A magzatvíz elfolyása: jelek, teendők és tévhitek a szülés kezdetén

Amikor a várandósság utolsó heteibe érkezünk, minden apró rezdülés, minden szokatlan érzés felerősödik. Vajon ez már az? Vajon mikor indulunk? A szülés kezdete sokféleképpen jelezheti magát, de talán a legdrámaibb és leginkább félreérthetetlen jelenség a magzatvíz elfolyása. Ez a pillanat gyakran félelemmel és izgalommal tölti el a leendő anyákat, hiszen azonnali cselekvést igényel, és egyértelműen jelzi, hogy a baba hamarosan megérkezik.

De mi történik valójában, amikor a védelmező burok megreped? Hogyan lehet biztosan felismerni, hogy valóban magzatvízről van szó, és nem csupán vizeletszivárgásról vagy fokozott hüvelyi folyásról? Ennek a cikknek az a célja, hogy eloszlassa a bizonytalanságot, és pontos, szakmailag hiteles útmutatást adjon a burokrepedés esetén szükséges teendőkről.

Mi a magzatvíz és mi a szerepe a terhesség során

Ahhoz, hogy megértsük a magzatvíz elfolyásának jelentőségét, először is tudnunk kell, mi is ez a folyadék, és miért olyan létfontosságú a magzat számára. A magzatvíz (latinul: liquor amnii) a magzatot körülvevő amnionüregben található tiszta, halványsárga folyadék. Mennyisége a terhesség során folyamatosan változik: a 34-36. hét körül éri el a csúcsát, átlagosan 800-1000 ml-t, majd a szülés közeledtével kissé csökken.

A magzatvíz nem csupán egy védőpárna; ez a baba életkörnyezete. Elsődleges feladata a magzat mechanikai védelme a külső behatásoktól, ütésektől. Ezen túlmenően, kulcsfontosságú a hőmérséklet-szabályozásban, biztosítva az állandó, optimális hőmérsékletet. A magzat mozgását is lehetővé teszi, ami elengedhetetlen a csontok és izmok megfelelő fejlődéséhez. Ha a magzatvíz mennyisége túl alacsony (oligohydramnion), az komolyan akadályozhatja a tüdő fejlődését is.

A folyadék összetétele dinamikusan változik. Kezdetben főleg az anyai vérplazmából származik, de a második trimesztertől kezdve a magzat vizelete, légzőrendszerének váladéka, valamint a bőrfelületen keresztül történő transzudáció is hozzájárul az állandó cseréhez. A magzat folyamatosan nyeli a magzatvizet, majd pisil ki belőle, így biztosítva a rendszeres frissülést és a folyadék körforgását. Ez a belső körforgás napi szinten óriási mennyiségű folyadékot mozgat meg.

Amikor a magzatvíz elfolyik, az azt jelenti, hogy a burok (az amnion és a chorion) integritása megsérült. Ez a sérülés lehet egy apró lyuk, vagy a burok teljes, látványos repedése.

A burokrepedés két arca: Hirtelen áradás vagy szivárgás

A köztudatban gyakran él az a hollywoodi kép, miszerint a burokrepedés mindig drámai, hirtelen, nagy mennyiségű folyadék távozásával jár, ami azonnal eláztat mindent. Bár ez a forgatókönyv valóban létezik – különösen, ha a baba feje még nem rögzült teljesen a medencebemenetben, és a repedés a méhnyak fölött, alacsonyan történik –, valójában a magzatvíz szivárgás sokkal gyakoribb és sokszor nehezebben észrevehető jelenség.

A látványos burokrepedés (high rupture)

Ez az a helyzet, amikor a burok alacsonyan, a méhnyakhoz közel reped meg, vagy a folyadék mennyisége a méhben nagynak számít. Az anyák ilyenkor egy hirtelen, kontrollálhatatlan meleg folyadékáramlást tapasztalnak, amely eláztatja a ruházatot és a padlót is. Ez nem hasonlítható a vizelettartási nehézségekhez, hiszen a folyás nem szüntethető meg a medencefenék izmainak összehúzásával.

A magzatvíz szivárgás (low rupture)

A szivárgás akkor jön létre, ha a burok felső része, vagy egy kisebb része sérül meg. Ilyenkor a magzat feje dugóként működik, és csak kisebb mennyiségű folyadék tud átszivárogni a méhszájon. Ez a jelenség könnyen összetéveszthető más folyásokkal, különösen, ha az anya nem tapasztal közben fájásokat. A szivárgás jellemzően fizikai aktivitás, felállás, vagy a magzat mozgása során fokozódik.

A magzatvíz szivárgás felismerése a terhesség utolsó heteiben kritikus, mert a burok már nem védi teljes mértékben a magzatot a fertőzésektől. Ha gyanú merül fel, érdemes fehérnemű helyett egy tiszta, fehér betétet használni, és figyelni a betét telítődését és a folyadék karakterét.

Hogyan különböztessük meg a magzatvizet a többi folyástól?

Ez az egyik leggyakoribb kérdés, ami felmerül a várandós anyákban. A késői terhességben a hüvelyi folyás mennyisége megnő, és a vizelettartási nehézségek is gyakorivá válnak a méh nyomása miatt. A magzatvíz elfolyása azonban speciális jellemzőkkel bír, amelyek segítenek a megkülönböztetésben.

1. A szag

A legmegbízhatóbb jel a szag. A magzatvíznek jellegzetesen édeskés, klorofill-szerű, néha spermaszerű szaga van. Ez határozottan eltér a vizelet szúrós, ammóniás szagától, vagy a hüvelyi folyás semleges, esetleg enyhén savanykás illatától. Bár a magzatvíz steril, ha a vizelet beszennyezi, nehezebb lehet a megkülönböztetés, de az édeskés alapszag általában megmarad.

2. A szín és állag

Az egészséges magzatvíz színe általában víztiszta vagy halványsárga, szalmasárga. Állaga híg, vizes, nem nyúlós és nem sűrű, ellentétben a sűrűbb, fehéres vagy átlátszó hüvelyi folyással. Ha a folyadék rózsaszínes, az arra utalhat, hogy a méhszáj elkezdett tágulni, és némi nyákos-véres váladékkal (véres show) keveredett.

3. A kontrollálhatatlanság

A vizeletszivárgás gyakran köhögés, tüsszentés vagy nevetés hatására jelentkezik, és a medencefenék izmainak megfeszítésével többé-kevésbé kontrollálható. A burokrepedés esetén a folyadék kifolyása akaratunktól függetlenül, folyamatosan vagy hullámokban történik. Ha az anya feláll, esetleg megmozgatja magát, a folyás mennyisége növekszik. Ha lefekszik, a baba feje jobban rögzítheti a sérülést, így a szivárgás csökkenhet, de teljesen nem szűnik meg.

Azonnali teendők a magzatvíz elfolyása után

Ha az anya biztos abban, hogy a magzatvíz elfolyása megtörtént, a legfontosabb a higgadtság megőrzése és a gyors, de átgondolt cselekvés. A legelső lépés a folyadék színének és szagának megfigyelése, mivel ez kritikus információt jelent a kórházi személyzet számára.

1. Figyeljük a színt és az időt

Ha a magzatvíz tiszta vagy halványsárga, az általában jó jel, és azt jelenti, hogy a baba jól van. Ebben az esetben van idő a nyugodt felkészülésre, de a kórházzal fel kell venni a kapcsolatot.

Ha a magzatvíz zöldes, barnás vagy zavaros, az azonnali vészhelyzetet jelezhet. Ez a szín a magzat első székletének, a mekoniumnak a jelenlétére utal, amelyet a baba stressz hatására bocsátott ki. A mekoniumos magzatvíz belégzése (aspirációja) súlyos tüdőproblémákat, az úgynevezett mekonium aspirációs szindrómát okozhat. Ilyen esetben a lehető leggyorsabban, de biztonságosan el kell jutni a kórházba, és tájékoztatni kell a személyzetet a zöld színről.

2. A köldökzsinór-előreesés veszélye

Bár ritka, a magzatvíz elfolyása után fennáll a köldökzsinór-előreesés (prolapsus funiculi) veszélye. Ez akkor történik, ha a köldökzsinór a baba feje elé csúszik, és a medencecsontok vagy a baba feje által nyomás alá kerül. Ez a magzat oxigénellátásának azonnali csökkenéséhez vezet. A kockázat nagyobb, ha a baba feje még nem rögzült a medencében, vagy ha a magzat fekvése nem optimális (pl. farfekvés).

Ha a burokrepedés hirtelen, nagy mennyiségű folyadékkal jár, és az anya érzi, hogy valami „kilóg” a hüvelyből, azonnal hívni kell a mentőket, és a legjobb pozíció a Trendelenburg-helyzet (fejjel lefelé, csípő megemelve) vagy a térd-mellkasi helyzet, hogy csökkentsük a nyomást a köldökzsinóron. Fontos: Ilyenkor tilos felállni vagy sétálni.

3. Irány a kórház

A burokrepedés után, még ha nincsenek is fájások, a kórházba indulás indokolt. Bár a fájások beindulása általában 24 órán belül megtörténik, a fertőzésveszély növekszik a burok hiánya miatt. A kórházban meggyőződnek arról, hogy valóban magzatvízről van-e szó (tesztekkel), és megkezdik a magzat monitorozását.

Minden esetben hívjuk fel a választott szülészeti osztályt vagy a szülésznőt, és tájékoztassuk őket a helyzetről, beleértve a folyadék színét és a terhességi hetet.

Orvosi protokollok: A 24 órás szabály és a fertőzésveszély

A magzatvíz elfolyása után a legfőbb orvosi szempont az idő. A burok, amely addig steril környezetet biztosított, most hiányzik, és a hüvelyi baktériumok számára megnyílik az út a méh felé. Ez az úgynevezett felszálló fertőzés veszélye, amely mind az anyára (chorióamniotitis), mind a magzatra (szepszis) nézve komoly kockázatot jelent.

A várakozás időtartama

A szülészeti protokollok általában azt javasolják, hogy a burokrepedés után, ha a terhesség betöltött (37. hét felett), 12-24 óra áll rendelkezésre arra, hogy a fájások maguktól beinduljanak. Ezt az időszakot expektatív menedzsmentnek, azaz várakozó álláspontnak hívják.

Ebben az időszakban a magzatot folyamatosan vagy rendszeresen monitorozzák (CTG), hogy meggyőződjenek arról, hogy jól tolerálja-e a helyzetet. Ha 12-24 óra elteltével sem indul meg a szülés, vagy ha a CTG eredményei romlanak, az orvosok általában a szülés megindítása (indukció) mellett döntenek. Ez történhet prosztaglandin géllel vagy oxitocin infúzióval.

A burokrepedés utáni 24 óra kritikus határ. Bár egyes kórházak 48 órát is várhatnak, a legtöbb helyen a fertőzésveszély miatt 24 órán belül megkezdik az indukciót, ha a szülés magától nem indul be.

Antibiotikum profilaxis

A felszálló fertőzés veszélye miatt gyakran megkezdik az antibiotikum profilaxist (megelőző antibiotikum adását), különösen ha a várakozási idő meghaladja a 18 órát. Amennyiben az anya GBS (B-csoportú Streptococcus) pozitív, az antibiotikum adása még sürgetőbbé válik, mivel a GBS baktériumok komoly veszélyt jelentenek az újszülöttre nézve.

A fertőzés jelei, amelyekre az orvosok figyelnek: anyai láz, gyorsult pulzus, a méh érzékenysége, vagy a magzat szívritmusának emelkedése (tachycardia). Ha ezek a jelek megjelennek, azonnal meg kell kezdeni az agresszív antibiotikum terápiát és felgyorsítani a szülést.

A korai burokrepedés (PPROM) – A 37. hét előtt

A helyzet drámaian megváltozik, ha a magzatvíz elfolyása a 37. terhességi hét előtt következik be. Ezt nevezzük koraszülési idő előtti burokrepedésnek (PPROM – Preterm Premature Rupture of Membranes). Ez a terhességi szövődmény komoly kihívás elé állítja az orvosokat, mivel a baba a koraszülöttség miatt még nem érett, de a fertőzésveszély már fennáll.

A PPROM kezelése

A kezelés célja kettős: meghosszabbítani a terhességet a magzat érésének érdekében, miközben minimalizáljuk a fertőzés kockázatát. A döntés a terhességi kortól függ:

• 24-34. hét között: Kórházi fekvés, szigorú ágynyugalom, folyamatos monitorozás. Szteroidinjekciókat (például betametazont) adnak az anyának, amelyek felgyorsítják a magzat tüdejének érését. Antibiotikumokat kap az anya a fertőzés megelőzésére és a terhesség meghosszabbítására.
• 34-37. hét között: Ebben a szakaszban a magzat tüdőfunkciója már általában elegendő, de még mindig fennállhatnak kisebb koraszülöttségi kockázatok. Az orvosok mérlegelik, hogy érdemes-e még várni, vagy jobb megindítani a szülést.

A PPROM esetén a fertőzés (chorióamniotitis) kialakulása sokkal gyakoribb. Ha a fertőzés jelei megjelennek, a terhességet azonnal be kell fejezni, függetlenül a terhességi kortól, mivel az anya és a baba életét is veszélyezteti.

További kockázatok PPROM esetén

A fertőzésen kívül a korai burokrepedés megnöveli az alábbi kockázatokat:

• Köldökzsinór kompresszió: A magzatvíz mennyisége (oligohydramnion) jelentősen csökken, ami növeli a köldökzsinór összenyomásának esélyét, ami oxigénhiányhoz vezethet.
• Placenta leválás: A méhlepény idő előtti leválásának kockázata is emelkedik.
• Tüdő hypoplasia: Ha a burokrepedés nagyon korán, a 24. hét előtt történik, a magzatvíz hiánya miatt a tüdő fejlődése súlyosan károsodhat.

Amikor a magzatvíz színe riasztó: Mekónium és vér

Ahogy korábban említettük, a magzatvíz színének megfigyelése létfontosságú. A tiszta folyadék jelenti a legjobb forgatókönyvet, de ha a szín eltér ettől, az a magzat stresszére utalhat.

A zöld magzatvíz – A mekónium jelenléte

A mekónium a magzat első széklete, amely sötétzöld, ragacsos anyag. Ha a baba a méhen belül stresszhelyzetbe kerül (pl. oxigénhiány, köldökzsinór kompresszió), ellazíthatja a végbélzáróizmát, és mekóniumot üríthet a magzatvízbe. A mekóniumos magzatvíz színe a halványzöldtől a sötét, borsóleves-szerű barnászöldig terjedhet.

A zöld magzatvíz önmagában nem feltétlenül jelent azonnali veszélyt, ha a magzat szívhangja normális, de mindenképpen fokozott éberséget igényel. A fő kockázat a Mekónium Aspirációs Szindróma (MAS), amely akkor alakul ki, ha a baba a szülés közben vagy közvetlenül előtte belélegzi a mekóniummal szennyezett folyadékot, ami súlyos tüdőgyulladást és légzési elégtelenséget okozhat.

Ha a magzatvíz zöld, a szülést szigorúan monitorozni kell. Az újszülött ellátásához speciálisan képzett orvosnak (neonatológusnak) kell jelen lennie. Régebben rutinszerűen végeztek leszívást a babák légútjainak megtisztítására, de a modern protokollok már csak akkor javasolják a beavatkozást, ha az újszülött nem sír, és nincs megfelelő izomtónusa.

Vérzés és rózsaszín folyadék

Ha a magzatvíz rózsaszínes vagy kissé véres, az gyakran a „véres show” (méhszájnyák) és a magzatvíz keveréke, ami a méhnyak tágulásának és érésének természetes velejárója. Ez általában nem aggasztó jel, de a kórházi tájékoztatáskor meg kell említeni.

Azonban a nagy mennyiségű élénkpiros vér a magzatvízzel keveredve súlyos problémát jelezhet, például placenta leválást (abruptio placentae) vagy méhlepény előreesést (placenta praevia). Ez azonnali orvosi beavatkozást igénylő vészhelyzet.

Magzatvíz elfolyása: Tévhitek és a valóság

A magzatvíz elfolyása körül rengeteg mítosz kering, amelyek feleslegesen növelik a kismamák szorongását. Tisztázzuk a leggyakoribb tévhiteket.

Tévhit 1: Ha elfolyik a magzatvíz, azonnal elindul a szülés

Valóság: Bár a burokrepedés gyakran a szülés első jele, nem garantálja a fájások azonnali kezdetét. A nők 80-90%-ánál a fájások 12-24 órán belül beindulnak, de van egy kisebb százalék, ahol ez az időtartam hosszabb. Amint a burok megreped, az orvosoknak be kell avatkozniuk a fertőzésveszély miatt, de a szülés megindítása nem feltétlenül azonnali.

Tévhit 2: A magzatvíz végtelen, nem kell aggódni, ha elfolyik

Valóság: A magzatvíz folyamatosan termelődik és cserélődik. Még burokrepedés után is termelődik valamennyi folyadék. Azonban a szivárgás vagy áradás jelentős mennyiséget távolít el, és ha a szivárgás tartósan fennáll, a magzatvíz mennyisége lecsökken (oligohydramnion alakul ki). A csökkent folyadékmennyiség korlátozza a magzat mozgását, és növeli a köldökzsinór kompresszió kockázatát. Ezért van szükség monitorozásra.

Tévhit 3: A burokrepedés mindig nagy, látványos áradás

Valóság: Ahogy már beszéltünk róla, sokkal gyakoribb a magzatvíz szivárgás. Ez a szivárgás lehet olyan enyhe, hogy az anya napokig összetéveszti vizelettel vagy hüvelyi folyással. A szivárgás felismerése kulcsfontosságú, mert a burok már nem védi a magzatot, és a fertőzésveszély ugyanúgy fennáll, mint a látványos repedés esetén.

Tévhit 4: Ha a magzatvíz elfolyik, nem kaphatok epidurális érzéstelenítést

Valóság: A burokrepedés önmagában nem kontraindikációja az epidurális érzéstelenítésnek. Az epidurális beadásának időzítése attól függ, hogy milyen fázisban van a szülés, és hogy az anya állapota stabil-e (pl. nincs-e láza, fertőzés gyanúja). Ha a fertőzés jelei már megjelentek, az orvosok óvatosabbak lehetnek az invazív eljárásokkal.

A magzatvíz tesztelése és a kórházi diagnózis

Ha a kismama gyanakszik, hogy magzatvíz szivárgás áll fenn, de nem biztos benne, a kórházban egyszerű és gyors tesztekkel megerősítik vagy kizárják a burokrepedést.

1. Nitrazin teszt

A magzatvíz lúgos kémhatású (pH 7.0-7.5), míg a hüvelyi váladék és a vizelet általában savasabb. A Nitrazin papír egy pH-indikátor papír, amelyet a hüvelyi váladékhoz érintenek. Ha a papír színe sötétkékre változik, az lúgos kémhatásra utal, ami nagy valószínűséggel magzatvizet jelez. A teszt megbízható, de a vér vagy fertőzés hamis pozitív eredményt adhat.

2. Páfrány teszt (Fern test)

Ez egy mikroszkópos vizsgálat. A hüvelyi váladékot üveglapra kenik, hagyják megszáradni, majd mikroszkóp alatt vizsgálják. A magzatvízben lévő sók jellegzetes, páfránylevélre emlékeztető kristályosodási mintázatot hoznak létre. Ez a teszt rendkívül megbízható a burokrepedés diagnosztizálásában.

3. Modern immunológiai tesztek

A legmodernebb és legpontosabb módszerek közé tartoznak azok a gyorstesztek, amelyek a magzatvízben lévő specifikus fehérjéket mutatják ki. Ilyen például az AFP (Alpha-Fetoprotein) vagy a PAMG-1 (Placental Alpha Microglobulin-1) kimutatása. Ezek a tesztek minimális mintából is nagy biztonsággal képesek igazolni a burokrepedést, még akkor is, ha a szivárgás csekély.

Pszichológiai felkészülés a hirtelen kezdetre

A magzatvíz elfolyása, különösen ha nagy mennyiségű, sokkot okozhat. Ellentétben a fokozatosan erősödő fájásokkal, ez egy hirtelen, visszavonhatatlan jelzés, ami azonnali cselekvést igényel. Fontos, hogy a kismama felkészüljön erre a lehetőségre is a szülési terv részeként.

A félelem gyakran abból fakad, hogy az anya úgy érzi, elárasztja a folyadék, és nincs kontrollja a helyzet felett. A felkészültség kulcsa az, hogy tudjuk, mit kell tennünk a repedés után: megfigyelés, telefonhívás, tiszta betét használata. Ez a tudás adja vissza a kontroll érzetét.

A szülésznők hangsúlyozzák: ne aggódjunk a rendetlenség miatt. A kórházban mindenki látta már ezt a jelenséget, és a legfontosabb a baba biztonsága. Érdemes otthon tartani egy „szülésre induló” táskát, amely tartalmaz néhány nagyméretű betétet vagy pelenkát, hogy az indulás pillanatában is komfortosabban érezhessük magunkat.

A magzatvíz elfolyása és a szülési pozíciók

Sok kismama aggódik, hogy ha elfolyik a magzatvíz, akkor csak háton fekve szülhet. Ez a tévhit a korábbi orvosi gyakorlatból származik, amikor a burokrepedés után a köldökzsinór-előreesés elkerülése érdekében sokáig ágyban fektették az anyát.

A modern, alacsony kockázatú szülészetben, amennyiben a baba feje már rögzült a medencében, és a magzatvíz tiszta, a mozgás, a sétálás és a függőleges pozíciók használata továbbra is javasolt. A gravitáció segíti a baba leereszkedését, és hatékonyabbá teszi a fájásokat.

A burokrepedés nem jelenti azt, hogy azonnal fel kell adni a vajúdás alatti mozgás szabadságát. Természetesen, ha a burokrepedés után zöld magzatvíz vagy rossz CTG-eredmények merülnek fel, az orvosi felügyelet szigorúbbá válik, és a mozgás korlátozott lehet a folyamatos monitorozás miatt.

A magzatvíz elfolyása és a GBS fertőzés

A B-csoportú Streptococcus (GBS) egy gyakori baktérium, amely a nők mintegy 15-40%-ának hüvelyében vagy végbelében megtalálható. Általában tünetmentes, de a szülés során átterjedhet az újszülöttre, súlyos fertőzéseket (szepszis, tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás) okozva.

Ha a kismama GBS pozitív, a magzatvíz elfolyása különösen sürgős helyzetet teremt. A burok hiánya megnyitja az utat a baktériumok számára a méh felé. Ezért GBS pozitivitás esetén a szülészeti protokoll előírja az intravénás antibiotikum adását (általában penicillint) a burokrepedéstől számított 4 órán belül.

Ez az az eset, amikor a kórházba indulás sebessége kiemelten fontos. A cél az, hogy a baba születése előtt elegendő ideig (legalább 4 órán keresztül) hasson az antibiotikum, ezzel minimalizálva a fertőzés kockázatát.

Hogyan készüljünk fel a magzatvíz elfolyására otthon

Bár nem lehet előre pontosan tudni, mikor és hogyan fog bekövetkezni a burokrepedés, néhány egyszerű intézkedéssel felkészülhetünk a helyzetre, különösen a 36. hét után.

1. Védjük az ágyat: Helyezzünk vízhatlan lepedőt vagy matracvédőt a matracra. Mivel a burokrepedés gyakran éjszaka, alvás közben történik, ez megóvja az ágyat a nagyobb áradástól.
2. Készítsük elő a betéteket: Ne használjunk tampont! A tampon használata burokrepedés esetén növeli a fertőzésveszélyt. Tartsunk kéznél nagy nedvszívó képességű, vastag egészségügyi betéteket (nem tisztasági betétet!) a kórházba induláshoz.
3. Tervezzük meg az útvonalat: Gondoljuk át, ki vezet, ki vigyáz a nagyobb testvérekre. A hirtelen indulás esetén a pánik elkerülése érdekében legyen egy kész tervünk.
4. Tudjuk a telefonszámokat: Legyen kéznél a szülészet, a szülésznő és a választott orvos telefonszáma.

A felkészültség magabiztosságot ad. Még ha a magzatvíz elfolyása hirtelen is történik, a tudat, hogy tudjuk, mit kell tennünk, segít megőrizni a nyugalmat, ami a szülés kezdetén a legfontosabb.

A magzatmozgás figyelése a burokrepedés után

Miután a burok megrepedt, és elfolyt a folyadék, a magzat mozgásának figyelése továbbra is kritikus fontosságú. Bár a magzatvíz mennyisége csökken, a babának továbbra is mozognia kell, és a mozgás jelzi, hogy jól van.

Sokan úgy érzik, hogy a baba mozgása megváltozik a burokrepedés után, ami természetes, hiszen kevesebb a „párnázás”. A mozgások élesebbek, határozottabbak lehetnek. Azonban ha a mozgások ritkábbá vagy gyengébbé válnak, azt azonnal jelezni kell az orvosnak. A csökkent magzatmozgás oxigénhiányra vagy köldökzsinór kompresszióra utalhat, és azonnali beavatkozást igényel.

A kórházban a folyamatos CTG monitorozás biztosítja, hogy a magzat szívhangja és mozgása optimális legyen a szülés beindulásáig vagy megindításáig. A burokrepedés utáni időszak a szülés egy érzékeny fázisa, ahol a gondos megfigyelés és a szülész-nőgyógyászati csapat szoros együttműködése garantálja a biztonságos kimenetelt.

A magzatvíz elfolyása a szülés egy meghatározó, izgalmas pillanata. Bár ijesztő lehet, ha tudjuk, mire kell figyelnünk – a színre, az időre, a szagra –, akkor a kezdeti sokk után gyorsan és hatékonyan tudunk cselekedni. Ez a pillanat jelenti a várandósság végét és a találkozás kezdetét.