CTG vizsgálat a terhesség alatt: mit mutat és miért fontos?

A várandósság harmadik trimesztere tele van izgalommal, várakozással és persze egy sor rutin vizsgálattal, amelyek mind a baba biztonságát szolgálják. Ezen vizsgálatok közül az egyik legfontosabb, amellyel a kismamák a terhesség vége felé egyre gyakrabban találkoznak, a kardiotokográfia, vagy röviden a CTG vizsgálat. Ez a non-invazív eljárás kulcsfontosságú abban, hogy a szülész-nőgyógyászok valós időben kapjanak képet a magzat aktuális állapotáról, különös tekintettel a szívműködésére és a méh esetleges aktivitására. Sokan izgulnak, amikor először hallják a CTG kifejezést, de valójában ez a technológia az egyik legnagyobb védőháló a terhesség utolsó heteiben és a szülés során.

A CTG, mint orvosi technológia, a hetvenes évek óta része a modern szülészetnek, és azóta folyamatosan fejlődik. Alapvető célja, hogy felfedezze azokat a finom jeleket, amelyek a baba oxigénellátásának esetleges zavarára utalhatnak, még azelőtt, hogy a probléma komolyabbá válna. Ahhoz, hogy megértsük a CTG valódi jelentőségét, érdemes mélyebben belemerülni abba, hogyan működik, mit mutatnak a papíron futó vonalak, és miért van szükség rá a terhesség utolsó szakaszában.

Mi is az a kardiotokográfia (CTG)?

A kardiotokográfia szó két görög eredetű részből tevődik össze: a „kardio” a szívre, a „toko” pedig a méh összehúzódására (vajúdásra) utal, míg a „gráfia” a rögzítést jelenti. A CTG tehát egy olyan módszer, amely egyszerre rögzíti a magzati szívfrekvenciát (FHR) és a méh összehúzódásait (kontrakciókat).

A vizsgálat során két érzékelőt (transzducert) helyeznek el a kismama hasán. Az egyik szenzor, az ultrahang-adó, a baba szívhangjait figyeli. Ez az eszköz folyamatosan kibocsát ultrahanghullámokat, amelyek visszaverődnek a magzat szívéről, lehetővé téve a szívverések pontos mérését. A másik szenzor, a tokodinámométer, a méh összehúzódásait érzékeli, rögzítve azok időtartamát és gyakoriságát. Fontos tudni, hogy ez a szenzor csak a kontrakciók külső nyomását méri, nem ad pontos képet az összehúzódások belső erősségéről, de a gyakoriságot és az időtartamot megbízhatóan mutatja.

A rögzített adatokat egy speciális készülék, a kardiotokográf (CTG gép) dolgozza fel, és folyamatosan megjeleníti, általában egy hosszú, rácsos papírszalagon. Ez a papírszalag a CTG görbe, amelyen két különálló vonal fut: a felső vonal a magzati szívfrekvenciát, az alsó vonal pedig a méh aktivitását ábrázolja.

Mikor és miért van szükség CTG vizsgálatra?

Magyarországon a CTG vizsgálat a terhesség utolsó heteiben, általában a 36-38. héttől kezdve válik rutinszerűvé. A vizsgálatok gyakorisága a terhesség előrehaladtával, illetve a kismama és a magzat egészségi állapotától függően nő. A cél az, hogy a szülés közeledtével egyre szorosabban monitorozzák a magzat állapotát.

Rutinszerű alkalmazás a terhesség végén

A 38. terhességi hét után a méhlepény funkciója természetes módon csökkenhet, és a magzat a méhben egyre szűkebb térben van. A rendszeres CTG segít meggyőződni arról, hogy a baba továbbra is jól érzi magát, és elegendő oxigént kap. A CTG a terhesség alatti alkalmazásakor leggyakrabban non-stressz teszt (NST) formájában zajlik, ami azt jelenti, hogy nem provokálnak összehúzódásokat, hanem a magzat nyugalmi állapotát figyelik.

Indikációk magasabb kockázatú terhességeknél

Vannak olyan esetek, amikor a CTG vizsgálat már korábban, akár a 32-34. héttől szükséges lehet. Ezt az orvosok akkor javasolják, ha fennáll a magzati veszélyeztetettség (fötális distressz) kockázata. Ilyen indikációk lehetnek:

• Magas vérnyomás vagy preeclampsia: Ezek az állapotok ronthatják a méhlepény véráramlását.
• Intrauterin növekedési retardáció (IUGR): Ha a magzat kisebb a korának megfelelőnél.
• Csökkent magzatmozgás: Ha a kismama jelentősen kevesebb mozgást észlel.
• Túlhordás: Ha a terhesség meghaladja a 40-41. hetet.
• Gestatiós cukorbetegség: Különösen, ha a cukorháztartás nehezen kontrollálható.
• Korábbi terhességi problémák: Például korábbi méhlepény-elégtelenség.
• Oligohydramnion: A magzatvíz mennyisége alacsony.

Ezekben a rizikós esetekben a CTG vizsgálat gyakorisága akár naponta többször is indokolt lehet, különösen a kórházi ellátás során, mivel a magzat oxigénellátása gyorsan változhat.

Hogyan zajlik a CTG vizsgálat?

A vizsgálat általában 20-30 percig tart. A kismama egy kényelmes, félig ülő vagy oldalfekvő pozíciót foglal el. A háton fekvés kerülendő, mivel ez a testhelyzet nyomást gyakorolhat a nagy vénára (vena cava), ami rontja a méhlepény vérellátását, és ezáltal hamis vagy zavaró CTG eredményt produkálhat.

A nővér vagy orvos először megkeresi a baba szívhangjait a hasfalon keresztül, majd rögzíti a két érzékelőt elasztikus pántokkal. A vizsgálat során a kismamát gyakran arra kérik, hogy nyomjon meg egy gombot, amikor érzi a baba mozgását. Ez a jelölés megjelenik a CTG papíron is, és segít az orvosnak abban, hogy a szívfrekvencia változásait (gyorsulásokat) összevesse a magzat aktivitásával. A CTG vizsgálat alatt a kismamának a lehető legnyugodtabban kell maradnia. Ez az időszak a babával való kapcsolatfelvétel, a szívveréseinek hallgatása szempontjából is különleges élmény lehet.

Fontos kiemelni, hogy a CTG vizsgálat teljes mértékben fájdalommentes és biztonságos, sem a babára, sem az anyára nézve nem jelent semmilyen kockázatot.

A CTG görbe paraméterei: Mit néz az orvos?

A CTG görbe értelmezése összetett feladat, amely nagy szakértelmet igényel. Az orvos nem csupán a szívverések számát figyeli, hanem azt is, hogyan változik a szívfrekvencia az idő múlásával, a mozgásokra és az összehúzódásokra válaszul. A görbe négy fő paraméterét elemzik:

1. A magzati szívfrekvencia alapvonala (Baseline FHR).
2. A variabilitás (Fluktuáció).
3. A gyorsulások (Accelerációk).
4. A lassulások (Decelerációk).

1. Az alapvonal (Baseline FHR)

Az alapvonal a magzati szívfrekvencia átlagos értéke egy 10 perces időszak alatt, kizárva a gyorsulásokat, lassulásokat és a jelentős változékonysági periódusokat. Ez az érték mutatja meg, milyen ütemben ver a baba szíve nyugalmi állapotban.

Normál tartomány: A normális magzati szívfrekvencia 110 és 160 ütés/perc között van. Ez a tartomány biztosítja a megfelelő szívteljesítményt és oxigénellátást.

Tachycardia: Ha a szívfrekvencia tartósan 160 ütés/perc felett van. Ez utalhat anyai lázra, fertőzésre, gyógyszerek hatására vagy a magzat korai oxigénhiányára.

Bradycardia: Ha a szívfrekvencia tartósan 110 ütés/perc alatt van. Ez sokkal aggasztóbb lehet, utalhat súlyos oxigénhiányra (hypoxia), magzati szívproblémára vagy a köldökzsinór kompressziójára.

2. A variabilitás (Variability)

A variabilitás a CTG görbe legfontosabb paramétere, és a magzat idegrendszerének érettségét és egészségi állapotát tükrözi. Ez a szívverések percről percre, sőt másodpercről másodpercre történő apró eltéréseit jelenti az alapvonalhoz képest. A variabilitást a központi idegrendszer (különösen a paraszimpatikus és szimpatikus idegrendszer) szabályozza, így a jó variabilitás egészséges, jól oxigenizált idegrendszert jelez.

A variabilitás mérésének kategóriái:

• Normális (Moderált) variabilitás: 6-25 ütés/perc közötti ingadozás. Ez a legmegnyugtatóbb jel, ami a magzat jó állapotát mutatja.
• Minimális variabilitás: Kevesebb, mint 5 ütés/perc ingadozás. Ez utalhat a magzat alvására (ami önmagában normális), de ha tartósan fennáll, súlyos oxigénhiányra vagy idegrendszeri károsodásra figyelmeztet.
• Jelentős (Marked) variabilitás: Több mint 25 ütés/perc ingadozás. Ritkább, de utalhat átmeneti oxigénhiányra vagy más stimulációra.

A mérsékelt variabilitás jelenléte a legfőbb jele annak, hogy a magzat nincs akut veszélyben. Ha a variabilitás csökken vagy megszűnik, az azonnali beavatkozást tehet szükségessé.

3. Gyorsulások (Accelerations)

A gyorsulások a magzati szívfrekvencia átmeneti, legalább 15 ütés/perc nagyságú emelkedése, amely legalább 15 másodpercig tart. Ezek a gyorsulások általában a magzat mozgására vagy külső stimulációra (pl. zaj) adott normális válaszreakciók.

A gyorsulások jelenléte a non-stressz teszt (NST) során a legfontosabb megnyugtató jel. A reaktív NST azt jelenti, hogy 20 percen belül legalább két gyorsulás figyelhető meg. Ez igazolja, hogy a magzat idegrendszere megfelelően reagál az aktivitásra, és elegendő oxigént kap.

4. Lassulások (Decelerations)

A lassulások a magzati szívfrekvencia átmeneti csökkenései. Ezek a legkritikusabb paraméterek, mivel a lassulások típusa, mélysége és az összehúzódásokhoz való viszonya szinte azonnal információt ad a magzati oxigénellátás állapotáról. A lassulásokat három fő típusra osztjuk:

Korai lassulások (Early Decelerations)

Ezek a lassulások a méh összehúzódásával egy időben kezdődnek és érnek el mélypontot, majd az összehúzódással együtt érnek véget. Oka általában a magzat fejének összenyomása az összehúzódás alatt, ami az agyban lévő paraszimpatikus idegrendszert stimulálja. Ez a típus általában jóindulatú, és ritkán utal magzati veszélyeztetettségre.

Késői lassulások (Late Decelerations)

A késői lassulások a legaggasztóbbak. Ezek a lassulások az összehúzódás csúcsa után kezdődnek, és az összehúzódás befejezése után érnek véget. A késleltetett reakció oka a méhlepény elégtelen vérellátása (uteroplacentáris elégtelenség). Amikor a méh összehúzódik, a véráramlás lelassul a méhlepényben. Ha a lepény már eleve nem működik optimálisan, ez a lassulás oxigénhiányhoz vezet a magzatnál, ami csak késleltetve jelenik meg a szívfrekvencia csökkenésében. A tartós késői lassulások a magzati hypoxia (oxigénhiány) komoly jelei.

Változó lassulások (Variable Decelerations)

Ezek a lassulások alakjukban, mélységükben és az összehúzódásokhoz viszonyított időzítésükben is változékonyak. Leggyakoribb oka a köldökzsinór összenyomása. Amikor a köldökzsinór összenyomódik, a véráramlás átmenetileg gátolt, ami hirtelen vérnyomás- és szívfrekvencia-változást okoz. Ha a változó lassulások enyhék és gyorsan megszűnnek, nem okoznak problémát. Ha azonban mélyek, tartósak és lassan térnek vissza az alapvonalra, szintén utalhatnak oxigénhiányra.

A méh aktivitásának rögzítése

Az alsó CTG görbe a méh összehúzódásait mutatja. Ez különösen fontos a vajúdás alatt, de a terhesség vége felé is adhat hasznos információkat. Megmutatja a kontrakciók gyakoriságát és időtartamát. Ha a vizsgált 20 perc alatt a méh nem mutat összehúzódást, ez normálisnak tekinthető. Ha viszont rendszeres, erős összehúzódások jelennek meg, az utalhat idő előtti vajúdásra vagy a szülés megindulására.

A CTG görbe értelmezésekor az orvos mindig a magzati szívfrekvencia paramétereit (alapvonal, variabilitás, gyorsulások, lassulások) veti össze a méh aktivitásával. A CTG görbe értékelése egy dinamikus folyamat, amely során a klinikus figyelembe veszi a terhességi kort, az anyai állapotot és a baba mozgását is.

A CTG eredmények osztályozása (FIGO/NICHD kritériumok)

A nemzetközi irányelvek (mint például a FIGO vagy a NICHD) standardizálták a CTG eredmények osztályozását, hogy csökkentsék a szubjektivitást és egységesítsék a klinikai válaszlépéseket. Az eredményeket általában három kategóriába sorolják:

1. Megnyugtató (Reassuring) CTG

Ez a kategória jelenti a magzat optimális állapotát. Jellemzői:

• Normális alapvonal (110-160 ütés/perc).
• Mérsékelt variabilitás (6-25 ütés/perc).
• Gyorsulások jelenléte (NST esetén).
• Lassulások hiánya, vagy csak jóindulatú, korai lassulások.

Ha az eredmény megnyugtató, a monitorozás folytatható a tervezett módon.

2. Gyanús (Suspicious) CTG

Ha a görbe nem felel meg a megnyugtató kategóriának, de még nem tekinthető kórosnak. Ez a kategória további megfigyelést igényel. Például:

• Minimális variabilitás, amely tartós (de nincs lassulás).
• Enyhe tachycardia vagy bradycardia.
• Változó lassulások, amelyek nem súlyosak.

Gyanús CTG esetén a kismamát hosszabb ideig monitorozzák, vagy kiegészítő vizsgálatokat (pl. biofizikai profil, Doppler ultrahang) végeznek.

3. Kóros (Pathological) CTG

Ez a kategória a magzati hypoxia súlyos kockázatát jelzi, és sürgős beavatkozást igényel. Jellemzői:

• Tartósan minimális vagy hiányzó variabilitás.
• Tartós késői lassulások.
• Súlyos és tartós változó lassulások.
• Súlyos bradycardia (100 ütés/perc alatt).
• Színuszos ritmus (Sinusoidal pattern): Ez egy ritka, hullámzó minta, amely súlyos vérszegénységre utalhat.

Kóros CTG esetén azonnali intézkedésekre van szükség, mint például a kismama pozíciójának megváltoztatása, oxigén adása, infúzió, vagy – ha a helyzet nem javul – sürgősségi császármetszés.

A non-stressz teszt (NST) részletei

A terhesség alatti rutin CTG vizsgálatot Non-Stressz Tesztnek (NST) nevezzük. Ez a teszt arra fókuszál, hogy a magzat hogyan reagál saját mozgásaira. Mivel a magzat a méhben alvási és ébrenléti ciklusokon megy keresztül, a 20 perces időtartam célja, hogy elkapjunk legalább egy ébrenléti periódust.

Ha a 20 perces vizsgálat során nem észlelhető két megfelelő gyorsulás, a tesztet „non-reaktívnak” tekintik. Ekkor gyakran folytatják a vizsgálatot további 20 perccel, esetleg stimulálják a magzatot (pl. külső rezgéssel vagy zajjal), hogy felébresszék. Ha a non-reaktív eredmény tartósan fennáll, különösen minimális variabilitás mellett, az orvosnak el kell kezdenie keresni a kiváltó okot.

Kiegészítő vizsgálatok: Biofizikai profil és CTG a szülés alatt

Ha a CTG eredmények gyanúsak vagy kórosak, az orvosok gyakran kiegészítő vizsgálatokat rendelnek el, amelyek együttesen adják meg a teljes képet a magzat állapotáról. Az egyik leggyakoribb kiegészítő vizsgálat a biofizikai profil (BPP).

A biofizikai profil (BPP)

A BPP egy ultrahangos vizsgálat, amely a magzat öt különböző paraméterét értékeli, mindegyikért 0 vagy 2 pontot adva. A CTG eredmény (NST) 2 pontot ér az öt paraméterből, a többi négy pedig:

1. Magzat légzőmozgásai.
2. Magzatmozgások (a test nagy mozgásai).
3. Izomtónus (a végtagok hajlítása és nyújtása).
4. Magzatvíz mennyisége (AFI).

A maximális pontszám 10. A 8/10 vagy 10/10 eredmény általában megnyugtató. A BPP segít megkülönböztetni a valódi oxigénhiányt a magzati alvásból vagy más átmeneti állapotokból eredő gyanús CTG-től.

CTG a szülés alatt (Intrapartum CTG)

A CTG jelentősége a szülés alatt a legkritikusabb. A vajúdás egy stresszteszt a magzat számára, mivel minden összehúzódás átmenetileg csökkenti a méhlepény vérellátását. Az intrapartum CTG folyamatosan monitorozza, hogyan reagál a magzat ezekre a stresszhatásokra.

A szülés alatti monitorozás során a lassulások megjelenése és típusa határozza meg a szülészeti beavatkozás szükségességét. A késői lassulások vagy a variabilitás elvesztése vészjelzést jelent, és szükségessé teheti a vajúdás gyors befejezését (pl. vákuummal, fogóval vagy sürgősségi császármetszéssel). Az intrapartum CTG célja a magzati acidózis (a vér pH-jának csökkenése oxigénhiány miatt) megelőzése, amely idegrendszeri károsodáshoz vezethet.

Egyes kórházakban, különösen a magas kockázatú esetekben, alkalmazhatnak belső CTG monitorozást is, ahol egy vékony elektródát helyeznek fel a magzat fejbőrére a szívfrekvencia pontosabb mérése érdekében, feltéve, hogy a burok már megrepedt.

A CTG korlátai és tévhitek

Bár a CTG a magzat monitorozásának sarokköve, fontos megérteni, hogy nem tévedhetetlen, és vannak bizonyos korlátai. A CTG-t mindig a klinikai kép, a kismama panaszai és az ultrahangos adatok tükrében kell értelmezni.

Hamis pozitív eredmények

A CTG egyik fő kritikája, hogy magas arányban adhat úgynevezett hamis pozitív eredményeket. Ez azt jelenti, hogy a görbe gyanús vagy kóros állapotot jelez, de a magzat valójában jól van. A gyanús görbét okozhatja:

• A magzat alvási ciklusa (minimális variabilitás).
• Az anya gyógyszerszedése (pl. nyugtatók, fájdalomcsillapítók).
• Az anya pozíciója (ha a háton fekvés rontja a véráramlást).
• A külső szenzorok elmozdulása, ami zajt vagy pontatlan mérést okoz.

A hamis pozitív eredmények gyakran szükségtelen beavatkozásokhoz (pl. indukció, császármetszés) vezethetnek, ezért a szakemberek folyamatosan hangsúlyozzák a kiegészítő vizsgálatok, mint például a BPP vagy a magzati fejbőr pH-mérésének fontosságát a kóros görbe megerősítésére.

A CTG nem jövendőmondó

A CTG a magzat pillanatnyi állapotát tükrözi. A megnyugtató CTG görbe csak azt jelenti, hogy a baba jól volt a vizsgálat 20-30 perce alatt. Nem garantálja, hogy a következő órákban is minden rendben lesz, különösen magas kockázatú terhességeknél. Ezért van szükség a gyakori monitorozásra a terhesség végén és a szülés során is a folyamatos értékelésre.

A modern szülészet egyre inkább a számítógépes CTG elemzés felé mozdul el, amely objektívebb adatokat szolgáltat a variabilitásról és a szívfrekvencia rövid távú ingadozásairól, csökkentve ezzel az emberi hiba lehetőségét az értékelésben.

A kismama szerepe a CTG vizsgálat során

Bár a CTG egy technikai vizsgálat, a kismama aktív részvétele jelentősen befolyásolja az eredmények pontosságát és értelmezését. Néhány tipp, amivel segítheti a vizsgálatot:

Kényelmes pozíció

Mindig törekedjen a bal oldalfekvésre, vagy egy enyhén megdöntött, fél-ülő pozícióra. Ez maximalizálja a méhlepény véráramlását, elkerülve az anyai vérnyomásesést, ami befolyásolná a baba szívfrekvenciáját. Ha kényelmetlen pozícióban van, jelezze a nővérnek.

A mozgások jelzése

Ne felejtse el megnyomni a gombot minden alkalommal, amikor érzi a baba mozgását. Ez az információ létfontosságú az orvos számára, mivel a szívfrekvencia gyorsulásait a mozgásokhoz viszonyítva értékelik. Egy gyorsulás, ami a mozgással együtt történik, a magzat jó állapotát erősíti meg.

Étkezés a vizsgálat előtt

Ha a baba hajlamos az alvásra, egy kisebb étkezés vagy egy pohár gyümölcslé fogyasztása a vizsgálat előtt segíthet felébreszteni őt. A vércukorszint emelkedése fokozza a magzat aktivitását, ami reaktívabb NST eredményt adhat.

A CTG vizsgálat nem csupán egy orvosi eljárás, hanem egy kommunikációs eszköz is. Segít a babának „elmondani”, hogyan érzi magát a méhen belül, és segít a szülészcsapatnak felkészülni a szülésre.

Speciális CTG alkalmazások: A kontrakciós stressz teszt (CST/OCT)

Ritkán, de előfordulhat, hogy a non-stressz teszt (NST) non-reaktív, és az orvosnak szüksége van arra, hogy megtudja, hogyan reagálna a magzat a szülés alatti stresszre. Ilyenkor végezhetnek kontrakciós stressz tesztet (CST), amelyet oxitocin-stimulált tesztnek (OCT) is neveznek.

A CST során a méh összehúzódásait mesterségesen váltják ki, általában alacsony dózisú oxitocin infúzióval, vagy mellbimbó stimulációval. A cél az, hogy elérjenek legalább három összehúzódást tíz percen belül. Ha a magzati szívfrekvencia a kontrakciók hatására késői lassulásokat mutat, az azt jelenti, hogy a méhlepény tartalékai kimerültek, és a baba valószínűleg nem viselné jól a természetes szüléssel járó stresszt. Ebben az esetben a CST pozitív, ami gyakran a szülés megindítását vagy császármetszést indokolhat.

A CST-t ma már ritkábban alkalmazzák, mivel a modernebb Doppler ultrahang és a biofizikai profil általában elegendő információt szolgáltat a magzati állapotról anélkül, hogy mesterségesen összehúzódásokat provokálnánk.

A CTG technológiai fejlődése

Az elmúlt évtizedekben a CTG technológia jelentős fejlődésen ment keresztül. A kezdeti, kizárólag papíralapú rögzítésről áttértünk a digitális rendszerekre, amelyek lehetővé teszik az adatok tárolását, távoli elemzését, és a számítógépes interpretációt. Ez utóbbi különösen fontos a variabilitás pontos mérésében.

Távmonitorozás (Tele-CTG)

Egyes esetekben, különösen magas kockázatú terhességeknél, amelyeknél a gyakori kórházi látogatás nehézkes, bevezették a táv-CTG rendszereket. A kismama otthonában végezheti el a vizsgálatot, és az adatok vezeték nélkül, biztonságos csatornán keresztül jutnak el a kórházba, ahol a szakemberek azonnal kiértékelik azokat. Ez nagyban növeli a kényelmet és a biztonságot, miközben csökkenti a kórházi terheket.

ST-analízis (STAN)

A szülés alatti monitorozásban egyre elterjedtebbé válik az ST-analízis (STAN). Ez a technológia nemcsak a szívfrekvenciát elemzi, hanem a szívizom elektromos aktivitásának változásait (ST szegmens) is figyeli az EKG-n. Ha a magzat oxigénhiányos állapotba kerül, a szívizom anyagcseréje megváltozik, ami az EKG ST szegmensének változásában mutatkozik meg. A STAN rendszer a CTG görbével együtt figyeli ezeket a változásokat, és riasztást ad, ha a magzat oxigénhiánya kritikussá válik, ezzel minimalizálva a hamis pozitív CTG riasztások miatti szükségtelen beavatkozásokat.

A CTG vizsgálat tehát jóval több, mint egy egyszerű szívhang hallgatás. Ez egy komplex diagnosztikai eszköz, amely a szülészeti ellátás egyik alapköve. A görbék gondos elemzése, a klinikai adatokkal való összevetése és a modern technológia alkalmazása biztosítja, hogy a várandósság utolsó szakaszában és a szülés során is a lehető legnagyobb biztonságban legyen mind a kismama, mind a születendő baba.

A kismamák számára a legfontosabb üzenet az, hogy a CTG vizsgálatok során érezzék magukat biztonságban. Amikor a gép rögzíti a szívveréseket, az a szülészcsapat számára egyértelmű jelzést ad arról, hogy a baba jól van-e, vagy ha bármilyen beavatkozásra szükség lehet. Az a tény, hogy a modern orvostudomány képes ilyen részletesen monitorozni a magzat állapotát, hatalmas előrelépést jelent a perinatális ellátásban.

A magzati szívhang és a variabilitás folyamatos figyelése révén a CTG a garancia arra, hogy a kismama és orvosa időben reagálhasson minden felmerülő problémára, biztosítva ezzel a lehető legsimább és legbiztonságosabb utat a szülés felé.