Elárasztanak a játékok? Jelek, hogy a gyerekednek túl sok mindene van

A modern szülői lét egyik legnagyobb paradoxona, hogy miközben a legjobb szándékkal igyekszünk gyermekeinknek mindent megadni, könnyen eljuthatunk arra a pontra, ahol a bőség már nem áldás, hanem teher. A karácsonyok, születésnapok, vagy épp a hétköznapi bevásárlások során felhalmozott játékok halmaza lassan, de biztosan elárasztja a gyerekszobát, majd az egész lakást. Ez a jelenség túlmutat a puszta rendetlenségen; komoly hatással van gyermekünk viselkedésére, fejlődésére és a családi harmóniára is. Felmerül a kérdés: honnan tudhatjuk, hogy átléptük azt a láthatatlan határt, ahol a játékok száma már nem segíti, hanem gátolja a kicsi fejlődését?

A szülői szív gyakran bűntudattal teli, és sokszor a tárgyak vásárlásával próbáljuk kompenzálni az időhiányt, vagy egyszerűen csak örömet szerezni. Azonban a tudatos szülő felismeri, hogy a boldogság és a kreativitás nem a tárgyak mennyiségével arányos. Éppen ellenkezőleg: a túl sok játék gyakran a figyelem elaprózódásához, a döntési bénultsághoz és a valódi, mély játékélmény hiányához vezet.

A játékbőség modern dilemmája és a „többet, jobbat” csapdája

A fogyasztói társadalom kultúrájában élünk, ahol a marketing folyamatosan azt sugallja, hogy a legújabb, legcsillogóbb termék elengedhetetlen a gyermek optimális fejlődéséhez. Ez a nyomás nem csak a reklámokból érkezik, hanem a rokonoktól, barátoktól, sőt, néha a szülői közösségekből is. Ha a gyermekünknek nincs meg az a bizonyos, aktuálisan trendi játék, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy valamit elmulasztunk a nevelésben.

Ez a „többet, jobbat” elv azonban komoly csapda. Minél több specifikus, egyfunkciós játékot birtokol egy gyermek, annál kevesebb teret enged a fantáziájának. A gyermek agya arra van beállítva, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel a lehető legtöbb funkciót hozza létre. Ha egy játék már eleve behatárolja a felhasználási módot (például egy gombnyomásra éneklő, mozgó figura), akkor a gyermeknek kevesebbet kell gondolkodnia, kevesebbet kell teremtenie.

A kutatások egyértelműen mutatják, hogy azok a gyerekek, akik kevesebb, de sokoldalúbb játékkal rendelkeznek, hosszabb ideig képesek fókuszálni, és sokkal kifinomultabb, összetettebb szerepjátékokat alakítanak ki. A játékok szelektálása tehát nem megszorítás, hanem a kreativitás felszabadításának eszköze.

Miért árasztjuk el a gyereket tárgyakkal? A szülői motivációk vizsgálata

Egyetlen szülő sem szándékosan okoz káoszt vagy figyelmi zavart a gyermekének. A túlzott játékvásárlás mögött gyakran mélyebb, pszichológiai okok húzódnak meg, amelyek megértése elengedhetetlen a változáshoz. Az egyik leggyakoribb ok a kompenzációs vásárlás.

A mai rohanó világban a szülők gyakran érzik magukat bűnösnek, amiért kevés minőségi időt töltenek a gyerekkel. Ezt a hiányt próbáljuk bepótolni anyagi javakkal, abban a hitben, hogy egy új, drága játék valahogy pótolni tudja a közös mesélést vagy a játszótéri délutánt. A gyermek azonban nem a tárgyakat, hanem a szülői figyelmet igényli.

Egy másik erős motiváció a generációs emlékezet. Sok szülő, aki maga is hiányt szenvedett gyermekkorában, hajlamos túlzottan megvenni mindent, amit csak megtehet, hogy a saját gyermeke „ne szenvedjen hiányt”. Ez a jó szándékú túlzás azonban éppen azt a képességet veheti el a gyermektől, hogy értékelje a rendelkezésére álló dolgokat, és megtanulja a vágyak és a valóság közötti különbséget.

Végül, ne feledkezzünk meg a társadalmi nyomásról és a versenyről. Néha a szülők tudat alatt versenyeznek egymással a legmenőbb, legfejlettebb játékok beszerzésében, mintha ez a gyermek intelligenciájának vagy a szülői teljesítménynek a mércéje lenne. Ez a fajta gondolkodásmód teljesen figyelmen kívül hagyja a gyermek egyéni szükségleteit és a játék valódi, fejlődéslélektani szerepét.

A jelek, hogy a gyerekedet elborítják a játékok: Viselkedésbeli tünetek

A gyerekszoba fizikai állapota csak a jéghegy csúcsa. A valódi jelek a gyermek viselkedésében mutatkoznak meg. Ha az alábbi tüneteket tapasztalod, érdemes elgondolkodni a játékok mennyiségének csökkentésén.

A rövid ideig tartó figyelem és a folyamatos váltás

Amikor egy gyermeknek túl sok játék áll rendelkezésére, képtelen elmélyülni egyetlen tevékenységben sem. Folyamatosan ugrál egyik dologról a másikra, öt percig babázik, aztán áttér a vonatokra, majd a rajzolásra, de egyiket sem fejezi be. Ez a viselkedés a figyelem elaprózódására utal. A gyermek agya túlterhelt a vizuális és taktilis ingerekkel, és nem tudja kiválasztani, mire fókuszáljon.

A mély, koncentrált játék (flow-élmény) elengedhetetlen a kognitív fejlődéshez és a problémamegoldó képesség kialakulásához. Ha a gyermek nem tudja fenntartani a figyelmét, az azt jelzi, hogy a környezete túl gazdag, túl zajos – még akkor is, ha a zajt a tárgyak mennyisége adja.

Rendetlenség, káosz és a szülői segítség állandó kérése

A fizikai rendetlenség a legnyilvánvalóbb tünet. Ha a játékok mennyisége meghaladja a tárolókapacitást, a rendrakás lehetetlenné válik. Egy túl sok tárgyat tartalmazó szoba vizuálisan is kimerítő. A gyermek, különösen a kisebbek, nem tudnak mit kezdeni a káosszal, és gyakran feladják a rendrakási kísérleteket, még mielőtt elkezdenék.

Egy másik jel, ha a gyermek állandóan a szülőtől várja a megoldást, például azt kéri, hogy „keresd meg a piros legót”, holott az a szoba bármely pontján lehet. A rendetlenség megakadályozza a gyermek önálló problémamegoldását és az önellátás alapjainak elsajátítását.

Döntési bénultság és frusztráció

A választás szabadsága jó dolog, de a túl sok választás bénító lehet. Ha a gyermek a játékos dobozok, polcok és zsákok előtt állva azt mondja: „Nincs mivel játszanom”, az tipikus jele a döntési bénultságnak. A rendelkezésre álló lehetőségek túlterhelik az agyat, és a gyermek inkább visszavonul, minthogy kiválasszon valamit. Ez a jelenség felnőtteknél is megfigyelhető, például a szupermarketekben, de a fejlődésben lévő gyermekekre még erősebben hat.

A frusztráció nem csak a választás hiányából, hanem a játék befejezésének nehézségéből is fakad. Ha a gyermek elkezd egy építkezést, de azonnal meglát egy másik csábító játékot, a befejezetlen feladatok halmozódnak, ami hosszú távon csökkenti a kitartást és a sikerélményt.

A játékok valós értékének hiánya és a tárgyak tiszteletének elvesztése

Ha egy tárgy könnyen pótolható, elveszti az értékét. Ha a gyermek tudja, hogy ha eltörik, elveszít, vagy elhanyagol egy játékot, azonnal kap helyette másikat, nem tanulja meg a gondoskodást és az értékelést. A tárgyak tiszteletének hiánya abban nyilvánul meg, hogy a játékokkal durván bánik, eldobálja őket, vagy nem teszi vissza a helyére.

Ez nem feltétlenül rosszindulat, hanem a bőség természetes következménye. Amikor a gyermeknek csak néhány, gondosan kiválasztott játéka van, sokkal nagyobb becsben tartja azokat, és megtanulja, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel a lehető legjobban bánjon.

Gyakori unatkozás, annak ellenére, hogy tele van a szoba

Az egyik legmegdöbbentőbb jel, amikor a gyermek egy telezsúfolt szobában ülve panaszkodik, hogy unatkozik. Ez az „unalom” valójában a kreatív fókusz hiányát jelzi. A játékok, amelyek mindent megcsinálnak a gyermek helyett, nem hagynak teret az unalomnak, amely pedig a kreativitás motorja.

Az igazi, produktív unalom az, amikor az agy elkezdi keresni a megoldásokat, és a rendelkezésre álló tárgyakat új funkciókkal ruházza fel (például egy takaróból várat épít, vagy egy fakanálból varázspálcát csinál). A túl sok előregyártott játék gátolja ezt a folyamatot.

A kreatív játék hiánya és a kész forgatókönyvek követése

A mai játékok gyakran szigorú forgatókönyveket kínálnak. Ahelyett, hogy a gyermek szabadon alakítaná a történetet, a játék maga diktálja a cselekményt. Ha a gyermeked ritkán épít, rajzol, vagy talál ki saját történeteket, hanem inkább csak passzívan fogyasztja a játékok funkcióit, ez azt jelenti, hogy a környezetében lévő tárgyak túl specifikusak.

A nyitott végű játékok (építőkockák, gyurma, egyszerű bábok) fejlesztik a narratív képességet és a problémamegoldást. Ha ezek elvesznek a sok, hangos, villogó játék között, a gyermek fejlődése lassulhat a fantázia területén.

Túlzott ragaszkodás a tárgyakhoz és a birtoklás érzése

Bár paradoxnak tűnik, a túl sok játék birtoklása néha ahhoz vezet, hogy a gyermek túlzottan ragaszkodni kezd minden egyes darabhoz, még azokhoz is, amelyekkel soha nem játszik. Ez a hoarding (felhalmozási) ösztön gyakran a kontroll hiányából fakad. Ha a gyermek érzi, hogy a szoba és a tárgyak felett elvesztette a kontrollt, minden egyes darabot meg akar tartani, mert fél, hogy ha elenged egyet, a káosz még nagyobb lesz.

Amikor a szülők megpróbálják szelektálni a játékokat, a gyermek hevesen ellenállhat. Ez a reakció nem feltétlenül a játék iránti szeretetet jelzi, hanem a bizonytalanságot és a birtoklási kényszert, amit a túlzott mennyiség váltott ki.

A kreativitás csendes halála: Amikor a bőség gátat szab a fantáziának

A gyermekek egyik legfontosabb feladata a játék során, hogy megtanulják a világot és annak törvényeit. A játék a gyakorlás, az utánzás és a kísérletezés terepe. Ehhez azonban szükség van egy olyan környezetre, amely nem korlátozza a gondolkodást.

Gondoljunk csak a klasszikus játékokra, mint a fakockák. Egy fakocka lehet ház, autó, telefon, étel, vagy bármi más, amit a gyermek képzelete megenged. Ez a fajta nyitott végű játék (open-ended play) fejleszti az absztrakt gondolkodást és a szimbolikus játékot. Ezzel szemben, ha a gyermek egy olyan játékkal játszik, amelynek csak egyetlen funkciója van, a képzeletnek nincs hova tágulnia.

A bőség a kreativitás csendes halálát okozza, mert megöli az improvizáció szükségességét. Ha valami hiányzik a játékhoz, a gyermeknek ki kell találnia, mivel pótolja. Ha túl sok minden van kéznél, nincs szükség a pótlásra, és így a problémamegoldó képesség sem fejlődik.

A szakemberek szerint a minőség mindig felülírja a mennyiséget. Érdemes befektetni néhány kiváló minőségű, tartós és sokoldalú játékba – mint a minőségi építőjátékok, festékek, vagy a természetes anyagok –, amelyek hosszú távon ösztönzik a gyermeket a gondolkodásra és az alkotásra.

A tudomány álláspontja: Mennyire befolyásolja a tárgyak száma a fejlődést?

A pszichológiai kutatások alátámasztják a minimalista megközelítés előnyeit. Egy 2017-es, a Toledo Egyetemen végzett tanulmány kimutatta, hogy azok a kisgyermekek, akiknek kevesebb játék állt rendelkezésükre, sokkal hosszabb ideig és sokkal mélyebben tudtak játszani. Pontosan tudták, mit akarnak csinálni, és sokkal kreatívabb módon használták a tárgyakat.

Ez a jelenség a kognitív terhelés elméletével magyarázható. A vizuális zaj és az ingerek bősége megnöveli a gyermek agyának terhelését, ami csökkenti a hatékony információfeldolgozás képességét. Egyszerűen fogalmazva: ha kevesebb dologra kell figyelniük, jobban tudnak fókuszálni az adott feladatra.

A túl sok inger nem csak a koncentrációt rontja, hanem hosszú távon hozzájárulhat a stressz és a szorongás kialakulásához is. A gyermekeknek szükségük van egy nyugodt, rendezett környezetre, amely segíti őket a belső stabilitás megteremtésében. A rendetlenség és a túlzott tárgybőség éppen ennek az ellenkezőjét váltja ki.

A jutalmazás és a materializmus kapcsolata

Ha a játékokat jutalomként használjuk, akaratlanul is azt az üzenetet közvetítjük, hogy a boldogság és az elismerés anyagi javakhoz kötött. A kutatások azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akiket gyakran jutalmaznak tárgyakkal, hajlamosabbak a materializmusra, és kevésbé értékelik az emberi kapcsolatokat és az élményeket.

A minimalista gyereknevelés egyik alappillére, hogy a figyelmet és az elismerést ne tárgyakkal, hanem közös idővel, dicsérettel és érzelmi támogatással fejezzük ki. Ez segít a gyermeknek abban, hogy a belső motivációt és az önértékelést ne a birtokolt dolgok mennyiségéhez kösse.

A rendetlenség pszichológiája: A külső káosz és a belső feszültség kapcsolata

A gyerekszoba állapota sokkal többet árul el, mint gondolnánk. A rendetlenség nem csupán esztétikai probléma; tükrözi a gyermek belső állapotát, és aktívan hozzájárul a stressz szintjének növekedéséhez.

Amikor egy gyermek belép egy zsúfolt szobába, az agya vizuális ingerek özönével találkozik. Ez a vizuális káosz leterheli a prefrontális cortexet, amely a tervezésért, a döntéshozatalért és a koncentrációért felelős. A rendetlenség következtében a gyermek nehezebben tudja irányítani a figyelmét és az érzelmeit.

A rendetlenség pszichológiája szerint a külső káosz belső feszültséget okoz. A gyermek nem érzi magát biztonságban egy olyan környezetben, ahol nincsenek világos határok és rendszerek. Ez a feszültség gyakran agresszióban, hisztiben vagy a szabályok elutasításában nyilvánul meg. A rendrakási feladatok elkerülése is ebből a túlterheltségből fakad; ha a feladat túl nagynak tűnik, a gyermek inkább ellenáll.

Egy letisztult, rendezett környezet viszont megnyugtató hatással van a gyermek idegrendszerére, elősegíti a fókuszálást és támogatja az önállóságot. Amikor a gyermek tudja, hol van a helye minden játéknak, könnyebben tudja kezelni a környezetét, és ez a kontroll érzése önbizalmat ad.

A takarítás elutasítása, mint a túlterheltség jele

Ha a gyermeked folyamatosan elutasítja a takarítást, ne feltételezd azonnal, hogy lusta. Lehet, hogy egyszerűen túl sok a feladat. Képzeljük el, hogy egy felnőttnek kellene rendet raknia egy raktárban, ahol a tárgyak nincsenek kategóriákba rendezve. Ez a gyermek számára is hasonlóan elviselhetetlen. A túl sok játék fizikailag ellehetetleníti a rendrakást, és így a gyermek elkerüli a feladatot.

A megoldás nem a szigor, hanem a mennyiség csökkentése és a rendszerezés. Ha csak annyi játék van elöl, amennyit a gyermek képes kezelni, a rendrakás beépül a játék természetes befejezésébe.

Megoldások a túl sok játék okozta nyomás kezelésére: A szelektálás művészete

Ha felismered, hogy gyermekedet elárasztják a tárgyak, eljött az idő a cselekvésre. A játékok szelektálása nem büntetés, hanem egy lehetőség a tér és a figyelem visszaszerzésére. Ezt a folyamatot a lehető legpozitívabb és legkonstruktívabb módon kell megközelíteni.

A „három doboz” módszer bevezetése

Ez a módszer segít strukturálni a folyamatot, és csökkenti a gyermek szorongását. Készíts elő három dobozt, és magyarázd el a funkciójukat:

1. Megtartjuk: Ezek a kedvenc, legtöbbet használt, nyitott végű játékok, amelyek a gyermek aktuális fejlődési szakaszának megfelelőek. Ezek maradnak elöl.
2. Forgatásra szánjuk (Tároljuk): Ezek azok a jó állapotú, szerethető játékok, amelyeket érdemes megtartani, de jelenleg túl sok van belőlük. Ezeket elzárjuk egy láthatatlan helyre (padlás, szekrény teteje), hogy később, a játékforgatás során újra előkerülhessenek.
3. Elajándékozzuk/Eladjuk: Ezek azok a játékok, amelyek már nem érdeklik a gyermeket, töröttek, vagy már kinőtte őket. Fontos, hogy a gyermek is részt vegyen a döntésben, így megtanulja az adakozás és az elengedés értékét.

A szelektálás során fontos, hogy a gyermek életkorának megfelelő döntési szabadságot adjunk. Ne dobjunk ki semmit a tudta nélkül, de segítsünk neki a döntésben. Kérdezzük meg: „Ezzel a játékkal játszottál az elmúlt két hónapban? Segítünk egy másik gyereknek, akinek szüksége van rá?”

A szülői tudatosság szerepe a szelektálásban

A szelektálás nem egyszeri esemény, hanem folyamatos feladat. Szülőként nekünk kell figyelnünk arra, hogy mi kerül be a házba. Ne feledjük, a minimalista gyereknevelés a tudatos vásárlásnál kezdődik. Mielőtt vásárolunk, tegyük fel magunknak a következő kérdéseket:

• Ez a játék segíti a kreativitást, vagy előre megadott forgatókönyvet kínál?
• Ez a játék tartós, vagy hamar tönkremegy?
• Van-e már valami hasonló a szobában?
• Ez a játék valóban a gyermekemet szolgálja, vagy én próbálok kompenzálni vele valamit?

A kevesebb játék nem csak a gyerekszoba, de a pénztárca és a környezet számára is jobb választás.

A játékok forgatásának rendszere: Miért segít a kevesebb a több?

A játékok forgatása (toy rotation) az egyik leghatékonyabb eszköz a túlzott játékbőség kezelésére. Lényegében arról van szó, hogy a játékok nagy részét elpakoljuk, és csak egy kis, válogatott készletet hagyunk elöl. Ezt a készletet cseréljük rendszeres időközönként (például két-három hetente).

Hogyan működik a forgatás?

Először is, kategorizáljuk a játékokat: építők, szerepjátékok, művészeti eszközök, mozgásfejlesztők. Ezután válasszunk ki minden kategóriából 2-3 elemet, amelyeket elöl hagyunk. A többi kerüljön a tároló dobozokba, ahol a gyermek nem látja őket. A lényeg, hogy a gyermek számára láthatatlan legyen az, ami éppen „pihen”.

Amikor eljön a váltás ideje, a gyermek számára ez olyan, mintha teljesen új játékokat kapna. Megnő az érdeklődés, és a régi, elfeledett játékok új lendületet kapnak. A forgatás előnyei messzemenőek:

1. Újra felfedezés: A játékok értéke megmarad, mert nem válnak unalmassá vagy megszokottá.

2. Fokozott fókusz: A kevesebb vizuális zaj segíti a mélyebb játékot és a koncentrációt.

3. Rend és szervezettség: Sokkal könnyebb rendet tartani, ha csak néhány tárgy van elöl.

4. Szülői kontroll: A szülő tudatosan választhatja ki azokat a játékokat, amelyek a gyermek aktuális fejlődési szakaszát a legjobban támogatják.

A rotáció során figyeljünk arra, hogy a kiválasztott játékok támogassák a különböző fejlődési területeket: legyen benne valami, ami a finommotorikát, valami, ami a nagymotorikát, és valami, ami a kreativitást fejleszti.

Hogyan kezeljük az ajándékozási lavinát? Kommunikáció a nagyszülőkkel és rokonokkal

A legnagyobb kihívást gyakran nem a szülői vásárlási szokások, hanem a nagyszülők és rokonok túlzott ajándékozási kedve jelenti. Ők is a szeretetüket fejezik ki a tárgyak által, és nehéz lehet megértetni velük, hogy a kevesebb valójában több.

A kulcs a nyílt, őszinte és szeretetteljes kommunikáció. Ne támadjuk, hanem vonjuk be őket a minimalista szemléletbe. Magyarázzuk el, hogy a célunk nem a spórolás, hanem a gyermek koncentrációs képességének fejlesztése és a stressz csökkentése.

Konkrét stratégiák az ajándékozás irányítására:

1. Élmények ajándékozása: Kérjük, hogy tárgyak helyett ajándékozzanak élményeket: állatkerti bérletet, úszásoktatást, múzeumi belépőt, vagy egyszerűen csak egy közös délutánt a nagyszülőkkel. Az élmények fejlesztik a memóriát és erősítik a családi kötelékeket, és nem zsúfolják tele a szobát.

2. Közös ajándékok: Ha ragaszkodnak a tárgyhoz, kérjünk olyasmit, ami a család összes tagját szolgálja, például egy minőségi társasjátékot, egy könyvsorozatot, vagy egy kerti játékot. Így az ajándék a közös időt támogatja.

3. Spórolás és befektetés: Javasolhatjuk, hogy az ajándékra szánt összeget tegyék félre a gyermek jövőbeli céljaira, például egy nyelvtanfolyamra vagy egyetemi alapra. Ez egy hosszú távú, felelősségteljes ajándék.

4. A kívánságlista szűkítése: Készítsünk egy rövid, átgondolt listát, amelyen csak nyitott végű, minőségi játékok szerepelnek, amelyek illeszkednek a játékok forgatásának rendszerébe. Ezzel irányítást adunk a nagyszülőknek, így nem kell találgatniuk, de a szülői elveket sem kell feladnunk.

Fontos, hogy megköszönjük az ajándékot, és hangsúlyozzuk, hogy a szeretetük a legfontosabb, nem a tárgyak értéke. Ez segít a nagyszülőknek is áthelyezni a fókuszt az anyagi javakról az érzelmi kapcsolatra.

A minimalista gyereknevelés alapjai: A hangsúly áthelyezése a birtoklásról a létezésre

A minimalizmus a gyereknevelésben nem arról szól, hogy szegényesen éljünk, hanem arról, hogy tudatosan válasszuk ki, mi az, ami valóban értéket ad az életünkhöz, és elengedjük azt, ami csak terhet jelent. A cél, hogy a gyermek a tárgyak helyett az emberi kapcsolatokra, a természetre és a saját belső világára fókuszáljon.

Az idő mint a legértékesebb ajándék

A gyerekeknek a szülői figyelem a legfontosabb táplálék. Sokkal többet ér egy fél óra aktív, mobiltelefon-mentes közös játék a kevés, de kiválasztott játékkal, mint órákig tartó passzív jelenlét egy szobában, ahol a szülő a telefonját nézi, miközben a gyermek a sok játék között elveszett.

A minimalista szemlélet arra ösztönöz minket, hogy élményeket gyűjtsünk, ne tárgyakat. Menjünk ki a természetbe, főzzünk együtt, olvassunk, vagy csak beszélgessünk. Ezek az emlékek sokkal tartósabbak és értékesebbek, mint bármelyik műanyag játék.

A hála és az elégedettség tanítása

Amikor a gyermeknek kevesebb játéka van, sokkal nagyobb eséllyel tanulja meg a hálát és az elégedettséget. Ha a gyermek látja, hogy a rendelkezésére álló eszközök értékesek, és gondoskodni kell róluk, ez megalapozza a felelősségtudatot és az értékelés képességét.

Beszélgessünk a gyermekkel arról, hogy miért döntöttünk a túl sok játék ellen. Magyarázzuk el, hogy a kevesebb dolog nagyobb szabadságot jelent, és több időt enged a fontos dolgokra. Ez a tudatos hozzáállás segít abban, hogy a gyermek felnőttként is felelős fogyasztóvá váljon, aki nem esik áldozatul a folyamatos birtoklási kényszernek.

A játék, mint eszköz, nem mint cél

Végül, tekintsünk a játékokra úgy, mint eszközökre, amelyek segítik a gyermeket a világ megismerésében, nem pedig öncélú tárgyakra. A legjobb játékok azok, amelyek a gyermek aktív részvételét igénylik, és amelyek a fantáziát helyezik előtérbe a funkciókkal szemben.

Ha a szülő képes tudatosan csökkenteni a tárgyak mennyiségét, és bevezeti a játékok forgatásának rendszerét, a gyermek szobája megnyugtató menedékké válik, ahol a kreativitás és a fókusz virágzik. A kevesebb játék valójában több lehetőséget, több figyelmet és végül több boldogságot jelent a gyermek és az egész család számára.