Csiri-biri torna: a legjobb mozgásfejlesztő mondókák tipegőknek

Amikor a kisgyermek elkezdi felfedezni a világot, minden mozdulat, minden hang, minden érintés egy új idegpálya kiépítését jelenti. A tipegő kor, vagyis az 1 és 3 év közötti időszak a nagymozgás fejlesztésének aranykora. Ekkor szilárdul meg a járás, fejlődik az egyensúly, és ekkor kezd el a gyermek tudatosan kommunikálni. Ezt a robbanásszerű fejlődést támogathatjuk a legkönnyebben és legtermészetesebben a hagyományos magyar mondókák és mozgásos játékok, a mi kedves Csiri-biri torna foglalkozásaink segítségével.

A szülő-gyermek interakció, melyet a ritmus és a dallam kísér, nem csupán szórakoztató időtöltés. Ez egy komplex, ősi pedagógiai eszköz, amely a beszédfejlődést, a kognitív funkciókat és a testi koordinációt egyaránt megalapozza. A tipegők számára a mozgás és a ritmus elválaszthatatlan. A mondókák adják azt a kiszámítható keretet, amelyben a gyermek biztonságosan gyakorolhatja az új mozgásformákat.

A mozgás és a beszédfejlődés szoros kapcsolata

A modern neurológiai kutatások egyértelműen igazolják, hogy a mozgás nem csupán a test edzése, hanem az agy fejlesztésének kulcsa is. A tipegő mozgásfejlődés során a nagymozgások (járás, futás, ugrálás) és a finommotorika (fogás, pakolás) szinkronban fejlődnek az idegrendszer érésével. Különösen igaz ez a beszédközpontra.

A ritmus és a metrum érzékelése, ami a mondókákban központi szerepet kap, közvetlenül aktiválja azokat az agyi területeket, amelyek később a nyelv feldolgozásáért felelnek. Amikor a gyermek tapsol, hintázik vagy lépked egy mondóka ütemére, azzal nemcsak a motoros készségeit fejleszti, hanem a fonológiai tudatosságát is. Ez a tudatosság elengedhetetlen a későbbi olvasás és írás elsajátításához.

Sok szülő hajlamos azt hinni, hogy a mozgásfejlesztés tipegőknek bonyolult eszközöket igényel. Valójában elegendő a saját testünk, a hangunk, és néhány egyszerű, de ritmikailag gazdag mondóka. A Csiri-biri torna lényege éppen ebben a visszafogott egyszerűségben rejlik, ami maximális interakciót tesz lehetővé.

Az idegrendszer érése a mondókás torna tükrében

A tipegőkorban zajlik a szenzoros integráció legintenzívebb időszaka. Ez azt jelenti, hogy a gyermeknek meg kell tanulnia feldolgozni és értelmezni a környezetből érkező ingereket: a tapintást, a látást, a hallást, és ami a legfontosabb, a vesztibuláris (egyensúlyi) és a proprioceptív (testhelyzet érzékelő) ingereket. A hintáztató, forgató és ugráló mondókák, mint a „Hinta-palinta”, célzottan stimulálják a vesztibuláris rendszert.

A jól fejlett vesztibuláris rendszer kulcsfontosságú a figyelem fenntartásában és a tanulási képességekben. Ha a gyermek testtudata és egyensúlyérzéke bizonytalan, ez energiát von el a kognitív feladatoktól. A Csiri-biri torna rendszeres gyakorlása segít abban, hogy a tipegő teste automatikusan, tudatos kontroll nélkül tudjon válaszolni a gravitáció kihívásaira, felszabadítva ezzel az agyi kapacitást a beszéd és a gondolkodás számára.

A Csiri-biri torna alapvető céljai és jótékony hatásai

A mondókás torna nem csak egyetlen területet céloz meg, hanem komplexen fejleszti a gyermeket. A célok között szerepel a nagymozgás, a finommotorika, a ritmusérzék, a testtudat és a szociális-érzelmi fejlődés erősítése.

Nagymozgás és egyensúly fejlesztése

A nagymozgások a test nagy izomcsoportjainak összehangolt működését igénylik. A tipegőknél ez a járás biztonságosabbá tételét, a futás és a szökellés gyakorlását jelenti. Olyan mondókákat érdemes választani, amelyek térbeli mozgást igényelnek, például körben járást, felállást és leguggolást.

A nagymozgás fejlesztése során az ismétlés kulcsfontosságú. A gyermek agya az ismétlődő mozdulatok által rögzíti a mozgásmintákat. A mondóka ritmusa és dallama adja meg a szükséges ismétlési motivációt, ami elengedhetetlen a motoros tanuláshoz. A szülői támogatás és a dicséret tovább erősíti a pozitív visszacsatolást.

Finommotorika és szem-kéz koordináció

Bár a tipegők még nagymozgás fázisban vannak, a finommotorika fejlesztése is kiemelt szerepet kap. Ezt elsősorban az ujjjátékok, simogatók és az ölbéli mondókák segítik elő. A finommotorika mondókákkal történő edzése nemcsak az evőeszközök használatát vagy a ruházkodást készíti elő, hanem közvetlenül összefügg a beszédartikuláció pontosságával is.

A kéz és a száj mozgását irányító agyi területek szorosan kapcsolódnak. A „Hüvelykujjam almafa” típusú játékok, ahol minden ujj külön szerepet kap, segítik a kis izmok differenciált mozgását. A szülői kéz érintése és a mondóka közben történő mutogatás pedig erősíti a szem-kéz koordinációt.

Ritmusérzék és zenei hallás

A ritmus a Csiri-biri torna lelke. A ritmusérzék fejlesztése nem csak a zenei tehetség kibontakoztatása miatt fontos, hanem mert a ritmus a nyelv alapvető szerkezeti eleme. A beszéd is ritmusos, hangsúlyos és dallamos. A gyermekek, akik korán találkoznak a ritmikus mozgással, gyakran jobb nyelvérzékkel rendelkeznek és könnyebben tanulnak meg beszélni.

Használjunk egyszerű eszközöket a ritmus kiemelésére: egy fa kanalat, egy csörgőt, vagy egyszerűen csak a tenyerünket. A lényeg, hogy a mozgás és a hangzás szinkronban legyen. Ez a szinkronicitás adja meg a gyermeknek azt a belső óra érzetet, amely később a térbeli és időbeli tájékozódásban is segíti.

A legjobb Csiri-biri mondókák kategóriák szerint

A tipegők mozgásfejlesztéséhez számos hagyományos magyar mondóka áll rendelkezésre. Érdemes ezeket tematikusan, a fejlesztendő képesség szerint csoportosítani, hogy a foglalkozások változatosak és célzottak legyenek.

I. Ölbéli játékok és testtudatot fejlesztő mondókák (12-24 hónap)

Ezek a játékok a szoros fizikai kontaktuson alapulnak, ami a kötődés erősítésén túl a testrészek megismerését és az elsődleges mozgásminták rögzítését szolgálják.

1. Kerekecske, gombocska

Ez az egyik legklasszikusabb testtudatot fejlesztő játék. A mondóka közben érintsük meg a gyermek hasát, kezét, majd a végén a meglepetésszerű csiklandozás erősíti a pozitív élményt.

Ez a mondóka kiválóan alkalmas arra, hogy a tipegő megtanulja, hol vannak a testrészei, és hogyan reagál a teste az érintésre. A ritmusos ismétlés megnyugtató, míg a végén lévő csattanó felkészíti a gyermeket a változásokra.

2. Hol a kezem? Hol a lábam?

Ez a játék közvetlenül a testrészek megnevezésére és megmutatására épül. Ültessük a gyermeket az ölünkbe, és a mondóka közben mutassuk meg, vagy mozgassuk meg az adott testrészt. Ez a Csiri-biri torna elem segíti a nyelvi és a motoros séma összekapcsolását.

Hol a kezem? Itt a kezem!
Hol a lábam? Itt a lábam!
Tapsi-tapsi, jár a lábam,
Ez a kezem, ez a lábam!

Amikor a tipegő már érti a kérést, kérjük meg, hogy ő mutassa meg. Ezzel a passzív befogadásból aktív részvételt igénylő feladattá válik, ami erősíti az önállóságot és a memóriát.

II. Járást segítő és egyensúlyt fejlesztő mondókák (18-36 hónap)

Amikor a tipegő már biztonságosan jár, a kihívás az egyensúly megtartása dinamikus mozgások közben. Ezek a mondókák a térbeli tájékozódást és a lábak mozgásának finomítását szolgálják.

3. Járom az új utam

Ez a mondóka kiválóan alkalmas arra, hogy a gyermek körbejárjon, megálljon, vagy irányt váltson. Tartsuk a kezét, vagy ha már stabilan jár, sétáljunk vele együtt a ritmusra. A tempó váltakozása (lassú lépés, gyors lépés) segíti a mozgáskontroll fejlesztését.

Kérjük meg a tipegőt, hogy járjon úgy, mint egy elefánt (nagy lépésekkel), majd úgy, mint egy egér (apró lépésekkel). Ezzel a játékos utánzással a gyermek tudatosan szabályozza az izomerejét és a lépéshosszát, ami a nagymozgás fejlesztésének egyik legfontosabb eleme.

4. Hinta-palinta, régi fajta

A hintáztató mozgás elengedhetetlen a vesztibuláris rendszer fejlesztéséhez. Ültessük a gyermeket a térdünkre, vagy állítsuk a lábunkra, és hintáztassuk a mondóka ritmusára. Figyeljünk arra, hogy a mozgás ne legyen túl hirtelen, de érezhető legyen a testhelyzet változása.

Hinta-palinta, régi fajta,
Eszi a cigány a lajta.
Ha megeszi, megissza,
Fölmászik a padra.

Amikor a mondóka eléri a csúcspontját („Fölmászik a padra”), emeljük fel a gyermeket, vagy billentsük hátra. Ez a mozgás segíti az egyensúlyi reflexek beindulását és erősíti a törzsizmokat, amelyek a helyes testtartásért felelnek.

III. Ugráló és ritmust erősítő mondókák (24-36 hónap)

Két éves kor után a tipegők készen állnak az összetettebb, dinamikus mozgásokra, mint az ugrálás és a szökkenés. Ezek a mondókák a térbeli tudatosságot és a motoros tervezést finomítják.

5. Én kis kertészlegény

Ez a mondóka kiválóan alkalmas arra, hogy a gyermek megtanulja a ritmusra történő ugrálást és a mozgás szavakhoz kapcsolását. A „kapál” vagy „ültet” szavakhoz társítsunk konkrét, ismétlődő mozdulatokat.

Én kis kertészlegény,
Kapálok én, kapálok én.
Ültetem a virágot,
Öntözöm a szép ágyat.

Amikor a mondóka azt mondja, hogy „kapálok”, guggoljon le, majd álljon fel. Amikor „öntözöm”, hajoljon le. Ez a fajta utánozó mozgás nemcsak a nagymozgás fejlesztését segíti, hanem a szerepjáték kezdetét is jelenti, ami a kognitív fejlődés fontos mérföldköve.

6. Bújj-bújj zöld ág

Bár ez a mondóka eredetileg csoportos játék, otthon is remekül alkalmazható. A szülő és a tipegő foghatja egymás kezét, és körbe járhatnak, majd a „kiszelejtezik” részre megállhatnak, vagy leguggolhatnak.

A körben járás, megállás és az irányváltás rendkívül fontos az egyensúly és térérzékelés szempontjából. Ha a gyermek már stabil, tartsuk csak az egyik kezét, ezzel is növelve az egyensúlyi kihívást.

A finommotorika és az ujjtornák részletes kidolgozása

A mozgásfejlesztés tipegőknek nem lehet teljes a finommotorika célzott edzése nélkül. A kéz és az ujjak ügyessége közvetlenül befolyásolja a gyermek önellátási képességét és későbbi íráskészségét. Az ujjtornák beépítése a Csiri-biri torna napi rutinjába kulcsfontosságú.

Az ujjak differenciált mozgásának fontossága

A tipegőknél gyakori, hogy még „egész kézzel” fognak meg tárgyakat, az ujjak külön-külön mozgatása még nem kiforrott. Célunk, hogy a hüvelykujj és a mutatóujj közötti csipeszfogás (precíziós fogás) megerősödjön. Az ujjtornák segítenek abban, hogy a gyermek agya különálló egységként kezelje az ujjakat.

7. Hüvelykujjam almafa

Ez a mondóka a legjobb eszköz az ujjak egyenkénti megmozgatására és a testtudat finomítására. Ültessük a gyermeket az ölünkbe, és fogjuk meg a kis kezét. A mondóka közben érintsük meg a megfelelő ujjat.

Hüvelykujjam almafa,
Mutatóujjam madárka,
Középső ujjam gallyacska,
Gyűrűsujjam gyűrűcske,
Kisujjam, kisujjam, fűszálacska.

Amikor a tipegő már ismeri a szavakat, kérjük meg, hogy ő maga mozgassa meg az ujját. Ez a játék kiválóan fejleszti a szóbeli utasítások megértését és a motoros válaszadást.

8. Sándor, Fáni, Cini, Palkó

Ez a mondóka variáció szintén az ujjak differenciált mozgását erősíti, gyakran az ujjhegyek összekoppintásával, ami a finomkoordinációt igényli.

Amikor a tipegő már ügyesebb, használhatunk apró tárgyakat (pl. borsószem, gyöngy), amelyeket a mondóka ritmusára kell az ujjaival megérintenie vagy felvennie. Ez a játékos gyakorlás erősíti a csipeszfogást, ami elengedhetetlen a ceruzafogáshoz.

A ritmikus ismétlés és a kognitív fejlődés

A Csiri-biri torna nem csak fizikai, hanem mentális edzés is. A mondókák ismétlődő, kiszámítható szerkezete biztonságot ad a tipegőnek, és megalapozza a memória és a sorrendiség (szekvencia) képességét.

A sorrendiség elsajátítása

A mondókák, mint a „Borsót főztem, jól meg sóztam”, szigorú sorrendet követelnek meg a mozgásokban. Először főzünk, aztán sózunk, aztán megesszük. Ezen mozgások sorrendjének megtanulása a motoros tervezés alapja. A gyermek megtanulja, hogy a cselekvéseknek van eleje, közepe és vége, ami a logikai gondolkodás alapját képezi.

Ez a szekvencia-képesség később megjelenik a mesék meghallgatásában, a matematikai műveletek megértésében és a bonyolultabb utasítások végrehajtásában. A Csiri-biri torna éppen ezért nem pusztán mozgás, hanem egyfajta mozgásos logikaóra.

Figyelemfenntartás és koncentráció

A tipegők figyelme rövid, de a játékos, ritmikus tevékenységek képesek azt meghosszabbítani. Amikor a mozgás ritmusos és örömteli, a gyermek ösztönösen tovább marad a feladatnál. A mondókák hossza ideális, általában nem tart tovább 30-60 másodpercnél, ami pont megfelel a tipegő korosztály koncentrációs képességének.

Hogy fenntartsuk az érdeklődést, érdemes a mondókákat variálni. Egyik nap lassabban, máskor gyorsabban, vagy más testrészeket bevonva. A változatosság biztosítja, hogy a gyermek agya folyamatosan új kihívásokkal szembesüljön, ami segíti a neuronális kapcsolatok megerősödését.

Praktikus tanácsok a Csiri-biri torna otthoni megvalósításához

A legjobb mozgásfejlesztés tipegőknek az, amelyik természetes módon illeszkedik a napirendbe. Nem kell külön „órát” tartani; a játékos mozgás beépülhet a pelenkázás, öltözködés vagy a lefekvés előtti rutinba.

1. A visszhang és az utánzás ereje

A tipegők a legjobb utánzók. A szülői példa a leghatékonyabb tanító. Amikor a szülő teljes odaadással, lelkesen mozog és énekel, a gyermek is sokkal szívesebben csatlakozik. Ne féljünk a túlzott mimikától és a hangsúlyos gesztusoktól; ezek segítik a gyermeket a mozdulatok megértésében.

A visszhang játékok, mint például a tapsolás és a ritmus visszhangzása, nagyszerűen fejlesztik a hallási memóriát és a motoros válaszadási képességet. Tapsoljunk egy bonyolultabb ritmust, majd kérjük meg a tipegőt, hogy tapsolja vissza.

2. A biztonságos környezet kialakítása

Bár a Csiri-biri torna legtöbbször a szülő ölében vagy közvetlen közelében zajlik, a járást és ugrálást igénylő mondókákhoz biztosítsunk elegendő teret. A csúszásmentes padló és a bútoroktól mentes terület elengedhetetlen az önfeledt mozgáshoz.

A tipegő mozgásfejlődés során gyakoriak az esések, de ha a környezet biztonságos, a gyermek bátrabban próbálkozik új mozgásformákkal. A bátorság és a kudarctól való félelem hiánya kulcsfontosságú a motoros tanulásban.

3. A zene és a hangszerek bevonása

Bár a legfontosabb eszköz a szülő hangja, egyszerű hangszerek (csörgő, dob, xilofon) bevonása tovább erősíti a ritmusérzék fejlesztését. A gyermek megtanulhatja, hogyan üssön a hangszerre a mondóka ritmusára. Ez a tevékenység a finommotorikát és az ok-okozati összefüggések megértését is fejleszti.

Készíthetünk házi hangszereket is: egy rizses műanyag palack csörgőnek, vagy két fakanál dobverőnek. A közös alkotás tovább növeli a játék értékét és a kötődést.

Melyek a leggyakoribb motoros kihívások tipegőkorban?

Bár a Csiri-biri torna általában elegendő a normál fejlődés támogatásához, hasznos tudni, melyek azok a területek, ahol a tipegők a leggyakrabban szorulnak támogatásra. Ha ezek a problémák tartósan fennállnak, érdemes szakembert felkeresni.

A bizonytalan egyensúly és a térészlelés zavarai

Egyes tipegők nehezen tartják meg az egyensúlyukat, gyakran elesnek, vagy kerülik a dinamikus mozgásokat (pl. hintázás, ugrálás). Ez utalhat a vesztibuláris rendszer lassabb érésére. Számukra a hosszas, hintáztató és forgató Csiri-biri torna elemek bevezetése kritikus fontosságú.

A térészlelés zavarai abban mutatkozhatnak meg, hogy a gyermek nehezen ítéli meg a távolságokat, gyakran nekimegy tárgyaknak, vagy nem tudja elkapni a labdát. Az irányok megnevezésével kísért mondókák („fel-le”, „előre-hátra”) és a célzott mozgásos játékok (pl. labdagurítás) segíthetnek ebben.

A keresztező mozgások nehézsége

A keresztező mozgások (amikor a test egyik oldala átnyúl a másikra, pl. bal kézzel megérinti a jobb térdét) elengedhetetlenek a két agyfélteke közötti kommunikációhoz. A nagymozgás fejlesztése során ügyeljünk arra, hogy a mondókák tartalmazzanak olyan elemeket, ahol a gyermeknek kereszteznie kell a test középvonalát.

Például, a „Kerekecske, gombocska” játékot játszhatjuk úgy is, hogy a szülő megkéri a gyermeket, hogy a jobb kezével simítsa meg a bal vállát. Ez a tudatos keresztezés erősíti a lateralitást és a dominancia kialakulását.

Mondókák a szociális és érzelmi fejlődés szolgálatában

Bár a Csiri-biri torna elsődlegesen motoros fejlesztés, a szociális és érzelmi fejlődés is szorosan kapcsolódik hozzá. A közös játék és a fizikai kontaktus erősíti a biztonságérzetet és a kötődést.

A közös élmény és a kötődés

A tipegőkorban a gyermekek még nem igazán tudnak másokkal együtt játszani, de a szülővel való közös, strukturált tevékenység megalapozza a későbbi szociális interakciókat. A mondókák által teremtett pozitív légkör és a szülő feltétlen figyelme a gyermekre hatalmas érzelmi támaszt nyújt.

A mondókák és a mozgásos játékok során a szülő és a gyermek egyfajta „párbeszédet” folytat, ahol a szavak helyett a ritmus és a mozdulatok kommunikálnak. Ez a nonverbális kommunikáció alapozza meg az empátiát és a mások érzéseinek megértését.

A düh és a feszültség levezetése mozgással

A tipegőkor gyakran jár dührohamokkal és frusztrációval, mivel a gyermek érzései már nagyok, de a verbális kifejezőképessége még korlátozott. A mozgásos játékok, különösen az ugrálós, „kiengedős” mondókák segíthetnek a felgyülemlett energia konstruktív levezetésében.

Ha a tipegő feszült, vegyünk elő egy olyan mondókát, ami erős, ritmikus mozgást igényel (pl. lábdobogás, ugrálás). A mozgás által történő érzelmi „kisülés” megnyugtatja a gyermeket, és segít visszatérni a kiegyensúlyozott állapotba.

A mondókák nyelvi gazdagsága és a szókincsbővítés

A magyar népi mondókák nyelvezete rendkívül gazdag és változatos. Ez a Csiri-biri torna egyik rejtett kincse. A mondókákban szereplő szavak gyakran olyan ritka vagy archaikus kifejezések, amelyekkel a gyermek a hétköznapi beszédben nem találkozik.

A rímek és a hangtani tudatosság

A rímek és az alliterációk (azonos hangok ismétlése) segítik a gyermeket abban, hogy a szavakat ne egy egységes hangfolyamként, hanem különálló hangok és szótagok sorozataként érzékelje. Ez a hangtani tudatosság, vagy fonológiai tudatosság a beszédfejlődés és a későbbi olvasás sikerének előfeltétele.

Amikor a tipegő hallja, hogy „Kerekecske, gombocska”, az ismétlődő ‘k’ és ‘g’ hangok, valamint a rímek (pl. „dió-házikó”) felkészítik az agyát a nyelvi struktúrák felismerésére. A ritmusérzék fejlesztése és a fonológiai tudatosság kéz a kézben járnak.

A mondókák mint kulturális örökség

A hagyományos mondókák átadása nem csak pedagógiai, hanem kulturális tett is. A gyermekek a mondókákon keresztül kapcsolódnak a magyar népi kultúrához, ami erősíti az identitásukat és a közösséghez tartozás érzését. A mozgásfejlesztés tipegőknek így válik a hagyományok ápolásának szerves részévé.

Érdemes bemutatni a mondókákhoz kapcsolódó képeket, vagy a természeti környezetet, amiről szólnak (pl. a nap, a zöld ág, a kertészlegény). Ezzel a mondókák jelentése elmélyül, és a gyermek számára a szavak mögötti valóság is érthetővé válik.

Egy Csiri-biri torna foglalkozás felépítése (példa)

Egy ideális, otthoni Csiri-biri torna foglalkozás 15-20 percig tart, és tartalmazza a bemelegítést, a fő részt (nagymozgás és finommotorika), valamint a levezetést, a megnyugtatást.

Bemelegítés: Ölbéli játékok és simogatók

• Kerekecske, gombocska: Testrészek megnevezése, melegítő simogatás.
• Süss fel nap: Taktilis stimuláció, a gyermek felkészítése a mozgásra.

Ez a szakasz a biztonság és a kötődés érzését erősíti, felkészíti a testet és az idegrendszert a komplexebb feladatokra.

Fő rész: Nagymozgás és ritmus

• Hinta-palinta: Vesztibuláris stimuláció, egyensúlyi gyakorlatok.
• Járom az új utam: Körbejárás, megállás, irányváltás gyakorlása.
• Én kis kertészlegény: Guggolás, felállás, ugrálás, a nagymozgások koordinálása.

Levezetés: Finommotorika és megnyugtatás

• Hüvelykujjam almafa: Ujjtorna, finommotorika fejlesztése.
• Csipp-csipp csóka: Közös éneklés, tapsolás, ülőhelyzetben végzett ritmusgyakorlatok.

A foglalkozást mindig egy megnyugtató öleléssel zárjuk, ezzel is megerősítve a pozitív élményt. A Csiri-biri torna sikerének titka nem a teljesítményben, hanem a közös örömben rejlik.

A játékos ismétlés pszichológiai háttere

A tipegők imádják az ismétlést. A szülők számára néha unalmas lehet ugyanazt a mondókát huszonötödszörre is elénekelni, de a gyermek számára az ismétlés a tanulás alapja. Az ismétlés által válik a bizonytalan mozdulat automatizmussá, és a szótag szavakká.

A mondókás torna során a gyermek előre tudja, mi fog következni, ami kiszámíthatóságot és kontrollt ad neki a saját fejlődési folyamata felett. Ez a kontrollérzet rendkívül fontos a tipegőkorban, amikor a gyermek éppen kezdi felfedezni az önállóságát. A ritmusos, mozgásfejlesztő mondókák tipegőknek tehát pszichológiai értelemben is megerősítő hatásúak.

A Csiri-biri torna egy olyan befektetés, amely a gyermek teljes idegrendszeri fejlődését támogatja. A ritmus, a mozgás és a szülői szeretet hármas egysége a legősibb és leghatékonyabb módja annak, hogy a tipegőből kiegyensúlyozott, ügyes és jól kommunikáló óvodás váljon.