Az első év konfliktusai: Melyek a leggyakoribb vitatémák a friss szülők között?

Amikor a várva várt kisbaba megérkezik, a friss szülők világa gyökeresen átalakul. Ez az időszak a legmélyebb boldogság, a csodálat és a feltétlen szeretet ideje, de egyben a legnagyobb kihívásoké is. A romantikus kép, miszerint a gyermek csak még szorosabbra fűzi a köteléket, gyakran ütközik a kíméletlen valósággal: a krónikus alváshiánnyal, a folyamatos felelősséggel és azzal a döbbenetes felismeréssel, hogy a párkapcsolatot mostantól egy harmadik, abszolút prioritást élvező lény uralja.

Az első év nem más, mint egy intenzív túlélőtábor. Két felnőtt, akik korábban viszonylag kontrollált életet éltek, hirtelen egy kiszámíthatatlan, non-stop üzemmódban találják magukat. Ebben a feszültséggel teli környezetben elkerülhetetlen, hogy a legapróbb nézeteltérések is hatalmas konfliktusokká fajuljanak. A kutatások egyértelműen mutatják, hogy a szülés utáni első 12 hónapban drámaian megnő a párkapcsolati elégedetlenség, és sok friss szülők konfliktusai ekkor érik el a csúcspontjukat.

De miért pont ezen a csodálatos, új úton törnek elő a legnagyobb viták? A válasz egyszerű: az okok ritkán magában a babában gyökereznek. Sokkal inkább a megváltozott körülmények, a szerepek felosztása baba mellett, a kommunikáció hiánya és a kimerültség miatt elmosódott határok okozzák a súrlódást. Nézzük meg, melyek azok a leggyakoribb területek, ahol a legtöbb feszültség keletkezik.

Amikor az álom a legnagyobb ellenség: Az alváshiány pusztító ereje

Talán a leguniverzálisabb és legpusztítóbb tényező a friss szülők konfliktusai mögött az alváshiány. Ez nem egyszerű fáradtság. Ez egy olyan krónikus állapot, amely befolyásolja a kognitív funkciókat, a hangulatot és az érzelmi szabályozást. Képzeljünk el két embert, akik több hónapja folyamatosan a „jet lag” állapotában élnek. Ilyenkor a tolerancia nullára csökken, a türelem elpárolog, és a legkisebb bosszúság is lavinát indíthat el.

Az alváshiány közvetlen következménye a rövid idegrendszeri reakcióidő. A párok ilyenkor gyakran olyan hangnemben beszélnek egymással, amit soha nem engednének meg maguknak normális körülmények között. A vita tárgya lehet, hogy ki itta meg az utolsó korty kávét, vagy ki hagyta elöl a pelenkázót. A valódi feszültség azonban nem a kávéban rejlik, hanem abban, hogy mindkét fél úgy érzi: ő a kimerültebb, és a másik nem ismeri el az ő áldozatát.

Tipikus vitatéma a babás párkapcsolatban az éjszakai műszakok elosztása. Még ha a baba tápszeres is, vagy ha van lehetőség váltott műszakokra, a szülők hajlamosak aprólékosan vezetni a belső pontrendszert. „Én keltem fel háromkor, te kelj ötkor.” Ha az egyik fél véletlenül tovább alszik, vagy ha a másik fél úgy érzi, a baba többet sír az ő műszakjában, máris megvan a feszültség alapja.

A szoptató anyák helyzete különösen nehéz. Bár a fizikai terhek nagy része rájuk hárul, a társ gyakran azt feltételezi, hogy az édesanya „csak pihenjen napközben”. A valóságban az anya nem pihen, hanem a mentális terhet cipeli, miközben a baba ébren van. Ez a félreértés, miszerint az anya nappal pótolhatja az éjszakát, gyakran vezet ahhoz a vádhoz, hogy az apa nem ismeri el az anya állandó készenléti állapotát.

Az alváshiány nemcsak a vitákat szítja, hanem rontja a konfliktuskezelési képességet is. Kimerülten az ember képtelen empátiát gyakorolni. Ilyenkor könnyebb hibáztatni, mint megérteni. Ezért a legfontosabb tanács a friss szülőknek, hogy a viták előtt tegyenek fel maguknak egy kérdést: „Most tényleg a pelenka a probléma, vagy csak nem aludtam 72 órája?” A tudatosítás az első lépés a feszültség enyhítése felé.

Ki mossa a cumisüveget? A munka igazságos elosztásának illúziója

A gyermek érkezésével a háztartási és gyermekgondozási feladatok mennyisége exponenciálisan megnő. Ami korábban egy elviselhető feladatlista volt, az most egy végtelennek tűnő, soha véget nem érő körforgássá válik. A szerepek felosztása baba mellett azonnal a legforróbb vitatémává válik, különösen akkor, ha a pár korábban viszonylag egyenlően osztotta meg a feladatokat.

A konfliktusok gyökere gyakran a láthatatlan munkában rejlik. Az apa talán elviszi a szemetet és bekapcsolja a mosógépet (látható munka), de az anya az, aki fejben tartja a baba oltási naptárát, figyeli a pelenka- és tápszerkészletet, megtervezi a heti menüt és megveszi a szükséges kiegészítőket (mentális teher, láthatatlan munka). Ez a mentális teher sokkal kimerítőbb, mint a fizikai feladatok, és az a fél, aki ezt a terhet cipeli, jogosan érzi magát elhanyagoltnak és túlterheltnek.

A viták gyakran a „méltányosság” körül forognak, nem feltétlenül az „egyenlőség” körül. Az 50/50-es elosztás a baba mellett szinte lehetetlen, különösen ha az egyik fél (gyakran az anya) szülési szabadságon van, míg a másik dolgozik. A probléma akkor keletkezik, ha a dolgozó fél azt gondolja, hogy a fizetett munka felmenti őt a háztartási feladatok alól, mondván: „Én dolgoztam egész nap, most te jössz.”

A friss szülőknek meg kell tanulniuk, hogy a háztartási feladatok elosztása nem egy statikus szerződés. Folyamatosan újra kell tárgyalni, attól függően, hogy a baba éppen egy növekedési ugráson megy keresztül, vagy ha az egyik fél beteg. A neheztelés akkor épül fel, ha a kommunikáció elmarad, és a feladatok automatikusan hárulnak a kevésbé védekező félre.

A láthatatlan munka listázása

A konfliktusok elkerülése érdekében szakértők javasolják a láthatatlan munka láthatóvá tételét. Amíg ez nincs leírva, addig a másik fél számára nem létezik. Az alábbi táblázat segít megérteni, milyen területeken keletkezhet feszültség:

Fontos, hogy a partnerek ne csak a feladatokat osszák el, hanem a felelősséget is. Ha az apa felelős a pelenkakészletért, akkor ne az anyának kelljen szólnia, ha kifogy. Ez a felelősségvállalás az, ami valóban tehermentesíti a túlterhelt felet.

A bankszámla és a karrierharc: Pénzügyi feszültségek és jövőkép

A gyermek érkezése szinte mindig pénzügyi áldozatokkal jár. Még ha a család anyagilag stabil is volt, a kieső jövedelem (gyakran az anya fizetése) és a megnövekedett kiadások (pelenka, felszerelés, orvosok) komoly feszültséget okozhatnak. A pénzügyi feszültség az egyik leggyakoribb első év vitatémái közé tartozik, mivel az emberek pénzhez való viszonya mélyen gyökerező értékeket tükröz.

A konfliktusok két fő területen jelentkeznek:

1. A költekezési szokások megváltozása

A baba érkezésekor rengeteg dologra van szükség, és a szülők eltérően viszonyulhatnak a kiadásokhoz. Az egyik fél lehet, hogy ragaszkodik a legdrágább, bio, öko felszerelésekhez, míg a másik sokkal pragmatikusabb és takarékosabb. A vita nem a babakocsi márkájáról szól, hanem arról, hogy hogyan priorizálják a család jövőjét. A pénz a biztonság, a kontroll és a jövőtervezés szimbóluma, és ha ezek az értékek ütköznek, a veszekedés elkerülhetetlen.

Gyakori konfliktusforrás az is, ha a szülési szabadságon lévő fél úgy érzi, folyamatosan magyarázkodnia kell a kiadásai miatt, míg a dolgozó fél jogot formál a pénzügyi döntések egyedüli irányítására. Ez nemcsak a pénzről, hanem a függetlenségről és a tiszteletről szól.

2. A karrier és a jövőkép

A friss szülőknek újra kell tervezniük a karrierjüket. Az anya gyakran érzi, hogy lemarad, míg az apa esetleg extra terhet vesz a nyakába, hogy pótolja a kieső jövedelmet. Ez a szerepváltás mindkét félben feszültséget okozhat. Az anya frusztrált lehet a szakmai elszigeteltség miatt, az apa pedig a megnövekedett nyomás és a munka-magánélet egyensúlyának felborulása miatt.

A jövőre vonatkozó viták is gyakoriak: Mikor megy vissza az anya dolgozni? Mennyi ideig marad otthon? Mi történik, ha a karrierje emiatt háttérbe szorul? Ezek a kérdések súlyosak, és ha nem beszélik meg őket nyíltan, a lappangó frusztráció robbanáshoz vezethet.

A megoldás a transzparencia. A friss szülőknek le kell ülniük, és egy részletes pénzügyi tervet kell készíteniük, amely nemcsak a jelenlegi kiadásokat, hanem a jövőbeni célokat is tartalmazza. Ez segít abban, hogy a pénzügyek ne egyéni harctérré, hanem közös projekté váljanak.

Közelebb, mégis távol: Az intimitás újraértelmezése az első évben

Az intimitás és a szexuális élet háttérbe szorulása szinte törvényszerűen bekövetkezik az első évben. Ez az egyik legérzékenyebb terület, ami a legtöbb félreértést és párkapcsolati válság szülés után okozhatja. Az okok összetettek, biológiai, fizikai és érzelmi tényezők egyaránt szerepet játszanak.

Az édesanya teste hatalmas változásokon ment keresztül, és a fizikai gyógyulás időt vesz igénybe. A szülés utáni hormonális változások, a szoptatás és a krónikus kimerültség drámaian csökkenthetik a libidót. Gyakran előfordul, hogy az anya a babagondozás miatt fizikailag annyira érintett és „érintetté válik”, hogy a partner fizikai közeledését már csak újabb tehernek éli meg.

A férfiak szempontjából a helyzet más. Bár ők is kimerültek, a szexuális vágyuk gyakran megmarad, vagy éppen a feszültség oldására keresik az intimitást. Ha az anya folyamatosan elutasítja a közeledést, a férfi könnyen érezheti magát elutasítottnak és nem kívánatosnak, ami sértődöttséghez és visszahúzódáshoz vezethet.

A szexuális élet hiánya ritkán a szexről szól. Sokkal inkább a kapcsolódás, a vágyott elismerés és a párként való létezés hiányáról.

A konfliktus itt nem a szex gyakoriságáról szól, hanem az intimitás hiányáról. A párnak újra kell definiálnia, mit jelent számukra a közelség. Lehet, hogy a szexuális együttlét egy ideig háttérbe szorul, de a gyengédség, az érintés, a közös nevetés és az érzelmi megosztás nem maradhat el. Ha a szülők csak funkcionális partnerek lesznek (etetés, altatás, munka), a párkapcsolati kötelék elsorvad.

Fontos, hogy mindkét fél nyíltan beszéljen az érzéseiről. Az anya elmondhatja, hogy bár szereti a partnerét, fizikailag képtelen a szexre a fáradtság vagy a fájdalom miatt. A partnernek pedig validálnia kell ezt az érzést, és el kell fogadnia, hogy az intimitás most más formát ölt. Egy ölelés, egy közös film este (még ha el is alszanak rajta) sokkal többet érhet, mint egy feszült, kikényszerített szexuális együttlét.

A külső nyomás és a jó szándék csapdája: Nagyszülők és tanácsok

A baba érkezésekor a család dinamikája is megváltozik. A nagyszülők hirtelen be akarnak lépni a képbe, gyakran a legjobb szándékkal, de ez a segítség és a szeretet áradása komoly határkonfliktusokat okozhat a friss szülők között.

A vita tárgya gyakran a nagyszülők bevonása, vagy inkább a túlzott beavatkozásuk. A nagyszülők a saját, évtizedekkel ezelőtti tapasztalataik alapján adnak tanácsot – ami gyakran ellentmond a modern, szakmailag ajánlott gyakorlatnak (pl. alvási pozíció, hozzátáplálás). Ha az egyik szülő (gyakran az, akinek a szülei a nagyszülők) elfogadja ezeket a tanácsokat, míg a másik szigorúan elutasítja, a párkapcsolatban azonnal feszültség keletkezik.

A konfliktus nem a nagymamáról vagy a nagypapáról szól, hanem a hűségről és a közös front hiányáról. Ha az egyik szülő nem áll ki a másik mellett, amikor a külső nyomás éri őket, az a bizalom megingásához vezet. Például, ha az anya nem szeretné, hogy a baba cumit kapjon, de az apa engedi, hogy az anyósa cumit adjon a babának, az anya úgy érezheti, hogy a partnere elárulta őt.

Határok húzása közösen

A nagyszülők bevonása körüli viták elkerülésének kulcsa az, hogy a pár egységesen, még a baba érkezése előtt meghatározza a játékszabályokat. Meg kell beszélniük, milyen típusú segítségre van szükségük (pl. főzés, takarítás, de nem tanácsadás), és milyen területeken nem tűrnek kompromisszumot (pl. alvási szokások, etetés).

Amikor a nagyszülő kritikát fogalmaz meg, a partnernek azonnal fel kell lépnie, és az egységesség üzenetét kell közvetítenie: „Értem, anya/apa, de mi ezt a módszert választottuk, és ragaszkodunk hozzá.” Ez nemcsak a külső feszültséget csökkenti, hanem megerősíti a párkapcsolatot is, megmutatva, hogy a szülői egység prioritást élvez mindenki mással szemben.

Két kapitány a hajón: A nevelési elvek összeütközése

A gyermekgondozás és a nevelés terén is hamar kiderülhet, hogy a szülők eltérő elveket vallanak. Ez a terület azért különösen érzékeny, mert mindenki ösztönösen a saját gyermekkori tapasztalatait hozza magával. Ha az egyik szülő szigorúbb, a másik engedékenyebb közegben nőtt fel, a szülői stílus különbségei azonnal ütközni fognak.

Az első évben tipikusan az alvási tréning, a sírásra való reagálás és a kényeztetés kérdései okozzák a legnagyobb vitákat. Például: Ha a baba sír, fel kell venni azonnal (kötődő nevelés), vagy hagyni kell kicsit sírni (alvási tréning)? Ha az egyik szülő csendben marad, amikor a másik a saját módszerét próbálja alkalmazni, de utólag kritizálja, az a partnerben azt az érzést kelti, hogy aláásták a tekintélyét és a próbálkozását.

A vita tárgya itt a szülői kompetencia. Minden friss szülő bizonytalan a szerepében, és ha a partnere megkérdőjelezi a módszereit, az mélyen sértő lehet. Azt sugallja, hogy „nem vagy elég jó szülő”.

A megoldás az, hogy a szülőknek el kell fogadniuk, hogy nem kell mindenben 100%-ban egyetérteniük, de egységesen kell fellépniük a baba előtt. A kulcs az elvek mögötti szándék megértése. A szigorúbb szülő talán rendet és struktúrát akar teremteni, míg az engedékenyebb a szeretetet és a biztonságot akarja hangsúlyozni. Mindkét szándék jó, csak a megvalósítás módja tér el.

A párnak meg kell állapodnia egy „közös minimumban”: azokban az alapvető szabályokban és filozófiákban, amelyek mentén a babát gondozzák. Ezen túlmenően engedni kell a partnernek, hogy a saját stílusát is kipróbálhassa, amíg az nem veszélyezteti a gyermeket. A kölcsönös tisztelet a szülői szerepben elengedhetetlen a babás párkapcsolat harmóniájához.

Énidő és a személyes szabadság hiánya: A feszültség láthatatlan oka

A baba érkezésekor az énidő hirtelen megszűnik létezni. Ez a szabadság elvesztése sokkal nagyobb feszültséget okoz, mint azt gondolnánk. Amikor mindkét szülő folyamatosan a gyermek és a háztartás igényeit szolgálja ki, a személyes feltöltődés hiánya gyorsan kiégéshez és alváshiány okozta veszekedésekhez vezet.

A viták gyakran arról szólnak, hogy ki kap több szabadidőt, és milyen minőségű ez a szabadidő. Például, ha az apa elmegy sportolni két órára (valódi énidő), de az anya szabadideje abból áll, hogy elmegy egyedül bevásárolni (funkcionális énidő), az egyenlőtlenség érzése azonnal megjelenik.

A friss szülők konfliktusai ezen a területen a következőképpen néznek ki:

1. Az énidő minősége: Az egyik fél valódi kikapcsolódást kap, míg a másik fél szabadidejében is a háztartással kapcsolatos feladatokat végez.
2. Az énidő elismerése: Ha az egyik fél rosszallóan néz a másikra, amiért az végre kiszabadult, az bűntudatot kelt, és megöli a kikapcsolódás örömét.
3. A spontaneitás hiánya: A korábbi élet spontán pillanatai (egy hirtelen mozi, egy kávézó) megszűnnek, és minden pillanatot előre meg kell tervezni, ami a szabadság érzetének elvesztéséhez vezet.

A megoldás az, hogy az énidőt prioritásként kell kezelni, nem pedig luxusként vagy jutalomként. A párnak be kell iktatnia egy fix „szabadságtervet”, ahol mindkét fél garantáltan kap egy-egy blokkot, amikor teljesen kikapcsolhat, a másik fél pedig teljes mértékben felelősséget vállal a babáért.

Túlélési stratégiák a viharban: A konfliktuskezelés művészete

A legfontosabb felismerés az első év konfliktusaival kapcsolatban az, hogy ezek a viták normálisak. A kulcs nem az, hogy elkerüljük őket, hanem az, hogy hogyan kezeljük őket konstruktívan. A pusztító veszekedések helyett el kell kezdeni használni a párkapcsolatot erősítő, validáló kommunikációt.

1. Validáció és empátia

A legtöbb vita abból fakad, hogy az egyik fél nem érzi magát látva és elismerve. Mielőtt bármilyen megoldást javasolnánk, vagy mielőtt védekezni kezdenénk, validáljuk a partner érzéseit. Ezt jelenti: „Látom, mennyire kimerültél. Igazad van, ez nagyon nehéz.”

Gottman professzor kutatásai szerint a sikeres párkapcsolatok titka nem a viták hiánya, hanem az, hogy a pozitív interakciók ötször gyakoribbak, mint a negatívak (az 5:1 arány). A friss szülőknek tudatosan kell keresniük a pozitív pillanatokat, és dicsérniük kell egymást a legapróbb erőfeszítésekért is.

2. A „soft start-up” technika

A veszekedések gyakran azzal kezdődnek, hogy az egyik fél támadóan lép fel („Te soha nem segítesz!”). Ehelyett alkalmazzuk a „soft start-up” módszert, ami a panasz megfogalmazása anélkül, hogy hibáztatnánk a partnert. Használjunk „én” üzeneteket, és fókuszáljunk az érzésekre, nem a tettekre.

Helytelen: „Miért nem mosogattál el? Soha nem veszed észre, mennyi a munka!”
Helyes: „Kicsim, nagyon frusztrált vagyok, mert egész nap a babával voltam, és látom a mosatlant. Szükségem lenne a segítségedre, hogy érezzem, együtt csináljuk ezt.”

3. Tervezett viták és „stop” szó

Soha ne kezdjünk komoly vitát éjfél után, amikor mindketten alváshiány okozta veszekedések szélén álltok. A fontos témákat (pénzügyek, nagyszülők, karrier) tervezetten, nyugodt körülmények között kell megbeszélni. Ha a vita mégis elfajul, állapodjunk meg egy „stop” szóban, ami azonnali szünetet jelent. A szünet után mindkét félnek legalább 20 percet kell töltenie az idegrendszer megnyugtatásával (pl. séta, zenehallgatás), mielőtt folytatnák.

4. A bocsánatkérés kultúrája

A legfontosabb a gyors és őszinte bocsánatkérés. Az első évben elkerülhetetlen, hogy mondjunk vagy tegyünk olyat, amit később megbánunk. A bocsánatkérés nem a gyengeség jele, hanem a kapcsolat iránti elkötelezettségé. Nem elég azt mondani, hogy „Bocsánat, ha megbántottalak”, hanem azt kell mondani: „Bocsánat, hogy támadó hangnemet használtam, amikor fáradt voltam. Tudom, hogy neked is nehéz, és nem akartam megbántani. Legközelebb jobban figyelek.”

A friss szülők konfliktusai valójában lehetőséget adnak a párnak arra, hogy mélyebben megismerjék egymás határait, szükségleteit és szeretetnyelvét. Ha a konfliktusokat nem elkerülni próbáljuk, hanem azokat a növekedés eszközének tekintjük, a túlélőtáborból egy erősebb, elmélyült párkapcsolat alapja épülhet fel.

A szeretetnyelvek újraértelmezése

Az első évben gyakran megváltozik a szeretetnyelvünk. Ami korábban működött (pl. ajándékozás, minőségi idő), az most a kimerültség miatt háttérbe szorulhat. A szülőknek fel kell ismerniük, hogy a szeretetnyelvük átmenetileg a szívességekben és a elismerő szavakban ölt testet.

Amikor az anya szívességekre vágyik (pl. „Vidd el a babát egy órára, hogy zuhanyozhassak”), és ehelyett a férj minőségi időt erőltet (pl. „Nézzünk meg egy filmet, amíg a baba alszik”), a szeretet elvész a fordításban. A legfontosabb szeretetnyelv a friss szülők számára a „Látom, hogy kimerültél, és segítek.”

A segítség elfogadása és kérdése

Gyakori vitaforrás, hogy az egyik fél nem meri kérni a segítséget, vagy ha kéri, akkor a másik fél nem a kért módon nyújtja azt. Az anyák hajlamosak „mindent egyedül” csinálni, majd neheztelni a partnerükre, amiért az nem vette észre a szükségletet. A férfiak pedig gyakran érzik magukat alkalmatlannak a baba körüli feladatokban, ezért inkább háttérbe húzódnak.

A megoldás a specifikus kommunikáció. Ne mondjuk azt, hogy „Segíts!”, hanem azt, hogy „Megtennéd, hogy a következő két etetést te csinálod, hogy én aludhassak?”. A konkrét kérés és a felelősségvállalás átadása csökkenti a frusztrációt, és erősíti a csapatszellemet, ami elengedhetetlen a babás párkapcsolat túléléséhez.

Az első év nehéz, de nem lehetetlen. A konfliktusok elkerülhetetlenek, de ha a párok képesek ezeket a vitákat a növekedés és a mélyebb megértés platformjaként használni, a baba érkezése valóban megerősítheti a köteléket, és felkészítheti őket a következő, még nagyobb kihívásokra.

A kognitív torzítások hatása a vitákra

A krónikus stressz és az alváshiány hatására a friss szülők hajlamosak a kognitív torzításokra, amelyek súlyosbítják a konfliktusokat. Két torzítás különösen gyakori:

1. Katasztrofizálás

Egy apró hiba (pl. elfelejtett bevásárlás) azonnal katasztrófának tűnik („Minket tönkretesz ez a gyerek. Teljesen alkalmatlanok vagyunk szülőknek!”). Ez a túlzott reakció elkeseríti a partnert, és eltereli a figyelmet a valódi problémáról.

2. Gondolatolvasás

A szülők feltételezik, hogy tudják, mit gondol a másik. „Tudom, hogy szándékosan csinálta, hogy engem idegesítsen.” vagy „Biztosan azt gondolja, hogy lusta vagyok.” Ez a feltételezés azonnal védekezéshez és támadáshoz vezet, anélkül, hogy a tények tisztázódtak volna.

A konfliktuskezelés művészete itt abban rejlik, hogy megkérdőjelezzük a feltételezéseinket. Kérdezzük meg a partnerünket, mielőtt ítélkezünk: „Mit gondoltál, amikor ezt tetted?” – ez a kérdés gyakran megmutatja, hogy a partner szándéka teljesen más volt, mint amit mi a fáradtságtól torzult agyunkkal feltételeztünk.

A friss szülők konfliktusai során a legfontosabb, hogy emlékezzünk arra: mindketten a baba legjobb érdekét akarjátok. A cél nem az, hogy győzzetek, hanem az, hogy túléljétek ezt az időszakot, és együtt, csapatként erősödjetek meg. A baba első éve nem egy sprint, hanem egy maraton, amihez mindkét fél kitartására és feltétel nélküli támogatására van szükség.

A párkapcsolatnak nem szabad a háttérbe szorulnia a szülői szerep mögött. Ha a szülők kapcsolatát nem ápolják, a kimerültség spirálja és a megoldatlan első év vitatémái végül felőrlik a családi egységet. A tudatos erőfeszítés, a megbocsátás és az, hogy időnként emlékeztetjük magunkat arra, miért is vagyunk együtt, a legjobb védekezés a viharos első 12 hónapban.