Farfekvéses baba: mikor és hogyan lehet megfordítani a szülés előtt?

Amikor a várandósság a harmadik trimeszterbe lép, a kismamák figyelme egyre inkább a szülés közeledtére és a baba pozíciójára terelődik. Ideális esetben a magzat a 36. hétre fejjel lefelé, azaz koponyavégű fekvésben helyezkedik el, készen a nagy útra. Azonban minden tizedik terhesség esetében előfordul, hogy a baba fenékkel vagy lábbal lefelé helyezkedik el – ezt nevezzük farfekvésnek, orvosi nevén bris vagy farfekvéses prezentáció.

Ez a helyzet gyakran aggodalommal tölti el a szülőket, hiszen a farfekvéses szülés körül több a bizonytalanság és a potenciális kockázat. A jó hír az, hogy nem kell azonnal lemondani a hüvelyi szülés lehetőségéről, és számos módszer létezik, amelyek segítségével megpróbálhatjuk rávenni a babát a fordulásra, még a szülés megindulása előtt. De mikor van a legjobb idő a beavatkozásra, és mely technikák a leginkább hatékonyak?

Miért fordul farfekvésbe a baba? A lehetséges okok feltárása

A terhesség korai szakaszában teljesen normális, ha a magzat pozíciója gyakran változik, hiszen még bőven van helye a méhen belül a forgolódásra. A 32. hét után azonban a méh egyre jobban kitöltődik, és a baba általában felveszi a végleges pozícióját. Ha ez nem történik meg, annak többféle oka is lehet, bár sok esetben a farfekvés oka ismeretlen marad.

Az egyik leggyakoribb tényező a méh alakja és állapota. Ha a méh rendellenes alakú (például kétöblű méh), vagy ha a kismamának miómái vannak, ezek fizikailag akadályozhatják a baba fordulatát. Hasonlóképpen, ha a méh izomzata túl feszes vagy aszimmetrikusan húzódik össze, szintén nehezítheti a magzat számára a koponyavégű fekvés felvételét.

A méhben lévő folyadék mennyisége is kulcsszerepet játszik. A polyhydramnion (túl sok magzatvíz) lehetővé teszi a babának, hogy túl sokáig maradjon mozgékony, míg az oligohydramnion (kevés magzatvíz) szűk teret eredményez, ami megakadályozhatja a fordulatot. Ezenkívül a méhlepény elhelyezkedése (ha a méhszáj közelében van, azaz placenta previa) szintén befolyásolhatja a baba fejének beilleszkedését a medencébe.

A farfekvés nem a kismama hibája. Sok esetben a baba egyszerűen a számára legkényelmesebb pozíciót választja, amely a méh adottságaihoz alkalmazkodik.

Többszörös terhesség (ikerterhesség) esetén a farfekvés sokkal gyakoribb, mivel a babáknak kevesebb hely áll rendelkezésre. Emellett a koraszülés is növeli a farfekvés esélyét, hiszen a babának még nem volt ideje stabilizálódnia a megfelelő pozícióban.

A farfekvés típusai: Nem minden farfekvés egyforma

Fontos megérteni, hogy a farfekvés nem egyetlen kategória. A szülészeti gyakorlatban három fő típust különböztetünk meg, amelyek eltérő kockázatot és eltérő szülési tervet jelentenek:

1. Teljes farfekvés (far-láb fekvés, complete breech): A baba fenékkel lefelé helyezkedik el, a lábai pedig behajlítva vannak, a térdek a has felé húzódnak. Ez a pozíció viszonylag ritka.
2. Tiszta farfekvés (gátfekvés, frank breech): Ez a leggyakoribb farfekvés típus. A baba fenékkel lefelé néz, a lábai pedig teljesen kinyújtva, a feje felé mutatnak. A fenék érintkezik a méhszájjal.
3. Lábfej fekvés (footling breech): A legkevésbé ideális hüvelyi szülés szempontjából. A baba egyik vagy mindkét lába a fenék alatt helyezkedik el, és a lábak vannak a legmélyebben a medencében.

A szülészorvos a 34-36. hét körül ultrahanggal és fizikális vizsgálattal (Leopold-féle műfogásokkal) pontosan meg tudja határozni a baba fekvését és a farfekvés típusát. Ez az információ elengedhetetlen a szülési terv kidolgozásához, és ahhoz, hogy eldönthessük, mely fordítási technikákat alkalmazzuk.

A kritikus időablak: Mikor érdemes kezdeni a fordítást?

Sok kismama aggódik, hogy ha a 30. héten farfekvésben van a baba, már késő. Ez nem igaz. A legtöbb baba spontán megfordul a 32. és 36. terhességi hét között. A beavatkozásokat általában akkor érdemes elkezdeni, ha a baba a 34. hét után is makacsul fenékkel lefelé marad.

Miért pont ez az időszak a kulcsfontosságú? A 34. hétig még van elég helye a babának a spontán mozgásra. A 36. hét után viszont a baba mérete és a magzatvíz mennyisége miatt a fordítás esélye – mind természetes, mind orvosi módszerekkel – jelentősen csökken. A legtöbb orvos a 36. és 37. hét közé időzíti a komolyabb beavatkozásokat, mint például a külső magzatfordítást (ECV).

Természetes módszerek: Pozíciós technikák otthon

Mielőtt az orvosi beavatkozások kerülnek szóba, számos természetes, otthon végezhető technika létezik, amelyek segíthetnek a babának a fordulásban. Ezek a módszerek a gravitációt, a relaxációt és a kismama testének aszimmetriáját használják ki, hogy a baba fejét a medence felé tereljék.

1. A farfekvéses híd (Breech tilt / Hip elevation)

Ez az egyik leggyakrabban javasolt otthoni gyakorlat. A lényege, hogy a kismama a hátán fekszik a padlón, térdeit behajlítja, majd a csípőjét megemeli, vagy párnákkal megtámasztja, úgy, hogy a csípője 30-45 fokkal magasabban legyen, mint a válla. Ezt naponta háromszor 10-15 percig érdemes végezni, amikor a baba aktív. A cél, hogy a gravitáció elmozdítsa a baba fenekét a medencéből, és helyet adjon a fejének a leforduláshoz.

Fontos, hogy ezt a gyakorlatot éhgyomorra vagy legalább egy órával étkezés után végezzük. A relaxáció kulcsfontosságú: a kismamának mélyen, nyugodtan kell lélegeznie, és kerülnie kell a hasizom megfeszítését.

2. A jégcsomag és a fény trükkje

A babák reagálnak a külső ingerekre, beleértve a hőmérsékletet és a fényt is. A farfekvéses baba gyakran a legkényelmesebb, legmelegebb helyen, a méh felső részén pihen. Ha egy fagyasztott zöldségcsomagot vagy egy hideg borogatást helyezünk a has felső részére (ahol a baba feje van), a baba hajlamos lehet elmozdulni a kellemetlen hidegtől, lefelé, a melegebb, alsó régiók felé.

Ezzel párhuzamosan használhatunk fényt is. Ha egy zseblámpát tartunk a szeméremcsont környékére, a baba ösztönösen követheti a fényt, és megpróbálhatja a fejét a fényforrás felé fordítani. Ezek a módszerek nem invazívak, és érdemes őket kombinálni a pozíciós gyakorlatokkal.

3. Medence billentő gyakorlatok és a „macska-tehén” póz

A medence billentő gyakorlatok, amelyeket a kismamajóga is gyakran alkalmaz, segítenek ellazítani a medencefenék izmait és a méhet tartó szalagokat (különösen a kerek szalagot). A Cat-Cow (macska-tehén) póz rendszeres gyakorlása (négykézláb helyzetben a hát homorítása és domborítása) hozzájárul a méh optimális, szimmetrikus állapotának eléréséhez, ami megkönnyíti a baba számára a fordulást.

A Spinning Babies módszer is nagyrészt ezekre a szalag- és izomlazító technikákra épül, hangsúlyozva a medencei tér és az egyensúly fontosságát. A rendszeres, napi gyakorlás kulcsfontosságú a sikerhez.

Komplementer terápiák: Moxa, akupunktúra és kiropraktika

A természetes módszerek körébe tartoznak azok a komplementer terápiák is, amelyek hatékonyságát bár a nyugati orvoslás fenntartásokkal kezeli, évezredes tapasztalatok támasztják alá. Ezeket a 34-35. héten érdemes elkezdeni.

Moxa terápia: Hővel a farfekvés ellen

A moxa terápia a hagyományos kínai orvoslás egyik ősi módszere. Lényege, hogy egy szárított ürömfűből (moxa) készült rudat meggyújtanak, és annak hőjét a kismama lábán lévő bizonyos akupunktúrás pontokhoz (általában a húgyhólyag 67, vagyis BL67 pontjához) közel tartják.

A hő stimulálja az akupunktúrás pontot, ami feltételezések szerint növeli a magzat mozgását és serkenti a méh aktivitását, anélkül, hogy fájdalmas összehúzódásokat okozna. A moxa terápia sikerességi rátája egyes tanulmányok szerint 60-70% között mozog, ha a 34. és 36. hét között kezdik el.

Akupunktúra és akupresszúra

Az akupunktúra hasonló elven működik, mint a moxa, de tűkkel stimulálja a meridián pontokat. Egy képzett terapeuta segíthet a méh és a medence ellazításában, valamint serkentheti a magzat mozgását. Az akupresszúra a kismama által otthon is végezhető nyomáspont-stimuláció, ami kiegészítheti az akupunktúrás kezeléseket.

Chiropraktikai kezelés (Webster technika)

A Webster technika egy speciális kiropraktikai beállítás, amelyet kifejezetten farfekvéses terhes nők számára fejlesztettek ki. A kiropraktor célja, hogy korrigálja a keresztcsont (sacrum) és a medence elmozdulásait, amelyek feszültséget okozhatnak a méhet tartó szalagokban (különösen a kerek szalagban). Ha a medence és a szalagok egyensúlyban vannak, a méh optimális teret biztosít a babának a forduláshoz.

A külső magzatfordítás (ECV): Az orvosi megoldás

Ha a természetes módszerek nem hoznak eredményt a 36. hétig, a szülészorvos javasolhatja a külső magzatfordítást (External Cephalic Version, ECV). Ez egy olyan orvosi eljárás, amelynek során az orvos kívülről, a hasfalon keresztül próbálja meg finoman átfordítani a babát koponyavégű fekvésbe. Ez a leginkább hatékony, nem sebészi beavatkozás.

Mikor és hol történik az ECV?

Az ECV-t általában a 36. és 37. terhességi hét között végzik. Ennek az az oka, hogy ha az eljárás valamilyen ritka szövődményt okoz (pl. korai burokrepedés, méhlepény leválás), a baba már közel van a terminushoz, és biztonságosan megszülethet. A beavatkozás mindig kórházi környezetben, szülészeti osztályon történik, ahol azonnali császármetszésre van lehetőség, ha szükséges.

A beavatkozás előtt ultrahanggal ellenőrzik a baba pozícióját, a magzatvíz mennyiségét és a placenta elhelyezkedését. A kismama CTG (cardiotocographia) monitorra kerül, hogy folyamatosan ellenőrizzék a magzat szívhangját.

Az ECV lépései és a fájdalomcsillapítás

Az eljárás során a kismama a hátán fekszik. Az orvos általában egy méhizom-lazító gyógyszert (tokolitikumot) ad be (például Terbutalint), ami segít ellazítani a méh falát, növelve ezzel a fordítás sikerességének esélyét és csökkentve a kényelmetlenséget.

Az orvos mindkét kezét a kismama hasára helyezi, az egyikkel a baba fenekét, a másikkal a fejét fogja meg. Finom, határozott nyomással és görgető mozdulatokkal próbálja először a baba fenekét felemelni a medencéből, majd a babát előre vagy hátra hajlítva, lassan átfordítani. A teljes folyamat általában csak néhány percig tart.

A külső magzatfordítás nem feltétlenül fájdalmas, de gyakran kellemetlen, feszítő érzéssel jár. A méhizom-lazító gyógyszerek jelentősen csökkentik a fájdalom intenzitását.

Sikerességi arány és kockázatok

Az ECV sikerességi aránya tapasztalt orvosok kezében általában 50-60%. A siker esélyét növeli, ha a kismama többedszer szül, ha van elegendő magzatvíz, és ha a méh izomzata nem túl feszes.

Bár az ECV általában biztonságos, mint minden orvosi beavatkozás, hordoz magában bizonyos kockázatokat. Ezek ritkák, de komolyak lehetnek:

• Fájdalmas méhösszehúzódások, amelyek korai szülést indíthatnak el.
• A magzat szívfrekvenciájának átmeneti csökkenése (bradycardia), ami oxigénhiányt jelezhet.
• A magzatvíz elfolyása (burokrepedés).
• Méhlepény leválás (nagyon ritka, de életveszélyes).

Ha a magzat szívhangja romlik, vagy szövődmény lép fel, az eljárást azonnal leállítják, és szükség esetén azonnali császármetszést végeznek. Ezért is létfontosságú, hogy az ECV-t csak teljes kórházi felszereltség mellett végezzék.

Ki vehet részt külső magzatfordításban? Kontraindikációk

Bár az ECV sok esetben sikeresen elkerülheti a császármetszést, nem minden farfekvéses terhes nő jogosult erre az eljárásra. Számos olyan állapot létezik, amikor a beavatkozás indokolatlanul magas kockázatot jelentene a babára vagy az anyára nézve.

Főbb kontraindikációk (amikor tilos az ECV):

1. Placenta previa: Ha a méhlepény teljesen vagy részlegesen fedi a méhszájat.
2. Rendellenes CTG: Ha a magzat szívhangja már a beavatkozás előtt is kóros eltéréseket mutat, ami magzati distresszre utal.
3. Oligohydramnion (kevés magzatvíz): Ha kevés a magzatvíz, a baba nehezen mozgatható, és nagy a kockázata a köldökzsinór kompressziójának.
4. Többszörös terhesség (általában): Különösen, ha mindkét baba farfekvésben van, vagy ha az egyik baba már megszületett.
5. Előző császármetszés (relatív): Bár nem abszolút ellenjavallat, növeli a méhrepedés kockázatát, ezért óvatos mérlegelést igényel.
6. Korai burokrepedés.

Minden esetben a szülészorvos gondosan mérlegeli a potenciális előnyöket és kockázatokat, és csak akkor javasolja az ECV-t, ha a feltételek optimálisak.

Pszichés felkészülés és a baba „megkérése”

A várandósság utolsó heteiben a farfekvés ténye komoly stresszt jelenthet. A kismamák gyakran érzik magukat felelősnek, vagy aggódnak a tervezett szülésmenet megváltozása miatt. A pszichés állapot és a stressz szintje azonban közvetlenül befolyásolhatja a méh izomzatának feszességét, ami nehezítheti a baba fordulását.

A relaxáció, a meditáció és a vizualizáció rendkívül hasznos eszközök lehetnek. A farfekvéses babák gyakran érzékenyebbek a stresszre, és a méhben lévő feszültség miatt nem érzik kényelmesnek a fordulást. A mély relaxáció (például hipnózis vagy autogén tréning) segíthet a méh ellazításában, ami teret ad a babának.

Sok szülésznő és dúla javasolja a babával való kommunikációt. Ez nem ezoterikus hókuszpókusz, hanem egy tudatos kapcsolódás, amelynek során a szülő megkéri a babát, hogy forduljon meg. Ez a technika segít a kismamának a stressz oldásában, és abban, hogy elfogadja a helyzetet, függetlenül attól, hogy a baba mit dönt. A baba megkérése során érdemes elmondani neki, hogy a szülők biztonságosabbnak érzik a fejjel lefelé pozíciót a szüléshez, és garantálják neki a szeretetet és biztonságot, akármilyen pozícióban is marad.

A víz ereje

A vízben végzett gyakorlatok is segíthetnek. A vízben a test súlytalanná válik, ami csökkenti a medencefenékre és a szalagokra nehezedő nyomást. Ha a kismama egy medencében vagy kádban lebeg, és finom, görgető mozdulatokat végez, az segíthet a babának a méhben történő áthelyezkedésben. A víz hőmérséklete legyen kellemesen meleg, de ne túl forró.

Ha a baba nem fordul meg: A farfekvéses szülés lehetőségei

Ha a 37. hét után sem a természetes módszerek, sem az ECV nem járt sikerrel, a kismamának és az orvosi csapatnak el kell döntenie, mi a legbiztonságosabb út a szülésre. Bár a farfekvéses babák túlnyomó többsége császármetszéssel születik, bizonyos feltételek mellett a hüvelyi szülés is lehetséges.

Tervezett császármetszés farfekvés esetén

A modern szülészeti gyakorlatban a legtöbb farfekvéses esetben a tervezett császármetszés (elektív szekció) a preferált megoldás. Ennek oka, hogy a nagyszabású kutatások (például a Term Breech Trial) kimutatták, hogy a császármetszés csökkenti a farfekvéses babák perinatális morbiditását és mortalitását a terminusban lévő terhességek esetén.

A császármetszés időpontját általában a 38. és 39. hét közé teszik, hogy elkerüljék a szülés spontán megindulását, de biztosítsák a baba tüdőérését.

A hüvelyi szülés feltételei farfekvés esetén

A hüvelyi farfekvéses szülés lehetséges, de szigorú kritériumokhoz kötött, és csak megfelelően képzett orvosi csapat jelenlétében, nagy szülészeti központokban ajánlott. A kritériumok:

• Tiszta farfekvés: A legbiztonságosabb típus a hüvelyi szüléshez. Lábfej fekvésnél a kockázat túl magas.
• Normál medence méretek: A kismama medencéje legyen megfelelő méretű, amit röntgen-pelvimetriával vagy CT-vel ellenőriznek.
• Megfelelő magzati súly: A baba ne legyen túl kicsi (pl. 2500 g alatt) vagy túl nagy (pl. 3800 g felett).
• Nincs egyéb szülészeti kockázat: Például preeclampsia, vagy korábbi méhműtét.
• Tapasztalt orvos és szülésznő: A farfekvéses szülés speciális tudást és gyors döntéshozatalt igényel.

Ha a kismama a hüvelyi szülést választja, elengedhetetlen a folyamatos monitorozás. A legfőbb aggodalom a farfekvéses szülés során a fej elakadása. Mivel a far a legkisebb része a bemutatkozó testrész, a fej hirtelen beilleszkedése és megszületése okozhat komplikációkat, ezért a szülésznőnek és az orvosnak speciális fogásokat kell alkalmaznia (például Mauriceau-Smellie-Veit fogás).

Mítoszok és tévhitek a farfekvés körül

A farfekvéses babákról sok tévhit kering, amelyek feleslegesen növelik a kismamák szorongását. Tisztázzuk a leggyakoribbakat:

Tévhit 1: A farfekvéses baba intelligenciája alacsonyabb

Valóság: Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a farfekvés bármilyen módon befolyásolná a baba későbbi intelligenciáját vagy fejlődését. A farfekvés egyszerűen mechanikai pozíció, nem fejlődési rendellenesség.

Tévhit 2: A farfekvés mindig császármetszést jelent

Valóság: Bár a legtöbb farfekvéses baba császárral születik, ha a kritériumok adottak, és az orvosi team felkészült, a hüvelyi szülés is lehetséges. A döntés a szülők és az orvos közös felelőssége, a kockázatok alapos mérlegelése után.

Tévhit 3: A baba megfordul, ha sokat mászok négykézláb

Valóság: A négykézláb pózok (macska-tehén) és más medence billentő gyakorlatok segítenek optimalizálni a méh formáját és lazítani a szalagokat, növelve ezzel a fordulás esélyét. De önmagukban nem garantálják a fordulatot. A gravitáció és a méh optimális állapota együtt szükséges a sikerhez.

Különleges esetek: Mi van, ha a baba visszafordul?

Mi történik akkor, ha a baba az ECV után, vagy akár a spontán fordulatot követően, a 37. hét után újra farfekvésbe fordul? Ez ritka, de lehetséges, különösen, ha a kismamának bő a magzatvize, és a medencéje nagyon tág. Ezt nevezzük instabil fekvésnek.

Ha a baba a 38. hét után ismét farfekvésbe kerül, a szülészorvos újra mérlegelheti az ECV lehetőségét (bár ennek sikeressége már kisebb), vagy a tervezett császármetszés mellett dönt. Fontos, hogy a szülés megindulása előtt tisztában legyünk a baba pozíciójával. Ha a farfekvéses baba szülés közben kerül a medencébe, a helyzet sürgősségi császármetszést igényelhet.

A farfekvéses babák esetében a szülési terv rugalmassága és a folyamatos, gondos orvosi felügyelet a legfontosabb. A cél mindig a baba és az anya maximális biztonsága, függetlenül attól, hogy végül hogyan érkezik meg a kicsi.

A szülésznő és a dúla szerepe a farfekvés kezelésében

A farfekvés kezelésében nem csak az orvosi team, hanem a szülésznő és a dúla is kulcsszerepet játszhat. Ők azok, akik a legtöbb időt töltik a kismamával, és segítenek a természetes technikák alkalmazásában, valamint az érzelmi támogatásban.

A szülésznők gyakran képzettek a moxa terápia és az akupresszúra alkalmazásában. Segítenek a kismamának a megfelelő pozíciók felvételében, és emlékeztetik a rendszeres gyakorlásra. A dúla jelenléte pedig segít a relaxációban, csökkenti a szorongást, és biztosítja, hogy a kismama tájékozott döntéseket hozzon a szülési tervvel kapcsolatban.

A farfekvéses helyzet nem feltétlenül jelenti a kontroll elvesztését. A tudatosság, a proaktív felkészülés, és a megfelelő szakemberekkel való együttműködés révén a kismama megtalálhatja a számára legmegfelelőbb utat, legyen az természetes fordítás, orvosi beavatkozás, vagy tervezett császármetszés.

A köldökzsinór helyzete és a farfekvés

Egy nagyon ritka, de súlyos szövődmény, amely a farfekvéshez kapcsolódhat, a köldökzsinór előreesése (prolapsus funiculi). Ez akkor fordul elő, ha a magzatvíz elfolyik, és a köldökzsinór a baba elé, a méhszájba csúszik. Ha ez farfekvéses babánál történik, a zsinór könnyebben összenyomódik, amikor a baba leereszkedik a medencébe, ami azonnali oxigénhiányt okozhat. Emiatt, ha farfekvéses terhességnél megindul a szülés, vagy elfolyik a magzatvíz, azonnal kórházba kell menni.

A köldökzsinór elhelyezkedése is befolyásolhatja a fordítási kísérleteket. Ha az ultrahang azt mutatja, hogy a köldökzsinór rövid, vagy a baba nyaka köré tekeredett (bár ez utóbbi nem mindig látható), az orvos nagy óvatossággal jár el az ECV során, vagy teljesen elveti azt, mert a fordítás veszélyeztetheti a magzat vérellátását.

A farfekvéses baba megfordítása egy gondosan megtervezett folyamat, amely a kismama elkötelezettségét és az orvosi csapat szakértelmét igényli. A legfontosabb, hogy a terhesség utolsó heteiben a folyamatos kommunikáció és a bizalom vezesse a szülőket, biztosítva ezzel a legbiztonságosabb és leginkább szeretetteljes érkezést a babának.

A farfekvés és a csípő dysplasia kapcsolata

Érdemes szót ejteni arról is, hogy a farfekvéses babáknál nagyobb a kockázata a fejlődési csípőízületi diszplázia (DDH) kialakulásának. Ez különösen igaz a tiszta farfekvés (frank breech) esetén, ahol a baba lábai hosszú ideig nyújtva, mereven a teste mellett helyezkedtek el a méhen belül.

Emiatt minden farfekvéses babánál – függetlenül attól, hogy természetes úton vagy császármetszéssel született – javasolt a születés utáni ultrahangos csípőszűrés, általában 6 hetes kor körül. Ez a szűrés segít korán felismerni a problémát, és időben megkezdhető a kezelés (például Pavlik-kengyel használatával), ami biztosítja a csípőízület megfelelő fejlődését.

A farfekvés tehát egy komplex szülészeti kihívás, amely számos fizikai és érzelmi tényezőt érint. A legfontosabb, hogy a kismama érezze, hogy aktív résztvevője ennek a folyamatnak, és minden rendelkezésre álló információ birtokában hozza meg a döntéseket a baba megfordításáról és a szülés módjáról.

Összefoglalás a farfekvés kezelésének idővonaláról

A sikeres fordítás érdekében célszerű egy idővonalat követni, amely optimalizálja a beavatkozások sorrendjét a várandósság utolsó heteiben:

1. 32-34. hét: Spontán fordulás lehetősége. Kezdjük a kíméletes pozíciós gyakorlatokat (pl. Cat-Cow).
2. 34-36. hét: Ha farfekvés fennáll, intenzívebb természetes módszerek bevezetése. Moxa terápia, akupunktúra, Webster technika. Rendszeres, napi gyakorlás.
3. 36-37. hét: Konzultáció a szülészorvossal az ECV lehetőségéről. Ha a természetes módszerek sikertelenek, az ECV időpontjának kitűzése kórházi környezetben.
4. 37. hét után: Ha az ECV sikertelen, vagy nem végezhető el, a szülési terv véglegesítése. Döntés a tervezett császármetszés vagy a szigorú kritériumoknak megfelelő hüvelyi farfekvéses szülés között.

A farfekvéses baba gondozása a várandósság során a türelemről, a tájékozottságról és a professzionális támogatásról szól. Ne feledjük, a legfontosabb, hogy a baba biztonságban és egészségesen érkezzen meg, akármilyen pozícióban is legyen éppen a méhen belül.