Áttekintő Show
A szülői lét egyik legvarázslatosabb pillanata, amikor a gyermekünk először reagál a saját nevére. Ez a pillanat nem csupán édes emlék, de egyben a kognitív, nyelvi és szociális fejlődés fontos mérföldköve is. Amikor a csecsemő hirtelen megállítja a játékot, felénk fordul, vagy a tekintetével keres minket, amint kimondjuk a nevét, az a tudatosság első szikráját jelenti: „Ez én vagyok.” Ez a felismerés a kommunikáció alapköve, amely elválasztja a véletlenszerű hangok és szavak óceánját a személyes jelentéstől.
Sok szülő aggódik, ha a baba nem reagál azonnal, vagy ha a szomszéd kisfiú már hat hónaposan „hallgat a nevére”, míg az ő gyermeke még kilenc hónaposan is csak mosolyog a hangirányba. Lényeges, hogy megértsük: a névfelismerés folyamat, amely szorosan összefügg a hallásfejlődéssel, a figyelem fenntartásának képességével és azzal, hogy a baba képes legyen összekapcsolni egy adott hangsorozatot (a nevét) a saját identitásával. A legtöbb baba számára ez a tudatos reakció a hatodik és kilencedik hónap között válik egyértelművé, de az előkészületek már sokkal korábban elkezdődnek.
A névfelismerés pszicholingvisztikai alapjai
Ahhoz, hogy a baba felismerje a nevét, egy komplex idegrendszeri folyamatnak kell végbemennie. Ez messze túlmutat azon, hogy egyszerűen hallja a hangot. A folyamat három fő lépésből áll: a hangok diszkriminációja, a hangsorozat mintázatának azonosítása, és végül ennek a mintázatnak a személyes jelentéssel való összekapcsolása.
Hallás és hangdiszkrimináció: A kezdetek
A baba hallása már a méhen belül is fejlett, és a születés után azonnal képes megkülönböztetni az emberi beszédet más zajoktól. A csecsemők rendkívül érzékenyek a beszéd ritmusára, intonációjára és a magasabb frekvenciájú, éneklő hangra, amit a szülők gyakran használnak (az úgynevezett „bababeszéd”, vagy motherese). Ez a kezdeti fókusz létfontosságú, mert segít kiszűrni a zajtömeget, és a fontos információkra – a szavak mintáira – koncentrálni.
Négy hónapos kor körül a baba már képes megkülönböztetni a különböző hangokat (fonémákat), még azokat is, amelyek nem részei az anyanyelvének. Ugyanakkor elkezdődik az a folyamat, amikor az agy elkezdi „specializálni” magát az anyanyelv hangjaira. A baba nevének gyakori hallása egy stabil, ismétlődő akusztikus mintát ad, amit a kisgyermek agya kiemel a háttérből.
A név az a leggyakrabban hallott, legfontosabb szó a baba szótárában, ami mindig egyetlen személyhez – hozzá – kapcsolódik. Ez teszi a tanulási folyamatot rendkívül gyorssá és hatékonnyá.
A minta felismerése és a jelentés hozzárendelése
A névfelismerés kulcsa az ismétlés. Amikor a szülők a baba nevét használják, az általában valamilyen szociális interakcióval párosul: etetés, pelenkázás, ölelés, vagy a tekintet felkeltése. Ez a folyamatos társítás – „Kicsi Anna, nézz ide!”, „Péter, itt a cumid!” – hozzájárul ahhoz, hogy a baba agyában a hangsorozat egyre erősebb idegi pályát alakítson ki.
A nyelvfejlődéssel foglalkozó kutatások azt mutatják, hogy a babák már 5-6 hónapos korukban elkezdenek „statisztikákat” gyűjteni a beszédből. Megtanulják, mely szótagok fordulnak elő gyakran egymás után. A saját nevük ebben a statisztikai elemzésben egy rendkívül gyakori és kiemelkedő minta, amelynek felismerése az önálló identitás kialakulásának kezdetét jelenti.
Fejlődési mérföldkövek: Mikor várható a reakció?
Bár minden gyermek eltérő ütemben fejlődik, a szakirodalom egyértelműen meghatároz egy ablakot, amikor a névfelismerés a leggyakrabban bekövetkezik. Ez az időszak a 4. hónap körüli előkészületektől a 12. hónap körüli szilárd reakcióig terjed.
4-6 hónap: A passzív figyelem korszaka
Ebben a korban a baba még nem feltétlenül ismeri fel tudatosan a nevét, de már reagál a megszokott hangmintákra. A reakciók jellemzően a következők:
- Hang irányába fordulás: Ha hallja a nevét, vagy általában a szülő hangját, a fejecskéjét a hangforrás felé fordítja.
- Figyelemfelkeltés: Megállítja az aktuális tevékenységét, vagy hirtelen abbahagyja a sírást.
- Szelektív reakció: Elkezd különbséget tenni a szülői hang és más hangok között.
Ebben a fázisban a reakció még gyakran csak a hang intonációjára és a szülő közelségére adott válasz. Ha a szülő mosolyogva, magas hangon mondja, hogy „Kicsi szívem!”, ugyanúgy reagálhat, mint a nevére. De az ismétlés megalapozza a későbbi, tudatos felismerést.
6-9 hónap: Az arany időszak
Ez az az időszak, amikor a legtöbb baba először mutat konzisztens és egyértelmű reakciót a saját nevére. A 6 hónapos babák már sokkal jobban képesek a szelektív figyelemre, és kezdenek megérteni egyszerű ok-okozati összefüggéseket.
| Kor (hónap) | Jellemző reakció | Kognitív háttér |
|---|---|---|
| 6 hónap | A fej azonnali, gyors elfordítása a hangforrás felé, még zajos környezetben is. | Megkülönbözteti a saját nevét a többi, gyakran hallott szótól (pl. „mama”, „papa”). |
| 7-8 hónap | Konzisztens reakció, pillantással keresi a beszélőt, vagy abbahagyja a játékot. | Képes összekapcsolni a hangot a szociális interakcióval és az identitással. |
| 9 hónap | Erős reakció, néha mosollyal vagy gagyogással válaszol. Képes felismerni a nevét idegenek szájából is. | Stabilizálódott a névre hallgatás, mint a kommunikáció elengedhetetlen része. |
A 7-8 hónapos kor különösen kritikus. Ekkor erősödik meg a szociális referencia képessége, ami azt jelenti, hogy a baba egyre jobban figyeli a környezetét, és mások reakcióit is figyelembe veszi. Amikor a nevét hallja, tudja, hogy valami rá vonatkozik, és keresni kezdi, mi az a valami.
9-12 hónap: A névre hallgatás megerősítése
Egyéves korára a babák többsége már megbízhatóan reagál a nevére, függetlenül attól, ki mondja ki, vagy milyen környezetben. Ha a baba 10-12 hónaposan sem mutat konzisztens reakciót, az már okot adhat a szülőknek, hogy jobban figyeljenek a kommunikációs és hallásfejlődés egyéb jeleire.
Hogyan néz ki a valódi névfelismerés?
A szülők gyakran bizonytalanok abban, hogy a baba valóban a nevére reagált-e, vagy csak a hangra. A különbség a konzisztenciában és a szelektivitásban rejlik. A tudatos névfelismerés során a baba viselkedése megváltozik, még akkor is, ha éppen leköti valamilyen játék.
A szelektív figyelem ereje
Képzeljük el a helyzetet: a baba a szőnyegen játszik, háttal áll nekünk. Ha azt mondjuk, „Nézd, milyen szép labda!”, talán nem reagál. De ha azt mondjuk, „Anna!”, és Anna azonnal félrefordul, vagy megfeszíti a fülét, hogy jobban halljon, az már a szelektív figyelem jele. A baba agya képes volt kiszűrni a hangáradatból azt a mintát, ami személyesen rá vonatkozik.
A reakciók lehetnek finomak is. Nem feltétlenül kell teljes fordulásra számítanunk. Néha elég, ha a baba hirtelen megállítja a mozgást, mereven figyel, vagy a szemeivel keresni kezd minket. Ez a jelzés azt mutatja, hogy a szó bejutott a kognitív feldolgozás szintjére.
A környezet szerepe
Fontos, hogy teszteljük a reakciót különböző környezetben. Ha a baba csak akkor reagál, ha a szoba csendes és mi közvetlenül a szeme előtt vagyunk, az még lehet egyszerű figyelemre adott válasz. Az igazi áttörés az, amikor a baba zajos környezetben is reagál a nevére, vagy akkor is, ha a másik szobából szólunk hozzá.
A szelektivitás a kulcs: ha a baba csak a nevére reagál a „kutyus”, „macska” vagy „gyere ide” szavak helyett, tudhatjuk, hogy a név már tartósan beágyazódott a nyelvi rendszerébe.
Hogyan segíthetjük elő a névfelismerést?
Bár a fejlődés üteme genetikailag és idegrendszerileg meghatározott, a szülői interakció jelentősen támogathatja a folyamatot. A névfelismerés a kapcsolatról szól, nem pusztán a hallásról.
1. Következetes névadás és használat
A babák számára a minták a legfontosabbak. Ha a baba neve Bence, ne hívjuk egyik nap Bencének, másnap Bencuskának, harmadnap Bencikének. A következetes, rövidített forma (ha van) vagy a teljes név használata segít az akusztikus minta stabilizálásában. Ha a becenevet is szeretnénk használni, válasszunk egyet, és használjuk azt is rendszeresen.
Szóljunk a babához mindig a nevén, különösen a kritikus interakciók kezdetén: „Látod, Lilla? Anya most pelenkáz téged.” A név használata a mondatok elején segít a babának abban, hogy a hangsorozatot a tevékenység elindításával kösse össze.
2. Szemkontaktus és intonáció
Amikor kimondjuk a baba nevét, mindig keressük a szemkontaktust. A tekintetünk és a hangunk intonációja a legerősebb megerősítés. A magasabb, éneklő hangszín felkelti a baba figyelmét, és a pozitív érzelmekkel társítja a nevét. Ha a baba felénk fordul, azonnal jutalmazzuk mosollyal, öleléssel vagy dicsérettel.
3. A harmadik személy szerepe
Használjuk a baba nevét akkor is, amikor harmadik személyben beszélünk róla. Például: „Nézd, Papa! Anna éppen nevet!” Vagy: „Anna nagyon elfáradt ma.” Ez a technika segít megerősíteni, hogy ez a hangsorozat nemcsak a szülő szájából elhangzó hívás, hanem egy önálló személy leírása.
Mi van, ha a reakció késik? Aggodalmak és tévhitek
Ha a baba 9 hónaposan még nem reagál megbízhatóan a nevére, a szülők hajlamosak azonnal a legrosszabbra gondolni. Mielőtt pánikba esnénk, érdemes megvizsgálni a lehetséges okokat, amelyek gyakran ártalmatlanok.
A temperamentum és a környezet hatása
Egyes babák egyszerűen jobban elmerülnek a saját világukban, és lassabban váltanak fókuszt. Egy rendkívül önállóan játszó, exploratív baba lehet, hogy csak nehezebben szakítható el a felfedezéstől, még a saját neve hallatán is. Ez nem feltétlenül a fejlődésbeli elmaradás jele, hanem inkább a temperamentum sajátossága.
Hasonlóképpen, ha a baba nagyon zajos környezetben nő fel (pl. idősebb testvérek, folyamatosan szóló TV), nehezebben tudja kiválasztani a saját nevét a hangok kakofóniájából. Próbáljuk ki a tesztet csendes, nyugodt környezetben.
A hallásvizsgálat fontossága
A legelső lépés, ha a névfelismerés késik, a hallás alapos ellenőrzése. Bár a babák többsége már a kórházban átesik hallásszűrésen, kisebb, időszakos halláscsökkenést okozhat a krónikus fülgyulladás vagy a fülkürt elzáródása. Ha a baba nem reagál más hangokra sem, vagy nem gagyog, azonnal keressünk fel szakembert.
A vörös zászlók: Mikor forduljunk szakemberhez?
Bár a 9 hónapos kor körüli késés még belefér a normál tartományba, ha a baba 12 hónapos koráig sem reagál következetesen a nevére, vagy ha ezzel együtt más fejlődési eltéréseket is tapasztalunk, érdemes gyermekorvoshoz, védőnőhöz vagy gyermekneurológushoz fordulni.
Figyeljünk a következő jelekre:
- A baba nem mutat érdeklődést a szociális interakciók iránt.
- Nincs szemkontaktus, vagy kerüli azt.
- Nem gagyog, nem próbál hangot utánozni (9 hónapos kor körül).
- Nem követi a tekintetünk irányát (szociális referencia hiánya).
Ezek a jelek nem feltétlenül jelentenek komoly problémát, de szakember segítségével időben megkezdhető a fejlesztés, ha szükséges.
A névválasztás és a becézés pszichológiai hatása
Vajon számít-e, milyen nevet választunk a babának, ha a felismerésről van szó? A kutatások szerint igen, a név hossza és akusztikai jellege befolyásolhatja a tanulási folyamat kezdeti sebességét.
Rövid nevek előnye
A rövidebb, egy- vagy kétszótagú nevek (pl. Bálint helyett Bence, Krisztina helyett Kíra) általában könnyebben kiemelkednek a beszédáradatból. A baba agya gyorsabban képes azonosítani az ismétlődő, rövid hangmintát. Ez nem jelenti azt, hogy a hosszú nevekkel nehezebb lenne a tanulás, csupán azt, hogy a rövidebbekkel a felismerés pillanata talán néhány héttel korábban bekövetkezhet.
A név ritmusa is fontos. Az olyan nevek, amelyekben a hangsúly az első szótagra esik (mint a legtöbb magyar névben), jobban megragadják a figyelmet.
A becézés művészete és buktatói
A becézés természetes és szeretetteljes, de a túl sok variáció zavaró lehet a kezdeti fázisban. Képzeljük el, hogy egy 7 hónapos babát egyik nap Miskának, másnap Misukának, harmadnap Misikémnek hívnak. Ez három különböző akusztikus minta, ami lassíthatja a folyamatot, mert az agynak több mintát kell összekapcsolnia ugyanazzal a személlyel.
Tipp: A névfelismerés stabilizálódásáig (kb. 9 hónapos korig) próbáljunk meg egy, maximum két, következetes nevet használni. Amikor a baba már megbízhatóan reagál a teljes nevére, onnantól szabad a pálya a kreatív becézések számára.
A névfelismerés mint a szociális fejlődés tükre
A névre hallgatás nem csak egy nyelvi mérföldkő; ez az első lépés a személyes identitás és a kommunikációs szándék kialakulásában. Amikor a baba felismeri a nevét, az azt jelenti, hogy elkezdte megérteni a világ egy alapvető szabályát: ő egy különálló entitás, akit a környezet egy specifikus hangsorozattal azonosít.
Közös figyelem (joint attention)
A névre hallgatás szorosan kapcsolódik a közös figyelem kialakulásához, ami az egyik legfontosabb szociális készség. A közös figyelem az a képesség, hogy a baba és a szülő ugyanarra a tárgyra vagy eseményre fókuszáljanak. Amikor kimondjuk a nevét, majd rámutatunk egy tárgyra („Anna, nézd a macskát!”), és a baba követi a tekintetünket, az a közös figyelem jele.
A névfelismerés előfeltételezi ezt a képességet, mivel a baba a nevének hallatán felénk fordul, ezzel megteremtve az alapot a közös fókuszra. Ez a készség alapvető a későbbi beszédtanuláshoz, hiszen így tudja a baba összekapcsolni a szavakat (pl. „macska”) a tárgyakkal.
A név mint érzelmi horgony
A baba a nevét pozitív érzelmekkel köti össze. Ez a szó legtöbbször dicsérettel, szeretetteljes hangszínnel, öleléssel vagy kényelemmel jár együtt. Ez a pozitív megerősítés rendkívül fontos az érzelmi biztonság és a szülő-gyermek kötődés erősítésében.
A név az első kód, amellyel a baba belép a kommunikáció világába. Ez az a kulcs, ami megnyitja a szociális interakció ajtaját, és elindítja az önmeghatározás útját.
A névfelismerés utáni lépések: A beszédfejlődés felgyorsulása
Amint a baba elkezd reagálni a nevére, a nyelvi fejlődés sebessége általában megnő. A névfelismerés azt jelzi, hogy a baba agya készen áll a szavak és a jelentések összekapcsolására. Ez a korszak (8-12 hónap) a passzív szókincs robbanásszerű növekedésének ideje.
A passzív szókincs kialakulása
A névre hallgatás megtanulása után a baba sokkal hatékonyabban kezdi el gyűjteni az információkat a környezetéből. Már nemcsak a hangokat hallja, hanem a szavakat is elkezdi összekapcsolni a tárgyakkal és cselekvésekkel. Ez a passzív szókincs – azoknak a szavaknak az összessége, amelyeket a baba megért, de még nem tud kimondani – a névre hallgatás után indul be igazán.
Használjuk ki ezt az időszakot a beszéd fejlesztésére. Ne csak a baba nevét mondjuk, hanem nevezzük meg a tárgyakat is, amire rámutatunk: „Látod, Anna, ez a labda.” „Itt van a kutya.” A névfelismerés képessége segít a babának abban, hogy a többi szót is a megfelelő jelentéssel kösse össze.
Gyakorlati játékok a névre hallgatás támogatására
A fejlesztésnek játékosnak és stresszmentesnek kell lennie. Íme néhány egyszerű, de hatékony játék, amivel segíthetjük a névfelismerést és a figyelmet:
- Kukucs-játék a névvel: Játsszunk kukucsot, de minden alkalommal, amikor előbukkanunk, mondjuk ki a baba nevét. „Bence! Itt vagyok!” Ez megerősíti a hang-arc kapcsolatot.
- Hang irányába fordulás: Helyezzük el a babát a szoba közepén. Menjünk a háta mögé, és mondjuk ki a nevét. Amikor felénk fordul, azonnal jutalmazzuk. Ismételjük meg a szoba különböző pontjairól.
- Név a dalban: Énekeljünk egyszerű dalokat, amelyekbe beépítjük a baba nevét. A zene ritmusa és az ismétlés segít az agynak a minta rögzítésében.
Ezek a játékok nem csak a nyelvi készségeket fejlesztik, hanem a kötődés erősítését és a szociális interakciók örömteli megtapasztalását is szolgálják.
A túl sok inger hatása a figyelemre
A modern háztartásokban gyakran túl sok a háttérzaj, ami negatívan befolyásolhatja a névfelismerés és a koncentráció folyamatát. A folyamatosan szóló televízió, rádió vagy zene elnyomja a szülői beszédet, és megnehezíti a baba számára a fontos akusztikus minták kiválasztását.
A szakemberek egyre inkább hangsúlyozzák, hogy a beszédfejlődés szempontjából a csendes, fókuszált interakciók sokkal értékesebbek, mint az állandó, zajos környezet. Ha beszélünk a babához, kapcsoljuk ki a háttérzajt, és biztosítsunk minőségi időt a kettesben töltött, koncentrált kommunikációra.
A névfelismerés a bizonyíték arra, hogy a baba elindult a kommunikáció útján. Ez a pillanat az, amikor az általános érdeklődés személyes jelentéssé válik, és a baba megérti, hogy ő egy különleges, szeretettel körülvett személy ebben a nagy világban.
A névfelismerés és az autizmus spektrumzavar kapcsolata: Tények és félreértések
Amikor a névfelismerés késik, sok szülő azonnal az autizmus spektrumzavarra (ASZ) gondol. Bár a névre való következetes reakció hiánya valóban az ASZ egyik korai jelzője lehet, fontos megérteni, hogy önmagában ez a tünet szinte sosem elég a diagnózishoz, különösen 12 hónapos kor előtt.
A következetesség mint kritérium
Az ASZ-ban szenvedő csecsemők gyakran mutatnak inkonzisztens reakciót a nevükre. Lehet, hogy egyik nap reagálnak, másik nap nem, vagy csak akkor, ha a környezet rendkívül csendes. A kulcs a szociális motiváció hiánya: az autizmussal élő gyermekek kevésbé motiváltak a szociális interakcióra, mint a tipikusan fejlődő társaik.
Ha a baba más szociális és kommunikációs területeken is eltérést mutat (pl. nem mosolyog vissza, nem gagyog, hiányzik a közös figyelem), akkor indokolt a további vizsgálat. De ha a baba örömmel néz a szülei szemébe, próbál kommunikálni gesztusokkal, és reagál más érzelmi jelzésekre, valószínűleg csak egyedi fejlődési ütemről van szó.
Idő és türelem
A nyelvfejlődésben nagy a szórás. Míg egyes babák 6 hónaposan már megbízhatóan reagálnak, másoknak ez a készség csak 10 hónaposan szilárdul meg. A lényeg, hogy a fejlődés folyamatos és észrevehető legyen. Ha a baba 9 hónaposan még nem reagál, de 10 hónaposan már néha igen, akkor valószínűleg jó úton halad. Ha viszont 12 hónaposan sem mutat semmilyen reakciót, az már komolyabb figyelmet igényel.
A névfelismerés neurológiai háttere
A névfelismerés nem csak a fül és a száj közötti egyszerű kapcsolat. Komplex feldolgozási folyamat zajlik a baba agyában, különösen a halántéklebenyben és a frontális lebenyben, amelyek a hallás, a nyelv és a szociális kogníció központjai.
Az agy elektromos válaszai
Kutatások során EEG-vel (elektroenkefalográfiával) vizsgálták a csecsemők agyi aktivitását a nevük hallatán. Kiderült, hogy már 5 hónapos korban is megfigyelhető egy speciális elektromos válasz, amikor a baba a saját nevét hallja, szemben más, hasonló hangzású nevekkel. Ez az aktivitás az agy jobb frontális és temporális (halánték) területein a legerősebb.
Ez a korai agyi válasz azt jelzi, hogy a baba agya már jóval a viselkedéses reakció előtt elkezdi feldolgozni a nevének egyediségét. Ez a fajta szelektív aktiváció az önismeret és a nyelvi kategorizáció alapja.
A figyelem és a munkamemória szerepe
A névfelismeréshez a babának nem csak hallania kell a hangot, hanem fenn is kell tartania a figyelmet. A frontális lebeny, amely a munkamemóriáért és a végrehajtó funkciókért felelős, egyre érettebbé válik a 6. és 12. hónap között. Ez teszi lehetővé, hogy a baba emlékezzen arra, hogy ez a hangsorozat fontos, és hogy ez a hangsorozat rá vonatkozik, még akkor is, ha éppen el volt foglalva valami mással.
A többnyelvű környezet és a névfelismerés
Egyre több magyar család él külföldön, vagy használ otthonában két nyelvet. Felmerül a kérdés: befolyásolja-e a kétnyelvűség a névfelismerés ütemét?
Két név, két minta
A kutatások megnyugtatóak: a kétnyelvű környezetben élő babák általában ugyanabban az időszakban ismerik fel a nevüket, mint az egynyelvűek. A babák agya rendkívül rugalmas, és képes egyszerre több nyelvi mintát feldolgozni. Azonban a szülőknek extra figyelmet kell fordítaniuk a következetességre.
Ha a család egyik fele az egyik nyelven szólítja a babát, a másik fele a másik nyelven, a baba agya mindkét hangsorozatot (pl. „Peti” és „Pete”) összekapcsolja a saját identitásával. A kulcs itt is az, hogy a különböző nyelveken használt megszólítások legyenek gyakoriak és konzisztensek.
A szülői stratégia fontossága
A többnyelvű babák esetében különösen fontos az úgynevezett OPOL (One Parent, One Language) módszer. Ha az egyik szülő mindig magyarul, a másik mindig angolul szól a babához, az segít a nyelvek elkülönítésében és a névfelismerés megerősítésében mindkét nyelven.
A névfelismerés pillanata egyértelműen jelzi, hogy a baba készen áll a formális kommunikációra, nyelvtől függetlenül. Ez a tény ismét alátámasztja, hogy a babák nyelvi képességei messze meghaladják azt, amit a felnőttek gondolnak róluk.
A névre hallgatás mint a későbbi iskolai siker előrejelzője
Bár a névfelismerés egy korai mérföldkő, a kutatók összefüggést találtak a korai nyelvi fejlődés és a későbbi iskolai teljesítmény között. A korai és megbízható névre hallgatás jó előrejelzője lehet a későbbi, erősebb nyelvi és olvasási készségeknek.
Ez azért van így, mert a névfelismerés megköveteli a szelektív figyelem és az akusztikus feldolgozás magas szintű működését. Ezek a készségek alapvetőek az iskolában, ahol a gyermeknek képesnek kell lennie kiszűrni a tanár hangját a többi tanuló zajából, és a hallott információt gyorsan jelentéssel összekapcsolni.
A szülőknek tehát nem csak a pillanat varázsát érdemes élvezniük, hanem tudatosítaniuk kell, hogy ezzel a látszólag egyszerű reakcióval a gyermekük egy életre szóló tanulási folyamat alapjait rakja le.
A névfelismerés pillanata nem egy verseny, hanem egy személyes, meghitt mérföldkő. Ne feledjük, a baba akkor is hallja és feldolgozza a nevét, ha még nem mutat látható reakciót. Az a sok-sok szeretetteljes ismétlés, amivel a nevét hívjuk, végül beérik, és elhozza azt a felejthetetlen pillanatot, amikor a baba hirtelen tudatosan felénk fordul, és az arcán megjelenő mosoly azt üzeni: „Igen, én vagyok az.”
