olyan mű, amely nem csak a 20. század irodalmának alapköve, de a lázadó, szorongó kamasz archetípusa is. Holden Caulfield örökérvényű problémái – a felnőtt világ képmutatása, az őszinteség keresése, az elidegenedés – minden generáció számára relevánsak. Ez a könyv kulcsfontosságú lehetne a kötelező olvasmányok listáján, mert közvetlen hangvétele és belső monológjai miatt a diákok azonnal azonosulni tudnak vele. A tanárok szerint Salinger műve kiváló kiindulópont a modern pszichológiai elemzésekhez.

William Golding: A legyek ura (Lord of the Flies)

Ha a klasszikus irodalom célja az emberi természet vizsgálata, akkor Golding regénye tökéletes választás. Ahelyett, hogy a romantikus hősök tetteit vizsgálnák, a diákok a civilizáció széthullását, a hatalomvágy és az erőszak eredetét boncolgathatják. Ez a disztópikus, de mégis realisztikus mű lehetőséget ad arra, hogy a diákok megvitassák az erkölcsi dilemmákat, és megértsék, hogy a társadalmi rend milyen törékeny. Ez a fajta szimbolikus regény sokkal inkább megmozgatja a mai diákokat, mint egy 19. századi történelmi eposz.

Tóth Krisztina: Párhuzamos történetek (válogatás, de nem a teljes regény)

A kortárs magyar irodalom képviselete létfontosságú. Tóth Krisztina novellái, különösen a rövidebb, szociálisan érzékeny írásai, kiválóan alkalmasak arra, hogy bevezessék a diákokat a modern próza nyelvezetébe és tematikájába. A tanárok nem feltétlenül a teljes, monumentális regényt tennék kötelezővé, hanem egy válogatást olyan novellákból, amelyek a mai Magyarország társadalmi rétegeit, a családi titkokat, a magányt és a városi lét paradoxonait mutatják be. Ez a műfaj rövidsége miatt alkalmasabb a feldolgozásra, és sokkal közvetlenebbül reflektál a diákok környezetére.

III. Érettségi előtti szakasz (16–18 év): Filozófia és disztópiák

A felsőbb évfolyamokban a hangsúly a mélyebb filozófiai kérdésekre, az emberi lét alapvető dilemmáira, valamint a politikai és társadalmi rendszerek kritikájára helyeződik át. Itt már nem a kapcsolódás az elsődleges szempont, hanem a kritikai elemzés képességének fejlesztése.

George Orwell: 1984 vagy Állatfarm

Orwell disztópiája ma talán aktuálisabb, mint valaha. A 1984 és az Állatfarm is a hatalom természetét, a manipulációt, a nyelv és a gondolkodás összefüggéseit vizsgálja. Míg az Állatfarm remekül bevezet a politikai szatíra és az allegória világába, a 1984 a modern médiafogyasztás, a megfigyelés és a cenzúra témakörét teszi érthetővé. A tanárok szerint ezek a művek sokkal hatékonyabban tanítanak megrendítő társadalomkritikát, mint sok klasszikus dráma.

Albert Camus: A pestis vagy A közöny

A modern egzisztencializmus bevezetése elengedhetetlen a felnőtté válás küszöbén álló diákok számára. Camus művei, különösen A közöny, tömörek, nyelvezetük letisztult, és a középpontban az emberi lét értelmetlenségének, az abszurdnak a kérdése áll. A tanárok szerint ez a fajta filozófiai irodalom sokkal jobban rezonál a kamaszok világképével, mint a romantikus pátosz. A pestis pedig a közösségi felelősségvállalás, a járványhelyzetek kezelésének örökérvényű szimbólumaként szolgálhat, ami a pandémia után különösen releváns.

A művek rövidsége és drámai feszültsége lehetővé teszi, hogy a diákok a szöveg mélyére ássanak anélkül, hogy elvesznének egy 500 oldalas történelmi tablón. Camus arra tanít, hogy a világot nem csak értelmezni, de elfogadni is meg kell tanulni.

Kertész Imre: Sorstalanság

Bár a holokauszt feldolgozása nehéz téma, Kertész Imre Nobel-díjas regénye a 17-18 éves korosztály számára elengedhetetlen. A mű nemcsak történelmi szempontból fontos, hanem az egyéni sors, a beletörődés és a szabadság kérdéseit is rendkívül érzékenyen boncolgatja. Fontos, hogy ez a mű ne csak a 20. századi magyar irodalom részeként jelenjen meg, hanem mint a trauma feldolgozásának és az emberi méltóság megőrzésének egyetemes példája. A tanárok a mű pedagógiai értékét a felnőtté válás és a felelősségvállalás témáinak mélysége miatt emelik ki.

IV. A kortárs magyar irodalom szerepe: Hidak építése

A tanárok egyik legnagyobb vágya, hogy a diákok ráérezzenek a kortárs magyar irodalom ízére. Ha a diákok csak múzeumi darabokkal találkoznak az iskolában, nehezen fognak eljutni a könyvesboltok polcaihoz. A kortárs magyar irodalom a legjobb eszköz a nyelv frissességének, a mai problémák bemutatásának és a nemzeti identitás modern értelmezésének átadására.

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz

Grecsó regényei, különösen az Mellettem elférsz, vagy a rövidebb, humorosabb írásai, tökéletesek a vidéki és a városi élet összehasonlítására, a családi viszonyok, a generációs különbségek és a gyökerek keresésének témáira. Grecsó nyelvezete gazdag, de könnyen érthető, humora oldja a nehéz témákat, és a diákok számára a magyar nyelv szépségét is megmutatja anélkül, hogy régies szavakkal terhelné őket.

Darvasi László: A könnymutatványosok legendája

A posztmodern irodalom bevezetésére Darvasi művei kiválóan alkalmasak. A Könnymutatványosok egy mesés, mégis komoly hangulatú regény, amely a történelmet, a mítoszt és a valóságot keveri. A diákok megtanulhatják általa, hogy az irodalom nem csak a valóság tükrözése, hanem annak újraértelmezése is lehet. Ez a fajta szövegértési kihívás elengedhetetlen a felsőbb évfolyamokban.

V. Könyvek a tabutémákról: A megértés pedagógiája

A tanárok egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek azokra a művekre, amelyek a társadalmi tabukat, a mentális egészség kihívásait és a másság elfogadását tematizálják. Ezek a könyvek nemcsak irodalmi értéket hordoznak, hanem a személyiségfejlesztés és a prevenció eszközei is lehetnek.

Jay Asher: Tizenhárom okom volt… (Thirteen Reasons Why)

Bár a könyv népszerűsége és a kapcsolódó sorozat megosztó, a tanárok jelentős része úgy véli, hogy a mentális egészség és az öngyilkosság témájának feldolgozása elengedhetetlen. Az olvasmány kiválóan alkalmas arra, hogy biztonságos keretek között beszélgessenek a diákok a bullyingról, a szorongásról és arról, hogy a tetteinknek milyen súlyos következményei lehetnek. A pedagógiai cél nem a mű irodalmi értékének magasztalása, hanem a közösségi párbeszéd elindítása.

Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában (The Curious Incident of the Dog in the Night-Time)

Ez a regény egy Asperger-szindrómás fiú szemszögéből mutatja be a világot. A könyv nagyszerűen tanítja az elfogadást és az empátiát a másság iránt. A narratív technika, a szokatlan nézőpont, valamint a diákok számára is érthető matematikai és logikai feladatok beépítése izgalmassá teszi a szöveget. A tanárok szerint ez a mű segít a diákoknak abban, hogy ne csak a saját, hanem mások világlátását is megértsék.

VI. A dráma megújulása: A színpad és a tanterem

A dráma az irodalomtanítás egyik legnehezebben tanítható része, különösen, ha a tananyag kizárólag a 19. századi verses drámákra fókuszál. A modern drámák sokkal dinamikusabbak és jobban illeszkednek a mai vizuális kultúrához.

Örkény István: Tóték vagy Macskajáték

Örkény zsenialitása abban rejlik, hogy a legmélyebb tragédiát is abszurd humorral képes bemutatni. A Tóték a hatalommal való visszaélés, a beletörődés és a kisember sorsának örökérvényű darabja. Ez a mű rövid, feszes, tele van abszurd elemekkel, amelyek azonnal megragadják a diákokat. Az abszurd dráma feldolgozása kiválóan fejleszti a diákok értelmezőkészségét és a mélyebb jelentés keresésének képességét.

Spiró György: Príma környék

Spiró kortárs drámái, amelyek a mai magyar társadalom problémáit, a korrupciót, a pénz és a hatalom viszonyát vizsgálják, rendkívül aktuálisak. A Príma környék a lakótelepi élet és a társadalmi rétegződés kérdéseit feszegeti. Egy ilyen mű bevonása a tananyagba segíthet a diákoknak abban, hogy az irodalmat ne elvont, hanem valóságos társadalomkritikaként értelmezzék.

VII. A megvalósítás gyakorlati kérdései: Rugalmasság és választás

A tanárok nem csak a konkrét címeket cserélnék le, hanem a rendszer egészét szeretnék rugalmasabbá tenni. A Jókai-féle klasszikusok eltávolítása nem azt jelentené, hogy a diákok soha többé nem találkoznának velük, hanem azt, hogy a kötelező olvasmány helyett bekerülnének az ajánlott irodalom kategóriájába, ahol a tanár dönthet a bemutatás mélységéről és módjáról.

A tematikus olvasás előnyei

A tanárok szerint a jövő útja a tematikus olvasásban rejlik. Ahelyett, hogy egy szerző életművét kronológiailag bejárnánk, érdemesebb egy-egy témát (pl. elidegenedés, diktatúra, szerelem, felnőtté válás) körbejárni különböző korszakok és műfajok alkotásain keresztül. Így a diákok összehasonlíthatnak egy 19. századi romantikus művet egy kortárs novellával, és meglátják az irodalom örökérvényűségét.

Például, ha a téma a „Hatalom és elnyomás”, a diákok olvashatnak részleteket a Bánk bánból, de a kötelező elemzés a 1984 és a Sorstalanság köré épülhet. Ez a módszer biztosítja, hogy a klasszikusok ne merüljenek feledésbe, de a fő hangsúly a modern recepcióra és a diákok számára releváns üzenetekre helyeződjön.

A szülői szerepvállalás

A kötelező olvasmányok megújításában a szülőknek is kulcsszerepük van. Ha egy könyvet a tanár azért választ, mert az aktuális, de a szülői közösség ellenáll, a kezdeményezés elbukik. A tanárok azt kérik, hogy a szülők ne csak azzal foglalkozzanak, hogy a diák elolvassa-e a könyvet, hanem azzal, hogy beszélgessenek róla. A kortárs művek gyakran felkínálnak olyan témákat, amelyekről a szülők és a gyerekek nehezen kezdenek párbeszédet (pl. szexuális identitás, drogok, online zaklatás).

Egy modern, jól megválasztott kötelező olvasmány lehet a híd a generációk között. Ha egy szülő elolvassa fiával vagy lányával a Zabhegyezőt, sokkal könnyebben megérti a kamasz szorongásait és lázadásának okait.

VIII. A digitális irodalom és a vizuális nevelés

A tanárok egy része már nem csak a nyomtatott könyvekben gondolkodik. A digitális irodalom, a blogok, a vizuális novellák és a képregények (graphic novels) bevonása a tananyagba elengedhetetlen a 21. században. Bár Jókai Mór műveit nehéz lenne képregény formájában hitelesen feldolgozni, a modern irodalom kiválóan alkalmas erre.

Képregények a tanteremben: Art Spiegelman: Maus

A Maus nem csupán egy képregény, hanem egy Nobel-díjas alkotás, amely a holokausztot dolgozza fel. A vizuális forma és a metaforikus ábrázolás (macskák, egerek) segít a diákoknak befogadni a nehéz, traumatikus történelmi anyagot. A tanárok szerint az ilyen jellegű művek bevonása nem a színvonal csökkentését jelenti, hanem a médiaértés fejlesztését, és a különböző narratív formák megismertetését.

Interaktív történetek és a rövid próza

A diákok figyelmi kapacitása megváltozott. A tanárok ezért egyre gyakrabban javasolják a rövid, de annál hatásosabb prózai műveket. A rövidpróza, a novellák, a tárcák és a tárcanovellák (mint például Tandori Dezső vagy Garaczi László írásai) tökéletesek arra, hogy a diákok megtanuljanak fókuszálni, és a csekély terjedelmű szövegből is kiolvassák a mélységet. Ez a készség elengedhetetlen a mai, információval túltelített világban.

A tanárok vágya egyértelmű: olyan kötelező olvasmányok kellenek, amelyek nem a poros múzeumot, hanem az élő, lüktető irodalmat képviselik. A cél nem Jókai Mór műveinek elfeledtetése, hanem a diákok olvasásszeretetének felébresztése, mert csak így garantálható, hogy felnőttként maguktól nyúljanak majd a 19. századi klasszikusokhoz is, ha már kialakult bennük az olvasás iránti igény és nyitottság. A modern irodalomtanítás megújítása a kulcs ahhoz, hogy a magyar kultúra ne csak a múltról szóljon, hanem a mában és a jövőben is releváns maradjon.