Csalánkiütés a gyereknél: okok, tünetek és a leghatékonyabb kezelési módok

Amikor egy gyermek bőre hirtelen vörös, viszkető foltokkal telik meg, minden szülő szívét elfogja az aggodalom. A csalánkiütés, vagy orvosi nevén urticaria, rendkívül gyakori jelenség a gyermekkorban, és bár a legtöbb esetben ijesztőbb, mint veszélyes, azonnali figyelmet és megértést igényel. Szülőként a legfontosabb, hogy tisztában legyünk az okokkal, felismerjük a tüneteket, és tudjuk, mikor van szükség sürgős orvosi segítségre.

Ezek a jellegzetes, duzzadt, halvány rózsaszín vagy vörös foltok, amelyeket a köznyelv gyakran „csalánfoltnak” nevez, a bőr mélyebb rétegeiben zajló reakció eredményei. A csalánkiütés a szervezet védekező mechanizmusának túlzott válasza egy külső vagy belső ingerre, amely a hízósejtekből történő hisztamin felszabadulásához vezet.

Mi is az a csalánkiütés, és miért viszket annyira?

A csalánkiütés valójában nem más, mint a bőr apró ereinek áteresztővé válása, ami folyadék szivárgását eredményezi a környező szövetekbe. Ezt a folyamatot a hisztamin nevű vegyület indítja el, amelyet a szervezet immunsejtjei, a hízósejtek (masztociták) szabadítanak fel. A felszabadult hisztamin hatására alakul ki a jellegzetes hármas tünetcsoport: a duzzanat, a bőrpír és a kínzó viszketés.

A kiütések általában hirtelen jelennek meg, és gyorsan eltűnnek – jellemzően néhány órán belül, de legfeljebb 24 óra alatt a folt helye nyomtalanul elhalványul. Ami a gyermeket és a szülőt a legjobban megviseli, az a rendkívül intenzív viszketés. Emiatt a gyerekek gyakran vakarják a bőrfelületet, ami másodlagos fertőzésekhez vagy további irritációhoz vezethet.

A csalánkiütés tünetei a gyereknél: Hogyan ismerjük fel?

Bár a csalánkiütés megjelenése rendkívül változatos lehet, van néhány alapvető jellegzetesség, amely segít azonosítani azt. A csalánfoltok mérete néhány millimétertől egészen tenyérnyi nagyságig terjedhetnek. Lehetnek kerekek, oválisak, vagy szabálytalan alakúak, és gyakran összeolvadnak, hatalmas, térképszerű foltokat képezve.

A kiütések közepén gyakran halványabb, fehér színű terület látható, amelyet vörös udvar vesz körül. Ha a foltokat megnyomjuk, átmenetileg elhalványulnak, vagy teljesen eltűnnek, jelezve, hogy a bőrpír az erek tágulásának következménye. Ez a jelenség a „diaszkópia” teszt, amely segít elkülöníteni a csalánkiütést más kiütéses betegségektől, például a vérzést jelző purpurától.

Azonosító jelek, amelyekre figyelni kell:

• Jellegzetes elváltozás: Erősen viszkető, megemelkedett (papulák vagy plakkok), vörös foltok.
• Vándorló jelleg: Gyors megjelenés és gyors eltűnés (általában 24 órán belül) ugyanazon a ponton.
• Viszketés intenzitása: A viszketés sokkal erősebb, mint más, hasonló kinézetű bőrbetegségeknél.

A legtöbb esetben a csalánkiütés csak a bőrt érinti, de súlyosabb esetekben, különösen allergia esetén, más tünetek is társulhatnak hozzá, mint például láz, ízületi fájdalom, vagy akár az ajkak, szemhéjak és a nyelv duzzanata, amit angioödémának nevezünk.

Az akut és a krónikus csalánkiütés közötti különbség

A csalánkiütés kezelésének stratégiáját alapvetően meghatározza, hogy milyen hosszú ideje áll fenn a probléma. Az orvostudomány két fő kategóriába sorolja a gyermekkori urticariát:

Akut csalánkiütés (kevesebb mint 6 hét)

Az esetek túlnyomó többsége ebbe a kategóriába esik. Az akut csalánkiütés hirtelen kezdődik, és általában 48 órán belül, de legfeljebb hat hét alatt teljesen elmúlik. Gyermekeknél ez a forma a leggyakoribb, és szinte mindig egy jól beazonosítható kiváltó okhoz köthető.

A szülők megkönnyebbülhetnek, ha gyermekük akut csalánkiütéstől szenved, mert a kiújulás esélye alacsony, és a kezelés általában gyorsan hat. Az akut csalánkiütés legfőbb kiváltói a fertőzések és az ételek.

Krónikus csalánkiütés (több mint 6 hét)

Ha a kiütések napi szinten vagy szinte minden nap jelentkeznek, és a hathetes időtartamot meghaladják, krónikus urticariáról beszélünk. Ez a forma sokkal ritkább a gyermekeknél, de sokkal nagyobb kihívást jelent mind a diagnosztizálás, mind a kezelés szempontjából. A krónikus csalánkiütés gyakran nem egyértelmű külső okra vezethető vissza, hanem inkább a szervezet belső egyensúlyának felborulására, vagy autoimmun folyamatokra utal.

A krónikus urticaria esetén a szülői türelem és a hosszas orvos-beteg együttműködés kulcsfontosságú. Gyakran van szükség széleskörű laborvizsgálatokra, allergia tesztekre, és időnként speciális diétás napló vezetésére is, hogy fény derüljön a kiváltó tényezőre.

A csalánkiütés leggyakoribb okai gyermekkorban

A csalánkiütés okainak feltárása igazi detektívmunka lehet. Bár a tünetek ijesztőek, a legtöbb esetben a kiváltó tényező ártalmatlan, és az immunrendszer csupán túlreagál egy normális ingert.

1. Fertőzések: A leggyakoribb kiváltó tényező

Meglepő módon gyermekeknél az akut csalánkiütés vezető oka nem az ételallergia, hanem a vírusos vagy bakteriális fertőzések. Amikor a gyermek szervezete egy kórokozóval harcol, az immunrendszer aktiválódik, és melléktermékként hisztamint szabadít fel. A kiütések gyakran a láz vagy a fertőzés egyéb tüneteinek megjelenésekor vagy közvetlenül azok után alakulnak ki.

Gyakori, hogy egy egyszerű megfázás, felső légúti fertőzés, vagy egy enyhe gyomor-bélhurut okozza a csalánfoltok megjelenését. Ebben az esetben a kiütés kezelése a fertőzés lezajlásával párhuzamosan automatikusan megoldódik.

2. Ételallergiák és intoleranciák

Bár a fertőzések gyakoriabbak, az ételallergia a legsúlyosabb reakciókat kiváltó ok lehet. A reakció általában nagyon gyors, percekkel az étel elfogyasztása után jelentkezik. Csecsemőknél és kisgyermekeknél a leggyakoribb allergének a tehéntej, a tojás, a szója és a búza. Idősebb gyermekeknél a földimogyoró, a diófélék, a halak és a tenger gyümölcsei kerülnek előtérbe.

Fontos különbséget tenni az ételallergia (immunválasz) és az ételintolerancia (emésztési probléma) között. Míg az intolerancia okozhat bőrkiütést, az allergia az, amely életveszélyes anafilaxiás reakcióhoz vezethet.

3. Gyógyszerek

Bizonyos gyógyszerek is kiválthatnak csalánkiütést. A leggyakrabban érintett gyógyszercsoportok a nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok, mint az ibuprofen), az antibiotikumok (különösen a penicillin származékok), és ritkán egyes lázcsillapítók. A gyógyszerreakció a bevétel után perceken belül, de akár órákkal később is jelentkezhet.

4. Fizikai ingerek (Fizikai urticaria)

Egyes gyermekeknél a csalánkiütés nem belső immunreakció, hanem külső fizikai hatás eredménye. Ezek a formák ritkábbak, de rendkívül zavaróak lehetnek a mindennapi életben. Ide tartozik:

• Dermografizmus (Bőrírás): Erős nyomás, dörzsölés vagy karcolás hatására a bőr megduzzad az irritált vonal mentén.
• Hideg urticaria: Hideg víz, hideg levegő vagy jég érintése váltja ki. Különösen veszélyes lehet úszás közben.
• Kolinerg urticaria: A testhőmérséklet emelkedése (pl. edzés, forró fürdő, stressz) okozza. Apró, tűszúrásszerű kiütések jellemzik.
• Nyomás urticaria: Hosszú ideig tartó nyomás (pl. szoros ruha, hátizsák hevedere) váltja ki.

A fizikai csalánkiütés gyereknél diagnosztizálása speciális provokációs teszteket igényel, például jégkocka bőrhöz érintését vagy súlyok felhelyezését a bőrre.

Angioödéma: Amikor a csalánkiütés mélyebbre hatol

Az angioödéma a csalánkiütés súlyosabb formája, amely a bőr mélyebb rétegeit és a nyálkahártyákat érinti. Míg a csalánfoltok a felszínen viszketnek, az angioödéma inkább fájdalmas feszülést és duzzanatot okoz.

Leggyakrabban az arc területén, az ajkakon, a szemhéjakon, a nyelven és a nemi szerveken jelentkezik. Bár az angioödéma ijesztő látvány, önmagában nem feltétlenül életveszélyes, kivéve, ha a nyelv vagy a gége duzzanata miatt a légutak elzáródnak.

Azonnali orvosi ellátás szükséges, ha a gyermeknek:

1. Nehézlégzése van, rekedt a hangja, vagy zihál.
2. Nyelési nehézségei vannak.
3. Szédül, vagy elájul (ez az anafilaxia jele lehet).

Az angioödéma és a csalánkiütés gyakran együtt járnak, de az angioödéma önmagában is előfordulhat. Ha a gyermeknél bármilyen mértékű arcduzzanatot észlelünk, még ha a légzés normális is, azonnal forduljunk orvoshoz!

A hisztamin felszabadulása okozta reakciók gyorsak. Ha a kiütés mellett a gyermek arca, ajka is duzzad, ez már komolyabb szisztémás reakcióra utal, ami sürgősségi ellátást igényel.

A csalánkiütés diagnózisa: A kiváltó ok felderítése

A csalánkiütés diagnosztizálása általában a tünetek alapján egyszerű, de az ok felderítése bonyolult. A gyermekorvos vagy a bőrgyógyász (esetleg allergológus) feladata, hogy kizárja a súlyosabb állapotokat, és megtalálja a kiváltó tényezőt, különösen a krónikus esetekben.

A részletes anamnézis felvétele

A legfontosabb eszköz a szülői beszámoló. Az orvos részletesen kikérdezi a szülőt a kiütések megjelenésének körülményeiről:

• Mikor kezdődött pontosan a kiütés?
• Milyen gyakran jön elő?
• Milyen ételeket fogyasztott a gyermek az elmúlt 24 órában?
• Szedett-e új gyógyszert, vagy kapott-e oltást?
• Volt-e lázas, vagy mutatott-e más fertőzésre utaló tüneteket (pl. torokfájás, hasmenés)?
• Volt-e fizikai inger (hideg, nyomás, erős napfény)?

Akut csalánkiütés esetén, ha a reakció gyorsan elmúlik és nincs légúti érintettség, általában nincs szükség további vizsgálatokra. Ha azonban a kiütés visszatérő, vagy krónikussá válik, a vizsgálatok széles skáláját kell bevetni.

Laboratóriumi és allergiavizsgálatok

A krónikus esetekben az orvos vérvizsgálatot rendelhet el. Ez magában foglalhatja a teljes vérképet, a gyulladásos markereket (CRP, süllyedés), a máj- és vesefunkciókat, valamint pajzsmirigy funkciót vizsgáló teszteket, mivel az autoimmun betegségek is okozhatnak csalánkiütést.

Allergiavizsgálatok:

1. Bőrtesztek (Prick teszt): Kisebb mennyiségű allergént juttatnak a bőr felszínére, és figyelik a reakciót. Ez a leggyakoribb teszt étel- és inhalatív allergia esetén.
2. Vérvizsgálat (specifikus IgE): Meghatározza a vérben keringő, adott allergénre specifikus antitestek szintjét. Akkor hasznos, ha a bőrteszt nem végezhető el (pl. súlyos bőrbetegség vagy antihisztamin szedése miatt).

Fontos tudni, hogy a laborvizsgálatok és allergia tesztek eredményei nem mindig mutatnak egyértelmű okot, különösen a krónikus idiopátiás (ismeretlen okú) urticaria esetében.

A leghatékonyabb kezelési módok a gyermek csalánkiütésére

A csalánkiütés kezelésének elsődleges célja a tünetek enyhítése, különösen a viszketés csillapítása, valamint a kiváltó ok azonosítása és elkerülése. A legtöbb esetben a kezelés egyszerű, és otthon is elvégezhető.

1. Antihisztaminok: A sarokkövek

Mivel a csalánkiütés a hisztamin felszabadulásának következménye, az elsődleges gyógyszerek az antihisztaminok. Ezek a készítmények blokkolják a hisztamin receptorokat (H1), megakadályozva ezzel, hogy a hisztamin kifejtse hatását a bőr erein.

Második generációs antihisztaminok (Nem szedatívak)

Gyermekgyógyászatban ma már elsősorban a második generációs, nem szedatív (álmosságot nem okozó) antihisztaminokat részesítik előnyben. Ezek közé tartozik a cetirizin, a loratadin és a dezloratadin. Ezek a szerek hatékonyan csökkentik a viszketést és a duzzanatot, de minimális mellékhatással járnak, így a gyermek nappali aktivitását nem befolyásolják.

Krónikus csalánkiütés esetén gyakran szükséges a standard adag többszörösének adása, a kezelőorvos utasításai alapján. A csalánkiütés kezelése hosszantartó lehet, de a folyamatos gyógyszerszedés segít megelőzni az újabb rohamokat.

Első generációs antihisztaminok (Szedatívak)

Az olyan szerek, mint a difenhidramin, bár hatékonyak, erős álmosságot okoznak. Ezeket általában csak súlyos, kínzó viszketéssel járó esetekben, éjszakai adagolásra javasolják, hogy a gyermek ki tudja pihenni magát.

2. Kortikoszteroidok (Szteroidok)

Szájon át szedhető szteroidokat (pl. Prednisolon) csak ritkán, súlyos, kiterjedt és antihisztaminra nem reagáló akut csalánkiütés esetén alkalmaznak, vagy ha angioödéma fenyeget. A szteroidok erőteljes gyulladáscsökkentő hatásúak, de mellékhatásaik miatt a kezelés időtartamát a lehető legrövidebbre kell korlátozni (általában 3-7 nap).

3. Sürgősségi kezelés (Anafilaxia esetén)

Ha a csalánkiütéshez légzési nehézség vagy sokk jelei társulnak, azonnali beavatkozás szükséges. A legsúlyosabb esetekben az adrenalin (epinefrin) injekció a választandó szer. Azoknál a gyermekeknél, akiknél korábban már volt súlyos allergiás reakció, az orvos felírhat egy öninjektáló adrenalin tollat (pl. EpiPen), amelyet a szülőnek mindig magánál kell tartania.

Otthoni ápolás és kiegészítő kezelések

A gyógyszeres kezelés mellett az otthoni ápolás és a támogató intézkedések jelentősen enyhíthetik a gyermek szenvedését és felgyorsíthatják a gyógyulást.

Viszketést csillapító fürdők és borogatások

A hideg segíti az erek összehúzódását, csökkenti a hisztamin felszabadulását és azonnali enyhülést hoz a viszketésre. Helyezzünk hideg borogatást vagy egy tiszta, hideg vizes törölközőt az érintett területekre.

A zabpehely fürdő (kolloid zabpehely) régóta bevált módszer a viszkető bőr megnyugtatására. A zabpehely gyulladáscsökkentő és hidratáló tulajdonságokkal rendelkezik. Töltsünk meleg (nem forró!) vizet a kádba, és keverjük bele a speciális fürdőhöz való zabpelyhet. A gyermek 10-15 percet töltsön a vízben, majd óvatosan, dörzsölés nélkül itassuk fel a vizet a bőréről.

Ruházat és környezet

Kerüljük a szoros, dörzsölő ruházatot, amely irritálhatja a bőrt és súlyosbíthatja a dermografizmust. Öltöztessük a gyermeket laza, pamut ruhákba. A hálószoba hőmérsékletét tartsuk hűvösen, mivel a túlzott meleg és izzadás fokozza a viszketést (kolinerg urticaria). Az éjszakai vakarózás megelőzése érdekében hasznos lehet a gyermek körmének rövidre vágása.

Fontos szempontok az otthoni kezelésnél:

• Kerüljük a forró fürdőt és zuhanyzást.
• Ne használjunk illatosított szappanokat és testápolókat.
• Különösen viszkető területekre alkalmazhatunk kalamin tartalmú lotiont.

Ételallergia és csalánkiütés: Részletes áttekintés

Ha az orvos ételallergiát gyanít, szigorú eliminációs diétát javasolhat. Ez azt jelenti, hogy a potenciális allergént ideiglenesen ki kell zárni a gyermek étrendjéből. Ha a tünetek megszűnnek, az allergén újbóli bevezetése (provokáció) történhet orvosi felügyelet mellett, hogy megerősítsék a diagnózist.

A 6 fő allergén és a keresztallergiák

A gyermekeknél a legtöbb allergiás reakció a „Nagy Nyolcas” élelmiszerek közül kerül ki, de a csalánkiütés szempontjából a tej, tojás, földimogyoró és diófélék a legfontosabbak. Ezek a fehérjék váltják ki a leggyorsabb és legerősebb hisztaminreakciót.

Különösen figyelni kell a keresztallergiákra. Például, ha a gyermek pollenallergiás, bizonyos nyers gyümölcsök és zöldségek fogyasztása is okozhat száj körüli viszketést és csalánkiütést (ún. orális allergia szindróma).

A diétás napló szerepe

Krónikus vagy visszatérő csalánkiütés esetén a szülőnek elengedhetetlen a részletes diétás napló vezetése. Ebbe a naplóba minden elfogyasztott ételt, italt, gyógyszert, sőt, még a gyermek stressz-szintjét és fizikai aktivitását is rögzíteni kell. Ez az információ segítheti az orvost abban, hogy láthatatlan összefüggéseket találjon az étrend és a kiütések megjelenése között.

Krónikus idiopátiás urticaria kezelése: Amikor nincs egyértelmű ok

A krónikus esetek mintegy felében még alapos kivizsgálás után sem találják meg a kiváltó okot. Ezt az állapotot krónikus idiopátiás urticariának (CIU) nevezzük. Bár a név ijesztő, ez nem jelenti azt, hogy a probléma kezelhetetlen lenne, csupán azt, hogy az immunrendszer ok nélkül, autonóm módon aktiválódik.

A kezelés eszkalációja

A CIU kezelése lépcsőzetes megközelítést igényel, amely gyakran allergológus vagy immunológus bevonását igényli:

1. Első lépcső: Napi, magas dózisú, második generációs antihisztamin (akár négyszeres adag).
2. Második lépcső: Második generációs antihisztaminok kombinálása H2-blokkolókkal (pl. famotidin), amelyek a gyomorban is megtalálható hisztamin receptorokat blokkolják, de segíthetnek a bőr tüneteinek enyhítésében is.
3. Harmadik lépcső: Kiegészítő immunszupresszív szerek vagy biológiai terápia.

A biológiai terápia, különösen az Omalizumab (Xolair), forradalmasította a súlyos, krónikus csalánkiütés kezelését. Ez a monoklonális antitest gátolja az IgE antitestek hatását, amelyek kulcsszerepet játszanak a hisztamin felszabadításában. Bár injekciós készítmény, és csak speciális esetekben alkalmazható, rendkívül hatékony lehet a gyógyszerre nem reagáló CIU-ban szenvedő gyermekeknél.

A csalánkiütés és a stressz kapcsolata

Bár a stressz önmagában ritkán okoz csalánkiütést, jelentősen súlyosbíthatja a már meglévő tüneteket, különösen a krónikus formánál. A stresszre adott fiziológiai válaszok (pl. adrenalin és kortizol termelés) befolyásolhatják a hízósejtek működését, és fokozhatják a hisztamin felszabadulást.

A kolinerg urticaria például gyakran stresszhelyzetben, vagy erős érzelmi reakciók során jelentkezik, amikor a test hőmérséklete emelkedik. Fontos, hogy a szülő megértse ezt az összefüggést, és támogassa gyermekét a stresszkezelésben, például relaxációs technikák vagy megfelelő alvás biztosításával.

Fizikai urticaria: Speciális kezelési kihívások

A fizikai csalánkiütés kezelése nagyrészt a kiváltó tényező szigorú elkerülésén alapul, ami komoly életmódbeli változásokat igényelhet.

Hideg urticaria kezelése

Ha a gyermek hideg urticariában szenved, létfontosságú, hogy kerülje a hirtelen hőmérsékletváltozásokat, különösen a hideg vízbe merülést. A téli hónapokban a teljes testfelületet takaró, meleg ruházat kötelező. Az antihisztaminok magasabb dózisban történő szedése gyakran segít megelőzni a reakciókat, de a teljes védelem garantálásához az elkerülés a legbiztosabb módszer.

Dermografizmus kezelése

A bőrírás a legkevésbé aggasztó fizikai urticaria forma, de a viszketés igen zavaró lehet. Laza ruházat viselése és a bőr túlzott dörzsölésének elkerülése, valamint a rendszeres antihisztamin szedése általában elegendő a tünetmentesség eléréséhez.

A megelőzés lehetőségei: Mit tehet a szülő?

Míg a fertőzések okozta csalánkiütést nem lehet megelőzni, az allergiás és fizikai formák esetén van lehetőség a kiütések kialakulásának csökkentésére.

Kulcsfontosságú megelőzési stratégiák:

1. Allergének azonosítása és elkerülése: Ha igazolt a kiváltó ok (étel, gyógyszer, állatszőr), annak szigorú elkerülése a legfontosabb.
2. Fizikai ingerek minimalizálása: Hideg urticaria esetén meleg ruha, napallergiánál fényvédelem.
3. Gyógyszerek áttekintése: Ismert gyógyszerallergia esetén a gyermekorvost és a fogorvost is tájékoztatni kell.
4. Rendszeres gyógyszerszedés: Krónikus urticaria esetén az antihisztamint folyamatosan, a tünetmentes időszakokban is szedni kell, a kiújulás megelőzése céljából.

A gyermek csalánkiütése a legtöbb esetben rövid ideig tartó kellemetlenség, amely a megfelelő kezeléssel és szülői gondoskodással gyorsan megoldódik. A legfontosabb, hogy megőrizzük a nyugalmunkat, és ha a tünetek súlyosbodnak, vagy hat hétnél tovább fennállnak, szakember segítségét kérjük a pontos diagnózis és a személyre szabott kezelési terv kialakításához.

Gyakran ismételt kérdések a csalánkiütésről (GYIK)

Sok szülőben merülnek fel hasonló kérdések, amikor először szembesülnek a gyermekükön megjelenő csalánfoltokkal. Íme néhány gyakori aggodalomra adandó válasz:

Veszélyes-e a csalánkiütés?

A csalánkiütés önmagában általában nem veszélyes. A veszély akkor áll fenn, ha a kiütéshez légzési nehézség, vagy a nyelv/torok duzzanata (angioödéma) társul. Az egyszerű, csak bőrön jelentkező urticaria ijesztő lehet, de ártalmatlan.

Fertőző-e a csalánkiütés?

Nem. A csalánkiütés egy immunológiai reakció, nem egy fertőző betegség. Bár a kiváltó ok lehet fertőzés (vírus), maga a kiütés nem terjed másokra.

Mennyi ideig tart egy-egy csalánfolt?

A csalánkiütés egyik jellegzetessége a gyorsaság. Egy adott folt általában 2-24 órán belül eltűnik. Ha egy folt 24 óránál tovább marad ugyanazon a helyen, az valószínűleg nem egyszerű csalánkiütés, hanem más bőrbetegség (pl. urticariális vasculitis), ami további orvosi vizsgálatot igényel.

Mit tegyek, ha a gyermekem éjszaka vakarózik?

Éjszakára adható első generációs antihisztamin (ha az orvos javasolja) segíthet az alvásban. Ezen kívül használjunk hűvös lepedőt, vágjuk rövidre a gyermek körmét, és alkalmazzunk hideg borogatást lefekvés előtt.

Adhatok-e ibuprofen vagy paracetamol tartalmú lázcsillapítót, ha a kiütés lázzal jár?

Óvatosan! Az NSAID-ok (pl. ibuprofen) és ritkán a paracetamol is kiválthat vagy súlyosbíthat csalánkiütést, különösen, ha az allergia vagy gyógyszerérzékenység áll a háttérben. Mindig konzultáljunk a gyermekorvossal, mielőtt gyógyszert adunk, különösen, ha a kiütés oka még nem tisztázott.

A viszkető bőrkiütés kezelése a gyermekkorban gyakran a szülői türelem és a megfelelő gyógyszerek kombinációja. A legtöbb esetben a probléma magától megoldódik, de a szakszerű segítség sosem felesleges, ha a tünetek tartósak vagy súlyosak.