Mérföldkő a babák életében: a beszédfejlődés szakaszai és támogatása

Amikor először halljuk gyermekünk "mama" vagy "papa" szavát, az a szülői lét egyik legfelemelőbb pillanata. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa: a beszédfejlődés egy hosszú, komplex és csodálatos utazás, amely már jóval a születés előtt elkezdődik, és az első szavak kimondása után is évekig tart. Ez a folyamat nem csupán a hangok utánzásáról szól; ez a gondolkodás, a kommunikáció és a társadalmi beilleszkedés alapja. Ahhoz, hogy a lehető legjobban támogathassuk csemeténket ezen az úton, meg kell ismernünk azokat a kritikus szakaszokat és mérföldköveket, amelyeket a babák megtapasztalnak.

A nyelv elsajátítása az emberi evolúció egyik legnagyobb vívmánya. Bár a beszéd képessége genetikailag kódolt, a tényleges nyelvi rendszer kiépítéséhez elengedhetetlen a gazdag, interaktív környezet. Minden baba a saját ritmusában halad, de vannak általánosan elfogadott fázisok, amelyek segítenek eligazodni a beszédfejlődés szakaszai között. Ne feledjük, a nyelv két fő összetevőből áll: a receptív (befogadó, megértő) és az expresszív (kifejező, beszélő) készségekből. Gyakran a baba sokkal többet ért, mint amennyit ki tud fejezni.

A beszédfejlődés biológiai és környezeti alapjai

A nyelv elsajátításának képessége egyedülállóan emberi adottság. A bal agyfélteke bizonyos területei (Broca és Wernicke központok) felelnek a beszéd produkciójáért és megértéséért. Ezek a területek már születéskor készen állnak a munkára, de a megfelelő stimuláció nélkül nem fejlődnek ki optimálisan. A csecsemő agya hihetetlenül plasztikus; az első években a nyelvi idegpályák szó szerint a hallott hangok és a kapott válaszok hatására épülnek ki.

A biológiai érés mellett a környezeti tényezők legalább olyan kulcsfontosságúak. A jól ismert kutatások szerint a gyermek által hallott szavak mennyisége és – ami még fontosabb – a szavak minősége és az interakció stílusa drámai hatással van a későbbi szókincsre és iskolai teljesítményre. A "hárommillió szavas szakadék" elmélete arra hívja fel a figyelmet, hogy a kisgyermekek nyelvi környezete közötti különbségek már korán jelentős eltéréseket okozhatnak a beszédfejlődés ütemében.

A baba nem csak hallja, hanem feldolgozza és rendszerezi a hangokat. Már az anyaméhben megismeri az anya hangjának ritmusát és dallamát, ami az akusztikus alapja a későbbi anyanyelv elsajátításának.

A szülői válaszkészség, azaz az, hogy a felnőtt mennyire gyorsan és megfelelő módon reagál a baba jelzéseire (sírás, gőgicsélés, mutatás), alapozza meg a kommunikáció szándékát. Ez a visszacsatolási hurok tanítja meg a gyermeket arra, hogy a hangoknak és gesztusoknak ereje van, amivel befolyásolhatja a környezetét. Ez a korai interakció a nyelvtanulás motorja.

Az előnyelvi szakasz: 0–12 hónap

A beszédfejlődés első éve a legdinamikusabb, pedig ekkor még nem hallunk igazi szavakat. Ez az időszak a hangok megkülönböztetéséről, a hangképző szervek gyakorlásáról és a kommunikációs szándék kialakításáról szól.

0–3 hónap: sírás és gőgicsélés

A születés utáni első hetekben a baba fő kommunikációs eszköze a sírás. A sírás nem csak a szükségletek jelzése, hanem a hangképző szervek első gyakorlása is. Körülbelül a 6. hét körül jelenik meg a gőgicsélés (cooing). Ezek általában mély, magánhangzós, torokban képzett hangok (pl. "oooo", "aaaa"). Ezek a hangok örömöt és elégedettséget fejeznek ki, és a baba saját hangjának felfedezését jelentik.

Ebben a fázisban a baba már képes különbséget tenni a különböző nyelvek fonémái között. Egy újszülött elméletileg bármely nyelv beszédhangját meg tudja tanulni. Ez a fonetikai univerzalizmus azonban hamarosan szűkülni kezd, ahogy a baba egyre inkább a saját anyanyelvére jellemző hangokra specializálódik.

4–6 hónap: a gügyögés és az intonáció

A gőgicsélést felváltja a gügyögés (babbling), ami már tartalmaz mássalhangzókat is. A leggyakoribb mássalhangzók a bilabiális hangok (ajakkal képzettek), mint a "b", "m", "p", ezért halljuk gyakran a "ba-ba", "ma-ma" hangsorokat. Fontos megjegyezni, hogy ezek még nem igazi szavak, nem kötődik hozzájuk jelentés, csupán hanggyakorlatok.

Ekkor kezd el a baba odafigyelni a beszéd intonációjára és ritmusára. Már képes megkülönböztetni a szigorú és a kedves hanghordozást, és reagál a nevére, még mielőtt értené annak jelentését. A szülői "babanyelv" (magasabb hangfekvés, lassabb tempó, túlzott intonáció) kulcsfontosságú ebben a szakaszban, mert segít kiemelni a fontos szavakat és hangokat.

7–12 hónap: a reduplikált babblás és a gesztusok

A 7. hónap körül megjelenik a reduplikált babblás, ahol a baba azonos szótagokat ismétel (pl. "dada-dada", "mama-mama"). Ez már nagyon hasonlít az igazi beszédre, és a szülők gyakran tévesen azonosítják ezeket az első szóként. Ezt követi a variált babblás, ahol különböző szótagok keverednek ("bada-gama").

Ezzel párhuzamosan fejlődik a kommunikációs gesztusok használata. A baba elkezd mutatni a kívánt tárgyakra, integet, ha elköszön, és a fejét rázza, ha nemet akar mondani. A mutatás különösen fontos mérföldkő, mert jelzi, hogy a gyermek megérti, a kommunikáció megosztható figyelmet igényel (shared attention).

A receptív és expresszív beszéd 12 hónapos korig
Életkor (hónap) Receptív készségek (Megértés) Expresszív készségek (Kifejezés)
0–3 Megnyugszik az ismerős hangokra, megkülönbözteti a beszédhangokat. Sírás, gőgicsélés (magánhangzós hangok).
4–6 Reagál a hangszín változására, felismeri a nevét. Gügyögés (mássalhangzók megjelenése: b, m, p).
7–12 Megért egyszerű utasításokat ("Gyere ide"), felismer 5–10 gyakori szót. Reduplikált babblás, gesztusok, az első "igazi" szó megjelenése.

Az első szavak korszaka és a holophrasis (12–18 hónap)

A legtöbb gyermek 12 és 18 hónapos kora között mondja ki az első, jelentéssel bíró szavát. Ez a szó általában egy főnév (labda, cica, anya) vagy egy fontos cselekvés (eszi, ad). Ez a szakasz a holophrasis korszaka, ami azt jelenti, hogy a gyermek egyetlen szóval fejez ki egy teljes gondolatot.

Például, ha a gyermek azt mondja: "Labda!", az jelentheti azt, hogy "Kérem a labdát!", "Nézd, itt a labda!", vagy "Eltűnt a labda!". A szülőnek a kontextus és a gyermek gesztusai alapján kell megfejtenie a pontos jelentést. Ez a szakasz hatalmas kognitív ugrást jelent, mivel a gyermek megérti, hogy a szavak szimbólumok, amelyek tárgyakat, embereket és eseményeket képviselnek.

Ebben az időszakban a receptív szókincs (amit megért) sokkal nagyobb, mint az expresszív szókincs (amit kimond). Egy 18 hónapos baba jellemzően körülbelül 50 szót ért meg, miközben talán csak 10–20 szót használ aktívan.

A szókincs robbanásszerű növekedése (18–24 hónap)

Körülbelül 18 hónapos kor körül következik be a szókincs robbanásszerű növekedése (vocabulary spurt). Ha addig a baba lassan, hetek alatt tanult meg egy-egy új szót, most naponta több szót is képes elsajátítani. A szókincs 50 szó körül éri el azt a kritikus tömeget, ahonnan a nyelvtanulási mechanizmus felgyorsul, és a gyermek rájön a szavak és a tárgyak közötti kapcsolat mintázatára.

A szülői támogatás ebben a fázisban a címkézés (labeling) és a szavak ismétlése. Amikor a gyermek mutat valamire, fontos, hogy a szülő megnevezze azt a tárgyat, és ha lehetséges, rövid mondatba foglalja. Például, ha a baba a kutyára mutat: "Igen, ez egy kutya. Nézd, milyen nagy kutya!" Ez segít megerősíteni a tárgy és a szó kapcsolatát.

A mondatok megjelenése: a távirati beszéd (18–30 hónap)

A 2. életév nagy áttörése a szavak összekapcsolása. Ezt a fázist távirati beszédnek (telegraphic speech) nevezzük, mivel a gyermek csak a legfontosabb, jelentéshordozó szavakat használja, elhagyva a nyelvtani elemeket (névelők, kötőszavak, segédigék).

Például, ahelyett, hogy "Anya, kérek még tejet", a gyermek azt mondja: "Anya tej még." Vagy: "Apa labda ad." Ezek jellemzően két- vagy háromszavas mondatok, amelyek már kifejeznek cselekvő-cselekvés-tárgy viszonyt.

A távirati beszéd egy univerzális jelenség, amely minden nyelven megjelenik. Ez a szakasz azt mutatja, hogy a gyermek agya már nem csak szavakat tárol, hanem kezdi felfedezni a nyelvtan alapvető szabályait, még ha nem is tudja azokat helyesen alkalmazni.

A nyelvi alapszabályok felfedezése (2–3 év)

A 2. és 3. életév között a gyermek szókincse exponenciálisan növekszik, elérve a több száz szót. Ekkor kezd el kísérletezni a nyelvtani szabályokkal. Ennek egyik legjellemzőbb jele a túláltalánosítás (overregularization).

A magyar nyelvben ez leginkább a ragozásban figyelhető meg. Miután a gyermek megtanulja, hogy a múlt időt az "-t" raggal képezzük ("játszott"), ezt a szabályt kiterjeszti a rendhagyó igékre is. Így hallhatjuk tőle, hogy "mentem helyett "méntem" vagy "vittem" helyett "víttem". Ez a "hiba" valójában pozitív jel, mert azt mutatja, hogy a gyermek aktívan dolgozik a nyelvi szabályrendszeren.

A túláltalánosítás nem a tudás hiánya, hanem annak a jele, hogy a gyermek aktívan alkalmazza a tanult nyelvtani mintákat. A nyelvtanulásban a "rossz" válasz is a fejlődés része.

Ekkorra a gyermek elkezd kérdéseket feltenni, bár kezdetben még nem használja a megfelelő szórendet vagy kérdőszavakat. A "Mi ez?" kérdés megjelenése fontos mérföldkő, mivel jelzi a világ megismerése iránti aktív érdeklődést.

A nyelvtan és a társalgás finomodása (3–5 év)

Az óvodáskor a nyelvi fejlődés aranykora. A gyermekek ekkor már nem csak a tárgyakat nevezik meg, hanem bonyolultabb gondolatokat, érzéseket és eseményeket is képesek elmondani. A mondatok szerkezete egyre összetettebbé válik, megjelennek az alá- és mellérendelő mondatok, valamint a melléknevek és határozószók szélesebb skálája.

3–4 év: a szociális beszéd és a "miért" korszaka

A 3 éves gyermek már képes rövid történeteket mesélni, amelyek bár még szaggatottak, követhető cselekményt tartalmaznak. Képesek részt venni egy egyszerű társalgásban, megértik a sorrendiséget (én beszélek, aztán te beszélsz – turn-taking).

Ekkor kezdődik a hírhedt "Miért?" korszak. Ez a folyamatos kérdezősködés nem csak a tudásszomjat jelzi, hanem a nyelv pragmatikai (használati) funkcióinak elsajátítását is. A gyermek megtanulja, hogyan lehet információt szerezni a nyelven keresztül. A szülői válaszok minősége ebben a fázisban kulcsfontosságú a kognitív fejlődés szempontjából.

Fontos, hogy a szülők ne csak válaszoljanak a kérdésekre, hanem bátorítsák a párbeszédet és a történetmesélést. Kérdezzünk vissza: "Mi történt utána?", "Mit éreztél akkor?". Ez fejleszti a narratív készségeket, amelyek elengedhetetlenek az iskolai sikerekhez.

4–5 év: a fonológiai tudatosság és a nyelvi érettség

4–5 éves korra a gyermek beszéde nagyrészt érthetővé válik idegenek számára is. Bár még előfordulhatnak hibák a ritkább hangok (pl. R, S, Z) kiejtésében, a nyelvtani szerkezetek már stabilak. A gyermek szókincse eléri a több ezer szót.

Ebben a korban fejlődik ki a fonológiai tudatosság, ami az írás-olvasás elsajátításának alapja. A gyermek tudatára ébred annak, hogy a szavak kisebb hangokra és szótagokra bonthatók (pl. képes rímeket találni, vagy felismeri, hogy a "kutya" és a "kupa" hasonlóan hangzik). Ezt játékos formában, mondókákkal és rímekkel érdemes támogatni.

A 5 éves gyermek képes összetett mondatok használatára, megérti az időbeli sorrendet (előbb, azután, végül), és képes a jövő idő használatára is, ami a tervezés és a kognitív rugalmasság jele.

A beszédfejlődés támogatása: a szülői interakció ereje

A gyermek nyelvi fejlődésének legfontosabb motorja a minőségi interakció. Nem a drága fejlesztőjátékok, hanem az a mód, ahogyan a szülő beszél a gyermekhez, és ahogyan reagál a gyermek próbálkozásaira.

Beszéljünk a babához: a kvantitás és a minőség

A kutatások egyértelműen kimutatták, hogy azok a babák, akikhez sokat beszélnek, gyorsabban fejlődnek. De nem mindegy, hogyan beszélünk. A passzív hallgatás (pl. háttérzajként bekapcsolt tévé) nem helyettesíti a közvetlen kommunikációt.

  1. Kiterjesztés és ismétlés (Expansion and Recasting): Ha a gyermek csak egy szót mond ("Labda!"), ismételjük meg helyes, teljes mondatban, és bővítsük ki a gondolatot: "Igen, ez egy nagy piros labda! Gurítsuk el a labdát!" Ez a módszer finoman korrigálja a nyelvtani hibákat anélkül, hogy a gyermeket kijavítanánk.
  2. Válaszkészség (Responsivity): Amikor a baba gőgicsél, válaszoljunk neki úgy, mintha egy értelmes beszélgetést folytatnánk. Ez a "turn-taking" tanítja meg a gyermeket a párbeszéd ritmusára és arra, hogy a hangjai fontosak.
  3. Ne beszéljünk helytelenül: Bár a babanyelv (magas hangfekvés, lassú beszéd) hasznos lehet a figyelem felkeltésére, fontos, hogy a szavakat helyesen ejtsük ki. Ne utánozzuk a gyermek hibás kiejtését.

Az olvasás varázsa

A közös könyvolvasás a beszédfejlődés egyik legerősebb támogatója. Már újszülött korban is érdemes elkezdeni a lapozgatást, puha könyvekkel, hiszen ez megalapozza a könyvek szeretetét és a nyelvi struktúrák megismerését.

Az olvasás során ne csak felolvassuk a szöveget. Beszélgessünk a képekről, kérdezzünk a karakterekről, és kössük össze a történetet a gyermek saját élményeivel. A képeskönyvek gazdagítják a szókincset, megismertetik a gyermeket a ritkább szavakkal, és fejlesztik a narratív képességeket.

A könyvekben lévő nyelv gyakran összetettebb, mint a hétköznapi beszédünk, így az olvasás kiválóan alkalmas arra, hogy a gyermek találkozzon a komplex nyelvtani szerkezetekkel.

Éneklés, mondókák és ritmusjátékok

A zene és a mondókák alapvető szerepet játszanak a fonológiai tudatosság fejlesztésében. A ritmus, a rímek és az ismétlődő minták segítik a gyermeket abban, hogy felismerje a nyelvi egységeket, ami, mint említettük, kritikus az írás-olvasás későbbi elsajátításához.

A mozgással összekapcsolt mondókák (pl. hintáztatós, lovagoltatós játékok) nem csak a motoros készségeket fejlesztik, hanem a szavakat és a cselekvéseket is összekapcsolják, ami megkönnyíti a szavak jelentésének elsajátítását.

Digitális eszközök és a beszédfejlődés

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, hogy a modern technológia – tabletek, okostelefonok, tévé – hogyan befolyásolja a gyermekek beszédfejlődését. A tudományos konszenzus egyértelmű: a képernyőidő, különösen a 2 éves kor alatti passzív tévénézés, nem támogatja, sőt, hátráltatja a beszédfejlődést.

A nyelv elsajátításához interaktív kommunikációra van szükség, egy oda-vissza áramló párbeszédre. A képernyő nem válaszol, nem reagál a gyermek gőgicsélésére vagy gesztusaira, így hiányzik a kritikus visszacsatolási hurok.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) ajánlása szerint a 18 hónapos kor alatti gyermekek számára kerülendő a képernyőidő (kivéve a videóhívásokat). 2 és 5 éves kor között is napi maximum egy óra magas minőségű, interaktív tartalom javasolt, természetesen szülői felügyelettel és közös megbeszéléssel.

A legjobb "fejlesztőjáték" a szülői arc. A szemkontaktus, a gesztusok és a közvetlen interakció sokkal hatékonyabb nyelvi stimulációt nyújt, mint bármely digitális alkalmazás.

Kétnyelvűség és beszédfejlődés: mítoszok és tények

A kétnyelvűség nem késlelteti a beszédfejlődést.
A kétnyelvű gyerekek általában jobb problémamegoldó képességgel rendelkeznek, és kreatívabbak, mint egynyelvű társaik.

Sok szülő aggódik amiatt, hogy a kétnyelvű környezetben nevelkedő gyermekek beszéde lassabban indul el, vagy összezavarodik a két nyelv között. Ez a félelem nagyrészt mítosz.

A tény az, hogy a kétnyelvű gyermekek nyelvi mérföldkövei nagyjából megegyeznek az egynyelvű társaikéval. Lehet, hogy az első szavak megjelenése néhány hónappal később következik be, de ez a minimális késés nem jelent fejlődési zavart. A kulcsfontosságú, hogy a kétnyelvű gyermek agya nem két nyelvet tanul, hanem egy rendkívül komplex, integrált nyelvi rendszert épít ki.

A kétnyelvűségnek számos kognitív előnye van, beleértve a jobb problémamegoldó képességet, a rugalmasabb gondolkodást és a fokozott metanyelvi tudatosságot (az a képesség, hogy a nyelvet tárgyként kezelje, és gondolkodjon róla).

A "keverés" (Code-Switching)

Gyakran előfordul, hogy a kétnyelvű gyermekek keverik a nyelveket egy mondaton belül (code-switching). Például: "Anya, kérek egy apple-t." Ez nem a nyelvi zavar jele, hanem a nyelvi kompetencia bizonyítéka. A gyermek a legkönnyebben elérhető szót használja, vagy azt, amelyik jobban illik a kontextushoz. Ahogy a szókincs bővül, ez a jelenség általában csökken.

A sikeres kétnyelvű nevelés egyik bevált módszere az OPOL (One Parent, One Language – Egy szülő, egy nyelv) stratégia, amely segít a gyermeknek elkülöníteni a nyelveket és következetes nyelvi stimulációt biztosítani mindkét nyelven.

Amikor a beszédfejlődés elmarad: a késői beszédindulás

Bár minden gyermek a saját tempójában fejlődik, vannak jelek, amelyek arra utalhatnak, hogy a gyermeknek szakmai segítségre van szüksége. A szülői aggodalom sosem "túlzás"; ha kétségeink vannak, mindig érdemes kikérni egy szakember véleményét.

Késői beszédindulás (Late Talker)

A "késői beszédinduló" (late talker) kifejezést azokra a 2 éves gyermekekre használjuk, akiknek expresszív szókincse kevesebb, mint 50 szó, és nem használnak két szóból álló kombinációkat. Fontos, hogy a késői beszédindulás önmagában nem jelent feltétlenül tartós zavart, de fokozott figyelmet igényel.

A késői beszédindulók egy része (kb. 50–70%-a) magától behozhatja a lemaradást 3 éves korára, ők az ún. "késői feltörők". Azonban van egy csoport, amelynél a késői beszédindulás egy tartósabb nyelvi fejlődési zavar (Specific Language Impairment, SLI) korai jele lehet.

Figyelmeztető jelek életkor szerint

A szakemberek több kulcsfontosságú területet vizsgálnak, ha a gyermek beszéde elmarad. A receptív készségek (megértés) elmaradása sokkal komolyabb aggodalomra ad okot, mint az expresszív készségek késése.

Figyelmeztető jelek a beszédfejlődésben
Életkor Mikor forduljunk szakemberhez? (Logopédus, fül-orr-gégész)
6 hónap Nem fordul a hang irányába, nem gőgicsél.
9 hónap Nincs szemkontaktus, nem reagál a nevére.
12 hónap Nem használ gesztusokat (mutatás, integetés), nem produkál variált babblást.
18 hónap Nincs egyetlen értelmes szava sem, nem ért egyszerű utasításokat.
24 hónap (2 év) Kevesebb, mint 50 szót használ, nem kapcsol össze két szót.
36 hónap (3 év) A beszéde nagy része érthetetlen idegenek számára. Nem kérdez.

A hallásvizsgálat fontossága

Mielőtt a logopédiai fejlesztés megkezdődne, elengedhetetlen a hallásvizsgálat. A beszédfejlődési problémák leggyakoribb fizikai oka a krónikus középfülgyulladás, ami átmeneti halláscsökkenést okozhat. Ha a gyermek nem hallja tisztán a hangokat, nem tudja azokat megfelelően utánozni és feldolgozni. Egy egyszerű fül-orr-gégészeti vizsgálat és hallásmérés kizárhatja ezt a gyakori okot.

Ha a hallás rendben van, a logopédus felméri a gyermek nyelvi készségeit, és szükség esetén személyre szabott fejlesztési tervet dolgoz ki. A korai intervenció kritikus fontosságú, mivel a gyermek agya a kritikus periódusban (az első 3 évben) a legfogékonyabb a nyelvi bevitelre.

A beszédfejlődés és a kognitív készségek összefüggése

A nyelv nem elszigetelt képesség; szorosan összefügg a kognitív fejlődéssel. A gondolkodás és a nyelv kölcsönösen hatnak egymásra. A szavak elsajátítása segít a gyermeknek kategorizálni a világot (pl. megérti, hogy a "kutya" szó alá tartozik a tacskó és a német juhász is), ami a fogalmi gondolkodás alapja.

Szerepjáték és narratív képesség

A 3 éves kor körül megjelenő szerepjátékok (pl. babázás, bolti eladó) kiválóan fejlesztik a nyelvi készségeket. A játék során a gyermekek belső monológokat és párbeszédeket folytatnak, gyakorolják a társadalmi interakciókat, és fejlesztik a narratív struktúrát (kezdet, bonyodalom, megoldás).

A narratív képességek fejlesztése nemcsak a kommunikáció szempontjából fontos, hanem a problémamegoldó képesség és az érzelmi szabályozás szempontjából is. Aki képes elmondani, mi történt vele, az könnyebben dolgozza fel az élményeit.

A szókincs és az érzelmi intelligencia

A szókincs gazdagsága közvetlen összefüggésben áll az érzelmi intelligenciával. Minél több szót ismer a gyermek az érzések leírására (pl. csalódott, izgatott, frusztrált, dühös), annál jobban képes azonosítani és kommunikálni a saját érzelmeit, ami csökkenti a frusztrációt és az ebből fakadó viselkedési problémákat. A szülőknek érdemes aktívan tanítani az érzelmek szókincsét.

Például, ahelyett, hogy csak azt mondanánk, "Dühös vagy", mondhatjuk: "Látom, hogy nagyon frusztrált vagy, mert nem tudod feltenni azt a kockát. Nézzük meg együtt!" Ez a technika a nyelvi modellálás mellett az érzelmi coachingot is támogatja.

A szülői elvárások és a türelem szerepe

A beszédfejlődés támogatásának legfontosabb eszköze a türelem és az elfogadás. Fontos, hogy a szülő ne erőltesse a beszédet, ne sürgesse a gyermeket, és ne hasonlítsa össze a fejlődését más gyerekekével.

Ha a gyermek beszédhibásan ejt ki egy szót, finoman ismételjük meg helyesen (modellálás), de ne kérjük tőle, hogy azonnal javítsa ki magát. A folyamatos kijavítás gátlásokat okozhat, és elveheti a gyermek kedvét a kommunikációtól.

A beszéd egy hatalmas, komplex készség, amelynek elsajátítása időt és sok gyakorlást igényel. A szülő legfontosabb feladata a gazdag, támogató nyelvi környezet biztosítása, a válaszkészség és az örömteli, szeretetteljes interakció fenntartása. A beszédfejlődés minden apró lépése – a gőgicséléstől az első mondatokig – ünneplésre méltó mérföldkő az életre szóló kommunikációs úton.

0 Shares:
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

You May Also Like