Túl sok magzatvíz (polihidramnion): okok, tünetek és lehetséges szövődmények

A várandósság kilenc hónapja tele van izgalommal, várakozással és persze rendszeres orvosi ellenőrzésekkel, amelyek során az orvosok gondosan figyelik a magzat fejlődését és a kismama egészségi állapotát. Az ultrahangos vizsgálatok során az egyik leggyakrabban ellenőrzött paraméter a magzatot körülvevő folyadék, a magzatvíz mennyisége. Ez a folyadék kulcsfontosságú a baba fejlődéséhez és védelméhez. Bár a legtöbb terhesség zökkenőmentesen zajlik, előfordulhat, hogy a magzatvíz mennyisége eltér az ideálistól. Amikor a folyadék mennyisége a normál tartomány felső határát is meghaladja, akkor beszélünk túl sok magzatvízről, vagy orvosi nevén polihidramnionról.

A polihidramnion diagnózisa sok kismamát nyugtalaníthat, de fontos tudni, hogy az esetek többségében a probléma enyhe formában jelentkezik, és gondos megfigyeléssel kezelhető. Ez a jelenség a terhességek nagyjából 1-2%-át érinti, és az idő előrehaladtával, különösen a harmadik trimeszterben válik relevánssá. Ahhoz, hogy megértsük, miért jelentkezik ez az állapot, és milyen lépéseket tehetünk, először is tisztában kell lennünk a magzatvíz szerepével és azzal, hogyan szabályozódik a mennyisége a méhen belül.

Mi a magzatvíz és miért kulcsfontosságú a terhesség alatt?

A magzatvíz nem csupán egy védőpárna; ez a folyadék a baba életének és fejlődésének elengedhetetlen része. Körülbelül a terhesség 12. hetétől kezdve a magzatvíz elsődlegesen a magzat vizeletéből, valamint a magzatburok és a köldökzsinór felszínén lévő sejtek váladékából áll. Ez a folyadék számos létfontosságú funkciót tölt be.

A legfontosabb szerepe, hogy mechanikai védelmet nyújt a magzat számára a külső behatásokkal szemben. Emellett lehetővé teszi a baba számára a szabad mozgást, ami elengedhetetlen az izmok és a csontok megfelelő fejlődéséhez. Kiemelkedő szerepe van a tüdőfejlődésben is. A magzat folyamatosan „légzi” be és ki a magzatvizet, ami segíti a tüdőalveolusok (léghólyagok) érését. Végül, a magzatvíz segít fenntartani az állandó hőmérsékletet a méhen belül, védve a babát a hirtelen hőmérséklet-ingadozásoktól.

A magzatvíz dinamikus egyensúlya

A magzatvíz mennyisége nem statikus, hanem folyamatosan változik. A magzatvíz mennyiségét a magzat aktív részvételével szabályozza a szervezet. A baba naponta nagy mennyiségű folyadékot nyel le (ez a kiválasztás fő útja), majd ezt vizelet formájában visszaengedi a magzatvízbe (ez a termelés fő útja). Ez a körforgás biztosítja az optimális mennyiséget. Ha ez az egyensúly felborul – például a magzat kevesebbet nyel, vagy több folyadékot termel –, akkor alakul ki a polihidramnion.

Hogyan diagnosztizálják a túl sok magzatvizet?

A polihidramnion diagnózisa szinte mindig ultrahangos vizsgálattal történik. Az orvosok két fő módszert alkalmaznak a magzatvíz mennyiségének pontos meghatározására.

Az AFI index (Amniotikus Folyadék Index)

Ez a leggyakoribb mérési módszer. Az orvos gondolatban négy kvadránsra osztja a méhet, és megméri a legmélyebb, magzatrésztől és köldökzsinórtól mentes folyadékzseb függőleges méretét mind a négy kvadránsban. A négy méret összege adja az AFI indexet.

• Normál tartomány: Általában 5 és 24 cm között van.
• Polihidramnion: Akkor diagnosztizálják, ha az AFI index meghaladja a 24 cm-t.

A legmélyebb zseb (Maximum Vertical Pocket – MVP vagy MDP)

Egy másik módszer a legnagyobb, legmélyebb folyadékzseb méretének mérése. Ha ez a zseb eléri a 8 cm-t vagy meghaladja azt, az szintén polihidramnionra utal.

A polihidramnion súlyosságát általában az AFI index alapján osztályozzák, mivel ez befolyásolja a kezelési tervet és a szövődmények kockázatát:

A polihidramnion tünetei: Mit érez a kismama?

Az enyhe polihidramnion esetében a kismama gyakran semmilyen szubjektív tünetet nem tapasztal. A diagnózis ekkor kizárólag ultrahangos leleten alapul. Azonban, ha a folyadékmennyiség jelentősen megnő, a méh rendkívüli feszülése fizikai panaszokat okozhat.

A méh túlzott tágulása és a megnövekedett hasméret nyomást gyakorol a környező szervekre, ami az alábbi tünetekhez vezethet:

• Légszomj (Dyspnoe): A megnövekedett méh felfelé nyomja a rekeszizmot, ami korlátozza a tüdő teljes kitágulását, így még nyugalmi állapotban is nehezebbé válhat a légzés.
• Hasi feszülés és fájdalom: A has méretének gyors növekedése feszülő érzést, néha fájdalmat okozhat.
• Visszérproblémák és ödéma: A méh nyomást gyakorol a nagy vénákra (vena cava inferior), ami akadályozza a vér visszaáramlását az alsó végtagokból. Ez súlyos láb-, boka- és szeméremtesti duzzanathoz (ödémához) és visszerek kialakulásához vezethet.
• Emésztési panaszok: A gyomorra és a bélrendszerre nehezedő nyomás súlyosbíthatja a refluxot, a gyomorégést és a székrekedést.
• Korai méhösszehúzódások: A méh túlfeszülése miatt fokozódhat a méh ingerlékenysége, ami nem feltétlenül fájdalmas, de gyakori, keményedő összehúzódásokhoz vezethet, növelve a koraszülés kockázatát.

Mi áll a túl sok magzatvíz hátterében? A lehetséges okok részletes elemzése

A polihidramnion okainak felderítése kulcsfontosságú a megfelelő kezelési stratégia kialakításához. Az esetek nagyjából 60%-ában az ok nem azonosítható (ezt hívjuk idiopathiás polihidramnionnak), de a fennmaradó 40%-ban valamilyen anyai, magzati vagy placentáris probléma áll a háttérben.

1. Anyai tényezők

Az anyai állapotok közül messze a leggyakoribb ok a terhességi cukorbetegség (gesztációs diabétesz mellitusz, GDM), különösen, ha az nem megfelelően kontrollált. A magas anyai vércukorszint átjut a méhlepényen, ami a magzatban is magas vércukorszintet eredményez. Ez a magzat fokozott vizelettermelését okozza (ozmotikus diurézis), ami közvetlenül növeli a magzatvíz mennyiségét. Ezért a polihidramnion diagnózisa esetén az egyik első lépés a cukorterheléses vizsgálat (OGTT) elvégzése vagy a meglévő diabétesz kezelésének felülvizsgálata.

Ritkább, de lehetséges anyai okok közé tartozik az Rh-inkompatibilitás vagy más alloimmunizációs állapot, ami a magzat vörösvértestjeinek pusztulásához és magzati vérszegénységhez vezethet. A súlyos magzati vérszegénység szívelégtelenséget (hydrops fetalis) okozhat, ami szintén fokozott folyadéktermeléssel jár.

2. Magzati rendellenességek (A nyelési mechanizmus zavara)

Ahogy korábban említettük, a magzatvíz mennyiségét a magzat nyelésének és vizeletkiválasztásának egyensúlya szabályozza. Ha a magzat nem tudja megfelelően lenyelni a magzatvizet, az felhalmozódik. A nyelési mechanizmus zavara leggyakrabban strukturális rendellenességekhez köthető:

A. Központi idegrendszeri rendellenességek

Azok a rendellenességek, amelyek befolyásolják a magzat nyelési reflexét, a polihidramnion súlyos okai lehetnek. A leggyakoribb példa az anencephalia (az agy egy részének hiánya) vagy súlyos spina bifida. Ezekben az esetekben a nyelési központok sérültek, vagy a magzat nyelését gátló idegrendszeri problémák merülnek fel.

B. Gyomor-bélrendszeri elzáródások (Atresiák)

Ha a magzat emésztőrendszerének valamelyik szakasza nem fejlődik ki megfelelően vagy elzáródik (atresia), a lenyelt magzatvíz nem tud áthaladni, és a folyadék visszakerül a magzatvízbe. Ide tartozik:

• Oesophagus atresia (nyelőcső elzáródás): A leggyakoribb GI ok.
• Duodenum atresia (patkóbél elzáródás): Gyakran együtt jár Down-szindrómával.
• Súlyos esetben a vékonybél vagy vastagbél elzáródása is okozhatja.

C. Egyéb strukturális rendellenességek

Számos genetikai szindróma vagy kromoszóma-rendellenesség (pl. Down-szindróma, Edwards-szindróma) járhat polihidramnionnal, mivel ezek a szindrómák gyakran társulnak szívfejlődési rendellenességekkel vagy a gyomor-bélrendszeri atresiákkal.

A polihidramnion megléte ezért mindig indokolja a magzat részletes morfológiai ultrahangos vizsgálatát, hogy kizárják vagy azonosítsák az esetleges fejlődési rendellenességeket.

3. Többes terhességek

Ikerterhesség, különösen az egypetéjű ikrek esetében, ahol a magzatok osztoznak a méhlepényen (monokorionikus terhesség), gyakran előfordul a Twin-to-Twin Transfusion Syndrome (TTTS). Ebben a szindrómában az egyik magzat (donor) kevesebb vért kap, a másik (recipiens) pedig túl sokat. A recipiens iker túlzott véráramlása miatt fokozott vizelettermelés lép fel, ami szinte mindig súlyos polihidramniont okoz az ő zsákjában, míg a donor iker zsákjában oligohidramnion (kevés magzatvíz) alakul ki.

4. Magzati fertőzések

Bizonyos magzati fertőzések, mint például a toxoplazmózis, a citomegalovírus (CMV) vagy a parvovírus B19, szintén kiválthatnak polihidramniont, mivel ezek gyulladást, szívproblémákat vagy vérszegénységet okozhatnak a magzatnál, ami hydrops fetalis kialakulásához vezethet.

A polihidramnion pszichológiai és fizikai terhei

A polihidramnion diagnózisa, különösen, ha az ultrahang vizsgálat során valamilyen kísérő rendellenesség gyanúja is felmerül, hatalmas érzelmi terhet róhat a kismamára és párjára. A bizonytalanság, a szövődmények potenciális kockázata és a gyakori ellenőrzések szükségessége mind hozzájárulnak a stressz szintjének emelkedéséhez.

A fizikai terhelés sem elhanyagolható. Amikor a has mérete a normálisnál sokkal nagyobb, az alvás, a mozgás, sőt, még az ülés is rendkívül kényelmetlenné válhat. A kismamák gyakran beszámolnak arról, hogy a hasuk mérete miatt szinte mozgásképtelennek érzik magukat, ami tovább rontja a közérzetüket.

A polihidramnion kezelésében nemcsak a fizikai tünetek és a magzati állapot monitorozása fontos, hanem a kismama lelki támogatása is. A bizonytalanság és a szorongás enyhítése a terhesgondozás elválaszthatatlan része.

Lehetséges szövődmények és kockázatok

A polihidramnion legfőbb aggálya nem maga a folyadék, hanem a mennyiségéből adódó feszülés és a magzat mozgásterének megnövekedése, ami számos szövődményt eredményezhet, különösen a szülés körüli időszakban. A kockázatok mértéke egyenesen arányos a polihidramnion súlyosságával.

1. Koraszülés (Preterm labor)

A méh túlzott feszülése a leggyakoribb oka a korai méhösszehúzódásoknak és a méhnyak korai rövidülésének. A polihidramnionos terhességekben jelentősen megnő a koraszülés kockázata, ami a magzat szempontjából a legnagyobb veszélyt jelenti. A súlyos esetekben a koraszülés aránya akár 25-40% is lehet.

2. Köldökzsinór előreesés (Cord prolapse)

Ez az egyik legveszélyesebb szövődmény, ami a burokrepedéskor fordulhat elő. Normál körülmények között a magzat feje (vagy farokrésze) szorosan illeszkedik a medencébe, megakadályozva, hogy a magzatvíz hirtelen kiömlésével együtt a köldökzsinór is a méhnyak elé kerüljön. Túl sok magzatvíz esetén a magzat gyakran nem rögzül a medencében (instabil fekvés), és a burokrepedéskor a nagy nyomású folyadék magával sodorhatja a köldökzsinórt a magzat elé. Ha ez megtörténik, a zsinór összenyomódik a magzat feje és a medencecsont között, ami a baba oxigénellátásának azonnali megszűnéséhez vezet, és azonnali császármetszést tesz szükségessé.

3. Lepényi leválás (Placenta abruption)

A burokrepedéskor a méh belső térfogata hirtelen lecsökken, ami a méhfal gyors összehúzódásához vezet. Ha a méhfal túl gyorsan húzódik össze, a méhlepény nem tudja követni ezt a változást, és részben vagy teljesen leválhat a méh faláról. Ez súlyos vérzést, magzati distresszt és életveszélyes állapotot okozhat mind az anya, mind a magzat számára.

4. Magzati fekvési rendellenességek

A bőséges magzatvíz lehetővé teszi, hogy a magzat a terhesség késői szakaszában is folyamatosan változtassa a fekvését. Emiatt a farfekvés vagy a harántfekvés gyakrabban fordul elő polihidramnionos terhességekben. Ez megnehezítheti a hüvelyi szülést, vagy szükségessé teheti a tervezett császármetszést.

5. Szülés utáni vérzés (Postpartum haemorrhage, PPH)

A méh túlfeszülése miatt a szülés után kevésbé képes hatékonyan összehúzódni (méhatónia). Ez a méhizmok fáradtsága miatt következik be. A méh összehúzódása alapvető fontosságú a lepény leválása utáni vérzés elállításához. A méhatónia ezért növeli a szülés utáni súlyos vérzés kockázatát.

A polihidramnion menedzselése és kezelése

A polihidramnion kezelése mindig a súlyosságtól, az alapvető októl és a terhesség korától függ. A legfontosabb cél a terhesség minél tovább történő fenntartása, a szövődmények megelőzése és az anyai diszkomfort enyhítése.

Az enyhe és idiopathiás esetek kezelése

Az enyhe polihidramnion, különösen, ha nincs mögöttes magzati rendellenesség, gyakran nem igényel aktív beavatkozást. Ezek az esetek gyakran spontán rendeződnek, vagy a terhesség végéig változatlanok maradnak. A kezelés ebben az esetben a szoros megfigyelésre korlátozódik:

1. Gyakori ultrahangos ellenőrzés: Az AFI index rendszeres mérése (heti 1-2 alkalommal) a folyadékszint változásának nyomon követésére.
2. Magzati megfigyelés: Rendszeres NST (Non-stressz Teszt) és biofizikai profil (BPP) vizsgálatok a magzat jóllétének biztosítására.
3. Oki terápia: Ha a háttérben terhességi cukorbetegség áll, a legfontosabb a vércukorszint szigorú kontrollja diétával és szükség esetén inzulinnal.

Gyógyszeres kezelés

Súlyos vagy közepes polihidramnion esetén, különösen, ha fennáll a koraszülés veszélye, gyógyszeres kezelés jöhet szóba. Az egyik lehetséges gyógyszer az indometacin, egy nem szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID).

Az indometacin úgy fejti ki hatását, hogy csökkenti a magzat vizelettermelését azáltal, hogy növeli a vese antidiuretikus hormonra adott válaszát. Ezzel csökkenthető a magzatvíz mennyisége. Azonban az indometacin alkalmazása korlátozott, mivel a 32. terhességi hét után a gyógyszer károsíthatja a magzat szívét (a ductus arteriosus idő előtti záródását okozhatja). Ezért a gyógyszeres terápiát szigorú ultrahangos monitorozás kíséri, és általában csak rövid ideig, 48 óráig alkalmazzák.

Amnioredukció (Amniocentesis)

Súlyos polihidramnion esetén, amikor az anya súlyos légszomjban szenved, vagy fennáll a koraszülés közvetlen veszélye a méh túlfeszülése miatt, az orvosok fontolóra vehetik az amnioredukciót. Ez egy terápiás beavatkozás, amely során egy vékony tű segítségével ultrahangos ellenőrzés mellett eltávolítanak egy bizonyos mennyiségű magzatvizet a méhből, hogy csökkentsék a feszülést és enyhítsék az anyai tüneteket.

Bár az amnioredukció azonnali enyhülést hozhat, fontos tisztában lenni a kockázataival, mint például a fertőzés, a burokrepedés, a lepényi leválás, vagy a köldökzsinór sérülése. Ez egy átmeneti megoldás, mivel a folyadék gyakran újra felhalmozódik, így a beavatkozást szükség esetén ismételni kell.

A szülés megtervezése polihidramnion esetén

A szülés időzítése és módja kiemelt figyelmet igényel polihidramnion esetén, különösen, ha a folyadékmennyiség közepes vagy súlyos. A cél az, hogy a szülés a lehető legbiztonságosabban történjen meg, minimalizálva a hirtelen szövődmények (köldökzsinór előreesés, lepényleválás) kockázatát.

A burokrepedés kockázata

Ha a magzat feje még nem illeszkedett be szorosan a medencébe, az orvosok gyakran fontolóra veszik a kontrollált burokrepesztést kórházi körülmények között, a szülőszobán. Ez azt jelenti, hogy a burkot nem hagyják spontán megrepedni, hanem az orvos lassan, óvatosan engedi le a magzatvizet, miközben folyamatosan nyomást gyakorol a magzat fejére, hogy az minél gyorsabban beilleszkedjen a medencébe. Ezzel elkerülhető a folyadék hirtelen kiömlése és a köldökzsinór előreesése.

Indukció vagy császármetszés?

A polihidramnion önmagában nem feltétlenül teszi szükségessé a császármetszést, de növeli annak valószínűségét. Ha a polihidramnion súlyos, vagy kísérő magzati rendellenesség áll fenn, vagy a magzat fekvése instabil, gyakran a tervezett császármetszés a legbiztonságosabb megoldás.

Ha az orvosok hüvelyi szülést tartanak lehetségesnek, a szülést gyakran indukálják, hogy az ellenőrzött környezetben, folyamatos magzati megfigyelés mellett történjen. A szülés során kiemelt figyelmet fordítanak a méh összehúzódásának erejére és a magzat szívhangjának monitorozására.

A polihidramnion hosszú távú kilátásai

A polihidramnion diagnózisa után a kismamák gyakran aggódnak a baba hosszú távú egészségéért. A kilátások nagymértékben függenek az alapoktól:

Idiopathiás (ismeretlen eredetű) polihidramnion

Ha a polihidramnion enyhe vagy közepes, és minden alapos vizsgálat negatív eredményt hoz (nincs cukorbetegség, fertőzés, magzati rendellenesség), a kilátások általában nagyon jók. A magzat fejlődése normális, és a szövődmények kockázata – bár magasabb a normál terhességnél – még mindig viszonylag alacsony.

Strukturális rendellenességekkel járó esetek

Ha a polihidramniont egyértelműen magzati fejlődési rendellenesség okozza (pl. atresia), a kilátások a rendellenesség súlyosságától és a korrigálhatóságától függnek. A nyelőcső atresia például sebészileg korrigálható a születés után, de a beavatkozás időzítése és a koraszülés elkerülése kulcsfontosságú.

A magzatvíz mennyiségének hirtelen csökkenése

Előfordul, hogy a magzatvíz szintje a terhesség végén hirtelen normalizálódik. Ez általában jó jel, de a terhesgondozásnak a szülésig továbbra is szorosnak kell maradnia. A szülész-nőgyógyászok és a neonatológusok együttműködése elengedhetetlen a szülés utáni optimális ellátás biztosításához, különösen, ha a baba koraszülött, vagy ha feltételezhető, hogy azonnali beavatkozásra lesz szükség (pl. légzési vagy nyelési problémák miatt).

Életmódbeli tanácsok és önsegítő stratégiák

Bár a polihidramnion kezelése orvosi feladat, a kismama sokat tehet a tünetek enyhítése és a jóllét fenntartása érdekében:

Pihenés és testhelyzet

A súlyos légszomj és diszkomfort enyhítésére a pihenés elengedhetetlen. Kerüljük a hosszú állást. Fekvéskor próbáljunk meg félig ülő helyzetet felvenni, esetleg sok párnával megtámasztva a hátunkat, hogy csökkentsük a rekeszizomra nehezedő nyomást.

Diéta

Ha a polihidramnion hátterében GDM áll, a diéta szigorú betartása a legfontosabb lépés. A vércukorszint stabilizálása gyakran segít a magzatvíz szintjének csökkentésében is. Kerüljük a nagy mennyiségű gyorsan felszívódó szénhidrátot, és koncentráljunk a lassú felszívódású ételekre.

A szülésre való felkészülés

A tudás enyhíti a félelmet. Ha a polihidramnion diagnózisa felmerült, beszélgessünk nyíltan az orvosunkkal a szülés lehetséges forgatókönyveiről. Készüljünk fel arra, hogy a szülés megindulásakor vagy a burokrepedéskor azonnal kórházba kell mennünk. Érdemes átbeszélni a partnerrel, hogy mi a teendő köldökzsinór előreesés gyanúja esetén (például a kismama azonnali térd-mellkas pozícióba helyezése, amíg a segítség megérkezik).

A polihidramnion egy olyan állapot, amely intenzív orvosi figyelmet igényel, de a modern ultrahangos technológiák és a fejlett terhesgondozás révén a legtöbb érintett kismama egészséges babát hoz a világra. A kulcs a korai felismerés, az okok alapos feltárása és a szoros együttműködés a gondozó orvosi csapattal.

Gyakran ismételt kérdések a polihidramnionnal kapcsolatban

A kismamákban természetesen sok kérdés merül fel ezzel a diagnózissal kapcsolatban. Összegyűjtöttünk néhány gyakori aggodalmat és a hozzájuk tartozó szakmai válaszokat.

Meg lehet előzni a polihidramniont?

Attól függ. Ha az ok genetikai rendellenesség vagy egypetéjű ikerterhesség (TTTS), akkor nem. Azonban, ha az ok a terhességi cukorbetegség, a szigorú vércukorszint-kontroll drámaian csökkentheti a polihidramnion kialakulásának kockázatát. Az egészséges életmód, a megfelelő súlygyarapodás és a rendszeres orvosi ellenőrzések segítenek a kockázatok minimalizálásában.

Mennyi idő alatt alakul ki a polihidramnion?

Az enyhe polihidramnion lassan, fokozatosan alakul ki, gyakran hetek alatt. A súlyos esetek azonban, különösen, ha valamilyen hirtelen magzati állapotváltozás áll a háttérben (pl. fertőzés, vagy a TTTS súlyosbodása), gyorsabban, akár néhány nap alatt is kialakulhatnak. Ezért fontos a rendszeres ultrahangos ellenőrzés a harmadik trimeszterben.

Veszélyes-e az amnioredukció?

Minden invazív beavatkozás hordoz magában kockázatot, de az amnioredukciót csak akkor végzik el, ha a súlyos polihidramnion által okozott kockázatok (koraszülés, anyai distressz) meghaladják a beavatkozás kockázatait. A leggyakoribb kockázatok közé tartozik a fertőzés, a korai burokrepedés és a köldökzsinór sérülése. Ezért a beavatkozás szigorúan steril körülmények között, ultrahang-vezérléssel történik.

Milyen hatással van a magzatvíz mennyisége a baba mozgására?

A bőséges magzatvíz kezdetben lehetővé teszi a magzat számára a szabad mozgást, ami jótékony hatású. Azonban a terhesség késői szakaszában a túl nagy mozgástér azt jelenti, hogy a baba nem tud fix fekvést felvenni a szülésre, ami növeli a fekvési rendellenességek kockázatát. Néha a kismamák erős, szokatlanul nagy mozgásokat éreznek, ami a méh túlfeszülése miatt lehet kellemetlen.

A polihidramnion és a szülés utáni időszak

A szülés utáni első órák kiemelt jelentőségűek a polihidramnionos terhességek esetében, főleg az anya szempontjából. A szülés utáni vérzés kockázata miatt az orvosi személyzet fokozottan figyeli a méh összehúzódását (kontrakcióját).

Gyakran szükség van uterotonikumok (méhösszehúzó szerek, pl. oxitocin) adására a szülés utáni órákban, még akkor is, ha a szülés hüvelyi úton zajlott. Ez segít megelőzni a méhatóniát, ami a szülés utáni vérzés leggyakoribb oka. A méhnek időre van szüksége, hogy visszanyerje tónusát, miután a hirtelen kiürült nagy mennyiségű folyadék után.

Ha a polihidramnion mögött magzati rendellenesség állt, a neonatológiai csapat azonnal átveszi a baba ellátását, és elvégzik a szükséges vizsgálatokat (pl. gyomor-bélrendszeri átjárhatóság ellenőrzése). A kismamának ebben az esetben a szülés utáni időszakban is aktív kommunikációra van szüksége az orvosokkal, hogy teljes képet kapjon a baba állapotáról és a várható kezelésekről.

A polihidramnion egy összetett, de jól ismert terhességi állapot. Bár a diagnózis ijesztő lehet, a szoros monitorozás és a modern orvosi beavatkozások révén a legtöbb esetben sikeresen menedzselhető, biztosítva a baba és az anya biztonságát.