Éjszaka sírva ébred a gyerek: Lehetséges okok a háttérben

A szülői lét egyik legmegterhelőbb pillanata, amikor az éjszaka közepén hirtelen, metsző gyereksírás hasít a csendbe. Ez az a hang, ami azonnal felébreszt, és amit a legtöbb anya még álomban is felismer. A sírva ébredő gyermek látványa, különösen, ha vigasztalhatatlan, mély aggodalmat és tehetetlenséget válthat ki a felnőttből. De mi állhat a háttérben, ha a kicsi rendszeresen megszakítja az éjszakai pihenést, és mi az, ami valóban segítség lehet?

Az éjszakai ébredések és a sírás nem feltétlenül jelentenek komoly problémát, sokkal inkább a gyermeki fejlődés természetes velejárói lehetnek. Az okok feltárása azonban kulcsfontosságú, hiszen a megoldás is csak a kiváltó tényező azonosítása után születhet meg. Vizsgáljuk meg a leggyakoribb biológiai, fejlődéslélektani és környezeti okokat, amelyek miatt a gyermek éjszaka sírva ébredhet.

A fizikai kényelmetlenség mint elsődleges ok

Amikor egy újszülött vagy csecsemő sírva ébred, a legkézenfekvőbb okok feltárásával kell kezdenünk. A kisebbek még képtelenek más módon kommunikálni a diszkomfortot, így a sírás az egyetlen eszközük. Bár ezek az okok triviálisnak tűnhetnek, a gyakori éjszakai sírás mögött sokszor mégis egyszerű testi szükségletek kielégítetlensége áll.

Gondoljunk először a legalapvetőbb szükségletekre: az éhségre és a szomjúságra. Különösen a gyors növekedési fázisokban, vagy ha a gyermek napközben nem fogyasztott elegendő folyadékot, az éjszakai felébredés oka lehet a hirtelen jelentkező éhség. A csecsemőkor elmúltával a szomjúság is egyre gyakoribb ok, különösen fűtési szezonban, amikor szárazabb a levegő.

A hőmérséklet szintén kritikus tényező. Ha a gyermek túl fázik vagy túl melege van, az megzavarja az alvását. A túlzott melegre gyakrabban ébrednek sírva, hiszen az izzadás, a diszkomfort érzet azonnal riasztja őket. Ideális esetben a hálószoba hőmérséklete 18-20 Celsius-fok között mozog, ami támogatja a pihentető gyermekkori alvást.

A fogzás és a rejtett fájdalmak

A fogzás általános rémálma a szülőknek, és joggal. A fogak áttörése során fellépő lüktető, szúró fájdalom még a legnyugodtabb babát is felriaszthatja. Ez a fájdalom gyakran éjszaka, lefekvés után erősödik fel, amikor a környezeti ingerek csökkennek, és a gyermek jobban rá tud fókuszálni a testi érzeteire. A fogzási sírás jellemzően rövid, intenzív, és gyakran kíséri a kéz rágása vagy az arc dörzsölése.

Nem szabad megfeledkezni a lappangó betegségekről sem. A fülfájás – különösen a középfülgyulladás – az egyik leggyakoribb ok, amiért a kisgyermek éjszaka sírva ébred. Fekvő helyzetben a nyomás fokozódik a fülben, ami erős fájdalmat okoz. A hirtelen éjszakai fülfájás esetén azonnali orvosi segítség lehet szükséges. Ezen felül a reflux, vagy a gyomorégés is okozhat éjszakai diszkomfortot, különösen akkor, ha a gyermek nagy adagot evett közvetlenül lefekvés előtt.

Fejlődési ugrások és alvásregresszió

A gyermekek fejlődése nem lineáris; tele van ugrásokkal, amelyek alapvetően felforgathatják az addig megszokott rendet, beleértve az alvást is. Ezeket az időszakokat nevezzük alvásregressziónak. Bár a regresszió szó visszalépést sugall, valójában egy hatalmas fejlődés előzi meg, ami átmenetileg megzavarja a gyermek alvási mintázatait.

A leggyakoribb és leghírhedtebb regresszió a 4 hónapos kor körül jelentkezik, amikor az alvásmintázat megváltozik, és a csecsemő elkezdi a felnőttekéhez hasonló alvási ciklusokat kialakítani. Ettől kezdve az éjszakai ébredés gyakoribbá válhat, különösen a könnyű alvási fázisok közötti átmenetekben. A gyermek ilyenkor sírva ébredhet, mert nem tudja önállóan átlendíteni magát a következő alvási cikluson.

A szeparációs szorongás szerepe

A szeparációs szorongás tipikusan 8-10 hónapos kor körül éri el a csúcsát, de akár 3 éves korig is jelen lehet. A gyermek ekkor fedezi fel, hogy ő egy különálló entitás az anyjától, és ez a tudat félelmet kelthet benne. Éjszaka, amikor a szülő nincs a közvetlen közelében, ez a szorongás felerősödhet, ami sírással járó ébredésekhez vezet.

A szeparációs szorongás miatti éjszakai sírás gyakran azonnal abbamarad, amint a szülő beér a szobába. A gyermek nem feltétlenül éhes vagy fáj a foga, csupán a biztonságot keresi, amit a szülő jelenléte nyújt. Ilyenkor a legfontosabb a nyugodt, azonnali reakció, ami megerősíti a gyermek biztonságérzetét, anélkül, hogy új, nem kívánt alvási társításokat alakítanánk ki.

A motoros fejlődés hatása az alvásra

A nagy motoros fejlődés, mint például a gurulás, ülés, állás, majd a járás megtanulása, óriási hatással van az éjszakai alvásra. Amikor a gyermek elsajátít egy új képességet, az agya éjszaka is feldolgozza és gyakorolja azt. Nem ritka, hogy a kisbaba éjszaka sírva ébred, mert felült vagy felállt a kiságyban, és nem tud visszafeküdni.

Ez a jelenség különösen az 5-9 hónapos időszakban gyakori. A gyermek frusztrált, mert egyrészt fáradt, másrészt nem tudja megoldani a helyzetet. A szülői beavatkozásnak ilyenkor az a célja, hogy segítsen a gyermeknek kényelmes pozícióba kerülni, de kerülje a teljes felébresztést, hogy ne rögzüljön az a minta, miszerint a felállás éjszakai játékot eredményez.

Az alvási szokások és az alvási társítások

Az alvásminőséget nagymértékben befolyásolják azok a minták, amelyeket a gyermek a kezdetektől megtanult. Az alvási társítások, vagy más néven alvási segédeszközök, azok a külső tényezők, amelyekre a gyermeknek szüksége van az elalváshoz. Ha ezek a társítások külső beavatkozást igényelnek (pl. ringatás, szoptatás, cumizás, szülői kéz), akkor a gyermek sírva ébredhet, amikor az éjszakai ciklusváltáskor rájön, hogy a segédeszköz eltűnt.

Amikor a gyermek könnyű alvási fázisba kerül (ez minden 45-90 percben megtörténik), felületesen ébred. Ha nem tudja ugyanazokat a körülményeket reprodukálni, amelyek segítették az elalvásban, pánikba eshet és sírni kezd. Ez a jelenség nem feltétlenül éhség vagy fájdalom, hanem sokkal inkább egy tanult viselkedés, ami az önálló alvásra való képtelenségből fakad.

A túlfáradás ördögi köre

Bár logikusnak tűnhet, hogy a nagyon fáradt gyermek jobban alszik, a valóság éppen az ellenkezője. A túlfáradás, vagy az optimális alvásidő ablakának elmulasztása, a szervezetben kortizol és adrenalin felszabadulását eredményezi. Ezek a stresszhormonok megnehezítik az elalvást, és ami még rosszabb, instabil alvást okoznak.

A túlfáradt gyermek gyakran küzd az elalvással, de ha mégis sikerül, az alvása felszínesebb, szaggatottabb lesz. Éjszaka gyakran hirtelen, sírva ébred fel, és nehezebben nyugtatható meg. A megfelelő napirend és a korai lefekvés kulcsfontosságú a túlfáradás elkerülésében, ami az egyik leggyakoribb oka a gyerekkori alvászavaroknak.

Éjszakai jelenségek: Rémálmok és pavor nocturnus

A kisgyermekeknél (jellemzően 18 hónapos kortól) gyakran megjelennek az éjszakai félelmek, amelyek két fő kategóriába sorolhatók: a rémálmok és az éjszakai felriadások (pavor nocturnus). Fontos elkülöníteni a kettőt, mivel a szülői reakció és a kezelés gyökeresen eltérő.

Rémálmok (Nightmares)

A rémálmok általában a hajnali órákban, a felületesebb REM alvási fázisban fordulnak elő. A gyermek felébred, emlékszik a rossz álomra, és vigasztalásra van szüksége. A rémálom miatti sírás jellemzően azonnal felismerhető, hiszen a gyermek sír, fél, de tudja, hogy hol van, és képes kommunikálni (vagy legalábbis felvenni a szemkontaktust) a szülővel.

A rémálmok gyakorisága megnő stresszes időszakokban, vagy ha a gyermek napközben túl sok ijesztő vagy feldolgozhatatlan információt kapott. Ilyenkor a szülői feladat az, hogy érvényesítse a gyermek félelmét („Látom, hogy nagyon megijedtél”), és biztosítsa a biztonságot. Kerülni kell azonban a túlzott drámát, ami megerősítheti a félelmet.

Éjszakai felriadás (Pavor Nocturnus)

A pavor nocturnus, vagy éjszakai felriadás egy sokkal drámaibb, de kevésbé veszélyes jelenség. Ez a mély, non-REM alvás fázisában, általában az éjszaka első harmadában (lefekvés után 1-3 órával) következik be. A gyermek sírva, sikoltozva ébred, felül, tágra nyílt szemmel, izzadtan, pulzusa felgyorsul. A legfontosabb különbség: a gyermek ilyenkor valójában alszik, és nem reagál a szülőre.

A szülő számára ez rendkívül ijesztő, mivel a gyermek vigasztalhatatlan és elutasító lehet. A pavor nocturnus roham akár 15-20 percig is tarthat. A szülői teendő ilyenkor az, hogy biztosítsa a gyermek testi épségét (nehogy leessen az ágyról vagy elinduljon), de ne próbálja meg felébreszteni, mert az csak fokozza a zavarodottságot és a pánikot. A felriadások általában a 3 és 7 év közötti gyermekeket érintik, és gyakran családon belül is halmozódnak. A kiváltó ok gyakran a túlzott fáradtság, a stressz vagy a láz.

Környezeti és érzelmi stressz hatásai

A gyermekek rendkívül érzékenyek a környezetükben bekövetkező változásokra és a szüleik érzelmi állapotára. A napközben tapasztalt stressz, izgalom vagy szorongás gyakran éjszaka tör a felszínre, megzavarva a nyugalmi állapotot. A gyermek éjszaka sírva ébred, mert az alvás során dolgozza fel a nap eseményeit és az érzelmi feszültségeket.

Nagyobb változások, mint például költözés, bölcsődei vagy óvodai beszoktatás, egy új testvér érkezése, vagy akár egy hosszabb utazás, mind kiválthatnak éjszakai ébredéseket. Ezek az események bizonytalanságot keltenek a gyermekben, ami fokozottabb éjszakai igényt eredményez a szülői közelségre.

A szülői stressz mint alvásromboló tényező

Gyakran elfelejtjük, hogy a gyermekek mint tükrök működnek. Ha a szülő szorong, feszült, vagy ha a házastársak közötti feszültség tapintható, a gyermek ezt érzi. A szülői stressz közvetlenül befolyásolja a gyermek idegrendszerét, megnehezítve a relaxációt és a mély alvás elérését. Az éjszakai sírás a gyermek részéről lehet a napközben felgyülemlett családi feszültség kivetülése is.

Ezért rendkívül fontos, hogy a szülők tudatosan csökkentsék a saját stressz-szintjüket, és lefekvés előtt nyugodt, kiszámítható légkört teremtsenek. A minőségi esti rutin nem csak a gyermek, hanem a szülő számára is a nap lezárását jelenti, és segít a feszültségek oldásában.

A túl sok inger és a képernyőidő

A modern élet velejárója a túlzott vizuális és auditív inger. Ha a gyermek lefekvés előtt túl sok akciófilmet, gyors mozgású mesét néz, vagy túl sok képernyőidőnek van kitéve, az agya túl aktív marad. A kék fény gátolja a melatonin, az alvási hormon termelését, és a felfokozott állapot megnehezíti az átmenetet a mély alvásba.

A lefekvés előtti órában a nyugodt tevékenységek domináljanak: mesélés, halk zene, puha játékok. Ez segít az agynak lassítani, és csökkenti annak esélyét, hogy a feldolgozatlan ingerek éjszakai sírást vagy rémálmokat okozzanak.

Az alváshigiénia szerepe a sírás megelőzésében

Az alváshigiénia az összes olyan szokás és környezeti tényező összessége, amely befolyásolja az alvás minőségét. A rossz alváshigiénia szinte garantálja a gyakori éjszakai ébredéseket és a sírást. A kulcs a konzisztencia és a kiszámíthatóság.

A lefekvési rutin stabilizálása

A gyermekeknek szükségük van a ritmusra. Egy jól felépített, minden este azonos sorrendben zajló lefekvési rutin (pl. fürdés, vacsora, mese, alvás) a gyermek agyában beindítja a „felkészülés az alvásra” folyamatot. Ez a rutin egyfajta horgonyként szolgál, ami biztonságot ad, és jelzi, hogy mi fog következni.

Ha a rutin napról napra változik, a gyermek idegrendszere nem tud megfelelően alkalmazkodni. A rendszeres lefekvési idő – még hétvégén is – kritikus a belső biológiai óra (cirkadián ritmus) szempontjából, ami segít megelőzni a túlfáradást és az ebből fakadó éjszakai sírást.

Az alvási környezet optimalizálása

A hálószobának a pihenés szentélyének kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a szoba legyen sötét, csendes és hűvös. A teljes sötétség segíti a melatonin termelődését, ami elengedhetetlen a mély, pihentető gyermekkori alváshoz. Ha a gyermek fél a sötétben (általában 2 éves kor felett), egy nagyon halvány éjszakai fény használható, de az ne legyen kék vagy fehér színű, hanem inkább borostyánsárga vagy piros.

A zajszint is fontos. Bár a teljes csend sokaknak ideális, egyes csecsemők számára a „fehér zaj” (white noise) használata segíthet a mélyebb alvásban, mivel elnyomja a hirtelen, zavaró zajokat (pl. utcai zajok, házon belüli zajok), amelyek sírva ébresztik fel a gyermeket.

A sírásra adott szülői reakció jelentősége

Amikor a gyermek éjszaka sírva ébred, a szülői reakció kritikus fontosságú. A válaszunk nemcsak a jelenlegi helyzetet oldja meg, hanem hosszú távon is befolyásolja a gyermek alvási szokásait és önnyugtató képességét.

Az azonnali rohanás és a túlzott beavatkozás veszélye

Természetes anyai ösztön az azonnali rohanás és a gyermek felvétele. Azonban, ha minden apró nyöszörgésre azonnal reagálunk, a gyermek megtanulja, hogy a sírás a szülői figyelmet jelenti. Ez hosszú távon fenntartja az éjszakai ébredések ciklusát, és megakadályozza az önálló visszaalvás képességének kialakulását.

Különösen a 6 hónapos kor feletti babáknál érdemes pár percet várni, hogy lássuk, képes-e a gyermek önállóan megnyugtatni magát. Ha a sírás erősödik, természetesen be kell avatkozni, de a cél mindig a minimális beavatkozás legyen, ami elegendő a megnyugtatáshoz, de nem szolgáltat alvási társítást.

A „sátorozás” technika

A szeparációs szorongás vagy egy stresszes időszak alatt a gyermek fokozott közelséget igényelhet. Ebben az esetben hasznos lehet az úgynevezett „sátorozás” technika, amikor a szülő a gyermek szobájában, de a kiságytól távol alszik vagy pihen. Ez a jelenlét biztonságot nyújt, de nem teszi lehetővé a közvetlen fizikai kontaktust, ami segíti a gyermeket az önálló visszaalvásban.

A technika lényege, hogy a szülő fokozatosan távolodik a gyermek alvóhelyétől, amíg a gyermek meg nem szokja a szülő jelenlétének hiányát. Ez a módszer különösen hatékony a szeparációs szorongás miatti éjszakai sírás kezelésében.

A táplálkozás és az emésztés szerepe

Bár a fizikai okokat már érintettük, érdemes mélyebben vizsgálni a táplálkozás és az emésztés hatását a gyerekkori alvásra. Az éjszakai sírás hátterében gyakran állnak emésztési problémák, amelyek éjszaka fokozódnak.

Ételérzékenységek és allergiák

Egyes gyermekek érzékenyek bizonyos ételekre, például tejtermékekre, tojásra vagy gluténre. Az ételérzékenység okozhat puffadást, gyomorpanaszokat és refluxot, amelyek mind hozzájárulnak az éjszakai diszkomforthoz és a sírva ébredéshez. Ha a sírás hasfájással, gázokkal vagy rendszertelen széklettel jár együtt, érdemes gasztroenterológussal konzultálni az esetleges ételintolerancia kizárása érdekében.

A késői vacsora hatása

A túl későn, vagy túl nehezen emészthető ételek fogyasztása lefekvés előtt megterheli a gyermek emésztőrendszerét. A gyomor aktív munkája megakadályozza a mély alvás fázisába való eljutást, és gyakori ébredéseket okoz. Ideális esetben a vacsora és a lefekvés között legalább 1,5-2 óra teljen el, és a vacsora legyen könnyű, de laktató.

Mikor forduljunk szakemberhez?

A legtöbb éjszakai sírás átmeneti jelenség, ami a fejlődés, a fogzás vagy egy átmeneti stressz miatt következik be. Azonban vannak esetek, amikor a szülői megnyugtatás vagy a rutin optimalizálása nem segít, és szakmai segítségre van szükség.

Vörös zászlók, amik szakorvosi vizsgálatot igényelnek

Ha a gyermek sírása szokatlanul intenzív, vagy ha az ébredéseket fizikai tünetek kísérik, azonnali orvosi vizsgálat szükséges. Ezek közé tartozik:

• Magas láz, különösen, ha az éjszakai ébredéskor hirtelen jelentkezik.
• Félrehúzás, fülnyomkodás (fülfájás gyanúja).
• Légzési nehézségek, horkolás, alvási apnoé gyanúja (komoly alvászavar).
• Rendszeres, fájdalmasnak tűnő hasi görcsök.
• A gyermek több mint 20 percig vigasztalhatatlan, és a sírás jellege megváltozik (pl. gyengébben vagy sokkal magasabban sír, mint szokott).

Alvás tanácsadó vagy gyermekpszichológus bevonása

Ha a fizikai okok kizárhatók, de a rendszeres éjszakai sírás továbbra is fennáll, és a család életminőségét jelentősen rontja, érdemes alvás tanácsadót vagy gyermekpszichológust felkeresni. Egy alvás tanácsadó segíthet azonosítani a rosszul rögzült alvási társításokat és a túlfáradást, és egyénre szabott alvási tervet dolgoz ki.

Pszichológus bevonása akkor indokolt, ha a sírás hátterében valószínűsíthetően mélyebb érzelmi trauma, szorongás vagy viselkedési probléma áll, különösen a nagyobb gyermekek (3-5 év) esetében, akiknél már a nappali események feldolgozása is nehézséget okoz.

Az éjszakai sírás kezelése türelmet, kitartást és következetességet igényel. A legfontosabb, hogy a szülő megőrizze a nyugalmát, és tiszta fejjel próbálja megérteni, hogy a gyermek sírása mindig egy szükségletet jelez, legyen az fizikai, érzelmi vagy fejlődéslélektani. A megfelelő válasz megtalálása nemcsak a gyermek alvását javítja, hanem megerősíti a szülő-gyermek közötti kötődést is.

Az alvásminőség javítása a szülők szemszögéből

A gyakori éjszakai sírás nem csak a gyermeket, hanem a szülőket is kimeríti. A krónikus alváshiány rontja a szülői ítélőképességet, növeli az ingerlékenységet és a családi feszültséget. Ezért az alvás javítását célzó stratégiáknak a szülői jóllétet is támogatniuk kell.

A partnerek közötti munkamegosztás

Ha a gyermek éjszaka sírva ébred, elengedhetetlen a partnerek közötti kiegyensúlyozott munkamegosztás. Ha az egyik szülő minden éjszakai ébredésért felelős, gyorsan kiéghet. A rotáció bevezetése (pl. egyik éjszaka az apa, másik éjszaka az anya kel fel) biztosítja, hogy mindkét szülő kapjon legalább egy megszakítás nélküli alvási periódust. Ez különösen fontos a csecsemőkori alvászavarok idején.

Emellett a szülőnek meg kell tanulnia elfogadni, hogy a kisgyermekes évek alatt az alvás minősége változni fog. A tökéletességre való törekvés helyett a realisztikus elvárások segítenek csökkenteni a frusztrációt, amikor a gyermek harmadszor is sírva ébred.

A nappali pihenés beiktatása

A szülőnek gondoskodnia kell arról, hogy napközben is kapjon pihenőidőt. Ez lehet egy rövid szundi, amikor a gyermek alszik, vagy egyszerűen csak 15-20 perc csendes idő, amikor a szülő feltöltődik. A kimerült szülő nehezebben reagál türelemmel és következetességgel az éjszakai sírásra, ami tovább rontja az alvási helyzetet.

A nagyszülők vagy barátok segítsége, ha rendelkezésre áll, felbecsülhetetlen értékű lehet. Néha már az is elegendő, ha a szülő egy órát el tud tölteni a házon kívül, elszakadva a szülői feladatoktól. A felhalmozott fáradtság leküzdése alapvető lépés az éjszakai sírás kezelésében, hiszen a nyugodt szülő nyugodt gyermeket nevel.

A növekedési fájdalmak és a motoros nyugtalanság

A 2-6 éves korosztályban a sírva ébredés mögött fizikai okként megjelenhetnek a növekedési fájdalmak. Bár a tudomány mai állása szerint a növekedési fájdalom nem közvetlenül a csontok növekedésével függ össze, a tünetek valósak: általában az esti órákban vagy az éjszaka közepén jelentkeznek, főként a lábakban, a sípcsont és a comb területén.

A növekedési fájdalom miatti sírás általában hirtelen, és a gyermek a fájdalom helyére mutat. A szülői masszázs, meleg borogatás vagy enyhe fájdalomcsillapító adása segíthet. Fontos megkülönböztetni a növekedési fájdalmat az ízületi gyulladásoktól vagy más ortopédiai problémáktól, ezért ha a fájdalom napközben is fennáll, vagy sántítással jár, orvosi konzultáció szükséges.

Restless legs szindróma (RLS)

Bár ritka, de a gyermekeknél is előfordulhat a nyugtalan láb szindróma (RLS), ami kellemetlen, mozgáskényszert okozó érzés a lábakban. Ez az érzés éjszaka, pihenés közben erősödik fel, és sírva ébresztheti a gyermeket. Az RLS gyakran a vashiányhoz vagy más táplálkozási hiányosságokhoz köthető. Ha a gyermek rugdossa a lábát, vagy folyamatosan mozgatja azt alvás közben, érdemes kivizsgálni ezt a lehetőséget.

A nappali események feldolgozása az alvásban

Ahogy a gyermekek nőnek, egyre több ingert és információt szívnak magukba. Az agy éjszaka, az alvás során dolgozza fel a napközbeni élményeket, ami magyarázatot adhat az éjszakai sírás egyes eseteire.

A kisgyermekek még nem rendelkeznek a felnőttek fejlett érzelmi szabályozó mechanizmusaival. A nagy öröm, az izgalom, a félelem vagy a harag mind olyan intenzív érzelmek, amelyeket az alvás során próbál az agy beépíteni a memóriába. Ez a feldolgozási folyamat okozhat nyugtalan alvást, nyögéseket, és végül sírva ébredést.

Éppen ezért a lefekvés előtti időszakban kulcsfontosságú a „levezetés”. A szülői beszélgetés, amely során a gyermek elmeséli, mi történt vele aznap, segít a tudatos feldolgozásban, csökkentve ezzel a feldolgozatlan érzelmek éjszakai kitörését. A biztonságos környezetben történő kommunikáció megelőzi, hogy a fel nem dolgozott stressz éjszakai sírás formájában manifesztálódjon.

A következetesség mint a siker kulcsa

Bármi is legyen a háttérben – legyen szó alvásregresszióról, szeparációs szorongásról vagy rossz alvási társításról –, a következetesség elengedhetetlen a probléma megoldásához. Ha a szülő egyik éjszaka így, a másik éjszaka úgy reagál az éjszakai sírásra, a gyermek nem kap egyértelmű üzenetet, és a rossz minta fennmarad.

Ha a szülők úgy döntenek, hogy a gyermeknek önállóan kell visszaaludnia, akkor minden alkalommal, amikor a gyermek sírva ébred, ugyanazt a nyugtató, de távolságtartó módszert kell alkalmazni. A következetes, de szeretetteljes megközelítés hosszú távon a gyermek önnyugtató képességének fejlődését eredményezi, ami a pihentető gyermekkori alvás alapja.

A gyermek éjszakai sírva ébredéseinek okai komplexek és rétegzettek. Megfejtésük gyakran detektívmunka, amely megköveteli a szülőktől, hogy figyeljenek a mintázatokra, a nappali eseményekre és a fizikai tünetekre. A megértés és a türelem a leghatékonyabb eszközök ezen a nehéz, de átmeneti szakaszon való túljutáshoz.